Harry utolsó hete a nagynénjééknél,ami meglepően kellemesen telik. 2 unokatestvér egymásra találása, ami talán még meglepőbb. És persze az új testvérek kezdik megismerni egymást...Jó olvasást mindenkinek, a véleményeket továbbra is várom!

Az ebéd vidám hangulatban telt, de Sirius nem árult el semmit azzal kapcsolatban, hogy hol fognak élni, sőt igazából semmit nem mesélt a jövőbeni terveiről. Előadták első találkozásuk történetét Angelának, a lány pedig elárulta, hogy már hónapok óta tudta, hogy él az apja, ugyanis Dumbledore levelet írt neki.
- Képzelhetitek mennyire ideges és türelmetlen voltam, folyton kérdésekkel bombáztam az igazgató urat, de ő mindig csak ígérgette, hogy találkozhatok apával. Már azt terveztem, hogy összepakolok, és elindulok egyedül Angliába. De egy nap csengettek, és abban a pillanatban, ahogy kinyitottam az ajtó, éreztem, hogy kivel állok szemben.
- Bizony, aztán egy hét múlva haza is hozhattam a kislányomat. Illetve dehogy haza, abba az átkozott házba a Grimmauld téren… Szerencsére Weasleyék is ott voltak, így Angie összebarátkozhatott Ronnal és Ginnyvel, de mi még mindig nem lehettünk sokat együtt, hiszen minden nap a tárgyalásokra kellett járnom, amiknek persze semmi értelmük nem volt, csak annak a teszetosza Caramelnek a bocsánatkéréseit hallgathattam, aztán nagy nehezen hivatalossá tették az ártatlanságomat, és kárpótlásként megkaptam… De ez majd meglepetés lesz!
- Jaj, ne húzz már minket, Sirius! Mi ez a nagy titkolózás?
- Ne izguljatok, egy hét múlva megtudjátok! Most viszont ideje indulni!
- Várj, Apu! Szerintem illene valami ajándékot vinnem Harry nagynénjééknek!
- Teljesen felesleges! Nem hiszem, hogy elfogadnának bármit is egy varázslótól… - morogta Harry. Félt, hogy Dursleyék undokak lesznek Angelával.
- Azért egy kísérletet tehetünk – válaszolta a lány.

Végül vettek egy csokor virágot Petunia néninek, egy üveg bort Vernon bácsinak és egy diétás desszertet Dudleynak. Sirius a ház előtt búcsúzott el tőlük.
- Vigyázzatok magatokra, gyerekek! Ha bármi gond lenne, küldjetek egy baglyot, és én rögtön itt leszek. Szórakozzatok sokat, hiszen nyári szünet van, de azért semmi rosszalkodás!
- Csíny letudva!- válaszolta vigyorogva Harry, és ezen Sirius is elnevette magát, végre nem vágott olyan aggodalmaskodó arcot.
- Tartogassátok az energiátokat Pipogyuszra! Idén fel kell kötnie a gatyáját, hiszen James Potter és Sirius Black utódaival kell szembenéznie! Azt hiszem, tudok adni majd pár jó ötletet… Na, nesztek, itt egy kis zsebpénz, de ne egyetek túl sok édességet.
Búcsúzóul kezet fogott Harryvel, Angelától pedig két nagy puszit kapott. Miután a minisztériumi kocsi elhajtott, Harry felkapta a lány csomagjait, és elindultak a ház felé.

Odabenn Harry teljesen ledöbbent, ugyanis a Dursley család mosolyogva elfogadta az ajándékokat, és végig barátságosan bántak a vendéggel, még a kedvenc ételeiről is kifaggatták őt. Azt persze Harry nem tudhatta, hogy Vernon bácsi és Petunia néni egész délelőtt azt gyakorolták, hogyan bánjanak kedvesen a rettegett Black lányával.

