Elérkeztünk az első cenzúrázott fejezethez, a vágatlan verzió a honlapomon olvasható:) Mondjuk még nem sokat kellett kihagynom, csak pár sor, de lesz ez még így se:P Remélem tetszeni fog, a kivágott részhez is írjon léci kritikát az, aki olvassa, mert most írtam először ilyeneket, és nemtom, mennyire lett élethű. Remélem nem írtam semmi hülyeséget, mert már hajnali 2 múlt, és mindjárt becsukódnak a szemeim, holnap meg suli:S Szóval jó olvasást mindenkinek!

A következő pár napot gyakorlással töltötték, Sirius ismét párbajozott velük, és megállapította, hogy rengeteget fejlődtek nyár óta. Angie továbbra is alkalmazta azt a módszer, hogy napközben egy perc szünetet sem engedélyezett magának, tanult, takarított, hóembert épített Harryvel, vagy bármi mást csinált, és közben próbált nem Pitonra gondolni, csak esténként idézte fel magában a karácsonyi bálon történteket. Továbbra sem értette a férfi viselkedését, hiszen korábban mindig rendes volt vele, és az együtt töltött éjszakán remekül érezték magukat, még az se zavarta, hogy a lány rajta aludt. Még mindig megdobbant a szíve, amikor eszébe jutott a tanára illata, a teste melege és az ajkainak íze. Érezte, hogy még mindig szereti, de nem talált mentséget a viselkedésére, ezért nagyon haragudott rá. Karácsony után két nappal a férfi levelet írt neki, de összeszedte minden büszkeségét, legyőzte a kíváncsiságát, és felbontatlanul visszaküldte azt a bagollyal. Végül belátta, hogy ez nem volt túl jó ötlet, ugyanis még aznap délután Piton meglátogatta. Épp a bejárati ajtó elől söprögette el a havat, amikor meglátta a távolban közeledő férfit, ezért villámgyorsan elszaladt, és inkább elbújt Csikócsőr odújában.

Piton becsengetett a házba, az ajtót Sirius nyitotta ki.
- Te meg mit akarsz?
- Neked is szép napot Black! A lányodat keresem.
- Mit akarsz Tőle? – kérdezte dühösen Sirius.
- Véleményem szerint semmi közöd hozzá, de ha annyira tudni akarod, szünet előtt elkezdtünk főzni egy bájitalt, ami most lett készen, és gondoltam Miss Black is jelen akar lenni, amikor kipróbáljuk – hazudta szemrebbenés nélkül a férfi.
- Mindjárt lehívom, addig foglalj helyet a nappalinkban… - Az invitálás azonban cseppet sem volt szívélyes.
Sirius pár perc múlva vissza tért a nappaliba, ahol Piton türelmetlenül ácsorgott.
- Angela nincs a szobájában, és a házon belül sem. Harry se látta, úgyhogy lehet, hogy leugrott valamiért Roxmortsba. Majd átadom az üzeneted, ha hazaér.
A tanár ezután dühösen távozott, teljesen biztos volt benne, hogy a lány otthon van, csak elbújt előle.

Angela sokáig nem mert előbújni rejtekhelyéről, apjának pedig azt mondta, hogy elment sétálni, úgy tett, mintha nagyon sajnálná, hogy nem találkozott Pitonnal, és így lemaradt az új bájital kipróbálásáról. Felment a szobájába, mondván, hogy ír egy levelet a professzornak, de ehelyett ledőlt az ágyára, és kisírta magát.
„Miért nem bír békén hagyni? Biztos, látni akarta, hogy mennyire szenvedek… Vagy megint sértegetni akart! Miért nem tudom őt kiverni a fejemből?! Bárcsak lenne valaki, akinek elmondhatnám! Anya biztos megértene, és tudna segíteni… Bárcsak itt lenne velem…”
Szüksége volt pár órára, hogy megnyugodjon, csak azután ment vissza a nappaliba, hogy a szeme vörössége elmúlt. Harry vidáman fogadta:
- Képzeld, Mrs. Weasley megengedte, hogy Ginny és Ron visszajöjjenek Szilveszterre! Hermione is itt lesz, tök olyan lesz, mint nyáron!
Angela mosolygott a fiúra, de igazából nagyon megrémült, mert eszébe jutott, hogy a szilvesztert az iskolában ünneplik, ahol bizonyára Piton is ott lesz, és ott már nem tud olyan könnyen elmenekülni előle. Már az is eszébe jutott, hogy inkább betegnek tetteti magát, de úgy döntött, hogy nem hajlandó megfutamodni, nem engedi, hogy a férfi megtudja, mennyire szomorú miatta.

