Huhh, nagy nehezen kész lettem ezzel a fejezettel, rendesen megküzdöttem vele! A bál folytatódik, visszatérünk a pincébe, aztán a Szellemszállásra, ahol aztán jön a karácsony, és egy titokzatos ajándék! A kritikákat még továbbra is várom!;) nem lett túl csöpögős?

A nagyteremben már szinte mindenki táncolt, csak Hermione és Draco ültek az asztalnál, végül a fiú is felkérte a lányt. Tánc közben Hermione elgondolkozott Malfoy viselkedésén.
„Folyton gúnyolódik velem, erre hirtelen velem akar jönni a bálba, de amikor eljövök vele, olyan hűvös, mint a jégcsap. Alig szólt hozzám, inkább Harryvel dumált a kviddicsről. Most meg felkért táncolni. Illetve dehogy kért, szimplán felszólított, hogy táncoljak vele.”
Draco remek táncosnak bizonyult, pedig nem is figyelt a lépésekre, végig a lányon járt az esze.
„Ez a csaj nem normális. Mindig azt hittem, hogy utál, erre a múltkor megengedte, hogy elmenjek helyette Roxmortsba. Aztán után megint ellenséges volt, de mégse mondott nemet, amikor elhívtam a bálba, még ki is csípte magát a kedvemért. Fantasztikusan néz ki. De egész este rideg volt velem, meg sem próbált bekapcsolódni a beszélgetésbe. Most is olyan furcsán néz rám azokkal a hatalmas barna szemeivel. Ez a ruha milyen jól áll neki… Főleg, hogy hátul teljesen kivágott, talán nem haragszik meg, ha megsimogatom. Milyen puha a bőre…”
„Mit bámul már engem?! Még mindig nem szól egy szót sem… Hé, miért simogatja a hátam???”

Egy darabig még táncoltak, aztán visszaültek az asztalukhoz. Hermione nagyon zavarban volt, így elkezdett beszélgetni az első dologról, ami eszébe jutott… Az átváltoztatástan háziról.
„Úristen, most biztos megint elkezdi, hogy én milyen stréber vagyok, még a bálon is a tanulásról beszélek!”
Draco azonban kivételesen nem kezdett el gúnyolódni a lánnyal, hanem udvariasan, de továbbra is kimérten társalgott vele.

Eközben Harry és Ginny a táncparkett szélén, szorosan összebújva lassúztak.
- Nagyon fogsz hiányozni a szünetben – mondta a fiú.
- Te is nekem. Azért vicces, hogy tavaly együtt ünnepeltünk, pedig semmi nem volt köztünk, most meg végre összejöttünk, erre távol leszünk egymástól.
- Arra gondoltam, hogy esetleg megkérhetnéd az anyukádat, hogy engedjen vissza szilveszterkor az iskolába, akkor már mi is itt leszünk. Így együtt köszönthetnénk az újévet. Sirius biztos megengedné, hiszen Hermione is visszajön addigra, és nálunk fog lakni.
- Nagyon jó lenne… De nem hiszem, hogy anya megengedi, hiszen tud róla, hogy járunk, és nem valószínű, hogy felügyelet nélkül hagyna minket.
- Sirius velünk lenne! Nem lennénk egyedül!
- Ismered anya véleményét Siriusról, szerinte nem elég felelősségteljes… De azt hiszem én se bírnék ki nélküled két hetet, úgyhogy megpróbálom meggyőzni...
- Szeretlek…
- Én is Téged, Harry! – nevetett fel Ginny.
- Én most komolyan beszélek! Egy lány iránt sem éreztem még így. Sőt, senki iránt! Az, hogy velem vagy, erőt ad ahhoz, hogy küzdjek, mert tudom, hogy ha végre eltűnne Voldemort, akkor örökké boldogan élhetnénk. Te jelented számomra reményt, és rettegek attól, hogy elveszítelek.
- Nem fogsz elveszíteni. Veled maradok, amíg meg nem gondolod magad.
- Akkor kénytelen leszel életünk végéig elviselni, mert ha rajtam múlik, nem eresztelek el. Ginny, ha befejeztük az iskolát… akkor... akkor hozzám jössz majd feleségül?
- Harry, nem gondolod, hogy ez egy kicsit korai?
- Lehet, nem tudom… Csak abban vagyok biztos, hogy szeretlek, és a jövőmet csak Veled tudom elképzelni, meg a gyerekeinkkel.
- Gyerekeink is lesznek? – kérdezte mosolyogva a lány.
- Hát persze! Tavaly Trelawney azt is megjósolta, hogy tizenketten lesznek…
- Szeretlek. – ezután több szót nem váltottak, csak egymáshoz simulva táncoltak és csókolóztak.

