Pár perc múlva Kagome ellépett nővérétől, majd szobája felé vette az irányt, hogy megköszönje Sesshomarunak. Belépett és meggyújtott pár gyertyát. Sesshomaru nem volt ott, így Kagome nyugodtan lefürödhetett. Felvett egy rövid selyem hálóinget, aminek vékony pántjai voltak és egy annál alig hosszabb, szintén selyem köntöst. Mind a kettő sötét rózsaszínben pompázott. Haját kiengedte, amiből a jázmin édes illata áradt. Bőre pedig a vörös rózsa és a jázmin elegyét hordozta. Kagome csábításra készült, bár tudta hogy ehhez elég lenne, ha átmenne a youkaihoz, mégis teljesen fel akarta tüzelni a démont, hogy ne fogja magát vissza. Ne gondolkodjon, csak érezzen. Tekintete hirtelen az erkélyre esett. Eszébe jutott, ahogy reggel a youkai "átugrott" hozzá. Teljesen megdöbbent. Majd a fésülködő asztalon lévő rózsára nézett. Elmosolyodott. Megcsóválta a fejét és az ajtóhoz sétált. Sesshomaru a mai viselkedésével kiérdemelt egy hatalmas jutalmat. Nem kopogott a démon szobájánál, hanem belépett. Odabent teljes sötétség volt. Csupán Sesshomaru keserédes szantálfa illata terjengett, bódítólag hatva Kagomére. Beljebb lépett, és bár tökéletesen kiismerte magát ebben a szobában, azért óvatosan mozogott hisz vaksötétben csak a reflexeire támaszkodhatott. Lassan haladt befelé. Érzte hogy valaki van mögötte, így megállt. Hirtelen valaki a háta mögé suhant, és egy heves mozdulattal magához rántotta. Kagome először kicsit meglepődött, majd élvezettel dőlt neki a youkai fedetlen mellkasának, és símult bele annak erős, bódító ölelésébe. Fenekénél érezte a démon vágyakozását, ami nagyon erős volt iránta.

- Tudod, hogy most nagy veszélyben vagy?- kérdezte Sesshomaru szokatlanul mély hangon.
- Igen tudom.- mosolygott a lány.- Menjek el akkor?- kérdezte incselkedve.
- Mostmár még ha akarnál, sem tudnál.- mondta, majd egy erős mozdulattal megfordította a lányt, és mohón megcsókolta.
- Ah... Sesshomaru mi van?- kérdezte a csók után a miko.- Mi történt veled?- kérdezte.
- Mi történt volna? Idejöttél. Ráadásul árad belőled ez a bódító illat. És nem tudom magam türtőztetni. Sajnálom.- nézett félre.
- Nocsak.- fonta karjait a youkai nyaka köré.- A nagy Sesshomaru nem tudja fékezni magát? Mintha eddig fékezted volna nagyuram.- incselkedett a miko.- És légy szíves nézz rám amikor veled beszélek.- majd amikor már a youkai ráfordította ragyogó arany szemeit, akkor kimondta.- Pontosan ezt akartam.- mosolyodott el.- Hogy ne tudd fékezni magad egy kicsit sem.- majd az ágy felé kezdett hátrálni.
- Mi? Erre készültél?- nézett rá döbbenten a démon, de ő is vele hátrált, közben egy pillanatra sem engedte el a miko derekát.- Arra nem gondoltál, hogy mi lesz, ha fájdalmat okozok?
- Fájdalmat?- nevetett fel, s hangja puszta csengése még inkább felperzselte a youkait, így az még inkább magához húzta.- Ugyan mivel? Azért nem vagy te egy vadálllat.
- Kutya démon vagyok, édes.- mondta mikor a lány puhán elfeküdt az ágyon.- És az sokkal rosszabb.- majd izzó szemekkel végignézett az alatta lévő mikon.- Mi a fene?- majd egyik kezét a lány combjára tette és végig simított rajta.- Te tényleg egy csábításra készültél?- nézett rá.
- Arra hát.- mosolygott, majd közel húzta magához a démont.- De tovább beszélgetünk, vagy előveszünk ennél fontosabb dolgokat is?- simított végig, Sesshomaru alhasán, amitől a youkai megremegett.
- Igazad van. Vannak ennél fontosabb kérdések is amik behatóbb vizsgálatot érdemelnek.- majd lehajolt, és mélyen megcsókolta a lányt.