December 31-én megérkezett Hermione, Ginny és Ron, Sirius pedig elment az iskolába segíteni a nagyterem feldíszítésében. Legalábbis ezt mondta, de Angela sejtette, hogy inkább Fleurrel szeretne találkozni. Harry és Ginny hamar különvonultak, hiszen tíz hosszú napot kellett egymás nélkül eltölteniük, de Ron megfenyegette legjobb barátját:
- Nem ajánlom, hogy valami tisztességtelen dolgot tervezz a kishúgommal, mert akkor véged, Potter! És ezt most nem mint a legjobb barátod mondom neked, hanem mint barátnőd bátyja!
- Oké, most már újra a barátom vagy?
- Aha, ha felfogtad, amit mondtam…
- Rendben. Képzeld haver, az előbb Ginny bátyja megfenyegetett, elég röhejes volt… - azzal nevetve felmentek a szobájukba.
Ron ezután Hermionét vette elő.
- Te most komolyan együtt vagy Malfoyjal?
- Azt hiszem, igen.
- Te nem vagy normális. Évekig sárvérűnek hívott, folyton bunkó volt Veled, erre leállsz vele csőrözni a klubhelyiség közepén.
- Nem hiszem, hogy jogod van az erkölcsről papolni azok után, amiket Lavenderrel csináltok mindenki szeme láttára.
- Az más, Lavender nem volt soha mardekáros…
Hermione is kezdett dühös lenni, de Angela gyorsan csitítani kezdte barátait, nem volt kedve napokig a veszekedésüket hallgatni.
Ahogy telt az idő, Angie egyre idegesebb lett, Hermione segítsége nélkül fel sem tudott volna öltözni, ugyanis az első körben Harry edzőcipőjét vette fel az estélyi ruhájához. Halványkék ruhát viselt, befújta magát azzal a parfümmel, amit Hermionétól kapott karácsonyra, végül a nyakába akasztotta a titokzatos angyalkás láncot. Este 8-ra Sirius visszatért értük, és együtt indultak el az iskolába, Dumbledore szerencsére kölcsön adott nekik egy fiákert, így nem kellett a hidegben gyalogolniuk.

