|
The
demon's wip - A démonok ostora
Egy hosszú ezüstös-fehér
hajú lány állt az északi
palota egyik ablakánál, s
vöröses-sárga szemeivel gondterhelten
nézett ki az ablak alatt elterülő kertre.
Gondolatai visszatértek halála
pillanatához, amikor egy időre búcsút
vett a halandók világától.
Szemei lassan elhomályosultak, s emlékei lassan
visszatértek arra a napra mikor egykori szerelme
rájuk támadt. Sajnos barátain
már nem tudott segíteni, s mikor szerelme
közelébe ment az rátámadt.
Elkezdett menekülni a hanyou elől, de ez nem tartott
sokáig mert egy szakadék
szélére ért.
Kétségbe esve keresett valami
menedéket, de mivel nem talált és a
hanyou morgását egyre közelebbről
hallotta így leugrott a szakadékba.
Még érzékelte hogy egy kéz
utána nyúl és
megpróbálja elkapni, de a kéz
tulajdonosa már elkésett és ő hangos
puffanással ért földet a
szakadék alján; ami tele volt apró
hegyes és éles kövekkel. Éles
fájdalom hasított a lány
testébe, de amilyen gyorsan jött úgy el
is múlt és többé nem mozdult
meg. Mikor magához tért egy érdekes
helyen találta magát, ami
egyáltalán nem hasonlított arra a
helyre amit életében ismert. Túl nagy
volt a fényesség és csak egy alak
halvány körvonalait látta maga előtt,
ami egyre közeledett hozzá. A nő alig
néhány lépésnyire
állt meg Kagome előtt, aki érdeklődve
nézte. A nőnek hosszú lilás haja,
szürke szeme és egy pár hó
fehér szárnya volt, s miután
megállt a néhai miko előtt kedvesen
megszólította.
-Üdvözöllek az angyalok és a
halandók világának
kapujában. A nevem Manami és én
figyelek arra hogy csak azok lépjenek be az angyalok
birodalmába, akik igazán
megérdemlik.-mondta a nő
-Értem, de én mit keresek
itt?-kérdezte Kagome akkor még zavartan
-Ez hosszú lesz, de a lényeg hogy neked
még nem kellet volna meghalnod. Ezzel most
felborítottad az
egyensúlyt.-sóhajtotta Manami
-Miért mondja ezt?-kérdezte Kagome ijedten
-Mert neked még dolgod lett volna, na de nem baj akkor most
majd visszaküldelek.-mondta Manami egy széles
mosoly kíséretében
-Még mindig nem értek semmit. És akkor
mi van ha nem akarok visszamenni?-kérdezte Kagome
-Sajnálom nincs más
választásod. De hogy megnyugodj nem a
saját testedben mész vissza, mert azt nem is
tudnám neked visszaadni.-mondta az angyal
-Muszáj?-kérdezte Kagome
Manami már nem válaszolt a lány
kérdésére és
hozzá kezdet a lány
visszaküldéséhez. Kagome alakja lassan
megváltozott és fekete haja
ezüstösre váltott, míg barna
szemei vöröses-sárgára. Majd
miután Manami befejezte a lány
"átalakítását"
álmot bocsátott rá és
vissza küldte a földre. Ahogy elrendezte a
lány dolgát egy kardot is rakott mellé
hogy valamivel megtudja magát védeni. Kagome
néhány perccel később
magához tért, s csodálkozva
nézett szét. Meglepve vette észre hogy
érzékei sokkal kifinomultabbak és
élesebbek, de ezen felül körmei is
megnagyobbodtak. Ahogy lenézett egy kardot talált
maga mellett, amit felvett és elindult
észak-keleti irányba. Egész
úton a történtek jártak a
fejében, s szomorú volt barátai
halála miatt. Ekkor még nem tudta hogy
elég sok időt töltött a köztes
világban és egykori szerelme is már a
túlvilágon van. Útja során
rengeteg falun ment keresztel és ahol tudott
segített a démonok által nyomorgatott
halandókon, akiket meglepett hogy egy démon
segít nekik. Az alacsonyabb rendű démonok
körében hamar elterjedt a híre egy
hosszú ezüstös hajú,
vöröses-sárga szemű lánynak,
aki védi tőlük a halandókat
és féldémonokat.