Sesshomaru forró csókjaival hintette be Kagome vállait, aki átölelte a youaki nyakát. Szíve fölött érzte a démon szívét mi most egyszerre dobbant az övével. Egy volt a gondolatuk. Mind a ketten ugyan arra vágytak ebben a pillanatban.

- Mire vágysz?- kérdezte Kagome, bár inkább sóhajtásnak tűnt.
- Rád.- mondta, mély rekedt hangon Sesshomaru.
- Most itt vagyok. Azt tehetsz velem, amit akarsz.- közel hajolt a démonhoz, és szinte bele lehelte a szájába.- Kieresztheted a démont.

Sesshomarut mintha kicserélték volna. Szeme tűzben égett. Lelhajolt és Kagome érezte hogy a csókja megváltozott. Sokkal mohóbb lett, ha ez egyáltalán már lehetséges. Levette a lányról a köntöst, majd gyengédnek egyáltalán nem nevezhető mozdulattal, egyszerűen széttépte a finom hálóinget. Kagome kicsit sajnálta azt a ruhát, de nem volt ideje azzal foglalkozni, majd a youkai a saját nadrágját is levette. Sesshomaru újra elindult a miko nyakától. Forró csókjaival árasztotta el a lány ezen testrészét, és addig kínozta amíg érezte, ahogy a lány léggzése felgyorsul. Nyelvével kitapintotta a miko ütőerét, és érezte, ahogy az egyre jobban gyorsul. Elmosolyodott, majd leljebb indult. Nyelvével vette birtokba a lány bőrét, mi édes volt és puha. Leért a lány melléhez. Kínzó lassúsággal kezdte kényeztetni a miko melleit. Körbe hintette csókjaival, nyelvével körözött. Majd lágyan kezdte csókolgatni a mellbimbókat, később pedig nyelvével lágyan csiklandozta. Míg szájával kényeztette az egyiket, addig kezével a másikat. Gyengéd és erősebb mozdulatokkal masszírozta, ujjával körözött a keményen magasodó mellbimbón. Majd lassan rázárta forró, puha ajkait. Amilyen puha és gyengéd volt ez a mozdulat, annál erősebb és keményebb volt, amikor megszívta. Miközben szívogatta, nyelvével édesen csiklandozta is. Kagome felnyögött és neki feszült Sesshomaru szájának. De ekkor a démon abbahagyta tevékyenségét, és lassan leljebb indult. Nyelvével körbejárta a lány hasát, miközben ujjai már annak belső combját simogatta. Majd ajkaival is még lentebb merészkedett. Óvatosan szétfeszítette a lány combjait, és ajkaival vette birtokba a miko legérzékenyebb pontját. Közben szemei, időről időre vörös színbe csapott át, majd újra kitisztult. Egyre beljebb merészkedett a kívánatosan szűk üregben, mi forró volt és édes. Nyelve mélyen a lányban járt, lágyan mozogva benne, és ezzel egyre inkább az élvezet felé sodorva őt. Kagome hátra feszült az érzéstől, miközben egyre hangosabban nyögdécselt, és egyre jobban verejtékezett. Már nem sok volt hátra sz élvezet pillanatáig, de Sesshomaru megint abbahagyta. Kagome fel akart ülni, hogy most ő kényesztesse a youkait, de a démon visszanyomta. A miko értetlenül nézett rá, de Sesshomaru nem mosolyodott el, mint ahogy ilyenkor szokott. Mintha nem is ő lett volna. Szemei parázslottak a vágytól, mozdulatai sokkal mohóbbak lettek. Nem szólt semmit, csak cselekedett. Nem gondolkozott… érzett. Végig simított a lány hasán, majd hirtelen megragadta a miko derekát, és erős mozdulattal a hasára fordította Kagomét.

