Angelusz Róbert: Rétegződés és láthtaóság 2. rész
2004.11.26. 15:11
A vizsgára kellhet, de ez az elözö rész vége.
2. ábra: A látens csoporttudat, a reflexív csoporttudat és a kollektív tudat sajátos-ságai, valamint a hozzájuk kapcsolódó cselekvésmódok
A nagycsoporttudat típusa
|
A státusekvivalencia
|
A csoporthelyzet reflexiója, “közössé tétele” |
A reflexiók összehangolása |
A tipikus cselekvésmódok
|
|
(van +, nincs -) |
|
Látens csoporttudat |
+ |
– |
– |
Tömegcselekvés |
Reflexív csoporttudat jelenség |
+ |
+ |
– |
Csoportspecifikus cselekvés |
Kollektív tudat |
+ |
+ |
+ |
Kollektív cselekvés |
A látens csoporttudat esetében a csoport tagjainál fennáll a státusok hasonlósága, de – rendszerint a kontaktusok hiánya következtében – a csoporthoz tartozók cselekvéseik kialakításánál nem veszik figyelembe hasonló helyzetű társaik viselkedését. Helyzetük azonossága folytán reagálá-saik pusztán tömegcselekvések. Attitűdjeik eltérhetnek ugyan más társadalmi rétegek megnyilvánulásaitól, de cselekvéseik egyöntetűségét erősen korlá-tozhatja, hogy kialakításuknál nem veszik tekintetbe státusekvivalens társaik hasonló érdekirányultságát és cselekvéseit. Az izolált helyzetfelfogások és a célkitűzések szóródása mellett az is növeli a viselkedések amorf jellegét, hogy a hasonlóan cselekvőknél hiányzik a cselekvéseiket megerősítő minták percepciója. A reflexív csoporttudat akkor keletkezik, ha a csoport tagjai között kialakul az interakciók meghatározott sűrűsége, tudatában vannak helyzetük hasonlóságának és cselekedeteik kialakításánál tekintetbe veszik, hogy környezetükben a hasonló státushelyzetű társak miként cselekednek. A reflexív csoporttudat típusánál megvalósul ugyan a hasonló helyzetűek cselekvésének egy részleges percepciója, de nem jön létre az akciókat tudatosan összehangoló szervező tevékenység. A státusok ekvivalenciája és a helyzetek hasonlóságának reflexiója alapján mégis létrejönnek a rétegspecifi-kusabb cselekvésmódok. Az ilyen cselekvések azonos kihívás esetén rend-szerint egyöntetűbbek és határozottabban eltérnek a csoporton kívüliek reagálásaitól, amikor csak a reflektálatlan tömegcselekvés érvényesül. Végül a kollektív tudat megjelenésénél a csoporttagok nemcsak azt észlelik, hogy “közös csónakban utaznak”, hanem azt is, hogy csoporttársaik is tisztában vannak helyzetük hasonlóságával. A helyzetnek és értelmezésének ez a kölcsönösen reflektált azonossága, ha valóban helyes percepciókon alapul, komoly esélyt kínál az összehangolt egységes fellépésre, a kollektív cseleke-detek megvalósítására.
A felvázolt eltérések következtében a három tudati forma észlelhetősége és stratifikációs imputációja is különböző.22 Mind e tudati képződmények, mind e cselekvéstípusok eltérő mértékben kapcsolódhatnak a társadalmi nagycsoportokhoz, és ez jelentősen befolyásolhatja a nagycsoportok áttekint-hetőségét. A rétegek felismerhetőségének a látens csoporttudat gyakran fontos akadálya. A hozzá tartozó tudati alakzatok és cselekvésmódok hason-lósága korlátozott, és még ha el is térnek a csoporton kívülállók tipikus cselekvésmódjától, a csekély eltérések és a jelentős rétegen belüli szórások következtében kevéssé láthatók, és csak a rendkívül éles szemű vagy szak-avatott megfigyelők számára jelennek meg státusszignálként. Az összefüggés laza szerkezete esetén az emberek többsége nem képes a cselekvések jellegé-ből a réteghovatartozásra következtetni. A cselekvések csoportspecifikus vonatkoztatási kereteinek figyelembevétele javítja a láthatóság feltételeit. A státusekvivalens társak cselekedeteinek percepciója homogenizálóan hat a csoportcselekvésre és javítja a helyes imputációk valószínűségét. A korrelá-ciók erősödése következtében a tipikus cselekvések egyúttal orientatív státusszignálokká válnak, amelyek kiegészülve a szándékosan prezentált státusszimbólumokkal, nagymértékben könnyítik a rétegek felismerhetősé-gét. A kollektív tudat speciális ismérve az átfogóan érvényesülő egyenlőség, az eltérések csekély hányada. E jellegzetesség természetesen megnöveli a helyes imputációk lehetőségét. A kollektív cselekvések emellett demonstratív hatásukon keresztül is ráirányítják a figyelmet a csoport társulási képessé-geire és érdekérvényesítő erejére.
