A Scuderia 1999 őszén "eladta" Irvine-t (egyesek szerint a csapat vezetőségének hasfájása lett attól a gondolattól, hogy miközben Irvine mindent összehord a csapatról, ki kell szolgálni, hogy világbajnokká váljon), és erősített azzal a Barrichellóval, akit már 1993 óta figyelt a szakma. Nem titkoltan azért szerződtették, hogy "nagyobb teljesítményre sarkallja" Schumachert! Mintha a német versenyző lazsálni szokott volna, de hát a szólás is ezt mondja: azt a lovat szokták ütni, amelyik húz...

A téli szünetet aktív pihenés jellemezte, miközben egyre kiforrottabb lett az új versenytechnika, a tavalyi autóba fokozatosan szerelték át az új elemeket. Megszületett az eddigi évek egyik legjobb Ferrarija, (F1-2000) amelyről Schumacher megállapította, végre egy semlegesen vezethető kocsi! Ezzel meg lehet szerezni a világbajnoki címet, csak egy pici szerencse hiányzik, amikor majd éppen kell.

Az ellenfél továbbra is a McLaren-Mercedes, a kétszeres világbajnok Mika Hakkinennel. Melbourneben a fő kérdés az volt, vajon ezüstben vagy vörösben fénylik majd a mezőny eleje? Az edzést megnyerték az ezüstnyilak, Schumacher harmadikként következett. Óvatosan kezdett, beosztva saját és autója erejét, majd fokozatosan elkezdett erősíteni, már gyorsabb volt, mint a McLarenek, elkezdett nyomást gyakorolni rájuk, amikor azok egymás után feladták a versenyt. Sima győzelmet aratott, 10 pont bezsebelésével kezdve az új évadot. Barrichello taktikája módosításra szorult, hogy megszabaduljon Frentzentől, de végül megkapta a hat pontot. Utoljára 1994-ben és 1995-ben nyerte meg az idősebbik kerpeni pilóta a nyitófutamot, és mindkétszer világbajnok lett a végelszámoláskor. A jelek tehát biztatóak voltak.

A brazil versenyen nem kellett félreállnia a McLareneknek az élről, Schumacher előzött és "önerőből" megnyerte a versenyt. Ron Dennis ismét kinyilvánította ellenszenvét azzal, hogy a Ferrari gyorsasága mögötti csalásra utalt...sajnos a Mercedes nyomása alatt kénytelen volt és lesz efféléket nyilatkozni, mert a Mercedesnél úgy hitték, őket igazságos versenyben nem lehet legyőzni. A Ferrari nem reagált erre, jött és learatta a győzelmet, eközben az erőlködő Dennis autóját kizárták (Coulthard 2. helyének lőttek), szabálytalan vezetőszárny miatt...

A San Marinoi Nagydíj taktikai győzelmet hozott, szinte egyforma köröket teljesített Hakkinen és Schumacher, de az imolai közönség kedvence később ejtette meg a tankolását, és az élre került. Háromból hármat nyert, ennél tökéletesebb kezdés nem létezhet. Az olasz sajtó elbízta magát (mikor, ha most nem), de Todt kötelező óvatosságra intett mindenkit, még a java hátra van. Hakkinen egymás után háromszor szerezte meg a pole-pozíciót, ami erőteljesen utalt a McLaren relatív gyorsaságára - és amikor kidolgozzák a célbaérkezéshez szükséges megbízhatóságot (mert kidolgozzák, erre mérget lehet venni) - nehezebb lesz az élen végezni.

Következett a brit futam, melyet szokatlanul korán, áprilisban rendeztek. Ennek folyománya lett a csapadékos idő. Amikor nem esett, akkor zuhogott, csak a verseny napjára zárultak el az ég csatornái. Az aszfaltcsík volt az egyetlen szilárd talaj, minden felázott. A terület mocsárvilággá változott. Barrichello vívta ki az új Ferrari első pole-pozícióját, vezetett is, egyszeri depómegállásra tervezett taktikával ment az élboly. Hakkinen taktikusan bizonytalanná tette Schumacher rajtját egy jól időzített kacsázással, a német hátraszorult Villeneuve mögé, akit képtelen volt lelépni. Ezért ki kellett várnia, amíg kimennek előle tankolni, üzemanyag takarékos vezetéssel 38 körig a pályán maradt, és már ő vezetett. Barrichello kicsúszott, visszajött, de az autó megadta magát. Végigment mindkét McLaren, és egyértelműen az élen végeztek. Megtörtént hát, aminek meg kellett történnie. A tabella ezt mutatta: Schumacher 34 pont, Coulthard 14 pont, Hakkinen 12 pont.

tanks you:: http://www.f1hirek.hu/?t=article&id=16486