Hajózz Nyugatnak

1.

Történt egyszer, hogy egy ember és egy tünde találkozott. De ők nem Lúthien és Beren, nem Arwen és Aragorn volt. Zöldlomb Legolas Thranduil király fia, Bakacsin-erdő hercege és a gondori Fíriel, kinek felajánlották szépsége miatt a tündék hogy magukkal viszik Valinorba. Ám ő nem élhetett ezzel a lehetőséggel halandósága miatt.

A Gyűrűháboró után amikor elűzték a Gonoszt, Aragorn Gondor királya, Arwen pedig a királynője lett. Virágzó királyság és boldog időszak volt ez az emberek számára és azoknak a tündéknek akik Középföldén maradtak.

Elessár király, mert így is nevezték Aragoront 120 évig uralkodott s vele voltak leghűbb barátai Glóin fia Gimli és Zöldlomb Legolas. Mindketten részt vettek a Nagy Háborúban.

Középföldén éppen ezekben a hónapokban sütött a legmelegebben Tűzarany Anar, s ahogy az emberek nevezik a Nap. Aragorn és két jóbarátja vadászni indultak a közeli erdőbe. Legolasnak ugyan nemigen volt szíve állatokat lőni, hacsak a Gonosz szolgálatában állókról nem volt szó. Viszont Gimli szeretett vadászni, csak ő maga nem túl magas ahhoz hogy messzire lásson. Három különböző ösvényen indult el a három jóbarát. Legolas egy szép sűrű bokros felé vette az útját. A madarak dalát halgatta s azt, hogy miről beszélnek. Hallgatását egy rezzenés zavarta meg. Sebesen megfeszítette az íját és várt. Várta az ellenséget s szeme ide-oda járt. Ismét egy rezzenést hallott s azt is tudta milyen irányból jön. Hátra fordult és a bokor felé szegezte vesszejét. Ám nem csúf ellenség, hanem egy szépséges szempár állt vele szemben. És ennek a szemnek a kéksége akár a tenger ahová Legolas szíve vágyott. Tükrözödött benne a saját arca. Olyan szépséges volt ez a szem, lehet hogy maga a tenger lenne? Olyan ragyogó és büszke volt. De hirtelen elhúzodott a lány akié volt a szempár.

- Várj! Miért mész el? Hová menekülsz? - kérdezte kétségbeesve Legolas.

De a szempár tovább húzodott be a sűrű bokrosok mélyébe.

 2.

-Hol van legolas? Csaknem leterítette  a hegyesfülűt egy őz? - kérdezte vidáman Gimli.

- Meglehet ám jobb volna utána menni. - javasolta Aragorn.

Legolas még mindig a bokrok előtt állt. Kutatta a lányt, de nem találta. S ahogy elmélkedett megjelent Aragorn és Gimli.

-Mi lelt téged barátom? - kérdezte Aragorn

-Láttam egy szempárt a bokrok közöt és engem nézett.

-Ugyan! Méghogy egy szempár! Legfeljebb egy őz volt. Vagy talán te magad képzelted oda. - mondta a törpe.

-Valóságos volt! Olyan valóságos mint ti!

-Bizonyára egy gyerek volt, aki még nem látott tündét, ezért bámult s megijedt mikor rászegezted az íjjadat.

Ezután elindultak vissza a fővárosba. Legolas, pedig tudta hogy nem egy kíváncsi gyermeket látott, mert annak nincs ilyen szeme.

Arwen királyné egy táncosbált rendezett ahova még tündék is érkeztek, de ők nem táncoltak emberek között. Megkezdődöt a mulatság a tánc és a lakoma. Legolas és Gimli az egyik asztal szélénél ültek és figyelték a táncot. Hirtelen feltünt a szempár és találkozott Legolas tekintetével. A tünde azonnal felpattant a helyéről és  a szemek után eredt. Látta a gazdáját is. Hosszú fekete haja volt és kecses teste. Sebes léptekkel menekült a táncolók között. Legolas, pedig utána, bár a táncolok akaratlanul, de útját állták. Szemével követte a lányt aki kiszaladt a teremből, de Legolas gyorsabb volt s amikor a lány már az éjszakába menekült volna a tünde megragadta a karját és nem engedte tovább. A lány menekült volna, de a tünde szorítása erősebb volt így feladta és Legolas szemébe nézett.

