Pár nappal később Harry éppen a tóparton legeltette háziállatát, aki a Neville névre hallgatott.
- A drágaszág az enyém... a születésznapomra kaptam... - hörögte Neville magas hangon.
- Már megint azt csinálod! - szólt rá Harry.
Neville négykézlábra ereszkedett, és odaügetett hozzá.
- A gazda kedvéért abbahagyom! A gazdának bármit!
Azzal visszaugrált a vízbe.
Harry éppen elmélyedt volna egy Káma Szútra című tankönyvben, mikor nem messze tőle furcsa kis kompánia jelent meg. Ron, Ginny és Hermione. Az utóbbi valamilyen ismeretlen és bizarr oknál fogva varjújelmezbe bújt. Összesúgott Ronnal, majd megremegtette farktollait, és odatotyogott Harryhez.
- Harry, mondanom kell neked valamit...
- Kár?
- Tessék?
- Azt akarod nekem mondani, hogy kár? - kérdezte Harry, és végigmutatott a lány jelmezén.
- Ööö... nem. Csak azt, hogy Dean azt mondta Parvatinak, hogy Seamus azt üzeni Levander nagyanyjának a révén, hogy az anyósának az ükunokája azt hallotta a szomszéd apjától, hogy a nagybátyja öccse azt üzente, hogy Hagrid beszélni szeretne veled.
- Mi van?
- Dean azt mondta Parvatinak, hogy Seamus azt üzeni Levander nagyanyjának a révén, hogy az anyósának az ükunokája azt hallotta a szomszéd apjától, hogy a nagybátyja öccse azt üzente, hogy Hagrid beszélni szeretne veled.
- MI VAN???
Hermione összevonta a szemöldökét, megigazította a csőrét, és visszatotyogott Ronhoz.
- Hogy is mondtad? Mit kell mondanom neki, hogy azt higgye, nem is te üzened neki?
- Csak mondd azt, amit mondtam.
Hermione kitárta a szárnyait, és újra odakacsázott Harryhez.
- Hagrid beszélni szeretne veled ma éjfélkor a Tiltott Rengeteg szélénél.
- Éjfélkor? Mit akar az tőlem éjfélkor a sötétben, ahol senki nem lesz? Egyedül? Távol a segítségtől? Ahol bármi megtörténhet?
- Honnan tudjam?
- Mondd meg Ronnak, hogy...
- Én nem vagyok bagoly! - kiáltotta Hermione felháborodottan, majd sarkon fordult. - KÁR! KÁR!!
Azzal megborzolta a tollait, meglegyezte szárnyait, és hangosan károgva odébb szárnyalt.

Aznap éjjel Harry már féltizenkettőkor a Tiltott Rengetegben kóborolt. Úgy volt vele, inkább hamarabb ott legyen, mint hogy aztán elkéssen. Éppen hasra esett egy kiálló gyökérben, mikor halk morgás hallatszott az egyik fa mögül. Harry felállt, és gyanakodva bekukkantott oda. Egy kifejlett vérfarkassal nézett szembe.
- Áááá, Lupin professzor! - örvendezett Harry. - Azt hittem, hogy csak a nyáron találkozunk, mikor eljönnek értem a Privet Drive-ra.
A vérfarkas felvonyított, és összevonta a szemöldökét.
- Hát most mondja meg, professzor úr... képzelje, valaki éppen meg akar ölni. Hát nem szörnyű? Mordon professzor, az új utódja olyan kedves. És vannak, akik azt mondják, hogy csak egy más.
A vérfarkas nyüszíteni kezdett, és ujjaival dobolni kezdett a fa törzsén.
- Most mondja meg. Hát már sosem lesz egy nyugis évem? És akkor most még Ronnal is összevesztem és nem akar szóba állni velem. Mondjuk nem mintha én akarnék, de hát én vagyok a címszereplő, nehogy én kérjek már tőle bocsánatot, nem gondolja?
A vérfarkas ritmusosan verni kezdte a fejét a fatörzsbe.
- Na meg most Hermione is. Teljesen úgy viselkedik, mintha akarna tőlem valamit, és hát nekem nem lenne ellenemre a dolog, viszont az a varjújelmez... meg egyébként is, múltkor még Ron meg ő fogdosták egymás kezét, mikor felültem Csikócsőrre, utána meg az ő vállára borult, mikor kinyírták azt a nagy madarat... mondjuk én is kivettem a részem a nagy ölelkezésből, habár még ma is csodálkozom rajta, hogy miért dudorodott ott elöl Hermione nadrágja... várjunk csak! Lehet, hogy nem is Hermione... hűha...
A vérfarkas igyekezett úgy fordulni, hogy elharaphassa a saját torkát.
