Szerző megjegyzése:

A család végre beköltözik új házába, Siriusnak fontos híre van, és szerepel még egy lila nyuszi is. Ehhez a fejezthez a Bitter sweet symphony című számot tudom ajánlani, ha valakinek kell,az kérje el msn-en!

A következő fejezettől már egy kicsit akciódúsabb lesz a történet, addig is jó olvasást!

A hoppanálás megviselte mindkét fiatalt, Harry úgy érezte, hamarosan viszontlátja a reggelijét. Az első pillanatban nem ismerte meg a helyet, ahol voltak, de aztán rájött, hogy a Grimmauld tér egy eldugott részén állnak.
- Sirius, nem azt mondtad, hogy egy új házban fogunk élni?
- Nyugi, eszem ágában sincs sokáig itt időzni, de a csomagjainkat előre küldjük, mert arra gondoltam, hogy benézhetnénk még az Abszol útra, mielőtt hazamegyünk. Odasétáltak a 11-es és a 13-as szám közötti falszakaszhoz, és felidézték magukban a Főnix Rendje főhadiszállásának címét, és hamarosan fel is bukkant a félelmetes, régi épület, ami egykor Sirius szülőháza volt. A belső tér azonban már korántsem volt olyan nyomasztó, mint amikor Harry utoljára itt járt, még a dühöngő portrékat is sikerült eltávolítani a falakról, így semmi sem akadályozta meg a hangos fogadtatást. Mrs. Weasley hosszan ölelgette Harryt és Angelát, akik ezután még néhány másodpercig nem kaptak levegőt. Ezután Ginny is üdvözölte őket, majd az emelet irányából hangos veszekedést lehetett hallani. Hermione és Ron jelentek meg a lépcsőn.
- Hermione, nem is tudtam, hogy itt leszel! Hadd mutassam be Angie-t, ő Sirius lánya!
- Szia, Hermione Granger vagyok! Ginny mesélte, hogy Te is hatodéves leszel, de még hátravan pár vizsgád. Ha valamiben segítségre van szükséged, szólj nyugodtan, direkt előszedtem a régi jegyzeteim.
- Köszi szépen! Majd elmesélnéd valamikor, hogy miket tanultatok eddig számmisztikából? Mert sajnos erről Harry nem tudott beszámolni!
- De jó, végre nem kell egyedül számmisztikára járnom! Élvezni fogod az órákat, Vector professzor fantasztikus…

A fiúk úgy ítélték meg, hogy a lányok jól ellesznek egymással, úgyhogy követték Siriust a konyhába, ahol eddigi legjobb SVK tanáruk ült.
- Lupin professzor! De örülök, hogy találkozunk! Hogy van? – kiáltott fel Harry.
- Szia! Köszönöm, remekül! Csak beugrottam, mert Sirius megkért, vigyük el Andromedával a csomagjaitokat az új házatokba, úgyis Ro… arrafelé van dolgunk!

A lányok csak akkor kerültek elő, amikor Mrs. Weasley elkészült az ebéddel. Tényleg nagyon jól kijöttek egymással, rengeteg közös témájuk volt. Csak Ron morgott, mert úgy vélte, ezután ketten lesznek, akik szekírozhatják őket a tanulással, meg a házi feladatokkal. Az étkezés végeztével Sirius szólalt fel:
- Mint tudjátok, Harrynek pénteken, Angie-nek pedig hétfőn lesz a szülinapja, így arra gondoltam, szombaton tarthatnánk egy kis ünnepséget nálunk, a szünidő hátralevő részére pedig szeretném meghívni Ginnyt, Hermionét és Ront. Persze csak ha nincs ellenedre, Molly!
Végül Mrs. Weasley beleegyezett, így legalább lesz idejük meglátogatni Charlie-t, aki Romániában szervezett be varázslókat a Főnix Rendjébe.

Mindenki megígérte, hogy részt vesz a szombati szülinapi és házavató bulin, Mrs. Weasley pedig felajánlotta, hogy segít a főzésben. Sirius, Angela és Harry elbúcsúztak, és elindultak az Abszol útra. Ott Sirius egy kis időre elvált tőlük, megbízta őket, hogy vegyenek meg mindent, amire szükségük van, a tartozást pedig írassák az ő számlájára. Ekkor Harry ellenkezett, mondván hogy neki van saját pénze, de Sirius közölte vele, hogy már ő a gyámja, jól fog jönni az a pénz, miután elvégzi az iskolát.
- Különben is, Angelának se engedem, hogy az anyai örökségéhez nyúljon. Ha a zsebpénzeteken kívül pénzre lesz szükségetek, nekem szóljatok.