Az alagsorban azonban korántsem uralkodott ilyen harmónia, feszültséggel volt teli a levegő.
A férfi kérdőn nézett Angelára, aki idegességében és talán a pincében levő alacsony hőmérséklet miatt reszketett. Hosszú másodpercekig némán állt, mert nem tudta, hogy mit mondjon. Aztán felnézett a mennyezetre, és eszébe jutott a megoldás:
Az ajtó felett egy csokor fagyöngy lógott…
- Fagyöngy alatt szabad a csók! – átkarolta Piton nyakát, és közelebb húzta magához. Először a férfi nyakát csókolta meg, és ahogy hozzábújt, érezte az illatát. Ezután az arcát kényeztette ajkaival, egyre közeledve a tanár szájához.
Piton teljesen megdöbbent, és hirtelen arra eszmélt, hogy a tanítványa ajkai az övéihez érnek, majd finoman harapdálni kezdik azokat. Az ösztönei azt kívánták, hogy szorítsa magához a lányt, viszonozza a gyengéd csókokat, és soha többé ne engedje el, de Perselus Piton nem az az ember volt, akit az ösztönei irányíthattak. Ellökte magától Angelát, aki megütközve nézett rá.
- Professzor, én szeretem magát.
- Mégis mit képzel magáról? Bizonyára túl sok bort fogyasztott a vacsorához! Azonnal tűnjön el innen! – kiabálta dühösen, de közben még mindig érezte testében a bizsergést, amit a lány kényeztető érintései idéztek elő.
Angie azonban nem adta fel, bízott benne, hogy a férfi csak az első döbbenet miatt beszél így vele, ezért újra átölelte, és a mellkasát kezdte simogatni.
- Egy korty alkoholt sem ittam. És szerelmes vagyok magába… - ismét meg akarta csókolni a tanárát, de az megint eltaszította magától.
- Hagyjon engem békén, menjen vissza a drágalátos édesapjához, meg a barátaihoz. Jobb dolgom is van annál, hogy ilyen hülyeségeket hallgassak. 20 pont a Griffendéltől!
A lány szeme könnyes lett, és már szinte csak suttogott.
- Kérem, ne küldjön el… Én szer…
- Azt sem tudja, mi a szerelem! Nem is ismer engem! Attól, hogy rám mászik, még nem fogok jobb jegyeket adni, maga ostoba kis liba… - Piton arcán ekkor egy pofon csattant.
- Szívtelen, gonosz tetű! – ezután a lány sírva elszaladt.
A férfi még sokáig állt mozdulatlanul, Angela sírása még sokáig a fülében csengett, és maga előtt látta a tanítványa dühös, sértett arcát.

A bál végeztével Hermione és Draco együtt mentek fel a klubhelyiségbe, de a fiú továbbra sem mutatott különösebb érdeklődést iránta. Amikor a hálótermekhez vezető lépcsőhöz értek, a lány el akart köszönni, de Draco magához rántotta, és szenvedélyesen, szinte erőszakosan megcsókolta, amiért egy pofon lett a jutalma.
- Normális vagy? Mit csinálsz? – kérdezte felháborodottan Hermione.
- Azt hittem megcsókolok egy szép csajt, de véletlenül összetévesztettem egy hárpiával – ironizált a fiú. - Miért ne csókolhatnálak meg?
- Mert egy bunkó vagy!
- Elhívtalak a bálba, egész este egyszer sem sértegettelek…
- Óh, gratulálok, hatalmas teljesítmény. Egész este olyan hűvös voltál, mint egy jégcsap, egy kedves szavad sem volt hozzám!
- De én…
- Hagyjál engem békén! – a lány felszaladt a szobájába, mert nem akarta, hogy a fiú sírni lássa.