- Sesshomaru, mi van veled?- kérdezte nyögve.
- Semmi.- hajolt közel a lány füléhez, miközben végig simított Kagome hátán.- Te kérted, angyal. Azt kérted engedjem szabadjára a démont. Hát legyen. Most nem tud megállítani senki. Érted? Senki. Mert ha most valaki bejönne azon az ajtón, azt darabokra szedném, és még te sem tudnál megállítani. Ha azt mondtad, eddig sem fékeztem magam, akkor ezek után meg fogod magad gondolni.- aztán hangja megváltozott, rekedt lett.- Még most elmehetsz, Kagome. Nem akarom, hogy utána megbánd. Nem akarlak megalázni.
- Haha…- nevetett fel a miko.- Megalázni?- nevetett, majd komolyabb hangot ütött meg.- Sesshomaru, te tudod kontrollálni a démont, aki vagy. És igen. Pontosan tudom, hogy eddig sem fogtad vissza magad soha. De… szeretném újra látni azt, amikor fékezhetetlen vagy. Zabolátlan, megállíthatatlan. És nem fogom megbánni. Nem akarok elmenni.- suttogta az utólsó mondatot.

Sesshomaru megcsókolta a miko hátát, majd négykézlábra emelte. Lassan és érzékien végig simított a lány gerincének vonalán, mitől az megremegett. A youkai lassan lusta, érzéki mosolyra húzta ajkait. Egy démon mosolya volt ez. Egy olyan démoné, aki most teszi magáévá a párját, kit örök társául választott. Egy miko és egy démon. Egyenlő felek. Mindig is azok voltak. Mind a ketten nemesek. Büszkék és makacsok, de most felvállaják az érzéseiket. Mind a ketten megértettek valamit.A youkai szeme vörösen izzott fel, és a színe olyan is maradt. Sesshomaru átölelte a lány derekát, és egy erős lökéssel beléhatolt. Kagome felsikított az érzésre. A láyn forró volt, szinte égetett. A youkai félre simította a miko haját, és lassan ő is ráereszkedett. Nem kezdett el lassan mozogni benne. Azonnal gyors, erőteljes ütembe kezdett. Mozgása minden lökésnél fokozódott. A ritmus vad volt. Zabolátlan, nyers. Ahogy Sesshomaru. Kagome most megengedte neki, hogy így fejezze ki azt, amit iránta érez. A vágyat, a tüzet, a szenvedélyt. És azt a nyers szerelmet, amit soha nem tudott kimondani. Hát megmutatta. Minden szépítés nélkül. Minden szó nélkül. Csupán tettekkel, mozdulatokkal fejezte ki. Sesshomaru légzése zihálássá vált, ahogy percről percre egyre fokozódott a tempó és az élvezet. Kagome nagyokat nyögött, de nyögései lassan sikításokká erősödtek. Egyre jobban közeledtek a beteljesüléshez. Ahogy egyre feljebb jutottak egyre vadabb ritmusban szeretkeztek. Később, amikor elérték a csúcsot, Sesshomaru erősen megszorította Kagome csípőjét, míg a lány a belemarkolt az alatta lévő ezüstszín takaróba. A szobában egy férfi és egy női ordítás keveredett. Majd Kagome keze elernyedt, így a lány az ágyra esett, Sesshomaru pedig utána.A youkai szeme visszaváltozott arany színűvé, miközben gyengéden elmosolyodott, és még közelebb húzta a lányt. Egy ideig így pihentek. A youkai a miko hátát simogatta és csókolgatta. A lány egy idő után visszanyerte egyenletes légzését, így a démon azt hitte, hogy elaludt. Lassan megfordította, és miközben betakarta, szorosan magához húzta. Utána csak nézte a sötében, a miko gyönyörű arcát.

