„Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;”

Petőfi Sándor: Magyar vagyok

Azért választottam Petőfi sorait mottóul, mert Petőfire méltán lehet büszke a magyar nép. Nemcsak költőként mutatta meg nagyságát, hanem a forradalom idején is nagy tetteket vitt véghez. Örökre beírta nevét a történelembe. Talán az ő műveit fordították le a legtöbb nyelvre. Ennek bizonyítékát személyesen is megtapasztaltam.

Amerikában élő nővéremet látogattuk meg, amikor egyik ismerőséhez vittek el bennünket, akinek kisfia született.

Örömteli meglepetés volt számomra, amikor meghallottam, hogy, a kisfiú játékszerét, egy plüss nyuszit, Petőfinek neveztek. Megkérdeztük, hogy miért választották ezt a nevet. Ők azt mondták, hogy olvasták, és nagyon tetszettek nekik Petőfi versei. Innen a névválasztás.

Ám nem csak Petőfi volt az egyetlen, akitől sokat kapott a világ.

Ugyan későn érkeztünk meg a Kárpát-medencébe, annál nagyobb zajt csaptunk. Alig foglaltuk el a mai Magyarország területét, máris megkezdődtek a kalandozásaink Európában. Rettegésben tartottuk a környező népeket, ezzel is mutatva, hogy mi nem szedett-vedett népek vagyunk, hanem kemény magyarok. Úgy látszott, a fenyegetésünk hatott; nem sokkal kalandozásaink kezdete után már imába foglalták a nevünket, ami így hangzott:

„A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!”

Őseink bejárták Európa számos országát: Németországot, Franciaországot, a Pireneusokon átkelve pedig eljutottak még az Ibériai-félsziget belsejébe is.

Viszont nemcsak támadtunk Európára, hanem ha a szükség úgy hozta, védtük is.

A török veszedelem egyre jobban fenyegette Magyarországot, amikor feltűntek a Hunyadiak. A családból kiemelkedő szerepet töltött be Hunyadi János (1407-1456), aki 1443-ban indította az ún. „hosszú hadjáratot”, aminek célja volt a török kiűzése egész Európából.

A sikertelen próbálkozások után a török elérte Nándorfehérvárt. A Hunyadi és Kapisztrán János által gyűjtött sereg vesztésre állt, amikor egy váratlan fordulat következett be. Egy török harcos ki akarta tűzni a győzelem jeleként a lófarkas zászlót a vár fokára, amikor Dugovics Titusz önfeláldozó módon magával rántotta a mélybe. Ezt látva mindenki erőre kapott, és a magyarok legyőzték a török túlerőt.

A pápa a történelmi győzelem emlékére elrendelte, hogy minden délben harangozzanak a magyar hősök tiszteletére.

Magyarország az újkor kezdetén reménytelen helyzetbe került. A török 1529-ben már Bécs ostromára készült, ám meg kellett küzdenie Kőszeg várával. A kis erődítmény meglepően hosszú ideig bírta Jurisics Miklós (1490-1544), a vár kapitányának irányításával. Végül a török kitűzhette a lófarkas zászlaját a várra, de megegyeztek, hogy a vár magyar kézen marad. A törökök a súlyos idővesztés miatt nem tudták folytatni a hadjáratot, így Bécs megmenekült a támadástól.

Nemcsak a csatában, hanem békében is voltak példamutató elődeink. Ilyen volt Pázmány Péter (1570-1637) is. Nagy tettei közé soroljuk a mai Eötvös Lóránd Tudományegyetem ősének, és a bécsi „Pázmaneumnak” a megalapítását. Utóbbi főiskolaként és papneveldeként működött.

Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) volt az első európai ember, aki megismerkedhetett a buddhista kolostorok világával. Calcuttában megírt angol-tibeti szótára és nyelvtana sokáig egyedülálló eszközként segítette a kommunikációt.

A legrövidebb matematikai összefoglalóból sem maradhat ki Bólyai Farkas (1775-1856) és fia, Bólyai János (1802-1860) neve. Id. Bólyai nevéhez fűződik a Segner-kerék, ami a vízturbina őse volt. Ezek után sem maradt hűtlen a „szakmájához”: könyveket adott ki, de a munkáját nem értékelte senki.

Nemcsak a gondolkodás új területeit nyitották meg kiváló magyarok, hanem új, addig ismeretlen tájakat is. Sokat köszönhetünk nekik, hiszen a világ idegen tájegységei közül sokat magyarok fedeztek fel. A kalandos életű Benyovszky Móric Ágost gróf (1741-1786) a francia király megbízására Madagaszkári francia telepet létesített, és megalapította Louisburgot. Expedícióival hozzájárult az európaiak számára akkor még ismeretlen belső területek felkutatásához. Hatalmas megtiszteltetésként érhette, hogy a bennszülöttek 1776-ban királyukká választották.

Vagy megemlíthetjük Xantus Jánost (1825-1894), aki jelentős néprajzi anyagot gyűjtött az indián törzsekről, de részt vett az Arkansas forrásvidékének feltérképezésében is. Érdekesnek találtam, hogy Karl May, aki leginkább western történeteket írt, Xantus Jánosról mintázta meg Old Shatterhandot, történeteinek egyik legismertebb szereplőjét. Ehhez külön kérte Xantus engedélyét.

