A daiyoukai és az elemek őrzője

1. rész

Az őrző feltűnik

By: Yilsrana

A hóesésben két szellem állt a tenger partján.

- Elmész, apám? - kérdezte Sesshoumaru.

- Azért jöttél, hogy megállíts, Sesshoumaru? - kérdezte InuTaishou.

- Nem azért jöttem. - mondta Sesshoumaru. - Azt szeretném, ha a kardokat, a Sou'ungát és a Tetsuigát átadnád nekem.

- Ha azt mondanám, hogy nem adom oda… megölnéd a saját apád? - kérdezte InuTaishou. Annyira kívánod a hatalmat? Miért keresed a hatalmat Sesshoumaru?

- Végig kell járnom a hódítás ösvényét… a kardok azért kellenek, hogy végigmenjek az ösvényen. - felelt Sesshoumaru.

- Hódítás, he? - kérdezte InuTaishou, majd váratlanul föltett még egy kérdést. - Sesshoumaru, van valami, amit meg akarsz védeni?

- Valamit megvédeni? - kérdezte Sesshoumaru. - Nincs szükségem arra, hogy ilyesmire kelljen törekednem.

Sesshoumaru kinyújtotta oldalra az egyik karját, miközben apja átváltozott, és futásnak eredt.

- Valami, amit meg akarok védeni? - kérdezte Sesshoumaru miközben egyre távolodó apja után nézett. - Nevetséges.

Aztán Sesshoumaru megfordult, és elment.

- Ez értelmetlen! Túl korai! Kérlek, gondold meg újra! - mondta Myouga, miközben InuTaishou bundájába kapaszkodott. - Uram, a sebek, melyeket a Ryuukossei elleni harcban szereztél, még nem gyógyultak be!

- Nem hagyhatom így meghalni.

- Uram… - kérlelte Myouga.

InuTaishou megállt, és lenézett az alant elterülő erődre.

- Izayoi… jövök érted!

InuTaishou visszavette emberi alakját, és előhúzta a Tetsuigát.

- KAZE NO KIZU!!!!

InuTaishou berohant az erőd betört kapuján, miközben nyílvesszők záporoztak rá.

- Izayoi… Izayoi

- Végre itt vagy mononoke. - sétált elő Setsuna no Takemaru. - Azonban egy kicsit elkéstél.

- Mi? - nézett a halandóra InuTaishou.

- Izayoi-samat oda küldtem, ahol még te sem érheted el. - mondta Takemaru.

- Átkozott. - sziszegte InuTaishou.

Két penge csapott össze, mikor Takemaru és InuTaishou egymásnak rontottak. InuTaishou a Tetsuigával levágta Takemaru bal karját, aztán berohant az erődbe.

- Égessetek fel mindent! - adta ki a parancsot Takemaru. - Az erődöt és a mononokét is.

Az erőd lassan lángba borult, miközben belsejében InuTaishou Izayoit kereste.

- Izayoi… Izayoi…

Végül rátalált a halott Izayoira.

Előhúzta a Tenseigát és kettévágta az alvilág küldötteit Izayoi körül. A nő felült, és kézbe vette az eddig mellette fekvő kisbabát.

- Magammal viszlek a pokolba mononoke. - közeledett feléjük Setsuna Takemaru.  

Ekkor hirtelen fújni kezdett a szél.

Mindenki meglepődötten, és kissé zavartan nézett az erőd bejárata felé.

Egy fiatalnak tűnő lány lépkedett feléjük, és léptei nyomán elaludtak a lángok.

A lánynak hosszú, fehér haja, és sötétkék szemei voltak. Arcát két pár vörös méregcsík díszítette. Homlokán egy kék csillag alakú jel volt látható. Fehér haorit, és fekete hakamát viselt, rajta, pedig vértet. Oldalára két kard volt kötve.

- Egy újabb mononoke? - köpte a lány felé a szavakat Takemaru.

A nő nyugodt tekintettel InuTaishoura nézett.

- Vidd innen a ningent és a fiatokat. - mondta, és megállt Takemaru előtt.

- De… -kezdte InuTaishou.

- Ne kérdezz semmit Nyugat ura. - mondta a lány. - Vidd biztonságba a ningent és a gyermeket.

Taishou bólintott, és néhány másodperccel később már csak Setsuna Takemaru és a lány álltak az erődben.

- Miért avatkoztál bele mononoke? - kérdezte Takemaru.

- Nincs közöd az indokaimhoz ningen. - mondta a lány halk, fátyolos hangon.

Takemaru felemelte a kardot, amit még meglévő jobb kezében tartott, és a lány felé indult.

A lány felemelte bal kezét, és intett vele egyet, mire az erőd ismét lángolni kezdett.

Takemaru értetlenül meredt a lányra, akinek testét szintén lángok nyaldosták.

- Vége az életednek ningen. - mondta a lány.

- De a tiédnek is mononoke. - vetette oda Takemaru.

- Most biztosan. - mondta a lány. - De nem tart majd örökké. Én az elemek őrzője vagyok. Mindig létezem. Örökre senki és semmi nem pusztíthat el.

Szavaikat elnyelte a tűz. Az erőd lángolva omlott rájuk.

