Budapesten vagyunk. Egy Mia nevű lány lép ki a gimnázium kapuján. Épphogy elmúlt 18. Most derült ki az érettségi eredménye. Átcsúszott. Gyenge. Felvételiről ne is álmodjon.
-Most mihez kezdjek? Nem értek semmihez!
Ahogy a kavicsokat rugdosta egy játszótér mellett ment el. Bent a sok boldogság között észrevett valami mást is. Egy kétségbe esett apuka próbálta fiacskáját lekönyörögni a fáról. Mia szórakozottan bement, és még mielőtt meggondolta volna, hogy mit tesz, odaállt az apuka mellé. Az éppen ígérgetéssel próbált a fiúra hatni.
-Kisfiam, ha most lejössz megkapod azt a játékautót, amire úgy vágysz. A srác csak egyre feljebb mászott. Mia a saját hangját hallotta.
-Fiúcska, szeretnéd, hogy apukád szomorú legyen? Mert ha ezt szeretnéd, akkor maradj ott, de apukád olyan boldog lenne, ha lejönnél és hazamehetnétek.
A következő másodpercben nem lehetett kitalálni, hogy ki lepődött meg jobban. Mia, az apuka, vagy a kissrác, aki kidugta a fejét a lombok közül. Mia arca vörösre gyúlt.
-Elnézést nem akartam beleszólni. Ekkor azonban még ennél is meglepőbb dolog történt. A kisfiú leugrott a fáról és a kezét apukája felé nyújtotta. Az hálás tekintettel nézett Miára.
-Örök hálám. Látom jól megérted magad a gyerekekkel. Óvónő vagy? Vagy tanárnő?
-Nem, uram én most érettségiztem.
-Mindenképpen gyerekekkel dolgozz. Értesz hozzá! Még egyszer nagyon köszönöm és további szép napot! Apja és fia elsétált de Mia még ott maradt a fa alatt. Egy mondat megragadt a fejében: „Értesz hozzá! Gyerekekkel dolgozz, értesz hozzá!”
Hát talán mégis ért valamihez? Lehet? Milyen jó lenne. Otthon újabb meglepetés fogadta. Anyja egy levéllel várta.
-Bianca írt! Neked van címezve!
Mia kíváncsian felnyitotta. Ez állt benne: Szia, Mia! Ha jól sejtem most érettségiztél le. Most, hogy érett vagy ideje, hogy kigyere hozzám, Párizsba. A nyáron nagyon szívesen látnálak, természetesen nálam laknál. Remélem, hamarosan találkozunk. Ölel hugod: Bianca.
-Na, mit írt?
-Hív, hogy menjek ki hozzá.
-És szeretnél?
-Igen. Már rég ki akartam menni és jót tenne a nyelvtanulásomnak is.
-Hát akkor menj!
Egy héttel később Mia már összepakolta minden cuccát egy bőröndbe.
-Kész vagy? A géped három óra múlva indul. És tudod, hogy milyen forgalmasak az utak!
-Kész vagyok.
A reptéren elbúcsúzott a szüleitől.
-Légy jó! Írj néha! És vigyázz a hugodra!
-Anya! Lehet, hogy Bianca két évvel fiatalabb de legalább kétszer felnőttesebb, mint én! Hiszen egy éve kint él teljesen egyedül!
-Jajj ne is mondd, máig nem értem miért szökött ki.
-Kalandra vágyott, ahogy én is. Kalandra fel!
Felszállt a gépre, ami felrepült vele.  Útközben Mia elszundikált kedvenc énekesének zenéjével a fülén. Miközben a zenét hallgatta eszébe jutott valami. Hiszen kedvence is francia! Milyen jó lenne, ha találkozna vele. Félálomban erről álmodozott. A gép leszállt Párizsban. Útlevél ellenőrzés után felvette bőröndjeit és kiment a tolóajtón. Kint Bianca várta.
-Mia! De jó! Úgy örülök, hogy látlak!
Mia végig nézett „kis” hugán, aki így kapásból nem 16-nak, hanem legalább 22 évesnek látszott.
-Jól nézel ki Bianca!
-Gyere, menjünk, pakold ki a cuccaidat. És? Meddig maradsz?
-Elhoztam mindenem, itt akarok élni. Persze nem maradok a nyakadon, keresek állást. Gyerekekkel akarok foglalkozni. És hogy vagy? Jól megy a nyelv?
