A temető átka
A temetőben ritka a csend,
A halottak átka úgy zeng
Egy hang a túlvilágból.
Hangja hívogat, de nem tudod,
Hogy mit tenne érted?
S alakja előkúszik a ködön át.
Fekete a haja, mint a halálnak,
Fehér a bőre, mint a hullának,
Piros a szája, mint a friss vérnek.
Hirtelen kellemes arca elváltozik,
Hogy az ördöghöz mész, abban nem bízik,
Karjaival a sötét mélybe húz, ez a temető átka.
A sikítás, mellyel magával húz,
A visítás, mellyel örökre nyúz,
Örökre ott marad a temetőben.
Éjjel a szellemek feltámadnak,
Mert nem bírják e rémes lármát,
Nem segítenek…Segíts magadnak!
Ha így megzavartad a holtak álmát!
|
|