Kagome halála

Egy csodaszép reggelen Kagome épp jött vissza a középkori japánba ahol Inuyasha már dühösen várta.

Hol voltál eddig?? –Kérdezte idegesen Inuyasha-

Otthon! Sokat kellett tanulnom hogy jól sikerüljön a tesztem!! -válaszolta Kagome

Ennyire szereted a teszteket?? Folyton visszamész, azért hogy megírhasd őket!

Egyáltalán nem szeretem, de muszáj megírnom különben még a végén megbukok!

Keh! Akkor megbuksz. Az ékkőszilánkok sokkal fontosabbak a Te hülye iskoládnál!

INUYASHA!!!! -üvölti Kagome dühösen-

Hehh?? K-Kagome…várj!! Nem úgy értettem!!!

FEKSZIK!!!!!!!!!!!!!!!!!

Inuyasha ekkor pofára esett és a fájdalomtól meg se tudott mozdulni.

Kagome dühösen elment az erdőbe és Inuyashát szidta.

Az az idióta! Mégis mit képzel magáról? Azt hiszi csak ő és a szilánkok a fontosak?? Az én életemmel nem törődik! Jaj…mennyi mindent kell még bepótolnom. Remélem ez a teszt jól sikerült. -Sóhajt fel Kagome-

Eközben Miroku, Sango, Shippou és Kirara meglátták Inuyashát a földön fekve.

Szóval Kagome végre visszajött. Ennek örülök, de hol van most? –kérdezi Mirou-

Ahogy látom Inuyasha már megint felidegesítette…milyen ostoba! -mondta Shippou-

Fogd be Shippou! –mondta Inuyasha és ezzel egy nagyon ütött a kis rókakölyök fejére.-

Sango: Inuyasha, már megint mit mondtál Kagoménak? Szegényt mindig megbántod.

Mi??? Hogy én?? Nézd meg mit tett velem! Semmi rosszat nem mondtam neki!

Inuyasha azonnal menj Kagome után és kérj tőle bocsánatot!!! Még a végén baja esik! –mondja aggódva Shippou-

Még mint nem! Nem kérek tőle bocsánatot!!! Különben is, Kagome tud magára vigyázni.

Valld be hogy Te is aggódsz érte. -Mondja Sango- -.-

Inuyasha idegesen morog és megüti Miroku.

Ááúú!!! Ezt miért kaptam??? –Kérdezi felháborodva Miroku-

Fogd be! –mondta Inuyasha, majd ő is elment-

Az erdőben:

Hú de messzire eljöttem a többiektől…talán vissza kéne mennem. –ekkor hirtelen megáll- Érzek…egy ékkőszilánkot!

Kagome gyorsan elindul a szilán irányába és egy fa mögül leste a démont akinél volt. Sajnos a démon is észrevette és megtámadta Kagomét aki tehetetlen volt vele szemben.

A francba!! Otthogytam az íjjam! –Kagome elfutott, de a démon követte-

Most megeszlek!! –A démon egy buzogánnyal megpróbálta leütni Kagomét, de a lány kitért a támadása elől.-

Belőlem ugyan nem eszel! Keress magadnak más ebédet!! –ezzel gyorsan elbújt egy fa odvába, de a démon ott is megtalálta.-

Hahahaaa! A saját vesztedbe rohantál kislány. Innen már nem menekülsz. –Nagy erővel elkezdte ütni a fát ami percek alatt kidőlt védtelenül hagyva Kagomét.-

ÁÁÁÁÁÁ!!!  Segítséééég!! INUYASHAA!!! SEGÍTS!!! –üvöltött Kagome, de senki nem hallota meg a segélykiáltását.-

A démon elkapta Kagomét és olyan erősen fogta a nyakát hogy megfulladt.

Ebben semmi kihívás nem volt. Így nem is kell! –ledobta a fölre a lányt és elment a szilánkkal együtt.-

Pár perc múlva megérkezett Inuyasha. Odafutott Kagoméhoz, akinek az arca csupa seb és vér volt, majd meglátta a nyakát, ami zöldes lilás színű volt.

Kagome! Kagome szólalj meg!! Nem halhatsz meg! Ezt nem teheted velem!! KAGOMEEE!!!! –Ordította bánatosan Inuyasha-

Később a többiek is megérkeztek és látták hogy Inuyasha szomorúan öleli át Kagomét.

Mi történt itt? –kérdezi Sango meglepődve-

Közben Shippou odarohan Kagome holttestéhez és sírni kezd.

Kagome…Kagome meghalt. Az én hibámból. Ha nem vesztünk volna össze nem jött volna ide, az erdőbe és még mindig élne. -ekkor először Inuyasha arcáról egy könnycsepp gördült le-

Inuyasha! El kell vinnünk Kagome holttestét Kaede anyóhoz és eltemetni. A szüleinek is szólni kell. –mondta szomorúan, lehajtott fejjel Miroku.-

Sango is elkezdett sírni és mindenki nagyon szomorú lett.