-Mit vársz egy év után? Anyanyelvi szinten. Remekül el tudok beszélgetni a vendégekkel a bárban, ahol dolgozom. Apropó. Sose találod ki, hogy ki törzsvendég. Ha elmondom minimum aranyba öntesz.
Miának leesett az álla.
-Ne…Viccelsz…Szívatsz…Ő?? Álmaim hercege?
-Ő ám. Bólogatott vigyorogva Bianca.
Mia láthatóan nem hitt a fülének.
-Le kell ülnöm…Te…Ismered…..a gyerekkori szerelmem…
Mia megragadta a huga vállát.
-Be kell mutatnod neki! Érted? Muszáj!
-Nyugi már. Gondolhatod, hogy be foglak neki mutatni.
Miának aznap este nem jött a szemére álom, annyira izgatott volt.
-Úgy viselkedek, mint egy kisgyerek. De olyan hihetetlen. Sose hittem volna, hogy tényleg sikerülhet.
Másnak, mikor felébredt, Bianca már nem volt otthon. Mia megreggelizett, és elment sétálni.
Vitt magával egy kis térképet, de még így is kavargott kicsit mire rátalált a Champs Elyséere.
Nyárias idő volt, így lassan ballagott. Elég jól tudott franciául, négy éve tanult. Hogy tesztelje tudását vett egy újságot és leült egy kávézóba olvasni. Nagy megelégedésére minden szót értett. Mintha az anyanyelve lenne.

Az első hete így telt. Bújta az álláshirdetéseket, hátha keresnek valahol dajkát.
Egy héttel az érkezése után talált is egy ígéretes állást, ahol fiatal dajkát kerestek egy ötéves kisfiúhoz. Fel is öltözött elegánsan, felvette legbájosabb mosolyát és elindult. Már félúton járt, amikor egy márkás luxuskocsi fordult be a sarkon és hatalmas sárréteggel borította be a ruháját. Miát elöntötte a méreg.
-Ó, hogy rohadnál meg ott, ahol vagy te szemét! Gondolta magában és a középső ujját lengette a kocsi felé. Ha sejtette volna, hogy ki ül benne… De nem sejtette. És azt se sejtette, hogy egy nap múlva élete gyökeresen megváltozik. Most csak azt tudta, hogy le kell mondania az interjút. Felhívta Biancát.
-Szia hugi, egy barom telefröcskölte a ruhámat, ma nem tudok interjúra menni. Hazamegyek. Igen, otthon találkozunk. Szia.
Összecsukta a mobilját és elindult haza. Épp lezuhanyozott, amikor csörgött a telefon.
-Haló.
-Nővérkém, ideje, hogy aranyba önts. Ismerek valakit, akinek sürgősen dajka kell a nyolcéves fiacskájához. A fiút Theónak hívják.
Mia nem kapott levegőt. Dadogva válaszolt.
-Te…te…te…a-a-arról arról a Theóról beszélsz?
Bianca nevetett.
-A-a-arról Mia. Theophile Baquet.
-Le kell ülnöm. Viccelsz?
-Nem. Vállalod?
-Naná! Még jó!
-Tízkor legyél nála.
-Honnan tudnám, hogy hol lakik? Ha tudnám…
-Nyugi elmondom.
Mia remegve csukta össze a mobilját
-Várjunk csak…Én holnaptól életem szerelmével fogok egy házban lakni. Ha gyerekesen visongok, szánalmasnak fog tartani. Hideg leszek és elutasító. Hadd keltsem fel a figyelmét. Aztán majd… Jajj csak lenne már holnap!
Este Mia összeszedegette a cuccait és bezárta a bőröndjeibe. Bianca egész este vigyorgott és nézte az izgatottan pakoló nővérét.
-És már első nap elcsavarod a fejét?
-Bianca! Én nem leszek senki cafkája!
-Még a szerelmedé sem? Egyébként jól megy a francia?
-Akár született franciának is nézhet.
-Hát csak nézzen. És hívj meg az esküvőtökre.
-Jajj, olyan vagy!
Másnap Mia felvett egy pántnélküli fekete miniruhát és egy piros-fekete nyakkendőt.
Megfogta a bőröndjeit és elment, hogy beteljesítse a végzetét.