Voltak viszont olyan felfedezők, akik a havas vidékeket járták. Ilyen volt Zsigmondy Emil (1861-1885) is, akinek nevét az Új-Zélandi-Alpok egyik gleccsere viseli. Rövid életet élt: munkája közben érte a vég. Mégis, huszonnégy év alatt orvosi diplomát szerzett, megmászott számos csúcsot (sokat elsőként a világon), és kiadta az „Alpok veszélyei” című könyvet, ami 11 kiadást ért meg három nyelven.

Nagy magyar felfedezőként említi a történelem Magyar Lászlót (1818-1864) is. Hosszas hajóút után jutott el Dél-Afrikába, ahol fontos dolgot fedezett fel: a Kongó és a Zambézi közötti vízválasztót.

Fontos megemlíteni gróf Teleki Sámuelt (1845-1916). Ő volt az első a földrajzkutatók közül, aki megmászta a Kenya-hegységet, és eljutott a Kilimandzsáróra.

Nemcsak új földrajzi területeket fedeztek fel nagy magyar kutatóink, hanem számos találmányt is nekünk köszönhet a világ.

A 18. század egyik sokoldalú személyisége volt Kempelen Farkas (1734-1804), aki feltalálta a sakkozógépet, amely világszerte hírnevet szerzett neki. Kutatta és feltárta az emberi hangképzés folyamatát. Ő volt az, aki megalkotta a világ első „beszélő” gépét.

Ha Puskás Tivadar (1844-1893) akkor nem küzd ötletének, a telefonközpontnak a megvalósításáért, az emberiség egy csodálatos találmánnyal szegényebb lenne. A célt sikerült elérnie, és megépülhetett az első európai telefonközpont Párizsban, melynek első igazgatója ő volt 1879-ben. Bevezette a telefonközpontok fejlődésében korszakalkotó multiplex kapcsolószekrényeket, amelyek lehetővé tették, hogy egy, a központban dolgozó kezelő bármelyik előfizetőt bármely másik előfizetővel össze tudjon kapcsolni. Az ő találmánya volt a telefonhírmondó, amely a rádió elődjének tekinthető.

1933-ban megkezdte adását a Magyar Rádió, amelynek berendezéseit a magyar ipar állította elő. A több mint 400 méter magas torony éveken keresztül Európa legnagyobb építménye volt.

A zajtalan és robbanásmentes gyufa feltalálója Irinyi János (1817-1895). 1836-ban szabadalmaztatta alkotását, ami világhírt biztosított számára.

„Az anyák megmentője” megtisztelő címet kapta az utókortól Semmelweis Ignác Fülöp (1818-1865). Éjjel-nappal számíthattak rá a szenvedők. Ő fedezte fel, hogy a gyermekágyi elhalálozás oka az, hogy az orvosok, szülésznők fertőzik meg a betegeket. Nehezen tudta elfogadtatni, a klóros vízzel történő fertőtlenítést. Ezzel a felfedezésével az egész világ elismerését vívta ki, bár ő ezt már nem élhette meg.

Nagy felfedezéseket köszönhetünk Jedlik Ányosnak (1800-1895). Az ő dinamója világszerte híres, a szódavíz gyártása, valamint az elektromotor megalkotása is az ő nevéhez kapcsolható.

Ahogy vacsorakor a paprikát szeletelem, gyakran jut az eszembe Szent-Györgyi Albert (1893-1986) neve. A Nobel-díjas biokémikus ugyanis a világon először vonta ki a C-vitamint a paprikából. Nobel-díját először Szegedre vitte, de a világháború kezdetén a Magyar Nemzeti Múzeum megvásárolta tőle. A plakett mai napig megtekinthető.

Ha Neumann János (1903-1957) nem találja fel 1944-ben a számítógépet, most nem tudnám ebben a formában írni ezt az esszét. Akkor a Bíró László (1899-1989) által feltalált golyóstollal növelném a középső ujjamon a dudort. Csodálkozom azon, hogy Neumann János nem kapott Nobel-díjat felfedezéséért, mert szerintem igazán megérdemelte volna.

A világ elismerését jelzi, hogy tizennégy magyart tüntettek ki Nobel-díjjal.

Legelőször (vagyis 1905-ben) Lénárd Fülöp gazdagodott ezzel a kitüntetéssel. Ő fizikai Nobel-díjat kapott.

1914-ben tovább folytatódott a magyar díjazottak sora. Ebben az évben kapott Bárány Róbert fiziológiai Nobel-díjat.

Tizenegy év elteltével kémiai Nobel-díjjal ismerték el tehetségét Zsigmondy Richárdnak, majd rá 12 évre fiziológia díjat kapott Szent-Györgyi Albert a C-vitamin felfedezéséért.

Hevesy György 1943-ban kapta kémiai Nobel-díját. Három évtized elteltével kerülhetett ez a kitüntetés ismét magyar kezébe. 1961-ben fiziológiai díjjal tüntették ki Békésy Györgyöt.

