Tollas dinók – A hiányzó láncszem a madarak és a hüllők között

Itt az ideje, hogy saját szemünkkel győződjünk meg róla, hogy 65 millió évvel a dinoszauruszok nem nyom nélkül tűntek el a Föld színéről. A Természettudományi Múzeumban szenzációs kínai leletek segítségével követhetjük végig, a Föld egykori urainak madarakká történő átalakulását.

Forgassuk vissza az idő kerekét úgy 150 millió évvel, és látogassunk el a mai Németország déli részére. Trópusi klímájú vidéken járunk, a tájat sekély vizű tenger fedi, a tenger mellékét egy korallzátonytól övezett, sós vizű lagúna borítja.

A lagúna partvidékét furcsa szerzetek lakják. A hosszú farkú tollas lények hossza 30-50 centiméter, tömegük fél kiló körül van, étlapjukon főleg rovarok szerepelnek. Fejletlen repülőizmuk miatt hosszú útra csak ritkán vállalkoznak, többnyire csak a fákon repkednek.

Hüllő madárruhában?

Ez a szarkaméretű lény később Archaeopteryx néven vonult be a történelembe: az 1860 körül Solnhofen bajor kisváros határában talált kövületei alapján a kutatók az első ismert madárősként írták le. Már ekkor felfigyeltek rá, hogy csontváza alapján leginkább egy madárruhába bújtatott hüllőként jellemezhető. A feltételezést azonban bizonyítékokkal több mint száz évig nem sikerült alátámasztani.

A madarak hüllőktől való származásával kapcsolatban a következő gyanú az 1960-as évek végén, nyugat-amerikai leletek feltárása során merült fel. A 2,5-3,5 méter hosszú, 50-70 kilogramm tömegű, hosszú görbe karmú Deinonychus vérszomjas húsevő volt: hosszú mellső végtagjával belemarkolt áldozatába, és karmos lábával halálos rúgást mért rá.

Mivel a Deinonychus és a tollas Archaeopteryx felépítése nagyban hasonlított, újra téma lett a madarak dinoszauruszoktól való származása. A két faj közötti hiányzó láncszem megtalálására azonban még csaknem harminc évet kellett várni.

A kínai Solnhofen

Az első tollas dinó kövületekre 1996-ban az észak-kínai Lianoning-ban bukkantak. A terület olyan gazdag kövületekben, hogy a földművesek ma már ugyanolyan bevételi forrásnak tekintik őket, mint a növénytermesztést.

Egykor roppant barátságtalan terület volt ez a lápos-dombos vidék, ezzel is magyarázható a nagy elhalálozási arány. Vulkánok eregették mérges gázaikat, amelyek megülve a völgyekbe tömegével irtották ki az ott élő állatfajokat. A tetemeket rendkívül finom vulkáni hamu fedte be (ennek köszönhetően elképesztő részletességben megőrződött az állatok teste), majd lassan elsüllyedtek az iszapba.

A vulkáni hamunak köszönhetően a kövületeken tisztán kivehető a mandzsúriai dinoszauruszok felépítése, és ami a szenzáció – tolluk! Eljött az ideje az eddigi tudományos tézisek felülvizsgálatának: nem minden dinoszaurusz halt ki 65 millió éve és tévedés őket evolúciós kudarcként értékelni, néhány fajuk tovább él a madarakban.

Eredeti leletek Budapesten

A Természettudományi Múzeumban a szenzációs kínai leletek most eredetiben láthatók. Az avatatlan szemeknek első látásra nehezen értelmezhető kövületeket számos rajz, interaktív elem és információgazdag paraván segíti.

A tollas dinók mellett a múzeum új szárnya további meglepetésekkel is szolgál. Rögtön a főbejáratnál a fogadótér kupolájában egy barázdás bálna felfüggesztett csontváza látható. A bálnát 1896-ban ejtették el az Atlanti-óceánon, a gigantikus csontváz súlya csaknem két tonna.

Ugyancsak lenyűgöző a korallzátony terem, ahol az üvegpadló alatt 60 centiméter „mélységben” az indopacifikus régió part menti sekélyvizeinek élővilága - káprázatos színű korallok, halak, csigák, kagylók, tengeri sünök és tengeri csillagok – kelnek életre a kékes „víz alatti” fényben.

A természetfotók szerelmesei sem szenvednek hiányt: a NaturArt "Repülés" című tematikus kiállítása mellett megtekinthetők Frans Lanting, a National Geographic fotósának egzotikus állatfotói is. Az ősállatok iránt érdeklődök a dinók mellett most Nagy Szilvia viaszból készült ősállat-szobrait is körbejárhatják.