Draco döbbenten állt a lépcső alján, nem értette, hogy Hermione miért akadt ki rá ennyire.
„Egész este udvarias voltam vele! Úgy látszik ez neki nem elég.” Ebben a pillanatban szaladt el mellette a síró Angela, és majdnem fel is lökte őt.
- Hé! Minden csaj totál bedilizett a bál alkalmából?! – végül vállat vont, és felment a szobájukba, de még sokáig nem tudott elaludni, azon törte a fejét, hogy mit rontott el.
Angie közben felért a hálóterembe, és rögtön észre is vette, hogy nem ő az egyetlen, aki ki van borulva, ugyanis Hermione épp a cipőjét vágta a földhöz. Annyira megdöbbentek, amiért a másikat sírni látták, hogy mindketten lehiggadtak egy kicsit.
- Mi a baj? – kérdezték egyszerre.
- A pasik… - szólt szintén egyszerre a válasz. Ezen még a bánatuk ellenére is elmosolyodtak.
- Mi történt? Csak nem Tom bántott?
- Nem, dehogy! Csak… ööö… csak egy kicsit összebalhéztam vele, de most erről inkább nem akarok beszélni – hazudta Angela. – Te miért sírsz?
- Malfoy…
- Mit csinált az az idióta?
- Megcsókolt…
- És ennek most nem örülünk?
- Hát nem. – ezután Hermione elmesélte, hogy milyen kellemetlenül érezte magát egész este, amiért a fiú nem foglalkozott vele.
- Ez még nem is lett volna baj, hiszen ez csak egy iskolai bál volt, nem egy randi. Soha nem mondta, hogy tetszem neki. Csak akkor azt nem értem, hogy minek csókolt meg?
- A pasik mind hülyék! És még ránk mondják, hogy kiismerhetetlenek vagyunk. Az egyik pillanatban úgy tesznek, mintha kedvelnének, aztán átváltanak bunkó-üzemmódba, és elküldenek… - válaszolt a barátnője keserűen. – De szerintem Dracóval most nem ez a helyzet. Amennyire én ismerem, nem hiszem, hogy nagy gyakorlata van az érzelmei kimutatásában. Szerintem nem volt még senkije, akivel az érzéseiről beszélt volna. Én úgy érzem, hogy tetszel neki, és azt hitte, hogy ezt csak a tetteivel tudja kimutatni.
- Szerintem meg csak szimplán szórakozik velem…
Ezután hosszasan szidták a szemét férfiakat, egymás vállán kisírhatták magukat, csak közben azt nem tudták, hogy fájdalmuk okozói álmatlanul forgolódnak az ágyukban.

Reggel mindkét lány szomorúan ébredt, és lassan öltözködni kezdtek a reggelihez.
- Hermione, légyszi ne mondd el senkinek, hogy úgy ki voltam bukva tegnap este.
- Oké, de miért? Sirius biztos meg tudna vigasztalni!
- Már jobban vagyok. És Apa meg Harry annyira boldogok a karácsony miatt, nem akarom elrontani az ünnepi hangulatot.
- Oké, de rám tényleg bármikor számíthatsz. Ha nagyon kivagy, akkor írj, és megpróbálok segíteni! Szilveszterre meg már úgyis visszajövök!
- Köszi, te igazi barátnő vagy! De hidd el, pár nap és túl leszek a történteken.
- Még mindig nem akarod elmesélni?
- Ne haragudj, de nem megy. Nem is akarok gondolni rá. – ekkor Hermione átölelte barátnőjét.
Ekkor egy fura koppanás zavarta meg őket: egy bagoly próbált a csukott ablakon keresztül berepülni a hálószobába. Miután beengedték, a madár Hermionéhoz repült, a lány pedig átvette tőle a levelet, és el kezdte olvasni.
Először dühös volt az arca, aztán meglepett, majd elpirult, és a végén már vigyorgott.
- Ezen a levélen vagy Vidító Varázs van, vagy jó híreket kaptál.
- Olvasd el! – azzal Angela kezébe nyomta a pergament.

"Hermione!

Én nem akartalak megbántani. Azt hittem, hogy én is bejövök neked, de úgy néz ki, tévedtem. Eddig nem nagyon kellett udvarolnom senkinek, általában a csajok nyomultak rám."

