12.fejezet, jó mi? haladok...:D Feltöltöttem az új honlapomra ezt a ficemet, mert azt hiszem a későbbiekben lesznek 18-as karikás fejezetek, ide pedig majd csak a cenzúrázott verziót tudom majd feltölteni:D A kritikákat továbbra is várom, kiváncsi vagyok, mit szóltok az események alakulásához:D Jó olvasást!

Harry soha nem várta még ennyire izgatottan a karácsonyt. Mielőtt megtudta, hogy varázsló, az ünnep semmiben sem különbözött a szemében a többi hétköznaptól. Az elmúlt években ugyan volt kivel ünnepelnie, de mindig vágyott egy igazi családi karácsonyozásra. Tavaly már Siriussal tölthette a szentestét, de az nem volt az igazi, hiszen majdnem az egész Rend jelen volt, most viszont azt tervezték, hogy hármasban ünnepelnek a Szellemszálláson. Szilveszterre Dumbledore professzortól kaptak meghívást, amit lelkesen el is fogadtak. A karácsony előtti hetekben mindenkit magával ragadott az ünnepi hangulat, ehhez a várva várt bál is hozzájárult. Harry megállapította, hogy minden pontosan úgy zajlik, mint negyedéves korában – a lányok ismét csoportosan vonultak a folyosón, gyakran idiótán vihogva, mindenki azt találgatta, hogy ki-kivel megy-, egy kivétellel: most nem kellett a párválasztás miatt izgulnia, hiszen Ginny már a barátnője volt. Sajnos elkövette azt a baklövést, hogy természetesnek vette, hogy együtt mennek, így erről nem is beszélgetett a lánnyal.
- Mi van, ha nem is akar elhívni? Lehet, hogy szakítani akar velem? – aggodalmaskodott Ginny a barátnőinek.
- Nyugi, lehet, hogy csak a megfelelő pillanatra vár, hogy elhívjon – vigasztalta Angie.
Mivel a fiún a további napokban sem látszott, hogy szóba akarná hozni a témát, Angela az egyik edzés után félrehívta.
- Harry szándékodban áll még ebben az életben elhívni Ginnyt arra a hülye bálra?
- Ööö, de hát mi együtt megyünk…
- És ezt már neki is mondtad?
Harrynek végre leesett, hogy miért olyan rosszkedvű a barátnője mostanában, és gyorsan el is szaladt, hogy pótolja mulasztását. Angie este a klubhelyiségben elégedetten szemlélte, hogy barátai újra az egyik sarokban turbékolnak.

Harrynek továbbra is rengeteg elfoglaltsága volt, Dumbledore-ral való gyakorlásai egyre keményebbé váltak, azonban az egyik keddi estén nem tanultak, hanem beszélgettek.
- Dumbledore professzor, elárulná, hogy miért olyan nyugtalan?
- Semmi különös…
- Nyáron azt mondta nekem, hogy mostantól több dologba be fog avatni…
- Így igaz, de igazából konkrét híreim nincsenek. Piton professzor legutóbbi jelentése izgat – mondta komoran Dumbledore.
- Talán már Ön sem bízik benne teljesen? Lehet, hogy mégis inkább Voldemort oldalán áll?
- Ugyan, Harry! Már rengetegszer elmondtam Neked, hogy teljes mértékben megbízom Perselusban. Mindent azonnal jelent nekem, amint megtud valamit.
- Akkor mi aggasztja, uram?
- Mostanában Voldemort már nem bízik benne annyira, hogy beavassa a titkaiba. Rendszeresen megkínozza, de eddig nem tudta megtörni Perselus ellenállását, ezért még mindig úgy tudja, hogy az ő oldalán áll. De ettől függetlenül Perselus csak annyit tud, hogy Voldemort készül valamire. Ha minden igaz, akkor valami ősi mágiát akar alkalmazni, és most ezután kutat. Perselus úgy látja, hogy egyik emberét sem avatja be a dologba, de az is lehet, hogy csak előtte titkolóznak.
- De amíg nem tudjuk, hogy mire készül, addig nem is tehetünk ellene semmit… ugye, professzor úr?
- Sajnos ebben igazad van. Azért a legtöbb halálfalót megfigyeltetjük, de eddig semmit sem sikerült kiderítenünk. Mindegy, egyelőre az a legfontosabb, hogy Te felkészülj a harcra, és ahhoz nem elég Voldemort terveiről beszélgetnünk.
Mivel ez volt a szünet előtti utolsó gyakorlásuk, átismételték az eddig tanultakat, Dubledore pedig nagyon elégedett volt Harryvel.