Vándorlásai során rengeteg
halandóval és démonnal
találkozott, de néha egy-két
féldémonnal is. Néhány
hónapos keresgélés után
ráakadt fő ellenségére, akit
könnyedén a másvilágra
küldött annak ellenére hogy már
megszerezte a szent ékkő összes
szilánkját. Szerencséjére
ellenfele nem volt felkészülve arra, hogy ő nem
csak egy egyszerű démon; hanem papnő is mivel előző
életéből megkapta erejét is. Egyik
alkalommal egy gyönyörű paripát mentett ki
egy alacsonyabb rendű démon karmai közül,
s miután végzett vele a ló
közelébe sétált. Teljesen
elbűvölte a ló kinézete. Elől a
halvány égbolt színeiben
pompázott, míg hátul az éj
sötétjében. Ez a kettősség
és az átmenet az állat
szőrén csodálattal töltötte el.
Közelebb sétált hozzá
és óvatosan a lény
pofájához tartotta a kezét, majd
lassan megsimogatta annak nyakát és
hófehér sörényét.
-Szia gyönyörűségem. Mit keresel te
itt?-kérdezte mosolyogva, mire a ló horkant egyet
Kagome elmosolyodott és tovább folytatta
útját. A ló követte őt,
bár megtartotta a két lépés
távolságot. Már jó ideje
utaztak együtt és egyre jobban
megértették egymást, mikor
néhány démon
eléjük állt.
-Mit akartok?-kérdezte Kagome mérgesen
-Békét akarunk veled kötni
démonok ostora.-mondta az egyik
-Igen? És miért?-jött a fagyos
kérdés a miko felől
-Mert erősebb vagy mint mi és szeretnénk
felajánlani neked az
Ézsaki-területeket.-válaszolta a
másik
Kagome már tiltakozni akart, de a démonok
könyörögve néztek rá
és közben meg-meg rezzentek
félelmükben. Egy sóhaj
kíséretében beleegyezően
bólintott és a démonok
kíséretében elindult Sky-jal az
északi palotába. A ló
könnyedén tartotta az iramot a sebesen
suhanó démonokkal, s alig három nap
alatt megérkeztek a lány új
lakhelyéhez. Kagome egy keserű mosoly
kíséretében elfordult a kertre
néző ablaktól, s készülődni
kezdett a számára megrendezett bálra.
Emlékeit nehezen tudta lerázni
magáról, de nem akarta hogy a
palotájában lévő démon urak
felfigyeljenek gyengeségére, elvégre ő
volt a démonok ostora-gondolta keserűen. Még most
is közel 150 évvel később is sokan
így emlegették vagy mint a legtöbb
halandó csak Kira-himenek nevezte. Miután
magára öltötte kedvenc ezüst
színű ünnepi kimonóját
elindult a bálterem felé, ahonnan már
kihallatszódott a bent lévők
beszélgetése. Egy keserű mosoly suhant
át az arcán, majd ismét
kifejezéstelenre váltott és
belépett a terembe. Ahogy bement minden szem rá
szegeződött és a legtöbb démon
nagyúr megpróbálta felhívni
magára Kagome figyelmét, aki érzelem
mentes arccal és szemekkel tekintett végig rajtuk.
-Üdvözlöm önöket a
palotámban.-köszöntötte
vendégeit
A nagy urak egy enyhe fejbólintással
üdvözölték a ház
úrnőjét, s legtöbbjüknek nem a
lány kinézete tetszett; hanem a
területe. Kagome lekicsinylően nézett
végig a kapzsi tömegen és azon
imádkozott hogy valaki mentse meg. Imája
hamarosan meghallgatásra talált mert egyik
szolgálója épp őt kereste.
-Elnézést Kira hime, de egy nő várja a
dolgozó szobájában.-suttogta
alázatosan a fiatal lány
-Köszönöm, Akane.-mondta, majd a
lányt követve kisétált a
bál teremből
Alig hallhatóan fellélegzett ahogy elhagyta a
démonokkal zsúfolt bál termet, s
nyugodtan követte szolgálóját
az irodájába. Amint belépett a
helyiségben egyből meglátta az ablak előtt
álló nőt, akinek hófehér
szárnya és lilás haja volt. Lassan a
nő mellé sétált és ő is
kinézett az ablakon a kertbe, ahova időközben Sky
érkezett meg és élvezettel legelte a
dús füvet.
