Szerző megjegyzése:

Végre kész a 10. fejezet! Az elmúlt 2-3 napban eléggé leblokkoltam, de ma megfogadtam, hogy addig nem állok fel a gép elől, amíg kész nem lesz! Végre egy fogadalom, amit teljesíteni tudtam:D Szóval remélem, hogy tetszeni fog, jó olvasást mindenkinek!

Angela és Sirius a nagy kibékülés után még hosszan beszélgettek.
- Mi történt, hogy újra szóba álltál velem? Hiszen pár órával ezelőtt látni se akartál! – kíváncsiskodott a férfi.
- Beszélgettem Piton professzorral, és ő meggyőzött, hogy nem követtél el ellenem olyan hatalmas bűnt – válaszolta mosolyogva Angie.
- Ilyen se volt még, hogy hálás lettem volna Pitonnak…

Eközben Harry elindult Dumbledore-hoz az első különórájára, az irodához vezető jelszó valóban Gumimaci volt, úgyhogy a kőszörny beengedte a fiút, aki a mozgó csigalépcsőn fel is jutott az igazgatóhoz. Dumbledore mosolyogva fogadta őt.
- Gratulálok a Griffendél győzelméhez, Harry! Jó csapatot hoztál össze!
- Köszönöm igazgató úr, én is elégedett vagyok velük!
- Viszont most fontosabb dolgunk van a kviddicsnél is, pedig az sem az utolsó elfoglaltság!
- Mit fogunk csinálni? – kérdezte izgatottan Harry.
- A tavalyi év végén elmondtam Neked, hogy Voldemort egy jóslat miatt üldöz Téged, és könnyen beláthatod, hogy addig nem lesz nyugtod, amíg Tom él. Bizonyára küzdened kell ellene, és ezekhez a harcokhoz nem lesz elég az, amit a tanórákon vagy a párbajszakkörön megtanulhatsz. Voldemort ravasz és gyors ellenség, ezért állandóan résen kell lenned, ezért szeretnélek személyesen én felkészíteni Téged.
- Köszönöm, uram, hogy segít! De hogy tudom majd őt legyőzni?
- Bárcsak tudnám… Egyenlőre megtanítok Neked pár magasabb szintű varázslatot, a képességeidet ismerve nem lesz nehéz dolgom! Mint tudod, egyes varázslók szavak nélkül is képesek bűbájokat alkalmazni, ezt nevezzük nonverbális varázslásnak. Voldemort is előszeretettel alkalmazza ezt a módszert, hiszen így az ellenfelei nem tudnak olyan hatékonyan védekezni az átkai ellen. Ahhoz, hogy esélyed legyen ellene, Neked is el kell sajátítanod ezt a módszert.
- Dumbledore professzor, gondolja, hogy ez nekem menni fog? – kérdezte erős kétellyel a hangjában Harry.
- Aki 13 évesen patrónust tud idézni, annak ez is sikerülhet. McGalagony professzortól hallottam, hogy a színváltoztató varázsigék elég jól mennek Neked, úgyhogy az lesz a legjobb, ha először ezekkel próbálkozunk. A feladatod az lesz, hogy változtasd rózsaszínűvé a hajam!
- Mi…? – kérdezte döbbeneten Harry. Nem állt szándékában nevetségessé tenni az igazgatót.
- Jól hallottad. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy egy ilyen csinos hajszínnel képzelj el engem! Állj velem szembe, és irányítsd rá a pálcát. Egyszerre gondolja varázsigére, és közben képzeld magad elé az eredményt. Ha úgy könnyebben megy, hunyd be hozzá a szemed.
Már egy órája próbálkoztak, de a bűbáj csak olyankor hatott, amikor Harry véletlenül elsuttogta a varázsigét. Végül Dumbledore egy „Silencio”-val megnémította, pedig mindketten jót mulattak az igazgató divatos frizuráján. A fiú már kezdte volna feladni, de hirtelen sikerült a varázslat.
- Gratulálok Harry, nagyon ügyes voltál! Meg vagyok elégedve Veled, nem hittem volna, hogy már az első órán sikerülni fog. Most menj, pihenj le, jó éjszakát!
Harry viszonozni akarta a köszönést, de egy hang sem jött ki a torkán.
- Bocsánat, elfelejtettem leszedni rólad a bűbájt!
- Semmi gond, professzor úr – mondta a fiú, miután újra beszédképessé vált.
- Jövő héten ugyanekkor várlak, ha lesz egy kis időd, gyakorolj!
- Rendben, megígérem – felelte Harry – De elárulná még nekem, hogy mi következi a némavarázslás után?
- Mit szólnál a pálca nélküli varázsláshoz? Az hasznos lehet, ha elveszik a varázspálcád! Aztán persze előbb-utóbb ki kell térnünk a komolyabb rontásokra, végül pedig az Adava Kedavrára! – Harry erre rémült arcot vágott - Sajnálom, de muszáj lesz… Emlékszel? „Nem élhet az egyik, míg él a másik…” Mondtam már, amíg Tom Denem él, Neked nem lesz nyugtod.
- Tudom, csak nehéz elfogadni, hogy egyszer embert kell ölnöm…
- Emiatt ne aggódj, reméljük, hogy ez még egyelőre nem következik be.