Aligha tévedünk, amikor napjainkban a kollektív tudat osztályszintű megnyilvánulása kapcsán “csökkenő esélyekről”, “szétforgácsoltságról” be-szélünk. A kollektív tudat kategóriájához sorolható jelenségek inkább csak partikulárisan, az osztályoknál, rétegeknél kisebb csoportokban alakulnak ki. A társadalmi nagycsoportok szintjén inkább a reflexív és mindenekelőtt a látens csoporttudat szindrómáival találkozhatunk. A heteregenitás növekedé-se és a felső osztályok kivételes konstrukciós potenciálja akadályozza ugyan az osztály- vagy a rétegtudatok kikristályosodását, nincsenek azonban jelen-tős változások a társadalmi erőforrások szélsőséges megoszlásában. Ez a furcsa kettősség okozza a jól látható erőforrás-különbségek és a rosszul lát-ható osztályok és rétegek paradoxonát.
Jegyzetek
1. Vö. Bolte–Kappe–Neidhardt 1975, 5.
2. A nem intencionált, de azért “beszédes” szignálok és az intencionált szimbólumok különbségeivel kapcsolatban lásd Aranguren 1967, 30.
3. A makroszociológiai értelemben használt csoportok egyik leglényegesebb ismérve, hogy a csoporton belüli interakciók száma meghaladja a csoportközi interakciókét. A belső és külső interakciók rátájának nagysága a csoport típusa szempontjából is meg-határozó attribútum. E kérdéskörrel kapcsolatban lásd Blau 1994, 5.
4. Blau társadalmi paraméterekről kialakított koncepciójával kapcsolatban lásd még Blau 1973, illetve Blau–Schwartz 1984.
5. A paraméterek konszolidációja a korrelációs összefüggéseik nagyságától függ. “Az erős korrelációk konszolidálják a csoporthatárokat és a hierarchikus különbségeket. A gyenge korrelációk arra vallanak, hogy a társadalmi differenciák átmetszik egy-mást, ami feltételezi, hogy akik bizonyos tekintetben különböznek, más vonatkozás-ban hasonlóak egymáshoz” (Blau 1994, 5).
6. Webernek a Besitzklasse és az Erwerbsklasse fogalmáról adott rövid definícióit lásd Weber 1964, 223. Weber megközelítésében a Besitzklasse és a Erwerbsklasse kom-binált használata egyszerre tartalmazza a konfliktuselméleti és a funkcionalista meg-közelítés bizonyos elemeit. Weber ennyiben a két iskola közötti későbbi szintézis-törekvések egyik korai előfutárának tekinthető.
7. A méretdifferenciál, a szintdifferenciál és az erőforrás-differenciál terminusaival kapcsolatban lásd Nan Lin 1999, 391–399.
8. Blau makrostrukturális felfogásának egyik fontos tétele, hogy a csoportok méretei befolyásolják a csoporton belüli, illetve a csoportok közötti kontaktusok arányát. A csoportok közötti kontaktusok aránya így függ attól, hogy miként oszlik meg a popu-láció a csoportok között. Egy kis csoport tagjának például nagyobb a kontaktus-kialakítási esélye egy nagyobb csoport tagjával, mint fordítva (vö. Blau 1994, 9–10).
9. Becknek a társadalmi individualizációs folyamatról és strukturális következményeiről kialakult felfogásával kapcsolatban lásd Beck 1999. (Lásd még uő 1996.)
10. Az első- és másodkézből szerzett tapasztalatok megkülönböztetéséről lásd Gehlen 1957, 49.
11. Optikai akadályok a kollektív tudat kialakulásának mindkét feltételét korlátozhatják. A pluralizmus ignoranciája a közös attitűdök fennállása esetén megakadályozhatja a második feltételt, a konszenzus átfogó percepcióját. Hasonló okok, például kommu-nikációs akadályok esetén a közös attitűdök hiánya miatt nem alakul ki stabil kol-lektív tudat még akkor sem, ha a pluralizmus téves becslése következtében a csoport tagjai úgy észlelik, hogy szinte mindenki egyöntetűen ítéli meg a helyzetet.
12. A kérdésről lásd Olson 1997.
13. Olson elméletével kapcsolatban lásd még Knoke–Wisely 1994.
14. A cselekvéstípusok sokféleséségéről, összefonódottságukról és a tisztán racionális cselekvések ritkaságáról lásd Weber 1987, I. kötet, 53–54.
15. A küszöbeloszlások és a kollektív cselekvés összefüggéseiről lásd Granovetter 1978.
16. A szigorú értelemben vett célracionális cselekvések esetén az említett okok miatt kollektív cselekvés nem jöhet létre. A kollektív cselekvés elméletében a “szelektív ösztönzők” kínálják azt a “mentőövet”, amivel magyarázni lehet, hogy kollektív cselekvések esetenként mégis létrejönnek. A szelektív ösztönzés azonban olyan laza fogalom, amibe szinte bármi belefér, ami keresztezi a racionális cselekvés útját; ha a potyautas-effektus nem érvényesül, mindig fennáll a lehetőség a szelektív ösztönzők mobilizáló hatására hivatkozni.