- De én ettől még nem számítok melegnek, vagy igen? Én mindig is azon a véleményen voltam, hogy...
A vérfarkas végül sikerrel járt. Foga beleakadt a gigájába, és nagyokat hörögve elvérzett.
- Ööö... Lupin professzor? Uram, jól van?
Harry közelebb lépett, és megrugdosta a vergődő dögöt.
- Minden rendben?
A vérfarkas még egy utolsót nyüszített, majd mozdulatlanná dermedt.
- Lupin professzor! - szólongatta Harry, és ujjával megbökte a vadállat fejét.
A vérfarkas alakja hirtelen megváltozott. A szőre visszahúzódott, és a csontjai átalakultak. A vadállat helyén egy szőke nő holtteste hevert.
- Lupin professzor? Tanár úr, festeti a haját? - Mikor a nő továbbra sem válaszolt, Harry sarkon fordult, és otthagyta. - Milyen bunkó lett mostanában. Már szóba sem áll velem.
- Szevasz, Harry! - köszönt rá Hagrid, aki ekkor bukkant fel az egyik fa mögül. - Kicsit korán jöttél, nemde?
- De, de biztosan nem akartam lekésni a találkozóról. Mellesleg épp az imént beszéltem Lupin professzorral...
- Lupin professzorral? Mit kerestél te Hawaii-on?
- Tessék?
- Lupin ott van vakáción. Gondolom, ott látogattad meg, nem?
Harry összevonta a szemöldökét, és hátranézett a halott vérfarkas irányába.
- Ööö... hát... mindegy.
- Te tudod! - vonta meg a vállát a vadőr. Harry csak most tudta alaposabban szemügyre venni barátját, és rögtön fel is tűnt neki valami. A kabátján egy hatalmas, színes virágszerű volt.
- Hagrid! Valami... van ott a... a kabátodon. Talán randira készülsz?

Hagrid lenézett a kabátjára, amin valóban ott volt a növény.
- Ó, a fenébe! - kiáltotta, majd letépte és jól megtaposta a virágot. - Délután veteményeztem - magyarázta. - Biztos akkor pottyant rám pár gyorsan növő mag.
- Egyébként mit akartál mutatni? - kérdezte kíváncsian Harry.
- Majd megtudod! - kacsintott az óriás, majd körbenézett. - Már itt kéne lennie...
- Kinek?
- Te jobb lesz, ha befogod, és magadra teríted a köpenyedet - mordult rá Hagrid.
Ekkor léptek hallatszottak, és Madame Maxime hórihorgas alakja tűnt fel a fák között. Ahogy odaért a vadőrhöz, elpirult és kissé széjjelebb húzta a dekoltázsát.
- Miért hívott ide, maga huncut?
- Szeretnék mutatni magának valamit - jelentette be Hagrid büszkén.
- Ó... remélem valami nagyot - somolygott a nő, és szeme lekúszott a férfi ágyékára.
- De még mekkorát!
Madame Maxime elpirult és elégedetten megnyalta a szája szélét.
- Arrafele van - mutatott egy irányba a vadőr, mire az igazgatónő elkomorodott és kezdte visszagombolni a blúzát, majd követte a férfit.
Alig mentek párszáz métert, hirtelen hatalmas üvöltés törte meg az éjszakai erdő csöndjét, és emberek kiáltozása.
- Ó, Hagrid, ez annyira felizgatott... úgy értem, olyan izgatott vagyok. Maga nem?
- De igen, Olympe.
- Jáj, mondja ki még egyszer!
- Olympe.
- Még - nyögte kéjesen a nő.
- Olympe, Olympe, Olympe.
- Aaahh! Most akarom magát, Hagrid! - kiáltotta Madame Maxime és letépte a vadőr kabátját.
- De amit mutatni akarok...
- Az ráér később is!
Harry úgy vélte, az lesz a legjobb, ha magukra hagyja őket és megnézi a hangok forrását. Nem sokat kellett gyalogolnia, csakhamar újabb hangok ütötték fülét. Fülsüketítő állati ordítás, majd emberi hangok. Kiabálások. Az első, amit meglátott, az a hatalmas drótkerítés volt. Időközben eleredt az eső.
Pár újabb lépés után látta, hogy egy kikövezett út húzódik előtte. A távolban egy felborult sárga gépkocsi roncsai voltak láthatók, míg a másik autóból éppen akkor ugrott ki egy kalapos, inges férfi.
- Maga maradjon itt! - kiáltott vissza a kocsiban ülő társához.
Egy hatalmas szörnyeteg ekkor harapta le az elöl álló kocsi kerekét. Harry ijedten látta, hogy a járműben két gyerek sikoltozik.