Harry úgy döntött, hogy mielőtt visszatérne a klubhelyiségbe, meglátogatja a keresztapját. Angela mosolyogva nyitott neki ajtót.
- Na mi az, végre kibékültetek? – kérdezte vigyorogva – Már ideje volt!
- Az okoskodás helyett inkább gyere be, és meséld el, mit csináltatok az igazgató úrral! – vágott vissza Angie.
Harry beszámolt a gyakorlásról, és a további feladatokról is beszámolt, de a halálos átkot kihagyta a felsorolásból. Úgy érezte, hogy az csak rá és Dumbledore-ra tartozik.
Kielemezték a szombati kviddicsmeccset, és végül Harry a szerelmi életéről is beszámolt, de ebben a témában nem bizonyult túl közlékenynek. Végül Angela is feladta a faggatózást, mondván, hogy Ginny úgyis mindent elmesél neki.
- Hé, srácok, éjfél elmúlt, holnap iskola! Azonnal irány az ágy!
- Sirius, nem áll jó Neked ez az aggályoskodó, felelősségteljes szerep! – nevette ki keresztapját a fiú.
- Bizony, Apa! Viszont abban tényleg igazad van, hogy késő van. Elkísérnél minket a klubhelyiségig? Nem lenne jó, ha Frics elkapna minket!

A családi béke helyreállásával az iskolai élet is visszatért a régi kerékvágásba. Angela a szombat délutánját McGalagonnyal töltötte a büntetőmunkán, így késve érkezett az edzésre. Harry továbbra is megkövetelte tőlük a legjobb teljesítményt, bár néha hajlamos volt Ginnyvel kivételezni, de ezért senki nem neheztelt rá. A Roxfortban hamar híre ment, hogy a híres Harry Potter szíve foglalt, és emiatt a fiú rajongói napokig sírtak. Sirius megtartotta a második párbajszakkört, és a résztvevők már bármeddig képesek voltak fenntartani a bűbájjal létrehozott pajzsukat. Az átváltoztatástan továbbra sem tartozott a griffendélesek kedvencei közé, hiszen McGalagonynak eszébe sem jutott kivételezni velük. +Piton viselkedése sem változott, de Angie legalább már értette, hogy a férfi miért vont maga köré páncélt, és miért ilyen rideg a diákokkal. Bizonyára a sok diák láttán eszébe jut a saját kislánya. Ezek után a lányt még jobban zavarta, amikor a társai a tanárt csúfolták, de megtartotta Pitonnak tett ígéretét, és nem mesélt senkinek sem a férfi múltjáról.