Ezen a kedden Piton megkérte Angelát, hogy egy órával korábban menjen le a laborjába dolgozni, mert egy bonyolult bájitalt akart elkészíteni a lánnyal.
- Egy ideje a minisztérium kérésére próbálom kifejleszteni ezt a főzetet. A lényege abban rejlik, hogy ha a folyadék egy terem padlóját vagy falait érinti, akkor egy bizonyos időre lezárja azt. Így abból a helyiségből nem mehetnek ki a bennlevők, de hozzájuk sem lehet bejutni. Ráadásul a főzet hatására varázsolni sem lehet a teremben.
- Gondolom az Azkabanban akarják használni…
- Így van, mióta a dementorok átálltak a Sötét Nagyúr oldalára, a foglyokat éjjel-nappal auroroknak kell őrizniük.
- És mennyi ideig tart a bájital hatása?
- Idáig ezzel kísérleteztem, és úgy néz ki sikerült minden problémát kiküszöbölnöm. Már egy-két csepp is 7-8 órán keresztül fenntartja a bűbájt. Most szeretném elkészíteni az első adagot, persze csak ha hajlandó segíteni.
- Természetesen, hiszen ezzel hozzájárulok ahhoz, hogy azok a gyilkosok ne juthassanak ki a börtönből.
A főzet elkészítése valóban hosszadalmas volt, de sikeresen végeztek vele. Épp hozzáláttak, hogy palackokba töltsék a bájitalt, de Angela meglátott egy hatalmas pókot, és az ijedtség hatására kilöttyintette.
- MAGA KÉTBALKEZES! NEM TUD VIGYÁZNI?!
Piton gyorsan fel akarta fogni a palackból kihulló cseppeket, de elkésett, és azok földet értek. Abban a pillanatban ezüstös köd borította be a falakat, és hiába próbálták, nem tudták kifeszíteni az ajtót.
- Ez nem lehet igaz, most órákig élvezhetem a társaságát! – morogta Piton.
- Legalább tesztelhetjük, hogy mennyire hatásos a bájital – próbált jobb hangulatot teremteni Angela, de a tanára arcát látva inkább felhagyott a kísérlettel.
- Hogy lehetett ilyen ügyetlen? Megmondtam, hogy vigyáznia kell! Azt mondta, hogy nem remeg a keze!
- Nem tehetek róla, megláttam egy óriási… ÚRISTEN! Az a pók valahol még mindig itt van!
- Nahát, nem hittem volna, hogy fél a pókoktól… Bár azok valóban… khm… félelmetesek – gúnyolódott a férfi.
- Ez egyáltalán nem vicces! Halálosan félek tőlük, mióta elsős koromban megcsípett egy mérgező példány, és napokig hallucináltam tőle! Kérem szépen, keresse meg, és tüntesse el!
Piton azonban nem mozdult, csak tovább vigyorgott a lányra.
- Minek? Így legalább nyugton marad, és nem fáraszt majd le annyira…
- KÖNYÖRGÖM! – a lányon látszott, hogy mindjárt elsírja magát.
- Ehh… - a tanár feltápászkodott, és elkezdte keresni a rettenetes ragadozót. Angela természetesen rögtön megnyugodott.
- Valahol ott volt, abban a sarokban. Látja, mégis van magának szíve… - ezt a kijelentést Piton egy újabb vicsorgással jutalmazta.

A pók sikeres eltávolítása után a tanár leterített a földre pár köpenyt, így azokon már kényelmesen el tudtak helyezkedni, és hosszan beszélgettek. Azonban a lánynak pár óra múlva elkezdett korogni a hasa, hiszen még nem vacsorázott.
- Tanár úr, nincs Önnél véletlenül valami harapnivaló?
A férfi végül bevallotta, hogy imádja a málnakrémes Csokipocakot, így mindig tart belőle pár darabot a laborjában. A lány nevetve vette tudomásul, hogy mit jelent a férfi számára a pár darab: az egyik eldugott polcról egy egész nagy doboz édesség került elő.
- Ha a többi diáknak is ezt osztogatná, sokkal népszerűbb lenne – állapította meg Angie, miután nekiálltak falatozni.
- Nem törekszem közkedveltségre…
- Ugyan már… nem hiszem el, hogy élvezi, hogy szörnyű gonosznak tartják. Szerintem csak nem meri megmutatni az emberibb arcát…
- Azt hiszem sokkal komolyabban venném az Önből előbújó pszichológust, ha nem lenne málnakrémes az orra – azzal letörölte az említett testrészről a maszatot.
- Maga beszél, miközben a szája csupa csoki? – erre már mindketten elkezdtek nevetni.
Már éjfél is elmúlt, de az ezüstös köd még mindig nem tűnt el a falakról, így egy idő után mindketten elaludtak.