- A kis szerény!- nevetett fel Angela.

"Szóval ha lehet, akkor ne utálj, mert nekem fontos, hogy Te mit gondolsz rólam, és nem csak azért, mert baromi jó csaj vagy, hanem mert… Na mindegy, vedd megtiszteltetésnek, hogy érdekel a véleményed:D

Draco"

- Na látod, igazam volt! Tetszel neki!
- Nem tudom…
- Jajj, ne csináld már! Indulj, és keresd meg! – azzal Angela kilökte Hermionét az ajtón.
Aztán visszaengedte, mert a lány még nem öltözött fel teljesen.

Hermione idegesen ment le a klubhelyiségbe, ahol rögtön meglátta Dracót. Először el akart szaladni, de a fiú odasétált hozzá. A lány belátta, hogy kivételesen nem nagyon tudna mit mondani, ezért úgy döntött, hogy ő is tettekkel fejezi ki az érzéseit, és megcsókolta Dracót.
- Tudtam, hogy nem tudsz nekem ellenállni… Nyugi, csak vicceltem – tette hozzá gyorsan, látva Hermione arckifejezését.
Angela a lépcsőről nézte őket, aztán körbepillantott a klubhelyiségben.
„Hermione és Draco, Ginny és Harry, Ron és Lavender. Csak én vagyok egyedül. Tegnap inkább Tommal kellett volna maradnom… De belé nem vagyok szerelmes… Viszont ő nem lett volna ilyen szemét velem. Na mindegy, felesleges ezen agyalni, inkább össze kell szednem magam, Apa nem veheti észre, hogy szomorú vagyok! És Piton sem láthat szenvedni, nem érdemli meg!”

Lementek reggelizni, de Angie alig bírta lenyelni az ételt, főleg miután észrevette, hogy Piton nézi őt. A férfi le sem vette a szemét a lányról. Észrevette, hogy a lány nagyon ki van borulva, de valószínűleg nem mondta el senkinek a történteket. Mikor azt látta, hogy Angie és barátai indulni készülnek, gyorsan felállt az asztaltól, és odasietett hozzájuk.
- Miss Black, tudna várni egy percet? – a lány megállt, de nem nézett tanára szemébe.
- Beszélni akarok magával az irodámban – mondta Piton, miután kettesben maradtak.
- Az lehet, de én többé nem vagyok kíváncsi magára – Angie sarkon fordult, és faképnél hagyta a professzort.
Felszaladt a szobájukba, lefeküdt az ágyára, és újra kitört belőle a sírás. Hirtelen valaki hozzábújt, először megijedt, de rájött, hogy csak a cicája, Marcipán az, aki szomorú szemekkel néz rá. A cica vigasztalóan nyalogatni kezdte gazdája kézfejét, Angie pedig magához ölelte őt.
- Jaj, Marcica, bárcsak lenne valaki, aki segítene! Nem akarok Rá gondolni, de valakinek olyan jó lenne elmondani!