Ezután elindultak vásárolni, vettek pár talárt, bájital hozzávalókat, bagolycsemegét Hedvignek. A könyvesboltba pedig Angie kérésére ugrottak be. A vásárlás végeztével vettek maguknak fagylaltot, és sétálgattak. A Kviddics a javából kirakatának bámulása közben (amit enyhe nyálcsorgatás kísért) nem messze tőlük valaki felkiáltott. Neville volt az. Harry bemutatta neki Angelát, és beszélgettek egy kicsit. Rögtön fel tűnt neki, hogy a korábban félénk, kicsit esetlen fiú sokkal magabiztosabbnak tűnik, de ennek okára hamar fény is derült. Neville elmesélte, hogy a minisztériumi kaland óta a nagymamája nagyon büszke rá, már az összes barátnőjének eldicsekedett vele, és már sokkal kevésbé szigorú, mint régebben volt. Harry ennek nagyon örült, hiszen a barátja végre bizonyíthatta, hogy méltó a szüleihez, és bízott benne, hogy Neville önbizalma a tanórákon nyújtott teljesítményére is hatással lesz.

Harryéknek indulniuk kellett, megbeszélték Siriusszal, hogy a Foltozott Üstben találkoznak. Beléptek a kocsmába, ahol elég sokan megbámulták őket. A fiú már kezdett bedühödni, de hamarosan rájött, hogy kivételesen nem ő áll a figyelem középpontjában. Most Angela keltett nagy feltűnést a virágmintás nyáriruhájában, ami sejtette szép alakját. Harry is megállapította, hogy a lány tényleg nagyon csinos, úgy vélte, hogy az iskola szépségkirálynőinek tartott Patil ikreknél is jobban néz ki. A helyzet egyre kellemetlenebb volt, már a sarokban ülő vén, fogatlan varázsló is kacsingatott feléjük, de szerencsére Sirius is megérkezett, így elhagyták a helyiséget.

A nap második hoppanálása után Harrynek az volt az első gondolata, hogy lehet, hogy inkább soha nem szerzi meg az ehhez szükséges jogosítványt, inkább marad a jól bevált seprűjénél. Kinyitotta a szemét, és egy csodaszép ház előtt álltak. Oldalra nézett, Angie szájtátva bámulta az épületet, Sirius pedig vigyorgott. Harrynek nagyon ismerős volt a környék, aztán egyszer csak leesett neki.
- Sirius… ez a Szellemszállás?
- Gratulálok, gyors voltál!- válaszolt enyhe iróniával a hangjában – Bizony ez az. Ezt kértem a Minisztériumtól kárpótlásként. Rengeteg emlék köt ide, itt buliztunk a legnagyobbakat. Ráadásul a Roxforthoz is közel van. Az elmúlt egy hétben pofoztuk helyre, Dumbledore pedig rengeteg védővarázslattal látta el. Például olyan ember nem tud bejutni a házba, aki valamelyikünknek ártani akar. De ne ácsorogjunk itt, menjünk be, és nézzétek meg, mit sikerült kihoznunk belőle.
A ház belülről még szebb volt, Sirius körbekalauzolta őket:
- A földszinten van a nappali, a konyha, az étkező, egy vendégszoba és egy fürdő.
Mindegyik helyiséget alaposan szemügyre vették. A nappali nagyon modern volt a fekete bőrből készült ülőgarnitúrával, és a varázstévével, amin Sirius tájékoztatása szerint 5 mágikus adó is fogható. Angela teljesen elolvadt a konyhától, hosszan lelkendezett arról, hogy végre lesz elég helye a főzésre. Sirius közben azt is elmondta, hogy a pincében kialakított egy edzőtermet, ahol majd gyakorolhatják a párbajozást. Az emeleten voltak a hálószobák, Siriusé viszonylag kicsi volt és egyszerű, szinte csak egy nagy franciaágy volt benne. Harry nagyon meg volt elégedve a szobájával, az ő ágya is elég nagy volt, kapott egy hatalmas íróasztalt, polcokat rengeteg SVK könyvvel, a szoba egyik sarka pedig Hedvig számára volt kialakítva: egy hatalmas kalitka újratöltődő etető- és itatórendszerrel. A szobában volt még egy vendégágy, Sirius azért rakta oda, hogy Ronnak is legyen helye, mert a vendégszobát Hermionének és Ginnynek szánta. A következő hálószoba Angeláé volt, barackszínű falakkal és halványkék baldachinos ággyal. Volt még a szobában egy szépítkező- és egy íróasztal, egy szép nagy szekrény és különböző dísztárgyak, köztük egy antik tükör. Ez volt az egyetlen tárgy, ami a Grimmauld térről származott. Angelának nagyon tetszett a szoba, de amikor az ágyra nézett, kicsit ledöbbent, ugyanis az ágy teli volt plüssállatokkal.

