Támadás Roxmortsban; ki a fiú, ki a lány; Piton is zavarba tud jönni... Röviden ennyi, remélem tetszeni fog, jó olvasást!

Az élet a Roxfortban továbbra sem volt unalmas, Angela még mindig rendszeresen eltévedt a kastélyban, ennek ellenére nagyon boldog volt új iskolájában. Siriusszal teljesen rendeződött a kapcsolatuk, a férfi már a családi nyaralást tervezgette, és azt is megígérte Angie-nek és Harrynek, hogy egy medencét is be fog szerezni a kertjükbe. A fiú kviddics iránti lelkesedése sem csökkent, egyre keményebb edzéseket tartott, így a csapat tagjai már csak nehezen állták meg, hogy ne lincseljék meg. Azonban nem volt sok idejük összeesküvéseket tervezni az edzések szabotálására, ugyanis egyre többet kellett tanulniuk. A hatodévesesek egyre jobban unták, hogy a tanárok már most a RAVASZ-okkal zaklatják őket, ezért egy idő után elkezdtek lázadozni, különösen Draco járt ebben élen, rendszeresen megzavarta McGalagony óráit, még mindig nehezen viselte, hogy a házvezető tanára már nem Piton.

- Mr. Malfoy, azonnal hagyja abba a bohóckodást! – kiabált az egyik tanóráján már sokadszor a professzornő. Draco azzal szórakozott, hogy a megbűvölendő malacra angyaljelmezt és szárnyakat varázsolt, akárhányszor McGalagony nem nézett oda. Sajnos azonban az állat mihelyst repülésre képessé vált, fel is emelkedett a levegőbe, és egyenesen a tanárnő asztalához suhant.
- Elegem van, hogy az óráimból hosszú percek vesznek el csak azért, mert magát kell fegyelmeznem. Hétvégén nem mehet Roxmortsba a társaival, helyette az irodámban segít rendet rakni.
- De tanárnő, legközelebb Karácsony előtt mehetünk csak le a faluba, inkább nem lehetne, hogy hét közben járjak Önhöz esténként?
- Nem. Így legalább talán a jövőben megfékezi a modortalanságát az óráimon – válaszolta kimérten a professzor.
Miután McGalagony kilépett a teremből, a fiú kifakadt mérgében.
- Ez nem lehet igaz! Szemét vénasszony! Nyár eleje óta itt rohadok ebben a tetves iskolában, és most, hogy kicsit kimozdulhatnék, megbüntet ez a *****.
- Draco, ne beszélj így… - kezdte Hermione.
- Miért, talán pontot vonsz le tőlem, Granger?
- Nem, csak McGalagonynak kitűnő a hallása… Ne idegeskedj! – ezután a lány félrehívta Malfoyt.

Szombat reggel a roxforti diáksereg vidáman indult Roxmortsba, egyedül Hermione morgolódott, és szokatlanul gúnyosan beszélt a társaival.
- Biztos azok a napok… - súgta Ron Harrynek.
Először bevásároltak a faluban, jártak a Weasley ikrek kihelyezett üzletében, Angie kérésére egy könyvesboltba is beugrottak, ahol a fiúk meglepve vették tudomásul, hogy Hermione egy knútot sem költött, ellenben egy kviddics szaküzlet kirakatát hosszan bámulta, és a délelőtt folyamán egyszer sem okoskodott. Az ebédet a Három Seprűben költötték el, és miután jól laktak, úgy döntöttek, sétálnak egy kicsit az utcákon, mielőtt visszamennének a kastélyba.

Mivel kellemes volt az idő, sok társuk mászkált a szabadban a kirakatokat nézegetve, viszont hirtelen hangos suhogást hallottak. Roxmorts főterére körülbelül húsz halálfaló hoppanált, Harryék pedig felismerni vélték Lucius Malfoy hangját, aki egy varázsigét mondott ki, aminek hatására minden jelenlevőt arany vagy barna színű fény vett körül. Hermione elsápadt, és gyorsan elmondta barátainak, hogy ez egy olyan bűbáj, ami megmutatja a varázslók származását.
- Az arany színű aura az aranyvérűséget jelöli, a barna pedig a sárvérűséget…
- Akkor a Tied miért aranyszínű? – kérdezte meglepetten Ron.
A választ azonban már nem várhatták meg, ugyanis a halálfalók támadásba lendültek. Átkaikkal egyértelműen a mugli származásúakat célozták meg. Harry azonnal a Creevey ikrekhez rohant, hogy megvédje őket, és barátai is mások védelmére siettek, és próbálták alkalmazni a Siriustól tanultakat. Pár perc múlva azonban rengeteg auror jelent meg, és a roxforti tanárok többsége is megérkezett, így a halálfalók jelentős kisebbségben voltak, és gyorsan menekülőre fogták a dolgot, és dehoppanáltak, azonban még így is sikerült két aurort megölniük.