- Hé! Ide! Itt vagyok! - kiabálta a kalapos férfi egy égő fáklyával a kezében. A szörny észrevette őt, és feléje fordult.

- Hé, itt vagyok! - pattant ki a kocsiból a fekete bőrdzsekis férfi is. Ő is meggyújtott egy fáklyát és szaladni kezdett. - Én elcsalom őt, Grant! Maga vigye a gyerekeket!
- Malcolm, ne! - kiáltotta a kalapos, majd megdermedt, és elhajította a fáklyát.
A másik férfi nem volt ilyen szerencsés. A szörny utána eredt, és hiába dobta el a saját fáklyáját, követte őt. Egy harapás, és a bőrdzsekis berepül a legközelebbi vécébe, és romba döntötte azt.
- Hülye - rázta meg a fejét Harry. - Hát nem megmondták neki, hogy maradjon a kocsiban? Miért nem lehet mások utasítását követni?
Azzal megfordult, és visszaindult. Pár lépés után azonban újabb morgás hallatszott, így Harry arra fordult.
Szörnyű látvány tárult a szeme elé. Négy hatalmas kalitkában négy óriási sárkányt tartottak fogva. Harry már tudta, mi lesz az első próba. Vissza kell szereznie egy aranytojást a Magyar Mennydörgő karmai közül. De vajon hogyan tegye meg mindezt?

Mikor Harry felébredt, nem tudta hol van, és hogy hogyan került oda. Az utolsó emléke, hogy este az ikrekkel és még pár griffendéles társával hatalmas bulit csapott a klubhelyiségben, hiszen pár napja megtudta az első próba feladatát, így valamivel előrébb állt, mint Cedric. Eszében sem volt beavatni az a hugrabugos hólyagot. Ezt még akkor eldöntötte, mikor meglátta a sárkányos konténereket. Most viszont...
Körülnézett. Az égvilágon semmit nem látott. Meg akarta dörzsölni a kezét, de valami megakadályozta benne. Odanyúlt a másik kezével, és kitapogatta, mi lehet az.
A csuklóját egy bilinccsel erősítették egy csőhöz. Felnyúlt a szabad kezével, és tapogatni kezdte a falat. Hideg csempén futottak végig ujjai, mígnem megtalálta a villanykapcsolót. Vakító fény gyulladt.
Egy romos fürdőszobában ült a hűvös kőpadlón, szakadt, foltos ruhában. Előtte a földön egy test feküdt arccal a földön. Feje körül gyanús vörös tócsa terjedt. Harry nem volt benne biztos, de mintha vér lett volna. A keze mellett egy pisztoly és egy kis magnó hevert.
- Úristen! - nyögte halkan. - Fogadni mert volna rá, hogy az az alak halott. Öngyilkos lett. És ahogy jobban megnézte, úgy látta, mintha az egyik Weasley-iker lett volna. Alighanem George.
Óvatosan előre nyúlt, és elhúzta a magnót a test mellől, és megnyomta a "Play" gombot. A visszhangos fürdőszobát rekedtes hang töltötte be, amit Harry furcsán ismerősnek vélt.
- Hello, Harry! A testedet éppen egy lassan ható átok pusztítja. Három órád van rá, hogy elmondd Cedric Diggorynak azt, amit megtudtál a sárkányokkal kapcsolatban. Ha megteszed, az átok megtörik. Ha nem, örökre búcsút mondhatsz a legfőbb márkajelednek. Az átok megjavítja a szemedet, és soha többé nem kell hordanod az idétlen szemüvegedet. Te döntesz. Igazságos játék, vagy reklám? Csak rajtad áll.
Harry összerázkódott. Nem! A szemüvegére szüksége van! El kell mondania Cedricnek, amit tud, különben késő! Megrántotta a kezét, de a bilincs nem engedett. Vajon miért bilincselte oda ez a valaki, ha azt akarja, hogy meséljen Cedricnek a sárkányokról?
A válasz onnan érkezett, ahonnan a legkevésbé várta. A magnó reccsent egyet, és a beszéd tovább folytatódott.
- Utóirat: fogalmam sincs, miféle perverz játékot játszottatok te meg a barátod, de jobb lesz, ha minél előbb megszabadulsz attól a bilincstől, különben vége a rossz szemednek...
- Neeeeeeeeeee! Kinyírlak! Kib*bíííííp*tul kinyírlak! - ordította Harry magából kikelve, és közben őrült módjára rángatta a láncait.
Hirtelen kinyílt a fürdőszoba ajtaja, és Fred Weasley lépett be rajta meglehetősen kómás fejjel.
