„De én nem hagytam, de egyre jobban és határozottabban simogattam! Ő erre válaszul egyre erősebben és egyre agresszívebben hörgött. Jót kuncogtam és békén hagytam, egyen nyugodtan. Ott álltam mellette, de nem beszéltem hozzá, nem tornyosultam fölé és ideges hangon sem próbáltam szidni, amiért morgott rám. Amikor megette elhívtam egy lépést hátralépve, és adtam még falatokat neki kézből.  Így megtanulja, hogy tőlem nem kell féltenie az ennivalóját, de én vagyok az, aki még adhatok neki. Amikor tálban kapja az ennivalót, ugyan ez történik. Mellette állok, de nem beszélek, nem nyúlok a kutyához, az ételhez sem. Amikor megette elhívom a táltól, elvonom a figyelmét, egy picit gyorsan felemelem a tálat, teszek bele néhány falatot, majd tartom a kezemben a tálat és kínálom neki. Megeszi, elviszem a tálat. Majd visszamegyek és picit játszom vele, megdögönyözöm és megsimogatom.

Ezt minden evésnél „eljátsszuk” 4-5 ször, majd háromszor, majd kétszer egy nap.  Így mire felnőtt kutya lesz, döntően megbízik bennem és nem kell harcállásban megennie a vacsorát!

https://amitakutyanevelsrltudnirdemes.blogspot.hu/2011/11/eves-morgas-agreszio.html