-Helló Manami!-köszöntötte a
mellette álló nőt Kagome
-Szia Kira! Vagy mondjam inkább hogy
Kagome?-kérdezte egy mosoly
kíséretében az angyal
-Kérlek ha ketten vagyunk nyugodtan használd a
Kagomét, de ha társaságban akkor Kira.
Vicces hogy az új külsőm mellé
új nevet is keresnem kellett.-mondta irónikusan
Kagome
-Ugyan már ez csak jó. Hallottam hogy
bált rendeztek neked.-mondta hirtelen
témát váltva Manami
-Na igen, de nem igazán érdekel. Mi lenne ha
bejönnél velem a
bálterembe?-kérdezte ravaszan a miko
-Inkább kihagynám és időm sincs egy
kis szórakozásra. De most inkább
térjünk rá jövettelem igazi
okára.-komolyodott meg Manami
-Rendben.-sóhajtotta Kagome
-Nem véletlen hogy pont most kerestelek meg annyi
év után. Eddig remekül
teljesítetted a hozzád fűzött
reményeket, s felmerült a tanácsban hogy
véglegesítenek, mint
"fejvadászt".-mondta Manami
-Köszönöm a bizalmat, de inkább
kihagynám és ha akarsz most azonnal magaddal
vihetsz.-válaszolta határozottan Kagome
-Ha ilyen egyszerű lenne!-sóhajtotta Manami-Sajnos ezt nem
tehetem meg addig amíg nincs méltó
örökösöd.
-Tessék? Nehogy azt mond nekem, hogy amíg nem
lesz gyermekem addig kell a földön
maradnom.-nézett hitetlenkedő szemekkel az angyalra Kagome
-De igen sajnálom. Most már mennem kell csak
ezért jöttem.-mondta Manami és lassan
kisétált a dolgozó
szobából
Kagome gondterhelten nézte Skyt és lassan
elfordult az ablaktól, majd lassan és
kimérten vissza sétált a
bál terembe. Amint belépett a démon
urak ismét felé kapták
tekintetüket, s egyenként elbeszélgettek
vele. Kagome nagyon unta az egész
procedúrát, s felmerült benne hogy
néhány percre kimegy. Gondolatát
hamarosan tett követte és
kisétált a bálterem
teraszára, s megkönnyebbülten
fellélegzett majd Skyhoz sétált.
Teljesen elmerült a paripa
simogatásában, amikor halk lépteket
hallott a terasz felől. Egyenlőre nem foglalkozott a teraszon
lévő alakkal és tovább simogatta Sky
szőrét, miközben a ló
nyakához simult. Gondolatban újra élte
az iménti beszélgetését
Manamival, de még mindig nem vonzotta az a
lehetőség hogy fejvadász legyen. Annyira
elmerült gondolataiban hogy nem vette észre a
felé sétáló alakot, s csak
annak illatát érezte. Egy mély
sóhaj kíséretében fordult
az alak felé, s szemei lassan elkerekedtek
meglepettségében; de gyorsan visszanyerte
lélek jelenlétét. Halvány
mosoly suhant át arcán és
vöröses-sárga szemei egy arany
sárga szempárral néztek farkas szemet.
Kagome nem tudta megállni mosolygás
nélkül az ismerős szempár
láttán, s hirtelen meglátta a kiutat
szorongatott helyzetéből. Tisztában volt vele
hogy legkésőbb másnap döntenie kell a
jövendő belijének személye felől, s most
már tudta hogy ha az életébe
kerül akkor is Nyugat
örökösét Sesshoumarut fogja
választani. Arcán megjelent egy
elégedett mosoly mire a vele szemben lévő
démon kérdőn felvonta
szemöldökét.
-Lám-lám észak úrnője
inkább kint van, minthogy bent mulasson.-mondta enyhe
gúnnyal a férfi
-Ahogy látom nem csak én
kerülöm a benti társaságot. S
ha jók az értesüléseim
ön Nyugat örököse vagy
talán már az ura?-kérdezte Kagome,
miközben Sky nyakát simogatta
A férfi csak morrant egyet és még
közelebb sétált a nőhöz, aki
egy halvány és gúnyos mosollyal
nézett az arany sárga szempárba.
