Egy barátom
Éj-szemében magamat látom,
Más barátot nem találok,
Csak ez a ló van nekem:
Nélküle nincs életem!
Együtt szabadon szárnyalunk,
Mi csak egymásnak vagyunk.
Sörénye lobban, akár a tűz,
A szélben minket végigűz!
Patáiban arany láng,
Rohan, akár a villám.
Fénye az egekig is felér,
Szeretetünk mindig él!
Ha beteg volt, én ápoltam,
Felvidított, ha szomorú voltam,
Mindent együtt csináltunk,
Ő az igaz barátom!
Hányszor repültünk a szélben?
Hányszor mentünk ki a rétre,
S úgy vigyáztunk mi egymásra,
Mint egy igaz, jó barátra?
Most csak arra gondolok,
Mi lesz, hogyha meghalok,
Fent ilyen életem nem lesz,
Ő nélkülem, én nélküle...
Ahogy az avarban dobog,
Én a nyakát átkarolom,
S szememből a könny kicsordul,
Együtt élünk, együtt halunk!
Varázs
Varázs, hogy élnek állatok,
Varázs, mert boldoggá tesznek,
Az is varázs, hogy van természet,
Nélküle nem létezem.
Csoda, hogy velünk él a ló,
A macska, a kutya, vagy a nyúl,
Mintha egy álomba csöppentünk volna,
Hol istenek az állatok.
De igaz!
Ilyen ez a természet;
Alkot ő, amit csak tud,
Lovam
Csillagokat ver le az égből,
Ékesség ő, fényesség ő.
Ha kiáltom: "Gyere ide!",
Nálam terem egyszeriben!
Hogyha elmegy, visszatalál,
Nálam mindig társra talál,
Én mindig mellé állok,
Ő a legjobb barátom
/Szikra Orsolya,11 éves/ | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