17. Már Coleman felhívta a figyelmet azokra a nehézségekre, amelyeket a racionális vá-lasztás híveinek a részvétel interpretációja okoz. Fejtegetései során arra a következ-tetésre jut, hogy egyetlen szavazat hatása olyan kicsi a választás végeredménye szempontjából, hogy az nem lehet kellő ösztönzés arra, hogy a racionális válaszoló pusztán emiatt venne részt a választáson. (Lásd Coleman 1990, 289.)
18. A báziskommunikáció értelmezésével kapcsolatban lásd Geissler 1973. Magam a báziskommunikáció fogalmát Geisslernél némileg szűkebben értelmezem (vö. Angelusz 1998).
19. A heterogenitás mértékével és mérésével kapcsolatban lásd például Blau–Schwartz 1984, 17.
20. A pluralizmus ignoranciájának kérdéseiről lásd például O’Gorman 1975, illetve Fields–Schuman 1976. Meglepőnek tartom, hogy a pluralizmus ignoranciájának egy-re bővülő irodalmában nem találtam olyan kísérletet, amely a saját rétegtudatnak és a “más” hasonló státusúak rétegtudatának egybevetésével az osztálytudat mérésére próbálták volna alkalmazni a pluralizmus ignorancia szemléletét és mérési technikáit.
21. R. Collins interpretációja szerint Weber stratifikációs felfogásában is érvényesült egy olyan elképzelés, hogy a felsőbb osztályok felől lefelé haladva csökken az osztályok szervezettsége és így az osztálytudat kialakulásának valószínűsége (lásd Collins 1989).
22. Az imputáció fogalmát a kognitív képződmények és a társadalmi csoportok tudati összekapcsolódása értelmében használom. Ez a hozzárendelés lehet helyes vagy tévedésen alapuló. A fogalom értelmezésével kapcsolatban felmerülő problémákról lásd Child 1970.
Irodalom
Angelusz R. 1998: Az új kommunikációs technikák és a nyilvánosság. Világosság (4).
Aranguren, I. L. 1967: Soziologie der Kommunikation. München, Kindlers Universität Bibliothek.
Beck, U. 1996: Risikogesellschaft. Auf dem Weg in eine andere Moderne. Frankfurt a. Main, Suhrkamp.
Beck, U. 1999: Túl renden és osztályon. In Angelusz R. (szerk.): A társadalmi réteg-ződés komponensei. Budapest, Új Mandátum Kiadó.
Blau, P. M. 1973: Inequality and Heterogenity. New York, Free Press.
Blau, P. M. 1994: Structural Contexts of Opportunities. London–Chicago, The Univer-sity of Chicago Press.
Blau, P. M. – I. E. Schwartz 1984: Crosscutting Social Circles. New York – London, Academic Press.
Bolte, K. M. – D. Kappe – F. Neidhardt 1975: Soziale Ungleichheit. Opladen, Leske Verlag.
Child, A. 1970: The Problem of Imputation Resolved. In I. E. Curtis – I. W. Petras (szerk.): The Sociology of Knowledge. New York – Washington, Praeger.
Coleman 1990: Foundations of Social Theory. Cambridge (Mass.) – London, The Belknap Press of Harvard University Press.
Collins, R. 1989: Max Weber A Skeleton Key. London – New Delhi, Sage.
Fields, I. M. – H. Schuman 1976: Public Beliefs About the Beliefs of the Public. Public Opinion Quarterly (tél).
Gehlen, A. 1957: Die Seele im Technischen Zeitalter. Hamburg, Rowohlt.
Geissler, R. 1973: Massmedien, Basiscommunication und Demokratie. J. C. Mohr (Paul Siebech), Tübingen.
Granovetter, M. 1978: Threshold models of collective behavior. American Journal of So-ciology (83).
Knoke, D. – N. Wisely 1994: Social Movements. In D. Knoke (szerk.): Political Net-works. The Structural Perspective. Cambridge University Press.
Nan Lin 1999: Társadalmi erőforrások és társadalmi mobilitás – a státuselérés strukturá-lis elmélete. In Angelusz R. (szerk.): A társadalmi rétegződés komponensei. Buda-pest, Új Mandátum Kiadó.
O’Gorman, H. J. 1975: Pluralistic ignorance and white estimates of white support for racial segregation. Public Opinion Quarterly (3).
Olson, M. 1997. A kollektív cselekvés logikája. Budapest, Osiris Kiadó.
Weber, M. 1964: Wirtschaft und Gesellschaft. Köln–Berlin, Kiepenhauer–Witsch.
Weber, M. 1987: Gazdaság és társadalom. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
|