A nap hátralevő részét átdumálta a két új „testvér”, a beszélgetés végül éjszakába nyúlóra sikeredett. Először Angie mesélt a régi iskolájáról.
- Nagyon szerettem a Cipollába* járni, de a legtöbb barátom idősebb volt nálam, így ők idén elvégezték a sulit, ezért nem volt nehéz eljönnöm onnan. Ráadásul azt olvastam, hogy a Roxfort a világ egyik legjobb iskolája. Szerencsére nálunk is nagyjából ugyanazok a tantárgyak voltak, mint itt, de még a nyáron vizsgáznom kell bájitaltanból meg átváltoztatástanból, hogy a RAVASZ- előkészítőre járhassak. Szerencsére ebből a két tárgyból remek tanáraim voltak, a bájitaltan tanárnőnk csak pár évvel idősebb nálunk, úgyhogy vele nagyon jól kijöttem, ez a kedvenc tantárgyam. Viszont nálunk nem volt mugliismeret, mert Olaszországban a varázslócsaládok közvetlenül a muglik között élnek, még az iskolában is voltak mugli tantárgyak. Itt Angliában az aranyvérű családok szinte nem is találkoznak muglikkal, Ron például még sose hallott az internetről, Mr. Weasleynek pedig első dolga volt szétszedni a CD-lejátszómat. Viszont rendes volt, mert megbűvölte úgy, hogy a Roxfortban is tudjam használni.
- Hát igen, bolondul a mugli holmikért. Volt egy autója is, amit szintén megbütykölt.
- Tényleg, erről Ron is mesélt! Ti vesztettétek el, nem?
Harry felnevetett.
- Bizony, az vicces kaland volt. Amúgy jól kijöttetek Ronnal?
- Igen, jófej srác. Ginnyt is nagyon megkedveltem, jókat dumáltunk, meg a bátyjaik is nagyon viccesek.
- Egy Hermione nevű lány nem volt veletek?
- Nem, de róla is sokat hallottam. Ron szerint nagyon jóban leszünk, állítólag ő is szeret olvasni.
- Hű, milyen finoman fogalmazott Ron, általában stréber könyvmolynak nevezi. De tényleg, ha valami érdekel bármilyen témában, felesleges beülni a könyvtárba, elég őt megkérdezni. Szerintem az a célja, hogy hetedév végéig kiolvassa a Roxfortban levő összes könyvet. Majdnem minden tanárnak ő a kiskedvence, de nagyon jófej, mindig mellettem állt, sokszor húzott ki a csávából. De sajnos Pitonnal még ő sem bír el!
- Csak nem ő a híres Pipogyusz, akit Apa emlegetett?
- Dede. A vén denevér bájitaltanár. Folyton kivételezik a mardekárosokkal, és ott tesz nekünk keresztbe, ahol csak tud. Ráadásul még gondolatolvasó is, úgyhogy nagyon kell vigyázni az óráin. Neked különösen nehéz dolgod lesz, mert Siriusszal régi ellenségek, azt hiszem, még az én apámnál is jobban utálja.
- Annyira szörnyű nem lehet! Nálunk is volt egy hasonlóan gonosz tanár, de azért ki lehetett bírni. És a többi tanár milyen?
- Ők általában rendesek. A legrémesebbek óráit szerencsére idén leadhatom: A mágiatörténet halálosan uncsi volt, egy kísértet, Binns professzor tartotta. A jóslástan egy vicc volt, Trelawney professzor teljesen bolond. A házvezető tanárunk, Minerva McGalagony viszont remek tanár, ő tartja az átváltoztatástan órákat. Eléggé szigorú, és nagyon szeret büntetéseket kiosztani. A bűbájtant Flitwick professzor tanítja, ő nagyon jóindulatú, szinte elsírja magát, ha valakinek büntetőházit kell adnia. Az ő órái mindig nagyon jók, ott tanultam eddig a leghasznosabb varázsigéket. Bimba tanárnő gyógynövénytant tanít, gyakran elég gusztustalan dolgokat kell csinálnunk, de alapvetően ő is rendes. Hagrid, aki korábban vadőr volt a legendás lények gondozása órát tartja, amik hááát… elég érdekesek. Nagyon jó barátunk, tőle tudtam meg évekkel ezelőtt, hogy varázsló vagyok. Csak szegény nem találja a középutat: vagy nagyon unalmasak az órái, vagy egy kicsit túlzottan veszélyesek, de azért tavaly már egészen belejött, a thesztrálokról tanultunk. Én még a sötét varázslatok kivédését szeretném folytatni, de eddig minden évben új tanárunk volt, és még nem tudom, ki lesz az idei.
- A számmisztika tanár milyen?

- Vector professzort nem nagyon ismerem, az ő óráira csak Hermione jár.

Harry még rengeteget mesélt a lánynak a Roxfortról, és rájött, hogy mennyire hiányzik neki az iskola. Angie lelkes hallgató volt, mert a régi iskolájának nem volt ennyi rejtélye, titkos szobája. Meghallgatta Harryék különböző kalandjait is, aztán a kviddicsről is beszélgettek, kiderült, hogy Angie is majdnem annyira megszállottan űzi a sportot, mint a fiú. A lány épp egy olasz csapat által kidolgozott taktikáról mesélt, amikor a mondat közepén elaludt**. Harry is hulla fáradt volt már, de még megállapította, hogy mennyire szerencsés, hogy nem egy nyafka lánnyal kell töltenie az idejét, el se tudta képzelni, hogy hogyan szórakoztatna egy Parvati vagy Lavender stílusú lányt. Végül felment a szobájába, ahol aztán ő is kidőlt.

