Történetünk:

Rég Szerettem volna Arthur mellé egy olyan állatot aki, a szobámba(mivel Arthur, nem igazán rajong a bentlétért:) ) van mindig, kivehetem, és olyan igazi állat nem egy hal... vagy teknös!

Aztán, a Sulinál van egy kisállat kereskedés, oda mindig járok, nézelödni, mig elég tavaszi idő volt, és láttam egy olyan Ari kis pici nyuszit, annyira nem volt kicsi de nagyon aranyos... Ő volt Joci!

Kb.: Kéthéttig nyagattam szüleimet hogy had vegyem meg! Pedig húsvét még nem is volt! Mindennap eljártam hozzá, simogattam, egyszer kiis vehettem!:) az volt a boldog pillanat! Azt mondták, nálam más, mindenkit harapot(néha engem is, még most is:) ) de akkor nem! És tudtam hogy nekem kell! És meg is kaptam!

Eleinte bevolt rezzenve mindentől! Nem tudta hirtelen merre fusson vagy mit csináljon! Mig megnem szokta új helyét, a szobám és környékét, az előszobát, a lépcsöt, és a többi izgalmas helyet.

Mostmár lassan egy éve hogy megvan! És még mindig rajongok érte! Imádom ezt a mogorva nyulat:) Azért mogorva Nyúl, Mert mint említettem, mindenkit harap, stb... Ezt már kinötte, csak a tekintetébe maradt meg ez! Most csak ha kaját nyomunk a szájához, vagy ilyenek! De a többit már kinötte!

Sokat járunk sétálni mi együtt Jocival! Mindenhova! Én, Jó döntésnek találtam hogy megvehettem ezt, a bájos kisfiút, akinek a két szép özike szemével megörít mindenkit! És azt híszem ő is szeret; Mert nyalogat és követ, és nekem megenged mindent! Ezért én örökre szeretni fogom, és remélem sokáig lesz melettem, a kis nyúl:) Joci, Szeretlek!