"December 23. - este a szobámban

3 napja itthon vagyunk, holnap pedig jön a karácsony. Napok óta egyfolytában takarítok, mert érzem, hogyha csak egy percre is megállnék napközben, akkor csak Rá gondolnék, és Apa észrevenné, hogy baj van. Így legalább csak rendmániásnak néznek. Itthon minden jó, Apu nagyon izgatott az ünnep miatt, holnap együtt fogjuk feldíszíteni a fát. Tegnap lementem a faluba ajándékokat venni (Apa egy impulzuskontrollról szóló könyvet kap, azt hiszem hasznos lesz, akkor talán nem ugrik rendszeresen mások torkának, Harrynek pedig összeállítottam egy nagy csomagot a kedvenc édességeiből), viszont amikor be akartam menni a Három Seprűbe egy üveg vajsört inni, megláttam Őt. Egyedül ült a pultnál, és ha jól láttam Lángnyelv Whiskyt ivott. Úgy láttam, elég rossz kedvű, szívem szerint odamentem volna hozzá, hogy megvigasztaljam, de eszembe jutott, hogy mennyire szemét volt velem. De lehet, hogy azóta megbánta… Jajj ne, már megint kezdem! Nem szabad Rá gondolnom, el kell felejtenem örökre, mert neki nem kellek.
Harryvel egész jól megvagyunk, bár kicsit maga alatt van, mert hiányzik neki Ginny, de azért sokat hülyéskedünk, olyankor eszembe se jut Ő (elhatároztam, hogy többé nem írom le a nevét, hátha akkor könnyebben elfelejtem). Ma volt nálunk Draco is, nagyon vidám volt, mert levelet kapott Hermionétól. Nekem is írt, megkérdezte, hogy jobban vagyok-e már. Végül azt válaszoltam neki, hogy minden rendben. Tudom, hogy nem helyes a legjobb barátnőnknek hazudni, de ezt a titkomat úgyse árulhatnám el neki, és akkor jobb, ha inkább azt hiszi, hogy semmi bajom.
Draco egész sokáig itt volt, és egyszer csak hozzám fordult:
- Nem tudod, mi a baja Neki (ő persze a nevén nevezte, de én akkor sem írom le!)?
- Miért, mi baja?
- Pont ezt kérdezem… Alig lehet vele beszélni, a szokásosnál is mogorvább, ráadásul tegnap bűzlött a piától, amikor visszatért a faluból. Szóval nem tudod, mi történt?
- Honnan tudnám?
- Hát, gondoltam, tudhatsz valamit, hiszen jóban vagytok…
- Nem vagyunk jóban, csak segít bájitaltanból!
Ezután szerencsére Draco békén hagyott, de onnantól kezdve nem tudtam másra gondolni. Szóval szomorú… Akkor lehet, hogy mégis szeret! Nem, ez hülyeség, csak egy hülye libának tart!
Ez nem lehet igaz, totál be fogok dilizni, már a naplómban is saját magammal veszekszem. Inkább mára abbahagyom, majd még írok."

Karácsony első napján hármasban díszítették fel a hatalmas karácsonyfát, Angela aztán egész nap sütött- főzött. Este megették az ünnepi vacsorát, aztán játszottak Sirius egyik régi mágikus társasjátékával, ami nagyon emlékeztette Harryt a mugli Activityre, és jókat nevettek, amikor Siriusnak a Kóbor Grimbuszt kellett elmutogatnia. Ezen az estén még Angie is elfeledkezett a bánatáról, soha nem volt még ilyen vidám karácsonya, aztán hirtelen eszébe jutott, hogy mi hiányzik a tökéletes ünnephez, ezért felszaladt az emeletre, ahonnan néhány fényképpel tért vissza.
- Az lenne a legjobb, ha Anya és Harry szülei is velünk lehetnének, de ha már ez nem lehetséges, akkor tegyük a fényképeiket a fa alá, és akkor kicsit olyan lesz, mintha együtt lennénk.
Még sokáig fenn voltak, Sirius mesélt a legelső karácsonyukról, amikor még kisbabák voltak, aztán elküldte aludni őket.
- Holnap nem lesz erőtök kibontani az ajándékaitokat!
Éjszaka Angie elindult, hogy lecsempéssze a fa alá, az ajándékokat, de összetalálkozott Harryvel, és az apjával, akik szintén ezen ügyködtek. Végül megállapodtak abban, hogy nem is látták egymást, hiszen az ajándékokat a Jézuska hozza.

Reggel Sirius addig nem engedte kicsomagolni az ajándékokat, amíg nem reggeliztek, így Harryék kis híján megfulladtak a tíz másodperc alatt magukba tömött ételtől. Villámgyorsan tépték le a csomagolópapírokat, majd megköszönték egymásnak az ajándékaikat. Sirius felnevetett a könyv láttán, Harry pedig rögtön nekiesett az egyik csokibékának. Angie a fiútól egy Griffendéles sálat kaptt, az apjától pedig rengeteg ruhát és könyvet, marcipán pedig egy új nyakörvvel gazdagodott. Másoktól is kaptak ajándékokat, de Angela egyik csomagjához nem volt üdvözlőkártya, így nem derült ki, kitől érkezett. A kis doboz egy gyönyörű ezüst nyakláncot rejtett, amin egy pici angyalka lógott. Gyorsan a nyakába is akasztotta, és nagyon furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon ki lepte meg ilyen szép ajándékkal…

 14..........