- Ööö, Apa, ezek hogy kerülnek ide?
- Hé, Sirius, ez nem ér, én miért nem kaptam alvósállatokat? Vagy legalább egy játék-autópályát? – ökörködött Harry.
Siriuson látszott, hogy eléggé zavarban van:
- Én azt hittem örülni fogsz nekik. Tudod, ezeket a régi házunkból hoztam el, ezek a Te játékaid voltak pici korodban. Ez a lila nyuszi meg még anyukádé volt. Azt gondoltam, hogy tetszeni fognak, de ha zavarnak, akkor elrakhatjuk őket valahova máshova.
- Semmi gond, örülök nekik, nagyon jó ötlet volt, rendes Tőled, hogy elhoztad őket, csak én már kicsit idős vagyok ahhoz, hogy játékokkal aludjak. De mondjuk kitehetnénk párat a polcokra, a többit pedig abban a szép ládában tarthatnám ott a sarokban.
Harry még mindig viccesnek találta az ötletet, de látta a keresztapján, hogy fontosak neki ezek az emlékek, így abbahagyta a vigyorgást, és megkérdezte:
- Sirius, az én szüleimmel kapcsolatban nincsenek véletlenül ilyen…öö…emléktárgyaid?
- Dehogynem, rengeteg van! Ebbe az utolsó kis szobába pakoltam a régi cuccaimat. Van itt sok fényképalbum, mindenféle holmik, amik velünk, a Tekergőkkel kapcsolatosak, meg ilyesmik. Ha lesz kedvetek valamikor, akkor megnézegethetjük őket. Azért nem nagyon raktam ki őket a házban, mert nem mindig jó nosztalgiázni. De majd csinálunk sok fényképet, és azokat kirakjuk – válaszolt lelkesen –Viszont most gyertek le a konyhába, megkértem Remust, hogy hozzanak nekünk valamit vacsorára, úgyhogy csak meg kell melegítenünk. Vacsora közben pedig még kell mesélnem nektek pár új hírt.

- Eddig tartogattam ezt a hírt, remélem, hogy örülni fogtok neki. Most, hogy így együtt élünk, én tartalak el benneteket. És mivel a Minisztériumtól kapott kárpótlás, és az örökségem is elfogyhat egyszer, úgy döntöttem, hogy munkát keresek. Szeretnék minél többet a közeletekben lenni, úgyhogy megkérdeztem Dumbledore-t, hogy nincs-e valami jó ötlete. Végül elvállaltam a sötét varázslatok kivédését.
- Ez nagyszerű! Te leszel a tanárunk, és Piton már megint nem kapta meg a tantárgyat!- nevetett fel Harry.
- Igen, viszont a problémák elkerülése érdekében meg kell beszélnünk pár dolgot. Ugyanúgy kell majd viselkednem veletek, mint a többi diákkal. Nem áll szándékomban megbüntetni Titeket, úgyhogy a szabályszegéseket, és a különböző kalandokat lehetőleg hanyagoljátok, vagy legalább úgy intézzétek, hogy ne bukjatok le. Nem azt kérem, hogy legyetek angyalkák – nem hiszem, hogy ezt be tudnátok tartani -, de ha lehet, ne hozzatok engem kellemetlen helyzetbe.

Ezután a vacsora kellemes hangulatban telt, aztán beültek a nappaliba beszélgetni. Sirius elmesélte, hogy miket készül az idén tanítani a diákoknak, aztán elkezdte Harryt tanítgatni pár apró trükkre, átokra, aki már el is határozta, hogy legközelebb ezeket használja majd Draco ellen. Ahogy elképzelte Dracot térdig érő orrszőrrel, hangosan fel is nevetett. Angela közben megróvó arccal nézte őket, de egy-egy vicceseb ötletnél még ő is elnevette magát. Éjfélkor Sirius elküldte őket aludni. Gyorsan megfürödtek, és bebújtak az ágyaikba. Harry hamar elaludt, és álmában Pitonon gyakorolta a Siriustól tanult átkokat. Angela azonban csak forgolódott az ágyban, nem találta a helyét. Végül felkelt, és odament az egyik polcához, és leszedte róla édesanyja lila nyusziját.
- Tiszta dedó* – motyogta, de a játékkal a kezében már ő is el tudott aludni.


*: A plüssállatok szerintem egyáltalán nem dedósak, csak azt akartam velük bemutatni, hogy Sirius szemében a lánya még mindig kislány, hiszen egy éves kora óta nem látta őt. Ez kb. olyan, mint amikor a 12-dik szülinapomra apu vett nekem egy micimackós hátizsákot:D

4.......................