Kagome már majdnem tett egy csípős
megjegyzést a férfira, mikor a bál
terem felől sietős léptekkel közeledett
felé Akane.
-Kira hime! Kira hime!-kiáltotta Akane, mire Kagome
érdeklődve nézett a
szolgálóra
-Mi a baj Akane?-kérdezte kíváncsian
Kagome, bár tekintete másról
árulkodott
-Kira hime! Hiro sama és Hana sama eltűntek!-mondta lihegve
Akane és hangjában rémület
volt
-Értem. Kérlek
szállásoljátok el a
vendégeket míg megjövök.-mondta
Kagome majd beviharzott a palotába
Amint szobájába ért gyorsan felvette
kedvenc utazó kimonóját és
egy könnyed ugrással kint termet az udvaron, s
gyorsan Skyhoz szaladt. Amint felült a ló
hátára az érezve gazdája
nyugtalanságát gyorsan kiügetett a
palota kapuján. Amint elhagyták a
palotát még gyorsabb tempóra
váltottak, s a ló patája
már csak épp hogy súrolta a talajt.
Eközben a palota kertjében Akane már
elindult a palota épülete felé, mikor
megjelent előtte Manami. Először Akane meglepődött a
másik nő láttán majd
köszöntötte őt, de egyikük se vette
észre hogy az egyik fa
árnyékából figyelik őket.
-Manami, nővérem rég láttalak.-mondta
Akane
-Ugyan már Akane, hisz alig két
órája
találkoztunk.-válaszolta kicsit
megrovón az idősebb testvér
-Ez igaz. Mégis minek köszönhetem hogy
ismét visszajöttél?-kérdezte
Akane
-Van egy kis gondunk.-sóhajtotta gondterhelten Manami
-Mégis mi lenne az?-kérdezte Akane
-Szükségünk van Kagome, oh bocs te
Kiraként ismered,
segítségére.-mondta kis
szünetekkel Manami
-Mégis miben segítseg
nővérem?-kérdezte Akane
-Vedd rá Kagomét hogy ezt az egyetlen feladatot
vállaja el, de ne eröltesd a dolgot ha nem
muszáj.-felelte Manami
-Értem, de most nem tudom mikor jön vissza mert
elment megkeresni Hanát és
Hirot.-válaszolta Akane
-Rendben. És húgi bízok benned. Ez
mindannyiunknak fontos, s lehetőleg ne rontsd el.-mondta Manami majd
eltűnt.
Akane kicsit gondterhelten sétált be a
palotába és a szolgákkal
együtt elszállásolták az ott
lévő nagyurakat. Miután teljesítette
úrnője parancsát nővére
kérésén kezdett gondolkodni, de
egyenlőre még fogalma sem volt arról
miként fogja végrehajtani. Közben a fa
alatt álló Sesshoumaru kissé
meglepetten gondolta végig a nem rég hallot
beszélgetést és elindult Kagome
után, hogy kérdőre vonja. Gyorsan haladt a
lány nyomában, de még így
is messze volt tőle és lovától. Kagome
már rég a gyerekek nyomában volt s
tisztán érezte illatukat, de ez nem nyugtatta meg
mert a két fiatal illatába egy harmadik is
keveredett amitől a hátán végig futott
a hideg. Néhány órás
száguldás után végre
megpillantották Hirot és Hanát, akiket
épp akkor akart megtámadni egy démon.
A lány habozás nélkül a
két fiatal védelmére kelt
és támadó
állásban megállt a démonnal
szemben, aki csak nevetett a mikon.
-Ni csak egy újabb jó falat csatlakozott az
ebédemhez?-kérdezte gúnyosan a
démon
-Ne hogy azt hidd hogy könnyű dolgod lesz velem.-mondta
hidegen Kagome
A démon csak nevetett a lány
magabiztosságán és hirtelen
megtámadta, ami eltalálta Kagome
oldalát és egy mély
vágás éktelenkedett ott.