-Miért kísértesz engem? - kérdezte a tünde.

-Még soha nem láttam tündét.

-Talán az erdőbe is követtél?

-Nem. Véletlenül jártam arra és amikor meghallottam jön valaki albújtam.

-Mégis menekültél amikor megszólítottalak téged.

-Engedj el kérlek mennem kell! - kérlelte a lány.

-Nem! - kiáltott fel Legolas. Maga is meglepődött hogy így rákiabált a lányra. Ezután elengedte a karját. A lány, pedig egy utolsót pillantot Legolasra és indulni készült. Legolas a nő után kiáltott:

-Mi a neved?

-Fíriel.

Azzal a lány eltünt az éjszakába.

3.

-Fíriel... milyen szép a neve! -  suttogta Legolas

-Hát te meg minek örülsz itt annyira magadban hegyesfülű? - kérdezte Gimli.

-Semmit! - mondta meglepetten Legolas, ugyanis nem hallotta a törp lépteit.

-Na, gyere, mert már Aragorn is keresett.

Miután találkozott Fíriellel, csak ő járt a fejében. Eddig még nem ismerte a szerelmet és talán most már igen. Kereste, kutatta egész Gondorban Fírielt, de nem találta. Már-már úgy gondolta valamiféle fantom kísértette mégis, amikor egy nap az erdőben sétált és hirtelen énekszót hallott. Követte az ének irányát és magát Fírielt találta ott. A lány is észre vette őt és elmosolyodott. Legolas viszonozta a nő gesztusát. Nem is tudott szólni egy szót se, csak nézte Fírielt.

-Mi hozott erre téged? - kérdezte Fíriel.

-Az éneked. Csodálatos volt.

-Köszönöm. Tündétől még soha nem kaptam dicséretet. És elnézésedet kell kérnem amiért olyan ostobán viselkedtem.

-Nem kell bocsánatot kérned! Hiszen én, pedig úgy szorítottam meg a karodat ahogy nem kellett volna.

-Tehát, akkor mindketten bután viselkedtünk volna?

-Meglehet. - mondta mosolyogva Legolas. Úgy érezte mintha már régóta ismernék egymást.

 -Mesélnél nekem egy kicsit a tündékről? - kérdezte Fíriel.

-Örömmel! - mondta Legolas s érezte hogy elpirul amint a lány szemébe nézett.

Sokáig mesélt a lánynak a tündékről és a Bakacsin-erdőről. Mesélt a családjáról és arról hogyan szoktak harcolni. Fíriel is mesélt az ő életéről, bár az, elég rövid mégis sok mindent tudott mondani. A Nap már lemenőben volt, de ők még mindig beszélgettek. Meg akarták ismerni egymást és barátokká válni. Amikor a Hold is feljött, akkor ért véget a diskurálásuk.

-Nagy örömömre szolgál, hogy megismerhettelek!

-Úgya, ahogy nekem is! - mondta mosolyogva Legolas.

-Milyen szépek ma este a csillagok. - áhítozott Fíriel.

-Valóban. Haza kísérhetlek? - kérdezte nagy mosollyal Legolas.

-Miért is ne? És ha már elkísérsz mutatni akarok valamit.

-Mit?

-Oh az, legyen egyenlőre csak az én titkom.

 Elindultak vissza a városba s ahogy haladtak egyenesen egy kis ösvényen félre fordultak.

-Kérlek most hunyd le a szemed. - mondta halkan Fíriel.