- Remek.- nyögte a lány, csukott szemmel.
- Azt hittem alszol.- mosolyodott el a démon.- Mi remek?- kezdte simogatni a lány arcát.
- Elzsibbadtam.- mondta incselkedve, de érezte ahogy Sesshomaru egyre feszültebbé válik, így a youkai nyaka köré fonta a karjait, és nagyon közel húzta magához.- Úgyhogy mostantól kezdve neked kell vinned engem.
- Hát persze.- majd morogva a másik oldalára fordult.- Hátaslónak néz engem.- majd azonnal megenyhült, amikor megérezte, hogy Kagome nagyon közel ment hozzá, mellei a hátának préselődtek, a lány pedig maga felé fordította a démon arcát.- Sajnálom, hogy nem élvezted. És azt, hogy csak magamra gondoltam.
- Nem élveztem volna?-kérdezte a miko kicsit gúnyosan.- Nem érezted?
- De. Éreztem. De az még nem jelenti azt, hogy élvezted is.- mondta a youkai gondterhelten.- Elvesztettem a fejem.
- Mint már annyiszor.- mondta a miko viccelődve.- Ugyan olyan volt, mint eddig. Ugyan olyan jó. És ugyan annyira vad is. Kivéve azt, hogy most nem mosolygtál rám, nem suttogtál édes szavakat. Ezúttal a rideg démon akart élvezni. De ti ugyan az a személy vagytok. Vagyis te voltál. Kicsit rideggebb volt, és nem éreztem benned olyan forrónak a tüzet, mint amilyen ilyenkor szokott lenni, na meg a póz sem volt valami kényelmes.- viccelődött tovább.- De egyébként hoztad a formád. Pokolian jó volt. De nagyon fárasztó is.- mosolygott a démonra, majd mikor az a miko felé fordult, a lány nagyon közel bújt hozzá, lehunyta a szemét és még utoljára elsuttogott valamit.- Köszönöm mind azt, amit nekem adtál magadból.- még egyszer megcsókolta a youkait, azzal a mézédes, puha csókkal amit az annyira szeretett, és elaludt.
- És én köszönöm, azt, hogy az enyém vagy, és hogy szeretsz.- mosolygott, és közben simogatta a miko arcát. Hangja teljesen más lett.- Köszönöm, hogy megmutattad, mi a szerelem.- majd nagyon közel hajolt a lányhoz.- Megőrjítesz.- suttogta, majd boldogan fogadta, ahogy Kagome elmosolyodik.

Nem sokkal később Sesshomaru is elaludt. Hajnalban Kagome előbb felkelt, és mivel még mindig nehéznek érezte végtagjait, elment megfürdeni. Nem telt el 10 perc, amikor a miko már a medencében állt, kinyílt a fürdő ajtaja. Sesshomaru kicsit hunyorogva lépett be mivel szeme még mindig a kinti sötétséghez volt szokva. Amint kicsit hozzá szokott, pillantása azonnal a medncében lévő Kagoméra esett. Lassan besétált ő is hozzá. Csendben a miko háta mögé ment, és hátulról szorosan átölelte. Kagome már meg sem lepődött ezen, csak nagyot sóhajtva beledőlt a youkai karjaiba. Sesshomaru pedig mosolyogva ölelte át. Majd maga felé frodította és mohón megcsókolta. Utána átölelte és csak álltak egymással szemben, egy szó nélkül, ezzel az egyetlen mozdulattal beszélve. Nem tudni meddig álltak így, de elég sokáig az biztos, mert arra eszméltek föl, hogy valaki dörömböl az ajtón.

