NE LOPJ! Különben...

Ezeket én fordítottam, nem szeretném más oldalán viszont látni!

November 6, 1983

Ma temettem el a feleségemet. Habár ezt írom, de még mindig nem hiszem el. Múlt héten még egy normális család voltunk. Vacsoráztunk, elmentünk Dean T-ball(amerikai labdajáték) meccsére., és játékokat vettünk kicsi Sammynek., egy pillanat alatt minden megváltozott. Próbálok visszagondolni, tisztán emlékszek mindenre, úgy érzem meg fogok őrülni. Mintha valaki letépte volna mindkét karomat, és kitépte volna a szemeimet. Csak céltalanul tévelygek össze-vissza, magányosnak és elveszettnek érzem magam. Képtelen vagyok bármire is.

Valaha Mary is egy ilyen naplót vezetett, amit az ágya alatt tartott. Azt mondta, hogy segít emlékezni minden apró dologra a fiúkkal és velem kapcsolatban. Bárcsak elolvashatnám az írásait, de mint minden más,  az is odaveszett.  Eltűntek a semmiben. Mindig szerette volna, hogy én is vezessek egy naplót. Talán igaza volt, talán ez majd segít emlékezni, segít megérteni mindent.

November 13, 1983

Nem tudok magamhoz térni...  A feleségem meghalt, a fiam anya nélkül maradta.... amiket aznap este láttam. Emlékszem, hallottam Mary kiáltását, aztán odafutottam, aztán... minden olyan nyugodt volt, csak egy percig - Sammy jól volt- bitos voltam benne, hogy hallottam valamit - túl sok horror film, túl késő este. De aztán elkezdett csepegni a vér, és mikor felnéztem, a feleségem...

A zegész házunk odaveszett, a tűz mindent felégetett alig néhány óra alatt. A ruháink nagyrésze, a fotóink... minden romokban, a széffel együtt - Mary régi naplójával , a fiúk dolgaival, és azzal a kis ékszerrel, amink volt- minden odaveszett. Hogy mehetett tönkre az egész házunk, az egész életem ilyen hirtelen? Hogy éghett fel és tűnhetett el a feleségem csak úgy?

Vissza akarom kapni a feleségemet, Ó Istenem, őt akarom!

 Folytatom...