Nem temetjük el! –mondta dühösen és szomorúan Inuyasha-

De Inuyasha! Hogy mondhatsz ilyet. Azt hittem szeretted Kagomét! –emelte fel hangját Miroku-

Még mindig szeretem, ezért…ezért fogom elvinni Sesshoumaruhoz. Ő fel tudja éleszteni! Nem érdekel mibe fog kerülni. Ha kell a Tessaigat is odaadom neki Kagoméért.

Mindenki meglepődött azon amit Inuyasha mondott, de beleegyeztek a dologba. Elindultak hát megkeresni Sesshoumarut.

Nemsokára meg is találták. A többiek messziről figyelték, ahogy Inuyasha odamegy bátyjához és beszél vele.

Bátyám! Kérnék tőled valamit! Azt akarom hogy éleszd fel Kagomét! –mondta szomorúan-

Miért tenném? Engem nem érdekel ez a lány! A te bajod hogy meghalt. Már megint nem tudtad megmenteni azt akit szeretsz. Szánalmas kis korcs! –mondta keményen Inuyashának Sesshoumaru-

Igazad van –mondta nagyon halkan-, De ha kell neked adom a Tessaigat is csak éleszd fel Kagomét!!! –üvöltött a végére a szomorú hanyou-

Hmm…biztos vagy benne hogy ezt akarod? –kérdezi gúnyosan-

Kis gondolkodás után beleegyezett.

Rendben van! Felélesztem Kagomét és Te ide adod nekem a kardod.

Inuyasha letette Kagomét Sesshoumaru lábai elé aki elővette a Tenseigát és suhintott egyet a holttest felett.

Mindenki odarohant és figyelték a lányt.

Pár másodperc múlva Kagome kinyitotta szemét és látta, hogy mindenki ott van, még Sesshoumaru is. Ekkor már tudta mi történt.

Kagome: I-Inuyasha. Köszönöm. –mondta gyengén, majd ránézett Sesshoumarura- és neked is.

Nem azért csináltam, hogy nektek jó legyen. Inuyasha! Ide a kardot. Ezt ígérted hát tartsd is a szavad. –mondta hidegen Sesshoumaru-

Kagome meglepetten feküdt a földön és arra gondolt, hogy milyen áldozatot hozott érte Inuyasha. Ettől nagyon boldog lett, de egyben nagyon szomorú is.

Tessék, itt van. –nyújtotta a kardot Inuyasha a bátyjának.

Sesshoumaru odahívta Rint és megkérte, hogy fogja meg a kardot. Ezután elmentek.

Inuyasha! Sajnálom. –mondta szomorúan Kagome-

Semmi baj Kagome. Az a lényeg hogy jól vagy! –mosolyodott el Inuyasha-

Kagome!!!!!! Úgy örülök hogy jól vagy! Már azt hittem nélküled kell élnem. –sírt Shippou-

Sajnálom, hogy aggódtatok miattam.

Az a fő hogy jól vagy. –mosolygott Sango és ekkor már a boldogságtól sírt-

Nagyon örülök hogy újra közöttünk vagy! –mondta boldogan Miroku-

Csak Inuyasha volt még mindig szomorú. Nem azért mert a bátyja elvitte a kardot, hanem azért mert miatta halt meg Kagome és arra gondolt hogy mi lesz ha ez újra megtörténik.

Kagome odalépett Inuyashához és megölelte.

K-Kagome. Mit csinálsz? –kérdezte meglepődve Inu-

Inuyasha! Sajnálom, hogy veszekedtünk és hogy folyton aggódsz miattam. És azt is sajnálom hogy oda kellett adnod a kardodat Sesshoumarunak. Ezért vagy most ilyen szomorú, igaz? -kérdezte Kagome-

Nem Kagome, nem ezért. Azért vagyok szomorú, mert bármikor megtörténhet ugyan ez és akkor már nem tudom Sesshoumaru segítségét kérni. Nem akarom azt a magányt és szomorúságot, mint amikor Kikyout is elvesztettem. -fejezte be a mondatát Inuyasha-

Kagome meglepetten ölelte tovább Inuyashát.

Mostmár menjünk tovább, hiszen Naraku még mindig él! –mondta dühösen Inuyasha-

Igen! –mondták a többiek egyszerre-

A kis csapat újra elindult Naraku után és Inuyasha ezúttal jobban figyelt Kagoméra és a többiekre is. Bár nehéz volt a Tessaiga nélkül küzdeniük, de sikerült legyőzniük a démonokat. Talán Narakut is legyőzik majd egyszer és akkor mindenki boldog lehet végre.

VÉGE