- Durva volt a tegnapi buli, mi, Harry? - kérdezte kaján arccal, majd odalépett Harryhez, és kizárta a bilincset. - Bocs a bilincs miatt, de a végére már nagyon eldurvultál.
Harry, mikor lekerült róla a béklyó, megdörzsölte a csuklóját, ahogy a filmekben látta, majd végignézett George testén.
- De mi van Geroge-dzsal?
Ebben a pillanatban az említett fiú megmozdult, majd nagyokat nyögve feltápászkodott.
- Hú! Ez ütős volt. Mindjárt szétmegy a fejem - nyöszörögte, majd megtörölte az arcát. Mikor észrevette, hogy valami vörösre festi az ujjait a nyelve hegyével megnyalta a titokzatos folyadékot. - Ketchup? Nem is ettem ketchupot! - morgolódott, majd kivonult a mosdóból.
Harry ekkor lenézett a magnóra, és döntött. Meg kell találnia Cedricet.
Az egész kastélyt átkutatta, mire rálelt. Odakint fetrengett a padon egy csapat másik fiú közepette, és a playwizard legújabb számát nézegették.
- Cedric, beszélnem kell veled. Most rögtön.
- Itt van Harry baby - nyüszített az egyik fiú. - Jaj, Harry, ugye adsz egy autogramot a melltartómra?
A többiek kacagni kezdtek, és egyre csak egy furcsa jelvényt mutogattak, ami mindenki mellkasán ott virított. Harry sajnos nem látta, mi van rajta.
- Most mi van? - nézett körbe az előző fiú komoly arccal. - Nem vicceltem. Tényleg szeretnék tőle egy autogramot a melltartómra.
A fiúk elkomorodtak, majd kirugdosták a furcsa ifjút a parkból. Cedric felállt, és odament Harryhez.

- Mi van?
- El kell mondanom valamit. Úgy éreztem, nem titkolhatom, különben valami szörnyűség történne...
- Jaj, Harry - mosolyodott el Cedric és megcirógatta a másik arcát. - Én is így érzek, csak attól tartottam, hogy te talán nem...
- Te mi a fenéről beszélsz? Csak azt akarom mondani, hogy sárkányok lesznek az első próbán.
Cedric arcáról lehervadt a mosoly, és zavartan vonogatni kezdte a vállát.
- Hát... én igazából... nem is... CHO!!! - Harry ijedten hátrakapta a fejét, ahogy Cedric a lány nevét ordította. - Igen! Cho! Hát persze, hogy róla beszélek, hiszen ugyanúgy érzek iránta, mint te... csak ezt akartam mondani.
- Aha... na mindegy. Csak a sárkányokat akartam...
- Sárkányok? Miféle sárkányok?
- Amit előbb említettem. Hogy sárkányok lesznek az első próbán...
- Sárkányok lesznek az első próbán? És ezt csak most mondod? - Cedric hangja természetellenesen magas hangtartományokat ütött meg.
- Nem, már az előbb is mondtam. Csak gondoltam jobb, ha tudod.
Cedric elgondolkozva bólintott egyet, majd kicsit közelebb húzódott Harryhez.
- Tudod, azok a jelvények... én mondtam nekik, hogy ne hordják, de nem hallgatnak rám...
- Tényleg, de rendes tőled, én...
- NEEEEM!!! Csak vicceltem! - röhögött bele Cedric Harry arcába, majd kihajtotta a gallérját, amin egy ugyanolyan kitűző volt, mint a barátai talárján. - Igazából nekem is van, és utállak, és remélem, meghalsz!
Harry most már közelebbről is meg tudta nézni a jelvényt, amin ő maga volt látható, amint éppen belécsap a villám, majd megdobják egy csomó késsel, és kiskanállal vájják ki a szemét. Az egész étkészlet részt vett a válogatott kínzásokban.
Cedric sarkon fordult, és elvonult, Harry pedig magára maradt. Egészen addig, míg meg nem jelent Ron. Térden csúszva közelítette meg őt, majd négykézláb ügetett oda hozzá. Nyelvét kinyújtva lihegett, és közben olyan esdeklőn nézett fel rá, hogy Harrynek megesett rajta a szíve.
- Na jól van, Ron, ha... Hé, Ron! Nem szabad! Mit csinálsz?
Ron, aki éppen felemelte a bal lábát, és világos céllal megközelített egy közeli fát, most lelapult, és behúzta fülét, farkát.
- Nem! Rossz kutya! Amíg nem tanulsz meg viselkedni, nem lehetsz a leghűségesebb barátom!
Azzal megfordult, és otthagyta a nyüszítő Ront.

<< Előző rész  ||  << A történet kezdőlapjára >>  ||  Következő rész >>