A nagyterem díszítése a karácsonyihoz hasonlóan lenyűgöző volt, a mennyezetről szerpentinek lógtak, a falakat pedig színváltós lufik borították, amik néha szétpukkantak, konfettit szórva az alattuk állókra. Mivel az ünnepségen csak a tanárok és a szünetet az iskolában töltő diákok vettek részt Harryéken kívül, csak egy nagy asztal volt megterítve a terem szélén. Az ételek nagy részét a mágikus édességek tették ki, de halmokban álltak a pukkantós bonbonok is, a terem bejáratánál pedig személyesen Dumbledore osztogatott mókás süvegeket és kalapokat az érkezőknek.
Lassan mindenki helyet foglalt az asztalnál, és Angelának nem volt szerencséje, mert Piton majdnem pontosan vele szemben ült, így a vacsora során a lánynak végig el kellett viselnie a férfi pillantásait. Az étkezés végeztével a többség elkezdett táncolni: Harry Ginnyvel, Hermione Dracóval, Sirius Fleurrel, Ron pedig felkérte McGalagonyt. Angie rémülten vette észre, hogy csak ő és Piton maradtak az asztalnál, ezért gyorsan felpattant, és kisietett a teremből, majd kisétált a kastély parkjába.
Egy perc múlva már sietős lépteket hallott a háta mögött, és amikor megfordult, Pitonnal találta magát szembe. A elfutni esélye sem volt, mert a férfi gyorsan megfogta a csuklóját.
- Hagyd abba ezt a nevetséges menekülést! Nem bujkálhatsz örökké előlem! Beszélni akarok Veled!
- Nem emlékszem, hogy megengedtem volna, hogy tegezzen, professzor! – Próbálta magát kiszabadítani a férfi szorításából, de az még keményebben tartotta őt.
- Maradj nyugton végre, gyere! – azzal félrehúzta őt a park egyik eldugottabb részébe, és leültette őt egy padra.
- Miért jöttél le hozzám a bálon? Miért csináltad?
- Nem mindegy? Elküldött, így innentől kezdve felesleges a történtekről beszélnünk.
- De én tudni akarom.
- Én meg azt hiszem, hogy elég egyértelmű volt a viselkedésem.
- Komolyan gondoltad, amit mondtál?
- Igen, általában nem szokásom ostobaságokról beszélni.
- Ezzel nem teljesen értek egyet… Azt állítod, hogy szerelmes vagy belém?
A lány nem válaszolt, de Piton mindent ki tudott olvasni a szeméből anélkül, hogy legilimenciát alkalmazott volna.
- De miért? Hiszen alig ismersz!
- Viszont amit ismerek belőled, azt szeretem…
- Az apád lehetnék!
- De nem vagy az!
- Szívtelen, gonosz, utálatos alak vagyok, akit senki sem szeret!
- Én szeretlek! – Piton lélegzete elakadt egy pillanatra. Nem remélte, hogy Angela mégegyszer kimondja ezt a bálon történtek után. Már nem is emlékezett, mikor mondták ezt neki utoljára. Hirtelen melegség öntötte el.
A lány kérdőn nézett rá, és a tanár most még sokkal gyönyörűbbnek látta őt, mint eddig bármikor. Nem bírt tovább ellenállni a vágyainak, és megcsókolta Angie-t.
- Miért voltál velem olyan kegyetlen? – kérdezte vádlón a lány.
- Mert már akkor túlságosan fontos voltál nekem, ezért nem akartam, hogy szeress.
- Ez így egy kicsit értelmetlen…
- Black nem fogja ezt engedni, hiszen utáljuk egymást évtizedek óta… Nem akarom, hogy bántson Téged miattam…
- Apa szeret engem, és egy idő után biztos elfogadja majd a döntésemet. Mondjuk egy ideig szerintem nem kellene elmondani neki, ki kell várni a megfelelő pillanatot.
- De nem ez az egyetlen probléma… A diákom vagy. Ez az egész dolog halálra van ítélve.
- Titokban tarthatnánk az egészet. Úgyis mindenki tudja, hogy jóban vagyunk, nem lenne feltűnő, ha gyakrabban járnék hozzád bájitalt főzni… De ha Te nem úgy érzel irántam, akkor teljesen felesleges erről beszélnünk.
- Féltelek… - ennél többet nem mondhatott, mert Angela átölelte, majd gyengéden megcsókolta.
Piton magához szorította a lányt, és közben azt kívánta, bárcsak megállna az idő örökre, és nem kéne semmilyen problémával szembenézniük.


„Január 01. – hajnali 4 óra

Annyira boldog vagyok! Szeret! Azt sem tudom, mit írják, még mindig remeg a kezem. Ez volt életem egyik leggyönyörűbb éjszakája. Amikor megcsókol, olyan érzés, mintha repülnék. Elmondta, hogy csak azért küldött el, mert nem akarta, hogy miatta bajba kerüljek a suliban, meg Apánál. Annyira szeretem! Persze azért most sem fordult ki önmagából, egy picit sem volt csöpögős, de amikor rám nézett a titokzatos fekete szemeivel, éreztem, hogy tényleg szeret. A nyakláncot is ő küldte, mert azt mondta, hogy én egy igazi angyal vagyok számára. Sajnos nem maradhattunk sokáig a parkban, vissza kellett mennünk a nagyterembe, mert bárki megláthatott volna minket. Az az egyetlen rossz, hogy titkolóznunk kell. Azt még könnyen elviselném, hogy az iskola miatt kell bujkálnunk, hiszen ő a tanárom, de olyan jó lenne, ha Apának meg a barátaimnak elmondhatnám. Arra gondoltam, hogy majd lassan adagolom nekik a hírt, hátha úgy jobban viselik. Végül úgy döntöttünk, hogy egy darabig senkinek sem mondunk semmit, és amikor lemegyek hozzá, azt hazudjuk, hogy bájitalokat főzünk. Nem szeretek hazudni, de annyira boldog vagyok, hogy még erre is képes vagyok, csak hogy együtt lehessek Vele!