A keddi bájitaltan után a férfi visszahívta Angelát a terembe.
- Miss Black, a ma esti órát le kell mondanom.
- Rendben, professzor úr, de megkérdezhetem, hogy mi jött közbe?
- Egy sürgős ügyet kell elintéznem, és nem biztos, hogy visszaérek estére, vagy ha vissza is érek, nem valószínű, hogy lesz elég energiám a bájitalfőzéshez.
- Esetleg tudok valamit segíteni? Vagy a Roxforton kívül van elintéznivalója?
- Nem tud segíteni, és igen, iskolán kívüli ügy. De ne faggatózzon…
- Csak kíváncsi voltam… - kezdett volna magyarázkodni a lány, de Piton közbevágott.
- Attól, hogy különórákat tartok magának, még semmivel sincs több joga, mint a többi diákomnak. Természetesen jövő kedden már megtartjuk az órát, addig olvassa el azt a könyvet, amit ajánlottam. Az talán egy időre csillapítja a kíváncsiságát. Viszontlátásra.
Angela érezte, hogy nem érdemes tovább feszítenie a húrt, így inkább elköszönt, és kiment a teremből. Azért nagyon fúrta az oldalát, hogy vajon milyen dolga lehet Pitonnak a Roxforton kívül.

Este Angie Hermionéval és Ronnal ült a klubhelyiségben, mert Harry és Ginny romantikus sétára indultak a kastély parkjába. Egy idő után Draco is csatlakozott hozzájuk, aki továbbra is megtartotta azt a szokását, hogy nem sokat beszélgetett velük, és ez Ront különösen idegesítette. Most nem is bírta türtőztetni magát.
- Malfoy! Elárulnád végre, hogy neked mi a franc jó abban, hogy a mi beszélgetéseinket hallgatod, de te egy szót sem szólsz?
- Rendben Weasley, ha ez téged ennyire zavar, akkor dumáljunk. Hmm, de mi legyen a téma? Mondjuk a régi szép idők?
- Fiúk megtennétek, hogy nem álltok neki balhézni? Szeretnék egy kicsit tanulni – szólt közbe gyorsan Hermione.
- Ehh, Granger, a múltkori bulis szerelésed jobban állt, mint az Átváltoztatástan VI., és a szemed alatti karikákkal is kéne kezdeni valamit, mert nem túl szexi…
- És miből gondolod, hogy engem érdekel a véleményed? Nem áll szándékomban mindennap úgy kinézni, mint aki bálba készül.
- Pedig nem lenne rossz… Már kezdtem azt hinni, hogy nem csak egy magológép vagy, hanem normális csaj is tudsz lenni, de úgy látszik minden csoda három napig tart… illetve a Te esetedben addig se…
Hermione erre már felkapta a vizet, és hozzávágta Malfoyhoz a tankönyvét, majd felvonult a hálóterembe. Draco szemén egy hatalmas monokli kezdett kialakulni, aminek láttán Ron kárörvendően röhögött, egészen addig, amíg a könyv az ő fején landolt.

Eközben odakint már teljesen besötétedett, az új szerelmespár pedig a tó partján üldögélt. Egy darabig a csillagokat nézték, de Harry észrevett egy furcsa alakot, aki a kastély felé botorkál. Ginny, akinek jobb szeme volt, megállapította, hogy az illető Piton. A tanár úgy nézett ki, mint akit jó alaposan megvertek, már alig állt a lábán. A lány először oda akart menni hozzá segíteni, de Harry lebeszélte erről, mert félő volt, hogy Piton harapós hangulatában van, és ők nem akartak büntetést kapni. Miután a tanár beért a kastélyba, vártak még egy darabig, aztán visszamentek a Griffendél-toronyba. Barátaik közül csak Angelát találták ott, aki egy bájitalokról szóló könyvet olvasgatott.
- Hát Ti meg merre jártatok ilyen sokáig?
- A tóparton voltunk…
- Óóó, szóval romantikáztatok egy kicsit… - nevetett fel Angie.
- Ja, amíg meg nem zavartak minket – mondta a fiú.
- Miért, mi történt?
- Piton megjelent… - kezdte volna Harry, de a lány közbevágott.
- Csak most ért vissza?
- Te tudtad, hogy megy valahová? Na mindegy, szóval nem volt túl jó börben…
- Kábé úgy nézett ki, mint akin átvágtatott egy hippogriff csorda – szólt közbe Ginny.
- Megsérült? – Angela meg sem várta a választ, hanem elhagyta a klubhelyiséget.