Fájdalmasan felszisszent, de nem
hátrált meg és viszonozta ellenfele
iménti akcióját. Időközben
Hiro és Hana biztonságos távolba
húzódott Sky-jal együtt és
onnan nézték a lány
csatáját. A démon egyre több
sebet ejtett a lányon, aki egyre lassabban mozgott
és egyre nehezebben tudta visszaverni a
ráirányuló csapásokat. Egy
újabb csapás következtében a
földre került, s már nem volt ereje
felállni. A démon elégedetten
mosolygott és már készült
végezni ellenfelével, amikor egy sárga
energia ostor száguldott el a feje mellett. A
démon dühösen fordult a csapás
irányába, ahol egy arany sárga szemű,
hosszú fehér hajú férfi
állt.
-Elrontottad a szórakozásomat, ezért
most megfizetsz.-mondta dühösen a démon
-Szánalmas vagy.-mondta hidegen a másik
fél
A démon rátámadt új
ellenfelére, de az sokkal gyorsabb volt nála
és néhány igen mély sebet
ejtett rajta még mielőtt végzett volna vele.
Eközben Kagome még mindig a
földön ült és
próbált felállni, de túl
sok vért vesztett ahhoz hogy saját
lábán eljusson Skyhoz. A ló mintha
megérezte volna gazdája
tehetetlenségét odasétált
hozzá és leereszkedett, hogy a lány
feltudjon szállni a hátára. Amint
felült Sky hátára a ló
felállt és már indult volna vissza a
palotába, de Sesshoumaru elállta az
útjukat.
-Nem mentek innen sehova, amíg meg nem tudom amit
akarok.-mondta fagyosan Sesshoumaru
-Mégis hogy akarsz
megállítani?-kérdezte ugyanolyan
hangnemben Kagome
-Te hogy akarsz védekezni, hisz még
járni sincs erőd.-felelte hidegen a youkai
-Ebben igazad van, de nem csak a kardot tudom
használni.-mondta nyugodtan Kagome, bár minden
tagja fájt
-Nem hiszem hogy most tudnál védekezni.-mondta
gúnyosan a férfi
"A fenébe! Teljesen igaza van."-gondolta magában,
miközben szemével a két
szökevényt kereste. Hiro és Hana nem
sokkal Sky mögött álltak és
kíváncsian néztek a nővel szemben
álló férfira. Kagome morcosan
nézett Sesshoumarura, majd egy pillanatra hátra
fordult és megkönnyebbülten
látta hogy védencei ott állnak
mögötte. Nagyot sóhajtott, majd
ismét a férfi felé fordult.
-Mit akarsz tudni?-kérdezte egy fáradt
sóhaj kíséretében a miko
-Ki vagy te valójában?-szegezte neki hidegen
-Hogy érted ezt?-kérdezte
értetlenül Kagome
-Tudod te azt nagyon jól Kagome.-mondta gúnyosan
a youkai
-Honnan tudod?-kérdezte csüggedten
-A szolgádtól és egy Manami nevű nőtől
hallottam, bár nem tudták hogy ott
vagyok.-válaszolta Sesshoumaru
-Aha egyszóval kihallgattad őket.-motyogta az orra alatt
Kagome
Sesshoumaru nem mondott semmit a halk megjegyzésre csak
fürkészve nézett a lány
szemébe, aki egykor öccse kedvese volt. Kagome
sóhajtva simogatta meg Sky nyakát, aki erre az
apró gesztusra lassan lépkedni kezdett a palota
irányába. Hiro és Hana kicsit
lemaradva követték a lovat, s közben
szüleikre gondoltak. Sesshoumaru egy halk morgással
követte az előte haladó három alakot, s
közben Kagome megváltozott
kinézetén töprengett. Kagomét
egyre jobban idegesítette a youkai
fürkésző tekintete, ezért Sky-jal a
férfi mellé léptetett.