1963-ban Wigner Jenő, 1971-ben pedig Gábor Dénes részesült fizikai Nobel-díjban.

1986-ban két tudósunk is kapott díjat: Elie Wiesel béke Nobel-díjban részesült, míg Polányi János kémiait kapott.

Oláh Györggyel egy időben Harsányi János kapott díjat. Oláh György kémiai Nobel-díjat, Harsányi János pedig közgazdaságit kapott.

Első irodalmi Nobel-díjunkat Kertész Imre szerezte 2002-ben.

2004-ben Hersko Ferenc megosztva kapta a kitüntetést kémiai felfedezésért.

Nemcsak a feltalálás terén ismerték el honfitársainkat, de az olimpiák történetében is számos aranyérmet szereztek világhírű sportolóink.

Az összes Olimpiát beleszámolva 387 aranyat, 308 ezüstöt, és 352 bronzérmet szereztek magyar sportolóink, ami nem kis eredmény tőlük.

Kiemelkedő személy a magyar sporttörténetben Puskás Öcsi, polgári nevén Puskás Ferenc.

„Játékosként és emberként is tízes! Minden magyarnak segített, olyan volt a magyaroknak, mint egy nagykövetség. A pénzét rájuk költötte..." – mondta róla Alfredo Di Stéfano. Valóban, igaz, ami igaz, Puskás remekül teljesített a pályán. Csapatával, az Aranycsapattal egész Európát bejárta, az egész világ Európa legnagyobb játékosának tartja őt.

A 20. század nagy sportolója Egerszegi Krisztina (1974-). Ő egyike a modern olimpiák legnagyobb sportolóinak. Minden idők legfiatalabb női olimpiai bajnoka. Rengeteg éremmel gazdagodott a számos versenyen elért eredményei révén.

Nemcsak sportban voltak kiváló társaink, hanem a művészet terén is kiemelkedő személyekkel gazdagodott a világhíres magyarok listája.

Munkácsy Mihály (1844-1900) neve örökre beíródott, vagy úgymond „befestődött” a történelembe. Ismertségét a „Siralomház” című festményével szerezte. Ezt Párizsban aranyéremmel díjazták. Ekkor lett a világváros leghíresebb festője. Legfontosabb művei a teljesség igénye nélkül a „Siralomház”, az „Ásító inas”, a „Zálogház”, a „Köpülő asszony”, az „Éjjeli csavargók”, és a „Rőzsehordó nő” című festménye.

Másik híres festőnk Aba-Novák Vilmos (1894-1941). Első igazi sikerét 1923-ban érte el, amikor a paduai egyházművészeti kiállításon aranyérmet kapott. A két világháború közti időben ünnepelt freskófestő volt.

Nagy művészeket nem csak a festészetben találunk. Irodalmunk – akárcsak a vizuális művészeti ágaink – nagyon gazdag tehetségekben.

Molnár Ferenc (1878-1952) A Pál utcai fiúk című regénye egyik kedvencem, többször  elolvastam, és ezt bizonyára a világ számos országának gyermek és felnőtt olvasói is megtették. A mű népszerűségét mutatja, hogy több film is készült belőle itthon és külföldön.

Két Oscar-díjas rendezővel is büszkélkedhetünk, Szabó István a Mefisto és Rófusz Ferenc a Légy című alkotásáért részesült az elismerésben.

Miután befejeztem az írást, biztos le fogok ülni, és játszani fogok a Rubik-kockámmal, amit szintén magyar származású személynek, Rubik Ernőnek köszönhet a világ.

A lista nem teljes, sokan hiányoznak a felsorolásból. Én mégis rengeteget tanultam az anyag összegyűjtése során. Büszkén és hálás szívvel gondolok a nagy magyarokra, akiknek munkássága nélkül szegényebbek lennénk. Rácsodálkoztam arra is, hogy szinte minden területen találtam olyan magyar embert, aki nemzetközi téren hasznosítható, illetve elismert eredményt ért el. Ők voltak azok, akik hírünket vitték a világba, és ugyanakkor mindig megőrizték magyar származásukat.

Szeretném, hogy majd egyszer, évtizedek múlva, egy tanuló esszéjének végén az én nevem is szerepeljen egy ilyen lista végén.

Felhasznált irodalom

Világhíres magyarok Szerkesztette: Gazda István és Gervai András, Kossuth Kiadó, Budapest, 2004

Ki-kicsoda a tudományban? Szerkesztette: Gerencsér Ferenc, Tárogató II. Bt

Természettudományi Kislexikon II. felelős szerkesztő Somogyi Béláné, Akadémiai Kiadó Budapest, 1989.

A magyar irodalom története 5. kötet főszerkesztő: Sőtér István Akadémiai Kiadó Budapest 1965.

Magyar Nagylexikon főszerkesztő: Élesztős László, Akadémiai Kiadó Budapest 1994.

Petőfi Sándor összes költeményei Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest 1981

www.wikipedia.hu

www.mob.hu

www.magyarorszag.hu