I LOVE P.P.!!! P.P. + A.B. = LOVE”


A szünet hátralevő részében Angelával madarat lehetett volna fogatni, és a lány vidámsága Hermionénak is feltűnt.
- Szilveszter óta nem lehet Veled bírni, egyfolytában álmodozó arccal ücsörögsz!
- Én? Dehogyis!
- Jajj, ne játszd meg magad! Pasi van a dologban?
- Ugyan már! Csak úgy jó kedvem van! Már az is baj?
- De valami csak történt!
- Semmi különös…
Ezután Angie igyekezett visszafogni magát, csak magában vigyorgott a nap 24 órájában, és alig várta, hogy újra elkezdődjön az iskola.

Az hétfői első bájitaltan a szerelmével azonban eléggé lelombozta, a férfi ugyanolyan hűvös volt vele, mint addig, amikor leejtette a merőkanalát, még gúnyolódott is vele, az elkészült főzetét pedig gonoszan kritizálta. Abban bízott, hogy az óra végén a tanár visszahívja a terembe, de nem ez történt, a kicsengetés után Piton rögtön távozott. A másnapi tanóra is ugyanígy zajlott, és a lány már kezdte azt hinni, hogy a férfi meggondolta magát. Egész nap rossz kedvű és ingerült volt, a barátait is kerülte. Fortyogott benne az indulat, így amikor lement szerelméhez bájitaltant gyakorolni, rögtön letámadta őt.
- Miért viselkedsz úgy, mintha semmi sem történt volna?! Mióta elkezdődött az iskola, egy jó szavad sem volt hozzám, olyan vagy, mint egy jégcsap.
Azonban rögtön abba is hagyta a kiabálást, mert Piton magához ölelte, és a karjaiba vette.
- Édes vagy, amikor ennyire bedühödsz – mondta nevetve. – Olyan romantikus, hogy leordítod a fejem, csak azért, mert aszerint cselekedtem, amit megbeszéltünk. Nekem is nagyon hiányoztál. – erre már a lány is elkezdett nevetni.
- Ne gúnyolódj az érzékenységemen, inkább tegyél le!
A férfi nem engedelmeskedett, a karjaiban vitte be Angelát a hálószobájába, és az ágyra fektette, majd ő is lefeküdt mellé. Először csak megpuszilta a lányt, majd elkezdtek csókolózni. Angie felsóhajtott, amikor a szerelme elkezdte simogatni. Piton erre felbátorodott, és elkezdte kigombolni a lány talárját.
*cenzúra*:)
A lány azonban megfogta a kezét.
- Perselus, ne! Ez nekem túl gyors… Én még nem készültem fel…
- Ne haragudj, nem akartalak bántani, csak elveszítettem a fejem.
- Semmi baj, csak egy kicsit lassítsunk.
- Szeretlek.
Ezután sokáig csókolóztak, majd összebújva feküdtek az ágyon, Angela hosszan hallgatta a férfi szívverését.
- Lassan menned kéne… Mindjárt 8 óra, és kezdődik a vacsora – törte meg a csendet Piton. – És jövő héttől kezdve keddenként ugyanúgy tanulni fogunk, mint eddig. Nem hanyagolhatod el a bájitaltant!
- De…
- Semmi de! Viszont más estéken bármikor lejöhetsz hozzám. Persze csak ha lesz kedved…
Búcsúzóul még egy csókot váltottak, majd a lány elsietett a nagyterembe, pár perc múlva a férfi is követte, és étkezés közben néha lopva egymásra mosolyogtak.

Másnap SVK óra után Sirius megkérte Harryt és a lányát, hogy a tanítás végén keressék fel az irodájában. Angela nagyon megijedt, rögtön az jutott eszébe, hogy az apja tud róla és a szerelméről. Egész nap ez járt a fejében, és bűbájtan óra után görcsölő gyomorral indult Harryvel a beszélgetésre. Eleinte Sirius össze-vissza hebegett, a lány pedig már a legrosszabbakra is felkészült. Végül azonban az apja összeszedte magát, és rátért a lényegre.
- Az a helyzet, hogy izé, Fleur és én… Szóval összejöttünk.
Angie először fellélegzett, majd gratulált az apjának, csak a távozásuk után jutott eszébe, hogy ezentúl minden megváltozik, Fleur is a családjuk része lesz, talán még az anyukája fényképeit is el kell pakolnia. Ettől a gondolattól eléggé kiborult, de rögtön eszébe is jutott, hol talál megnyugvást.
Bekopogott Pitonhoz, és amint becsukódott mögötte az ajtó, szenvedélyesen megcsókolta a férfit, majd a hálószoba felé terelte őt.
- Meggondoltam magam, mégse túl gyors ez nekem…

15. fejezet