-Most miért bámulsz?-kérdezte idegesen
Kagome
-Semmi közöd hozzá
halandó.-morrantotta hidegen
-Ha elfelejtetted volna már nem vagyok halandó,
hála Manaminak.-mondta keserűen Kagome
Sesshoumaru meglepődött kicsit a lány keserű
hangvételén és érdeklődve
nézett annak vöröses-sárga
szemeibe. Kagome néhány pillanat múlva
elfordult Sesshoumaruzól és makacsan előre
szegezte tekintetét, miközben a youkai egyre jobban
összezavarodott a lány
viselkedésén. Már majdnem
elérték a palotát, amikor Hana
és Hiro megtorpant, majd kétségbe esve
néztek Kagoméra.
-Mi a baj?-kérdezte lágy hangon Kagome
-Mi lesz anyáékkal?-kérdezte Hana
szipogva
-Ne aggódj meg fogom őket keresni, csak előbb ti legyetek
biztonságban.-mondta biztatóan a miko
-Igazán? De te miért nem viselkedsz
úgy velünk mint a többi
démon?-kérdezte naivan Hana
-Hogy érted ezt Hana?-kérdezte rosszat sejtve
Kagome
-Mindenki azt mondja rám hogy korcs.-mondta sírva
a lányka
-Jaj kicsim kérlek ne sírj. Én
olyannak szeretlek amilyen vagy.-nyugtatgatta a zokogó
lányt
Kagome nagy nehezen lecsúszott Sky
hátáról és
óvatosan átölelte a zokogó
lányt.
-Nyugodj meg Hana. Nem lesz semmi baj. Mit
szólnál hozzá, ha Sky vinne haza
titeket?-kérdezte halványan mosolyogva Kagome
-Tényleg megengeded hogy Sky-on lovagoljunk
Kira?-kérdezte Hana még egy kicsit szipogva
-Persze. Menjetek csak, majd nem soká én is
megyek.-válaszolta biztatóan a miko
-Köszönjük.-ölelte át
Hana
Kagome mosolyogva integetett az elügető fiatalok
után, s amint eltűntek a
látóhatáron Kagome összeesett
a testébe nyilaló
fájdalomtól. Sesshoumaru meglepetten
nézett a lányra, aki minden
erőfeszítése ellenére lassan kezdte
elveszteni az eszméletét. A youkai még
épp időben kapta el az elterülni akaró
lányt, s miután felvette a karjába
elindult vele a nyugati palota irányába. Nem
igazán értette miért pont az apja
egykori területére viszi az eszméletlen
lányt, de sejtette hogy az északi
palotában nem sok nyugta lenne az ott lévő
démon nagyuraktól. Gyorsan haladt a palota
felé, s még az est leszállta előtt
megérkezett a nyugati területekre.
Sóhajtva sétált be az egykori palota
megmaradt épületeinek egyikébe, s
lefektette a kezében tarott lányt az egyik fekvő
helyre. Miután lerakta a lányt
felhúzta a felsőjét, hogy megnézhesse
az oldalán lévő sebet amiből még
mindig szivárgott a vér. Gondterhelten
nézegette a sebet, s hamarosan megérezte a
lány vérébe keveredett
mérget. Morogva állt fel és ment el
valami használható
gyógynövényt keresni, mert
még sok kérdése volt öccse
egykori barátnőjéhez, de ha meghal azokat nem
teheti fel. Kagome eközben magához tért
és érdeklődve nézett
körül, de mikor megpróbált
felülni ismét fájdalom nyilalt a
testébe. Morcosan vette tudomásul hogy
kénytelen bevetni gyógyító
képességét is, ha minél
előbb fel akar épülni
sérüléséből. Erősen
koncentrálni kezdett, s kezét hamarosan
rózsaszínes fény vonta be amit az
oldalán tátongó sebb
fölé helyezett. A seb lassan kezdett
begyógyulni, de nem volt annyi ereje hogy teljesen
eltüntesse azt. Mire Sesshouamru visszaért a
megfelelő növénnyel addigra Kagome már
békésen aludt bár az
oldalán lévő seb még mindig nem
gyógyult be teljesen; de legalább már
nem vérzet. A youkai közelebb
sétált az alvó lányhoz, s
hitetlenkedve nézte az oldalán lévő
sebet, ami szinte teljesen begyógyult. Sesshoumaru nem
értette ezt a gyors javulást, de valahol
mélyan a tudat alatijában érezte hogy
a lány még mindig veszélyben van.