Angela arra ébredt, hogy valami kemény dolgon fekve töltötte az éjszakát. Mikor kinyitotta a szemét, döbbenten vette észre, hogy a feje a tanár mellkasán van. Abban a pillanatban, ahogy megmozdult, Piton is felébredt.
- Remélem sikeresen kipihente magát, még ha ennek az is volt az ára, hogy a hajával kis híján megfojtott…
- Nagyon sajnálom, professzor, én…
- Ugyan már, ne mentegetőzzön, ha annyira zavart volna, úgyis lelöktem volna földre… Inkább nézzük meg, hogy elmúlt-e a bájital hatása! Úgy látom az a szürke füst már elpárolgott…
- Ezüst…
- Mi?
- Ezüstszínű volt!
- Nem mindegy?!
- Csak úgy mondtam, szerintem ezüstszínű volt… Hiszen fénylett!
- Most, hogy ezt így megbeszéltük, nyugodtan távozhat, fél óra múlva várom a bájitaltan órán, jobb lesz, ha siet, ha még reggelizni is akar.
- Jajj ne, még zuhanyoznom is kellene, ráadásul a tanszereim sincsenek összepakolva!
- Nyugodjon meg, a mai napra felmentem az órai részvétel alól! De ha lehet, keresse fel az édesapját, hátha már észrevették az eltűnését. Nem szeretném, ha azzal vádolnának, hogy elraboltam magát…
- Köszönöm, professzor! És a tegnapi csokit is, meg mindent – végül egy puszival köszönt el a megdöbbent tanártól.

Angela felrohant a klubhelyiségbe, és még éppen ott találta barátait, akik már kezdtek érte aggódni. Előző este más kötötte le a figyelmüket, így nem vették észre, hogy a lány nem tért vissza Pitontól. Angie már majdnem megsértődött rájuk emiatt, de végül kiengesztelték azzal, hogy elmesélték, mi történt, ami miatt megfeledkeztek róla.
- Ron és Lavender összejöttek!! Azóta a drága bátyámmal nem is lehet beszélni, egyfolytában az új barátnőjével van. Meg se várt minket, inkább vele ment le reggelizni – panaszkodott Ginny.
- Ez miért olyan nagy baj? Amikor Ti összejöttetek, egy jó darabig a föld felett 10 centivel repkedtetek.
- De ez akkor most azt jelenti, hogy Lavender is folyton velünk fog lógni? – aggodalmaskodott Harry.
- Akkor azt hiszem az én társaságomat kénytelenek lesztek nélkülözni egy időre – szólt közbe a mellettük elsétáló Malfoy.
- Biztos nagyon fogunk sírni utánad – vágott vissza Hermione.
- Ez megható. De bőgés helyett inkább gyere már le velem reggelizni, Granger!
- Én? Veled? Miért?
- El kéne mondanod, hogy tegnap mit tanultunk átváltoztatástanon, mert elaludtam…
- Ha büntetést kapsz, legalább biztos nem fogsz többé elaludni az órákon. Amúgy meg miért segítenék neked?
- Mert van szíved… Tudom, mert voltam a testedben – nevetett fel Draco.
Végül együtt mentek le a nagyterembe, és étkezés közben Hermione gyorsan elmagyarázta a tananyagot. Mikor befejezték a reggelit, elindultak bájitaltanra, de Angela a klubhelyiség felé vette az irányt.
- Hé, a pince nem arra van! – szólt rá Harry.
- Tudom, de Piton professzor megengedte, hogy ma ne menjek órára – ezután gyorsan elmesélte, hogy mi történt velük a laborban, majd otthagyta a barátait, hogy végre lezuhanyozhasson.
- Egy éjszaka Pitonnal… Csoda, hogy túlélte… - mondta megborzongva Harry.

Az utolsó tanítási nap vidám hangulatban telt, ebéd után a diákok a tanárok kíséretével elindulhattak Roxmortsba, ahol tényleg rengeteg auror járőrözött. Ron ezúttal is inkább Lavender társaságát választotta, Harry és Ginny is kettesben sétáltak, így a csapatból csak Angie, Hermione és Malfoy maradt meg.
- Csajok, van már párotok az esti bálra?
- Ja, elhívott egy hollóhátas, Tom Morris. Kénytelen voltam igent mondani, mert még nem volt párom, és nem akartam neki hazudni – válaszolt kelletlenül Angela.
- És te kivel mész, Granger?
- Senkivel… Szerintem vacsora után inkább otthagyom a bulit, legalább tudok egy kicsit tanulni. Végre csendes lesz a klubhelyiség.
- Jó, akkor együtt megyünk a bálba – jelentette ki határozottan a fiú.
- Mi van?
- Jól hallottad. Igyekezz minél jobban kinézni, nehogy elnyomjam a szépségedet a fantasztikus sármommal.
- Hogy te mennyire beképzelt, bunkó…
- Oké, este 8-kor várlak a klubhelyiségben. – ezután többé nem hozta szóba a témát.