Majd megfogta Legolas kezét és tovább vezette a fák között. Nem sokat mentek amikor egy aprócska tisztásra értek. Oldalvást egy patakocska csordogált halkan visszaverve a Hold sugarait. Innen belehetett látni az egész erdőt. Még a Hold nagyságát is és a távoli hegyeket is.

-Most már kinyithatod! - súgta a tünde fülébe Fíriel.

Legolas kinyitotta a szemét majd a lánnyal együtt gyönyörködtek az esti kilátásban. Nem engedték el egymás kezét, mert érezték: ezután már nem közömbösek egymás számára.

4.

Hónapok teltek el s ők boldogok voltak, de nemigen tudatták ezt másokkal. Jobbanak látták azt, ha senki sem tudja hogy ketten együtt nemcsak barátok. Legolas még Aragornnak se sőt még Gimlinek se mondta el Fírielt.

Egyszer sétálni mentek az erdőbe, ahol elöszőr találkoztak. Kitértek a  kis tisztásra és együtt nézték ismét a tájat. Majd Legolas  Fírielhez fordult és a következőt mondta:

-Alig pár hónapja ismerlek téged mégis sok évnek tűnik. Többet jelentesz nekem a tengernél ahová a szívem és a népem vágyik. Szépségednek ragyogása szebb Elbereth összes csillagánál.

-Én, pedig a szívemet adom Neked s őrízd meg mindörökké. S jusson eszedbe akkor is amikor úgy érzed hogy magadra maradtál.

Évek teltek el és Fíriel meg Legolas boldogok voltak. Legolas soha ilyen örömet nem érzett. Tudta hogy olyan társra talált akit mindig is keresett. Azonban szörnyűség történt Gondorban. Aragorn, minden ember királya meghalt. Gyászba borult az egész királyság, de legfőként Arwen királyné. Gondor trónját Aragorn fia, Eldarion vette át. A következő évben Arwen is meghalt. Ez azt jelentette hogy azok a tündék, akik itt maradtak Középföldén elhajóznak Valinorba. Legolas és Gimli is oda készültek az egyik hajóval. Felkereste Fírielt, mert szerette volna ha vele tart Valinorba. Ekkor ajánlották tehát fel a tündék Fírielnek hogy tartson velük.

-Jöjj velem Valinorba, mert itt nincs maradásom most hogy Aragorn meghalt. - mondta Legolas majd lehajtotta a fejét.

-Nem... nem tarthatok veled Legolas. Halandó vagyok, ezért nekem nincs helyem Valinorban. De te halhatatlan vagy! Még lehetsz boldog!

-Én csak veled lehetek boldog és senki mással!

-Hagyj elmenni Legolas. Veled leszel örökké! Nem kell fognom a kezed ahhoz hogy tud ott vagyok melletted!

-Mit kívánsz hát tőlem Fíriel?

-Hajózz Nyugatnak.

Legolas nagyot sóhajtott majd a nő szemébe nézett.

-Megteszem, mert ezt kívánod tőlem és tudom hogy jó szívvel.

Megcsókolták majd átölelték egymást. Ezután Legolas elindult a hajóhoz ahol Gimli és a többi tünde már várta. Felszálltak a hajóra és lassan a tengeren sodrodva megindultak Nyugat felé. Ekkor értette meg Legolas hogy mit mondott Fíriel pár évvel ezelőtt. Hogy neki adja a szívét és jusson eszébe akkor is amikor úgy érzi hogy magára maradt. Ő már tudta előre hogy nem lehetnek együtt. "Igaza volt Fírielnek!" Gondolta magában.

-Soha nem felejtelek el téged Fíriel!

Fíriel a kikötő partjánál állt és onnan nézte a távolodó hajót. Könnyek futottak végig az arcán. A nő még akkor is ott állt amikor a hajót már nem lehetett látni. Fíriel pedig ezt suttogta:

-Namarië Legolas!

VÉGE