- Biztosan meghalt. - mondta Izayoi, miközben ő és InuTaishou távolabbról figyelték az eseményeket.

InuTaishou vissza akart menni, miután biztonságba helyezte Izayoit és a kicsit, de elkésett. Az erőd abban a percben omlott össze, mikor Nyugat ura elindult volna vissza.

Hirtelen egy kisbaba sírása törte meg a csendet. Izayoi lepillantott a kezében tartott csecsemőre, de az csöndesen aludt.

InuTaishou hamar rátalált a síró kisbabára. Az egyik hóbucka mellett egy csecsemő, egy kislány feküdt. Fehér haja volt, és sötétkék szemei. Homlokán ott volt a kék csillag, és arcán a két pár vörös méregcsík.

- Ez volt az a lány. - mondta döbbenten Izayoi. - Hogy lehetséges ez?

- Szóval ő Saeko. - mondta Taishou, miközben óvatosan felvette a kisbabát. - Az elemek őrzője.

- Az elemek őrzője? - kérdezte Izayoi. - Mit jelent ez?

- Szellem ő is, mint én. - kezdte InuTaishou. - De ő őrzi az elemeket, képes meríteni az erejükből. És sosem hal meg. Ha megölik kisgyermek képében újjászületik. Ám mindig birtokában van emlékeinek. Akárhányszor is születik újjá.

- Miért segített nekünk? - kérdezte Izayoi.

- Rajta még senki sem tudott kiigazodni. - mondta InuTaishou. - Menjünk Izayoi.

A nő a youkaira nézett.

- Mi lesz Saekoval? - kérdezte.

Ekkor megjelent két nő.

- Saeko Himét bízzátok ránk. - mondta az egyik, kinek hosszú, lángvörös hajából néhány tincs az arcába hullott.

- Kik vagytok? - kérdezte InuTaishou.

- Eriaya vagyok. - mondta a vörös hajú nő. - Ő Tya. - mutatott a másik nőre. - Natsumi Hime szolgálói vagyunk. Azért jöttünk, hogy visszavigyük Saeko Himét az anyjához.

InuTaishou átadta Tyanak a kislányt.

- Rég nem találkoztam Natsumival. - mondta aztán. - Adjátok át neki üdvözletem.

Eriaya bólintott, aztán Tyaval együtt köddé váltak.

- Menjünk. - nézett Izayoira InuTaishou.

A nő bólintott, aztán ismét lenézetett a karjaiban tartott gyermekre, és elmosolyodott.

*

- Szóval szerinted Saeko Hime megtalálta a végzetét Úrnőm? - kérdezte egy fiatal lány.

- Igen. Várható volt hogy megtörténik Mizuki. - mondta egy középkorú nő.

- De mi lesz így a feladatával Natsumi Úrnő? - kérdezte Mizuki.

Natsumi Úrnő halványan elmosolyodott.

- Saeko teljesíti a feladatát, még ha a szívét el is fogja rabolni Nyugat ura. - mondta Natsumi. - Ismerem a lányom Mizuki.

- De Natsumi Úrnő, honnan tudod, hogy egymásba fognak szeretni? - kérdezte egy másik, kék hajú lány.

- Ayumi, biztos vagyok benne, hogy meg fog történni. - mondta Natsumi. - Meg kell történnie, és meg is fog történni.

- Natsumi Úrnő… - kezdte Ayumi.

- Ayumi, Mizuki. Kérlek, hagyjatok magamra. - mondta Natsumi.

A két lány meghajolt, és elhagyta a termet.

Natsumi az egyik alakhoz sétált, és ökölbe szorította a kezét.

- Akada, sosem fogom megengedni, hogy Saeko a tiéd legyen. - sziszegte - A lányom nem lesz a játékszered.

- Biztos vagy benne Natsumi? - kérdezte egy hideg, testetlen hang.

Natsumi megfordult, és dühösen végigmérte az üres termet.

- Mutasd magad Akada!

- Komolyan azt gondolod, hogy átengedem annak a kutyának? - kérdezte a hang. - Nem érdekel, mit szervezkedsz Natsumi. Saeko a feleségem lesz. Vagy, pedig meghal.

- Soha. - mondta Natsumi.

- Hiába intézted el, hogy a lányod találkozzon InuTaishouval, ez nem menti meg őt. - mondta Akada - Legfeljebb megölöm Inu no Taishout, és utána veszem el a lányod.

Egy hideg fuvallat söpört végig a termen, s Natsumi tudta, hogy Akada távozott.

A nő visszafordult az ablak felé, és gondolataiba mélyedt.

Akada először 400 éve kereste fel, hogy megkérje tőle a lánya kezét. Natsumi pontosan tudta, hogy kicsoda Akada, és ezért nemet mondott. A férfi azóta támadta őket, és próbálta megszerezni erőszakkal Saekot. Natsumi egyetlen megoldást talált. Mégpedig azt, ha a lányát hozzáadja egy daiyoukaihoz.

És erre a szerepre szemelte ki Inu no Taishout az Úrnő.

Natsumi sóhajtott, és elindult lánya szobája felé.

Folytatás következik