Míg a diákok a faluban voltak, a házimanók és néhány tanár feldíszítették a kastélyt. A kastélyon belül összesen 24 karácsonyfát állítottak fel, a lovagi páncélokat jégvirág borította, és a fiatalság nagy örömére az egész iskola tele volt fagyöngycsokrokkal. A lányok rögtön elkezdtek készülődni, hiszen a faluban beszerezték új dísztalárjukat. Hermionét nehezen lehetett rábírni a szépítkezésre, de végül ő is beadta a derekát. Miközben a frizurájukat készítették, elmesélték Ginnynek, hogy Draco elhívta Hermionét a bálra.
- Pontosabban nem elhívott, hanem kijelentette, hogy együtt megyünk.
- Azért vigyázz vele, senki sem tudhatja, hogy miben mesterkedik - figyelmeztette a lányt Ginny.
Mikor készen lettek, elégedetten szemlélték tükörképüket. Angela egy ezüstszínű ruhát viselt, ami vakítóan csillogott; Ginnyn méregzöld estélyi volt, ami még feltűnőbbé tette vörös haját. Hermionénak remekül állt a sötétpiros, pántnélküli ruha. A haját kibontva hagyta, de kivételesen rendezett hullámok takarták a vállát. Lesétáltak a klubhelyiségbe, ahol a fiúk már várták őket. Harry egy gyors puszit adott barátnője szájára és átkarolta. Draco ekkor ért le a szobájukból, és tátva maradt a szája, amikor megpillantotta Hermionét. Aztán gyorsan visszanyerte a higgadtságát, és szó nélkül nyújtotta karját a lánynak. Elindultak a nagyterem felé, ahol aztán Angela párja, Tom is csatlakozott hozzájuk. Az ünnepi vacsorára tizenkét személyes asztaloknál terítettek, így mind elfértek egynél, később pedig Ronék is oda ültek. A szomszédos asztalt a tanárok egy csoportja foglalta el, köztük volt Dumbledore és Sirius is, így Angela hallhatta a következő beszélgetést.
- Piton miért nincs itt? Tudtommal minden tanárnak részt kell venni a bálon – szólalt meg a lány apja.
- Voldemort délután magához hivatta – válaszolt halkan az igazgató. – Perselus eléggé elfáradt, nem érezte jól magát, úgyhogy a szobájában vacsorázik.
Angie megrémült a hír hallatán, mert Voldemort egyre többször hívatta magához az utóbbi időben a férfit, így már a lány is rájött, hogy a gonosz varázsló készül valamire. Nem volt sok ideje a problémán gondolkozni, mert megkezdődött a lakoma. Nem is figyelt arra, hogy mit eszik, mert lélekben teljesen máshol járt, így először azt sem hallotta meg, amikor Tom a vacsora végeztével felkérte táncolni. Elindultak a terem közepe felé, de rögtön összetalálkoztak pár hollóhátassal, és a fiú elkezdett velük beszélgetni. Angela egyre idegesebb lett, és végül rájött, hogy neki máshol van most a helye, így gyorsan otthagyta a társaságot.

Végigszaladt a pincébe vezető folyosón, de az ajtó előtt megállt. Félt, hogy Piton kiabálni fog vele, amiért ilyenkor zavarta, és azt sem tudta, mit mondjon neki. Elméletileg azt sem tudhatta volna, hogy a tanára Voldemortnál járt, ráadásul sejtette, hogy a megkínzott férfi nagyon ingerült lehet. Majdnem visszaindult a bálba, tudta, hogy ez lenne az ésszerű, de végül a szíve parancsát teljesítette. Aggódott a férfiért, és nem akarta egyedül hagyni, így bekopogott. Piton hamar kinyitotta az ajtót, és most nem volt olyan rossz állapotban, mint legutóbb, de látszott rajta, hogy nincs jó kedve. A férfi kérdőn nézett Angelára, aki idegességében és talán a pincében levő alacsony hőmérséklet miatt reszketett. Hosszú másodpercekig némán állt, mert nem tudta, hogy mit mondjon. Aztán felnézett a mennyezetre, és eszébe jutott a megoldás…

 13. fejezet