Verebes Istvánnal egyébként semmi bajom,csak jobb lenne ha inkább a színházakban kamatoztatná tehetségét. Sajnos Magyarországon mindenki mást csinál,mint amihez ért.Azért tartunk ott ahol...a béka segge alatt. Tanári diplomával üzletkötő,közgazdasági végzettséggel marketinges..és még sorolhatnám.De nem ezért ültem most gép elé.Ezt majd talán máskor részletesebben kifejtem.

Amiért leültem a billentyűzetet koptatni a következő: fent nevezett napon letelepedtem a képernyő elé,mert érdekelt Romsics Ignác véleménye az 1947-es Párizsi békeszerződésről,amiről könyvet is írt.Ennek apropóján hívták be a stúdióba beszélgetésre.A riporterek Betlen János és Szinetár Dóra voltak.A kezdeti tiszteletkörök megfutása után olyan dolgokat hallottam elismert történész szájából,amire álmomban sem gondoltam. Mint például: az akkori (Horthy idők) kormánynak ellenkormányt kellett volna alakítania Nyugaton ahogyan azt Benesék vagy a Jugoszlávok tették...De ne szaladjunk ennyire előre.Betlen indításként elkezdte feszegetni a két világháború közti határmódosítások és azok nemzetiségeket érintő kérdését. Véleménye szerint (amely Romsics tanár úr véleménye is ) az 1941-es határok voltak a legigazságosabbak. Ez ha nem is értek vele én személy szerint egyet még igaz is lehet,de az empátiára és más népek törekvéseinek elismerésére hivatkozva már kicsit vérlázítónak hat. Itt már elkerekedett a szemem,kíváncsi voltam milyen új megviláításból láthatom Trianon és a Párizsi béke szégyenét. Nem kellett sokáig várnom.

Hitetlenkedve ültem és hallgattam amit Romsics mondott. Szerinte a magyar vezetés hatalmas hibát követett el amikor nem követte a finnek és a románok példáját és nem fordult a németek ellen. Nem tehetek róla de azt kell mondjam a tanár úr nem ismeri eléggé azt a kort amivel foglalkozik.( Ha jól tudom az ő szakterülete a Horthy korszak. ) Azt mondja,hogy Mindszenty József és több akkori tekintély is figyelmeztette Horthyt,hogy az oroszokkal keresse a béke lehetőségét ne az angolszászokkal. Amennyiben történelmi ismereteim nem csalnak Magyarország az I. világáború után kommunista diktatúra altt nyögött-még ha rövid ideig is -és részben nekik köszönhető a Tanácsköztársaság alatt elszenvedett katonai vereség,mivel először leszerelték a hazatérő csapatokat majd a román-cseh-szerb előretörést követően fegyverezték fel újra a hadsereget,ami már nem volt képes feltartóztatni a ránk törő ellenségeket. Romsics úr talán nem olvasott a kommunista vérengzésekről? A nyugati győzetes hatalmak azért is szentesítették az ország megszállását,hiszen nem szívesen láttak volna Európa szívében vörös foltot,hiszen folyamatban volt Oroszország ellen is az intervenció a kommunizmus leverése miatt. Horthy a kommunizmustól való félelme miatt eleve nem akart tárgyalni az oroszokkal.

Ez az egyik fele a megállapításnak. A másik ennél mélyebb erkölcsi kérdéseket feszeget.Az ugyanis,hogy Romsics szerint nekünk ugyan úgy el kellett volna árulnunk szövetségesünket mint a románok illetve a finnek egy erkölcstelen ember véleménye. Már csak ezért is különbek vagyunk mint a minket körülvevő alja népek ,mert a magyar egyszer sem árulta el szövetségesét . Az oláhok már a Hunyadiak idején is ellenségesek voltak velünk szemben.De nézzük meg a XX.században hogyan cselekedtek...1916 augusztus 27-én a Központi Hatalmak kötelékébe tartozó Románia hadat üzen a Monarchiának és betör Erdélybe. Kezdeti sikerek után az osztrák-magyar-német seregek leverik a román hadsereget és decemberben már német csapatok masíroznak Bukarest utcáin.(Akkor kellett volna ősi szokás szerint felszántani és sóval behinteni...) Csak az oroszoknak köszönhetik,hogy nem űzték ki őket Európából. A Trianoni békediktátum nyitányaként román csapatok szálják meg Erdéyt és a Tiszántúlt,majd a védekezni képtelen Magyarország majdnem eltűnik a történelem viharában...román katonák szalonnáznak Budapesten a Körúton és még Győrbe is bevonulnak. Horthynak és pár száz fős seregének köszönhetjük,hogy még vagyunk. Nem csoda ha ezek után nem akart a szovjetekkel tárgyalni.

A II.világháború előtti hatalmi helyezkedésben a Románok az élen jártak,el akarták ugyanis kerülni azt ami Csehszlovákia szétesésekor történt vagyis a magyar területi nyereséget. Hű szövetségesei lettek ezért Németországnak annál is inkább,mivel a Szovjetúnió visszakövetelte Besszarábiát amit ugyancsak harácsolással szerzett magának az Oláh. A szovjet elleni támadáskor (1941.jún.22.) németország mellett finnország,románia is azonnal csatlakozott és nem is kis erőkkel.Románia többszázezer katonával támadt a ruszkik ellen és részt vettek Odessza ostromában,majd a gyászos Doni ütközetben is. A román katonát az írások tanúsága szerint így jellemezhetjük: gyáva a harcban és kegyetlen a polgári lakossággal szemben.Nos eme dicső nép harcosai mindenhol megfutottak ahol egy kicsit is túlerőben volt az ellen.Egészen a Dunáig futottak aholis egyik napról a másikra - hátbatámadva az országuk védelmére érkező német csapatokat - elárulták egykori szövetségeseiket. Erkölcsi nullák , dögevők bitorolják ma is Erdélyt és ezeknek kedvezett Európa.

Romsics tanár úr pedig bőszen bizonygatja,hogy nekünk is így kellett volna tennünk.

 Folyt.köv.

A riport itt megtekinthető.

<< Vissza                       Útdíj áprilistól >>