Kagome egészen másnap délig aludt, s
úgy kelt fel mint akivel semmi sem
történt előző nap. Miután
nyújtózkodott egyet felállt
éa kisétált a
házból, s boldogan nézett a
napfényben fürdő égboltra. Mosolyogva
élvezte második élete minden
pillanatát, s kivételesen
hálás volt Manaminak azért hogy
visszaadta az életét. Hamarosan halk
lépteket hallott a háta mögül
és mosolyogva fordult a hang irányába,
ahonnan Sesshoumaru közeledett a lányhoz.
Sesshoumaru ahogy a lány elé ért
kérdőn felvonta szemöldökét,
mire egy vidám mosolyt kapott cserébe. Az egykor
halandó miko élettel telve indult vissza az
északi palotába nyomában a nyugati
területek örökösével.
Gyorsan haladtak az északi aplota felé, s
másnap estére el is érték
azt. Kagome kissé megviselt
ruházatával lépett be a
palotába nyomában Sesshoumaruval. A
lány egyből szobájába ment
és miután lefürdött
és felöltözött
kisétált a
szobájából, s
útját az étkező felé vette
ahol már helyet foglaltak a rangos démonok.
Miután helyet foglalt az asztal főnél a jelen
lévő nagyurak már alig
várták, hogy közölje
velük döntését.
-Uraim, ahogy látom az étel nem igen
érdekli önöket.-kezdte nyugodt
kimért hangon a lány-Mindannyian tudjuk
iért vannak önök itt. Azt
várják hogy válasszak maguk
közzül valakit, akivel az Északi
területeket uralom. De el kell keserítenem magukat,
mert már választottam. Remélem
megértik döntésemet, de nincs kedvem egy
vad idegennel egybe kelni. Viszont ha már minden
áron döntenem kell így
közlöm önökkel hogy a
választottam: Nyugat örököse
és egyben ura Sesshoumaru.-fejezte be
mondandóját
Az étkezőben hangos morajlással
fogadták a lány
választását, aki miután
közölte választását
hangtalanul elhagyta a termet. Ahogy kilépett
fellélegzett és a kertbe ment ahol már
kint játszott Hana és Hiro. Egy
halvány mosollyal az arcán
sétált a két fiatal felé,
akik remekül elszórakoztak Sky-jal. A miko
elmerülten figyelte e játszadozókat, s
merengéséből egy a válára
nehezedő kéz térítette
magához. Hirtelen megfordult, s fellélegzett
amint meglátta a vele szemben álló
Sesshoumarut.
-A frászt hoztad rám.-mondta egy keserű mosoly
kíséretében
-Hallottam a döntésed, de igazán
felvilágosíthattál volna engem
is.-mondta hidegen a youkai
-Bocsi, de nem akartam egy olyanhoz hozzá menni aki
bármikor végezhet velem csak azért,
hogy ő uralja az északi területeket.-mondta
bűntudatosan
-Akkor minek volt ez a felhajtás?-kérdezte
morogva Sesshoumaru
Kagome egy keserű sóhajjal fordult vissza a vígan
játszó Han és Hiro felé, de
gondolatban újra átgondolta
döntése következményeit.
Gondolataiból a palota felől érkező hangos
szóváltás hozta vissza, s a hang
forrásába kapta fejét.
Dühösen indult az ajtó felé,
ahonnan a döntés miatt dühös
démon urak szállingóztak ki. A
legtöbben beletörődtek a miko
döntésébe, de volt olyan is aki
végezni akart Kagoméval. Miután az
összes démon nagyúr távozott
Kagome fáradtan rogyott le a hozzá
legközelebb eső cseresznye fa tövébe, de
tudta hogy megpróbáltatásai ezzel
még nem érnek véget. A
területén élők egyre jobban
sürgették a nászt, amivel magukat is
biztonságban tudhatják. Kagome egy keserű mosoly
kíséretében felállt
és besétált a házba, majd
utasította szolgálóit hogy
készüljenek elő a két nap
múlva tartandó esküvőre. Sesshoumaru
végig figyelemmel kísérte a
lány minden lépését
és döntésést, de az
még őt is meglepte mennyire elutasítja az
egész esküvői előkészületet. A
youkait figyelő állásából a
mellette elhaladó Akane zökkentette ki, aki
véletlenül neki ment a nagy úrnak.