A harc után a diákoknak rögtön vissza kellett térniük a kastélyba, ahol az első- és másodévesek rémülten fogadták Harryéket a klubhelyiségben. Ginny épp belekezdett, hogy elmondja a helyszíntől távol levő társaiknak a történteket, amikor kivágódott a portré-ajtó, és a hullasápadt Draco rohant be rajta, majd szorosan magához ölelte először Harryt, aztán Ront, Ginnyt és Angelát, amiért Hermione nagyon dühös arcot vágott, és felkiáltott.
- Hé, a hírnevem!
A griffendélesek értetlenül szemlélték az eseményeket, végül Harry kezdte megérteni, hogy mi a helyzet.
- Ja, Ti cseréltetek!
- Igen. Draco, bocsi, de elfelejtettem, hogy a testedben vagyok! – szólalt meg Malfoy. Ron még mindig nem értett semmit, de a többiek már mind nevettek.
Végül a Draco-testű Hermione elmesélte, hogy indulás előtt Százfűlé-főzetet ittak, amit még a fiú csent el Pitontól. A lány ugyanis megsajnálta Dracót, ráadásul neki amúgy se volt kedve Roxmortsba menni, így megengedte a fiúnak, hogy az ő testében hagyja el a kastélyt, még a büntetőmunkát is átvállalta helyette.

Ezután a klubhelyiségben maradtak beszélgetni, ugyanis Piton olyan főzetet készített, amit csak 6 óránként kellett fogyasztani, így ők még egy óráig nem kapták vissza testüket. Draco azonban nem tagadta meg önmagát, így egy idő után elkezdte hergelni Hermionét, ami elég furcsa volt a többiek számára, hiszen ők továbbra is fordítva láthatták a helyzetet. A „lány” azt játszotta, hogy rendszeresen megfogta a fenekét és a melleit, végül azzal fenyegetőzött, hogy a mosdóba kell mennie. Emiatt aztán a „fiú” kiabálni kezdett.
- Ha nem maradsz nyugton, levetkőzöm teljesen meztelenre, és felállok az egyik asztalra táncolni!
Ezután Draco sem merte már a lány testét birizgálni, és miután átalakultak, gyorsan elmenekült, és nagyon reménykedett benne, hogy a lány nem veszi észre, hogy rosszul van bekapcsolva a melltartója…

Lefekvés után azonban Hermione tartott élménybeszámolót arról, hogy milyen érzés egy fiú testében lenni, de megeskette szobatársait, hogy soha nem árulják el Malfoynak a hallottakat.
- Én tényleg nem akartam szemétkedni, de nem tehetek róla, hogy Draco annyi sütőtöklevet ivott reggelire, így aztán kénytelen voltam meglátogatnia mosdót. El sem tudjátok képzelni, milyen vicces állva pisilni… - nevetett fel a lány.
Angela inkább nem osztotta meg barátnőjével, hogy Draco is meglátogatta a Három Seprű női WC-jét.

A következő hetekben semmi nem változott, a Roxmortsban megsérült diákokat is kiengedték a gyengélkedőről, Harry azonban tudta, hogy Voldemort sokkal keményebben is támadhatott volna, ezért szorgalmasan gyakorolt Dumbledore különóráira, már szinte gond nélkül tudott nonverbálisan varázsolni, csak néhány bonyolultabb bűbájjal gyűlt meg a baja. Hamar belekezdtek a pálca nélküli varázslásba, ami már kicsit nehezebben ment a fiúnak, az igazgató azonban közölte vele, hogy a téli szünet után már a komoly átkokkal fognak foglalkozni. Harrynek ettől a hírtől összeszorult a torka, hiszen a gondolattól is irtózott, hogy egyszer majd használnia kell az Adava Kedavrát…

A Reggeli próféta egyre gyakrabban számolt be halálfaló-támadásokról, amiknek a nagy része halálesettel végződött. Sok olyan diák volt az iskolában, akiket ezek a tragédiák személyesen érintettek. Az ő bánatukat látva döbbent rá Harry igazán, hogy az a dolga, hogy minél előbb legyőzze Voldemortot. Keményen küzdött, szinte semmi más nem érdekelte, folyton átkokat, nonverbális és pálca nélküli varázslást gyakorolt. Egyre kevesebb edzést tartott a csapatának, és végül belátta, hogy sokkal fontosabb feladatai vannak a játéknál. A barátai hosszan győzködték ennek ellenkezőjéről, de végül felajánlotta Dracónak a posztját a csapatban.
- Potter, Te meg vagy húzatva?!
- Nem, de nekem most mással kell foglalkoznom…
- Tudom, hogy ki akarod nyiffantani a Sötét Nagyurat, de azért ezt nem kéne túlzásba vinned. Rengeteget kell még tanulnod a harchoz, de néha lazítanod is kell. Elsős korod óta imádod a játékot, úgyhogy nem hagyhatod abba. Viszont ha segítségre van szükséged, az edzéseket átvállalom Tőled, abban úgysem vagy valami profi… De a Griffendél fogója Te maradsz és kész…
- De…
- Semmi de… És ne merészeld megköszönni, mert nem áll szándékomban szívességet tenni Neked, csupán én is azt akarom, hogy az a tetű minél gyorsabban eltűnjön a Föld színéről, hogy ne kelljen anyámnak és nekem folyton bujkálnom…
Végül Harry beleegyezett abba, hogy fogó marad, és belátta, hogy tényleg nagy könnyebbség, hogy az edzéseket már nem neki kell megtartani. Ron azonban ennek kevésbé örült, mert Malfoy Harrynél is keményebb és hatékonyabb feladatokat végeztetett velük, így egy-egy edzés után alig bírtak megállni a lábukon.

