Porból lettünk, porrá leszünk

By: Yilsrana

Az eső megállíthatatlanul hullott alá a szürke égből. Kikyou egy erdei ösvényen haladt, lélekrablói mellette repültek.

Kikyou hirtelen megtorpant, és körülnézett.

- Tudom, hogy itt bujkálsz Naraku. - mondta. - Mutasd magad!

Naraku előlépett az egyik fa takarásából.

- Mit akarsz? - kérdezte Kikyou.

- Megszabadultam Onigumo szívétől. - mondta Naraku. - Most végleg véged Kikyou!

Naraku néhány nyúlványa elkezdte a lélekrablókat irtani, míg Kikyou félreugrott az egyik nyúlvány elől, és egy nyílvesszőt illesztett a húrra.

- Nem menekülsz. - sziszegte Naraku.

Kikyou ellőtte a tisztító vesszőt, de az célt tévesztett.

A következő pillanatban Naraku egyik nyúlványa átszúrta a papnő testét.

Kikyou döbbenten meredt Narakura.

Az gúnyosan elmosolyodott.

- Elfogytak a lelkeid Kikyou. - mondta Naraku. - Lelassultál.

Kikyou érezte, hogy elhagyja az ereje.

A haláltól nem félt, hisz volt már halott, de nem akart úgy meghalni, hogy Narakut nem győzte le.

A papnő a földre esett.

Lassan kezdett elhomályosulni körülötte minden, s Kikyou tudta, már sosem fogja legyőzni Narakut.

Testén újra megjelent az a seb is, ami ötven éve a halálát okozta.

Arcát eltorzította a fájdalom.

Teljesen elgyengült, érezte, ahogy szép lassan minden ereje elhagyja.

Testét elhagyták a lelkek, és lassan kezdett elporladni az egész teste.

Utolsó erejével Narakura nézett.

- Nem… fogsz… győzni... - mondta halkan, szakadozott hangon. - Inuyasha… és… a… többiek… le… fognak… győzni…

Kikyou teste elporladt.

A szél felkapta a hamvakat, és messzire röpítette őket.

Naraku megfordult, és elment.

Halk énekszó szállt a szélben, miközben a halott miko hamvai messzire szálltak a széllel.

VÉGE