Másnap délelőtt, amikor Harry felébredt, lement a konyhába, hogy reggelit készítsen magának és Angie-nek, de a tűzhely mellett ott találta a lányt és Petunia nénit, akik már az ebédet főzték, és közben különböző receptekről, konyhai fortélyokról beszélgettek. Még az is átfutott a fején, hogy aki az ő nagynénjével így el tud beszélgetni, az még talán Pitonnal is kijönne, aztán rájött, hogy ez azért túlzás. Az ebéd nagyon finom lett, még egy kis desszertet is kaptak utána.
- Mivel akarjátok eltölteni a délutánt? – kérdezte nyájasan Vernon bácsi.
- Még nem tudjuk, talán elmegyünk sétálni –felelte meglepetten Harry.
- Miért nem mentek el a strandra? Ilyen melegben víz mellett lenni a legjobb.
- Harry, én is elmehetek veletek? Idén még nem is voltam! – szólt közbe váratlanul Dudley.
Harry ekkor már meg volt róla győződve, hogy a csapvízbe szeretetszirup került, de végül hármasban elindultak a közeli strandra. Aztán Harry nem bírta megállni, hogy ne kérdezze meg Dudleytól, hogy miért ilyen kedvesek velük.
- Az a helyzet, hogy apa és anya nagyon félnek a keresztapádtól, ezért nem mernek egy rossz szót se szólni. De nekem tényleg nincs veletek semmi bajom, és már sajnálom, hogy régen annyiszor bántottalak, de anyáék mindig annyi rosszat mondtak rólad.
Harryt nem lepte meg az, amit a Dursley szülőkről hallott, de amit Dudley magáról mondott, az teljesen ledöbbentette. A mindig agresszív és kötekedő fiú megbánta, hogy annyiszor megverte és cikizte őt. Hirtelen elfogta az az érzés, hogy Dudley a rokona, és már nem ellenségnek tekintette őt.

A délután remek hangulatban telt, alig akartak hazamenni. A „Ki tud nagyobbat csobbanni” versenyt persze Dudley nyerte meg, persze az ő fizikai fölényével szemben legfeljebb csak a mardekáros Millicent Bullstrode-nak lett volna esélye. Viszont amikor a labdát dobálgatták egymásnak a vízben, észrevette, hogy a lány nagyon ügyes. Végül Angie bevallotta, hogy az iskolájuk csapatában hajtó volt. Harryben már lassan kialakult egy kisebbségi komplexus, amiért ő semmiben nem élvezett előnyt, de ez hamar el is múlt, amikor a lány törölközőjén villámgyorsan ugrándozó szöcskét sikerült elkapnia, és eltávolítania a reszkető Angie közeléből, aki ezt a hőstettet puszival és egy jégkrémmel jutalmazta, amire persze Dudleyt is meghívták.

A hét további része is hasonlóan kellemesen telt el, mindenhová hármasban mentek, és Harry már sajnálta, hogy Dudleyval csak most sikerült összebarátkozniuk. Megbeszélték, hogy titokban leveleznek majd, mert Dudley feltételezte, hogy a szülei ezt elleneznék, ezért kitalálták, hogy Harry a közelben élő kvibli Mrs. Figghez küldi majd a baglyát, és Dudley rajta keresztül juttathatja el unokatestvérének írt leveleit. Az utolsó napokban már szinte rohant az idő, többször elmentek a strandra, jártak a vidámparkban, az utolsó este pedig még a helyi diszkóba is elmentek. Harry aznap hajnalban nagyon izgatottan feküdt le az ágyába. Majdnem 15 év után végre elhagyhatja a Privet Drive-ot, és végre neki is lesz rendes családja. Gondolatban elbúcsúzott a szobájától, és azt is megfogadta, hogy másnap utoljára még benéz a lépcső alatti gardróbba.

Angela is nagyon izgatott volt, már hiányzott neki az újonnan visszakapott apukája, de örült, hogy volt egy hete megismerni Harryt. Az apja nem tévedett, tényleg remek srác, biztosan jól ki fognak jönni egymással, és a Roxfortban is remekül fogja érezni magát.

Sirius végül betartotta az ígéretét, tényleg korán megérkezett értük. Nagyon vidámnak látszott, megköszönte Dursleyéknek, hogy felnevelték Harryt, és hogy vigyáztak az ő lányára is. Aztán gyerekei kezét fogva Petunia néni sikoltása közben hoppanált…

*: Az iskola nevének ötlete Thomas Mann Mario és a varázsló című elbeszéléséből ered, a bűvész neve volt Cipolla. Érdemes elolvasni, jó kis történet.
**: Beszéd közben igenis lehetséges elaludni, szemtanúja voltam egy ilyen esetnek, az illető épp viccet mesélt, és közben elaludt.

3.................