Végigrohant a pincébe vezető úton, és szerencséjére nem találkozott senkivel. Piton szobájának ajtaja félig nyitva volt, de nem mert bemenni rajta, ezért inkább kopogott. Miután nem érkezett válasz, belépett a szobába. A férfi a kanapéján feküdt, az arca több sebből vérzett, és kék-zöld foltokkal volt borítva.
- Tanár úr, mi történt? Csak nem támadták meg?
- Maga meg mit keres itt? Azonnal menjen a hálókörletébe, különben pontot kell levonnom. – a szája is meg volt dagadva, ezért alig bírt beszélni.
- Nem hagyhatom itt ilyen állapotban. Hadd kísérjem el a gyengélkedőre…
- Nem! – kiáltott fel Piton, de meg is bánta, mert az arca eltorzult a fájdalomtól.
- Akkor legalább a sérüléseit hadd lássam el! – azzal Piton bájitalos szekrényéhez lépett, kiválasztotta a megfelelő főzeteket és kenőcsöket.
Fél óra múlva a tanár arcáról nagyjából eltűntek a sebek, de a lány észrevette, hogy a férfi inge is csupa vér. Piton bal karja erősen vérzett, így Angie feltűrte az ing ujját, és megpillantotta az izzó Sötét Jegyet.
- Szóval Voldemorttal volt találkája…

- Kérem, mondja el mi történt! Addig úgysem hagyom békén! – közben kigombolta a tanár ingét, és a felsőtestén lévő sérüléseket is ellátta.
- Ezt majd elintézem én egyedül. – ezzel a férfi visszaöltözött – Valóban a Sötét Nagyúrral kellett találkoznom, mert magához hívatott. Ő úgy tudja, hogy neki kémkedem, ezért bizonyos időközönként jelentéseket kell tennem. Dumbledore-ral rendszeresen kitalálunk pár ál-információt, ami a Nagyúr szemében fontosnak tűnhet. De most úgy látszik nem végeztünk alapos munkát, mert megállapította, hogy nem végzem rendesen a munkám, és ezért megbüntetett.
- De hát maga hogy hagyhatta, hogy így helybenhagyja?

- A halálfalók körében nem szokás ellenkezni a nagyúr akaratával szemben. És én ugyebár hivatalosan halálfaló vagyok. Általában könnyedén begyógyítom a sérüléseim, de most nagyon kifárasztott, folyamatosan az elmémet ostromolta. Nem túl könnyű órákig alkalmazni az okklumenciát…
- Úristen, mi lett volna, ha megtöri a maga ellenállását…
- Ne aggódjon, a lényeges információkat ilyenkor a merengőmben tárolom, így csak azt tudná meg, hogy elárultam őt, de Dumbledore terveibe ha akarnám se tudnám beavatni.
- Tanár úr, igya meg ezt az erősítő főzetet, ez majd kicsit helyrehozza… - miközben átadta a poharat, bőrük összeért, és Piton megfogta a kezét.
- Miss Black, köszönöm, hogy segített, és hogy ellátta a sérüléseimet, magamtól ma már biztos nem ment volna.
- Nincs mit, professzor! De kérhetek egy szívességet?
- Attól függ, mi lenne az…
- A legtöbb tanár a keresztnevemen szólít. Megtenné, hogy legalább itt a különórákon Angelának hívna. Nagyon idegesítő az, amilyen gúnyosan a Black nevet ejti…
- Majd meglátjuk… De most menjen! Várjon, adok egy igazolást, ha esetleg összefutna Friccsel.
- Köszönöm, tanár úr. Jó éjszakát, és pihenje ki magát.
- Jóéjt, Miss… Angela!

11. fejezet