-Elnézést.-motyogta a lány
és már ment volna tovább
-Állj meg!-mondta hidegen Sesshoumaru
-Mit parancsol uram?-kérdezte Akane
-Mi folyik itt?-kérdezte szokásos hangnemben
-Az asszonyom meg kért hogy mindent
készítsek elő a két nap
múlva tartandó esküvőre, de ő nem
hajlandó részt venni az
előkészületekben.-mondta aggódva Akane
-Hogy érted ezt Akane?-kérdezte
közömbösen Sesshoumaru
-Az asszonyom nem hajlandó enni és úgy
viselkedik mint akinek elment az életkedve.
Ráadásul még a nővérem is
sürget hogy beszéljek vele.-mondta lehangoltan a
lány
Sesshoumaru csak bólintott és intett a
lánynak hogy elmehet, majd az imént elhagzottakon
töpngett. Valahogy ez a lány nem igen
emlékeztette arra a Kagoméra, aki
bármire képes hogy öccsét
megvédje tőle és másoktól.
Sóhajtott egyet, amjd kiment a kertbe és
gondolataiba búrkolózva
sétált végig a palota
kertjén. Gyorsan elteltek a következő napok
és mind Sesshoumaru mind Kagome arra eszmélt,
hogy épp az esküvői szertartás
közepén járnak. Mindketten igyekeztek
érthetően válaszolni és
minél előbb túl lenni az egész
procedúrán. A szertartást egy
ebéd követte, majd a meghívott
vendégek lassan elhagyták a palotát
ezzel magukra hagyva az ifjú párt. Lassan teltek
az évek és egyre jobban összeszoktak, de
Sesshoumaru érezte hogy már nem sok
idejük van már együtt. Kagome az
évek során egyre jobban magába fordult
és csak ritkán nyílt meg
mások és Sesshoumaru előtt. Persze ezen ritka
alkalmakkor rengeteg időt töltött a youkaijal, akit
időközben megajándékozott két
aprósággal. Egy nap Kagome épp az
erdőben sétált mikor egy démon
megtámadta, s miután össze csaptak a
lány kénytelen volt menekülőre fogni a
dolgot, mert régi énje már kezdett
eltünőben lenni. Az egykor erős és
céltudatos Kagome, most csak egy könnyű
préda volt a démonok szemében
és mindent megtettek annak érdekében
hogy minél előbb megszabaduljanak a régen
retteget démonok ostorától. A
lányt ezen a napon utolérte végzete
és mint első alkalommal most is csak egy
választása volt. Egy keserű mosollyal ajkain
ismét egy szakadék széléről
nézett az őt követő démonra, aki
már kezdte megközelíteni őt. Kagome egy
megkönnyebült mosollyal belevetette magát
a szakadékba és megkönnyebült a
becsapódás miatt a testébe
nyilaló fájdalomtól, ami hamarosan a
múlté volt. Boldogan lépkedett az
angyalok és halamdók
világának határán.
Életében hatalmas volt és minden
démon rettegte, de tudta hogy ideje távoznia mert
helyét át kellet adnia az új
generációnak. Ismét Manami
köszöntötte a lányt, aki
halványan mosolyogva sétált a nő
mellé.
-Nem értelek Kagome.-kezdte Manami-Még mindig
élhetnél, de te inkább a
halált választottad.
-Igazad van Manami a halált választottam, de ez
most már végleges.-mondta határozottan
Kagome
-Értem, de most nem is tudnálak
visszaküldeni hisz megszületet az erőd
örököse.-mondta az angyal
Kagome mosolyogva lépett át az angyalok
birodalmába és amit átlépte
a kaput a hátán lassan
láthatóvá vált
két hó fehér szárny.
Eközben sesshoumaru a lány
keresésére indult, de csak
összezúzott testét találta
meg. Elkeseredetten koncentrált és
próbálta visszahozni a lányt a
tenseigával, de semmi nem történt.
Komoran indult vissza a palotába kezében Kagome
testével,s még aznap eltemette a
lányt. Csak kevesen tudták hogy az
évek alatt megszerette az egykor halandó mikot,
aki sok kellemes órával
megajándékozta.
Vége
| |