Piton megtartotta korábbi stílusát, és továbbra is keményen beszélt tanítványaival, akik ezt nagyon nehezményezték. Angie azonban már teljesen megszokta, hogy tanárának két arca van: A tanórákon rendszeresen gúnyos megjegyzésekben részesült, de kedd esténként a férfi teljesen megváltozott, egyre közlékenyebbé vált, és csak ritkán sértegette a lányt. Néha még a családjáról is hajlandó volt beszélni.
- Angelica egy igazi vadóc volt, soha nem fogadott szót, mindig ment a saját feje után, és mindig elérte, amit akart.
- Volt kitől örökölni a makacsságot…
- Az biztos, hogy ebben nem az édesanyjára ütött. Emily maga volt a megtestesült türelem. A lányunk minden hisztijét jól tudta kezelni, egy kicsit talán el is kényeztette, emiatt sokat veszekedtünk…
- Van róluk fényképe?
- Van, de nem szoktam nézegetni. Nem jó, ha az ember a múltba menekül, attól sebezhetővé válik.
- Én kicsi koromtól magamnál tartom az anyukám fényképét, de én se bírom sokáig nézegetni… Azért nekem mutatna fényképet a családjáról?
Piton arcán harag suhant át, de belátta, hogy a lány nem kér tőle olyan nagy dolgot, így kelletlenül előhozott a hálószobájából egy régi fotóalbumot, majd kiszedett belőle egy képet.
- Ekkor voltunk utoljára nyaralni, Emily imádta a híres mugli építményeket, így elvittem Rómába.
A fotón Piton egyik kezében a kislányát tartotta, a másikkal feleségét ölelte át, és mind mosolyogva integettek, a háttérben pedig a Colosseum volt.
- Nagyon szép a kislánya… Hihetetlen, hogy mennyire hasonlít Önre…
- Ez a két állítás valahogy nem fér össze… - morogta gúnyosan a tanár.
Angela először nem értette, hogy miről beszél a férfi, de leesett neki.
- Miért, maga tök jól néz ki… - mikor rájött, hogy mi csúszott ki a száján, teljesen elvörösödött – Úgy értem jól áll magának, ha hátrafogja a haját, és egy kicsit le van barnulva…
Piton gyorsan elrakta a fényképalbumot. Általában élvezte, ha egy diákja zavarba jött előtte, de ez más volt, hiszen a családján kívül még senki nem tett rá ilyen pozitív megjegyzéseket.
- Azt hiszem lassan kész a bájital, majd rendet rakok egyedül, menjen nyugodtan aludni.
- Jó éjt, professzor! – azzal a lány el is szaladt.

December első napjaiban Dumbledore felszólalt az ebédnél.
- Kedves diákok! Mint ahogy két évvel ezelőtt is, idén is karácsonyi bált rendez az iskola, méghozzá az utolsó tanítási nap estéjén. Ahogy Rátok nézek, rengeteg szomorú arcot látok, hiszen sokan veszítettétek el szeretteiteket Voldemort miatt. De Karácsonykor nem csak az élőkkel ünnepelünk, hanem halottainkra is emlékezünk, és nem hagyhatjuk, hogy akárki, vagy akármi beárnyékolja a szeretet ünnepét. Voldemort nagyúrnak pontosan az a célja, hogy elveszítsük a reményt, ami nélkül nem tudunk ellene harcolni. De ezt nem engedhetjük meg neki, idén ugyanúgy fogunk ünnepelni, mint eddig bármikor, és erre az egy estére megpróbálunk elfelejteni minden bajt, minden rosszat, ami ránk várhat. Bár eredetileg töröltük a roxmortsi hétvégéket, de ez alkalommal kivételt teszek, a bál előtti délutánon a tanáraitok felügyelete mellett lemehettek a faluba, amit az aurorok fognak őrizni, így nyugodtan elintézhetitek ügyes-bajos dolgaitokat. Az esti gyertyagyújtáskor pedig együtt fogunk emlékezni Voldemort áldozataira…

12. fejezet