- Sesshomaru, Kagome!- hallották Sawada hangját.- Tudom, hogy mind a ketten bent vagytok.- élcelődött.- Gyertek, ki vagy bemegyek.
- Meg ne próbáld.- kiáltott ki Sesshomaru.- Ha be mersz jönni darabokra szedlek.- morgott, miközben kimászott a medencéből, és dereka köré csavart egy törölközőt.
- Jól van nyugi.- mondta kicsit komolyabban.- Azért jöttem, mert Inutasihou küldött. Vendégetek jött.- mondt kicsit gúnyosan.
- Ki?- szólalt meg Kagome is, aki eddig jól szórakozott a két démon veszekedésén.
- Hát régen nem látott barátunk: Yarita.- mondta ki és várta a hatást, ami nem is maradt el.
- Mana? (mi van?)- kiáltott fel Kagome.
- Öööö... Kagome.- nézett rá vigyorogva Sesshomaru.
- Mondjad.- mondta kicsit dühösen, majd végig nézett magán, és látta hogy kiállt a medence szélére, ráadásul nem fedi semmi a testét, az előtte lévő youkai pedig kéjesen legeltette rajta a szemét.- Sesshomaru...- mondta vészjósló hangon a miko, mire a démon inkább odadobott neki egy törölközőt.- Szóval mit keres ő itt?- lépett ki immár törölközőben, a szobába.
- Hát remek kérdéseid vannak Kagome.- nézett vágyakozva a lányra, akinek a törölköző nem fedte a vállait, és lábait.
- Meg ne próbáld.- lépett ki morogva Sesshomaru is.- Még csak ne is nézz rá.
- Elég már.- fordult feléjük a miko.- Sawada légy szíves és szórakoztasd Yaritát amíg, mi felöltözünk.- kérte.
- Mi??- kiáltott fel.- Te meg vagy őrülve. Én ugyan nem. Egyszer Sesshomarut is majdnem megölte, nem vagyok hülye, hogy oda menjek hozzá.
- Ugyan már, Inutaishou ott lesz, és nem soká mi is megyünk.- lépett be Kagome az öltöző szobába.
- Hát persze. És szerinted, ki tudna megállítani egy fekete sárkányt?- kérdezte szkeptikusan- Senki. És valahogy nem akarom megöletni magam.
- Kérlek Sawada.- nézett rá a miko.
- Jól van.- sóhajtott az, majd pár pillanat múlva, egy hatalmas vigyor terült el az arcán.- De akkor tartozol nekem egy feledhetetlen éjszakával.- nézett rá, de meg is bánta, ugyan is Sesshomaru úgy képen törölte, hogy Sawada azt hitte, hogy az orrcsontja elcsúszott.- Megőrültél? Már megint betörted az orrom. Hagyd már abba. Kagome azonnal készíts neki valami nyugtatót.
- Idióta. Te barom!- ordítozott a démon.- Ha még egyszer meglátom, hogy akár csak hozzá érsz, esküszöm az lesz az utólsó napod, és még az sem fog érdekelni, hogy a rokonom vagy!!
- Sesshomaru!- hallatszott egy mély, tiszteletet parancsoló hang.- Úgy gondolom elég lesz.- jött bejjebb Inu no Taishou.
- De apa...- kezdte volna a démon, de a dai- youkai közbe vágott.
- Semmi de. Menj és hagyd Kagomét felöltözni. És öltözz fel te is.- nézett végig fián, akin még mindig csak egy törölköző volt.
- Jó megyek.- hajtott fejet apja akarata előtt, de azért még egyszer oda ment Kagoméhez és megcsókolta, majd kimenni készült.- Sawada, gyerünk.- morrant rá unokaöccsére.
- Nekem Inutaishou nem mondta.- vigyorgott, majd látva, hogy Sesshomaru neki akar menni, beugrott Inutaishou mögé.- Na most gyere.
- Sawada kifelé.- dörrent rá Inutaishou.- És ha meglátom valamelyikőtöket itt, amíg Kagome öltözik, az ne várja, meg amit kap.- mondta miközben kiterelte a két démont.

Sesshomaru még egyszer visszapillantott, és Kagome tekintetét kereste, amit meg is talált. Mélyen a miko szemébe nézett, majd az erkély ajtóra. Kagome követte szerelme pillantását, és visszanézve, mosolyogva bólintott. A youkai is elmosolyodott és mostmár elment. Inutaishou is visszanézett a lányra majd kacsintott, amin a miko felnevetett, majd végleg magára maradt. Végre nyugodtan felöltözhetett. Felvett egy barackvirág színű kimono felsőt, és egy mélykék nadrágot. Ajkait enyhén kirúzsozta. Haját szépen kifésülte, és összefogta. Pár pillantattal később az erkélyhez ment, és kinyitotta. Még szinte meg sem fordult, amikor erős kezeket érzett a derekán.

- Igazán gyors vagy.- mosolygott Kagome.- Rekord sebesség.
- Csodálkozol?- csókolta meg a lány nyakát.- Gyönyörű vagy.- majd kicsit mérgesen maga felé fordította a lányt.- Ugye nem így akarsz lemenni?
- De igen. Miért?- majd a lány eltávolodott a youkaitól és incselkedően körbefordult előtte.
- Öh…- nyögött egyet.- Nem kéne ilyen messzire menned, angyal.- sóhajtott, majd újra karjaiba vonta a lányt.
- Menjünk.- fogta meg Kagome a youkai kezét és húzta kifelé.
- Jó. De ha Yarita egy ujjal is hozzád ér, akkor megölöm.- mérgelődött a démon.

Kagome felnevetett és megszorította Sesshomaru kezét. A youkai elmoslyodott, majd a miko derekára csúsztatta a kezét, a lány pedig a démonéra. Így sétáltak le, nem is sejtve micsoda meglepetésben lesz részük.

Folytatása következik…