A tökéletes ajándék
Seto 2007.02.17. 22:51
Anime: Yu Yu Hakusho;
Sztori: Yusuke valami nagyon különleges ajándékot szeretne adni Keikónak karácsonyra.
Korhatár: nincs
A tökéletes ajándék
Írta: Seto
Yusuke már napok óta azon gondolkozott, mit vásároljon a barátnőjének, Keikónak karácsonyra. Arra gondolt, hogy esetleg elviszi őt a kedvenc cukrászdájába, ahol kellemesen elbeszélgethetnek és eltölthetik az időt. Ám a fiú nem volt biztos benne, hogy ez lenne a megfelelő ajándék, ezért úgy döntött, megkérdezi a barátait, ők mit javasolnak. Így hát Szenteste előtt öt nappal elhatározta, hogy elmegy és megkérdezi Kuwabarát.
· Normális vagy, Urameshi? – háborgott Kuwabara. Cukrászdába akarod vinni? Fel akarod hízlalni a csajt? Gondolhattam volna, hogy ennél több nem telik ki tőled.
· Hát jó, ha annyira tudod, akkor te mit ajándékoznál neki?
· Ez egyértelmű! Vegyél neki valami hasznosat. Gondold át, mire lehetne szüksége!
· Hát nem is tudom. A múltkor elmentünk egy kirakat előtt és nagyon tetszett neki egy karkötő. Szerinted annak örülne?
· Hát persze, biztosan.
· Jó, akkor elmegyek és megveszem.
Így hát Yusuke elszaladt a boltba és megvásárolta a karkötőt Keikónak, amelyet aztán zöld színű papírba csomagolt. Azonban a barátja ezt is kifogásolta.
· Ki látott ilyen színű zöld csomagolót? Csomagold inkább fehérbe!
· Jó, rendben, ha szerinted az jobb – hagyta rá Yusuke.
Így hát Yusuke fehér csomagolóba bugyolálta a karkötőt a dobozával együtt. Hogy biztos legyen a dolgában, másnap elment Koenmához.
· Szia, Koenma.
· Szia, Yusuke. Nahát, ezt nekem hoztad? – mutatott az ajándékra.
· Nem egészen. Keikónak vettem karácsonyra, csak véleményt kérnék, hogy milyen?
· Hát a csomagolás borzalmas, ez a fehér szín…
· Mi van vele?
· Semmi, csak olyan furcsa. Ha én a helyedben lennék, rózsaszín papírba csomagolnám. Az sokkal szebb és lányosabb is.
Yusuke megfogadta a tanácsot, és ismét kicserélte a csomagolást. Úgy érezte, jól döntött, egészen addig, amíg nem találkozott Botannal.
· Te valami divatbabának nézed Keikót, hogy ilyen cukirózsaszín papírt használsz? Meg se fogja így nézni, mit vettél neki, ez biztos. Hiszen a kék a kedvenc színe!
· Tényleg? Ezt nem tudtam.
· Pedig az, ebben biztos lehetsz.
Így hát az ajándék csomagolása ismét változott, bár Yusukének más kezdett nagyon elege lenni. Karácsony előtt két nappal találkozott Kuramával, akinek szintén megkérdezte a véleményét.
· Hát igen, a kék szép szín, de ha én a helyedben lennék, inkább bordó csomagolópapírt használnék. A lányok imádják a pirosat, mert az a szerelem jele.
· Hát igen, ez igaz, erre nem is gondoltam.
Amint hazaért, leszedte az ajándékról a kék papírt, majd keresett egy bordó csomagolót.
· Biztos hogy jó ez így? – bizonytalanodott el. – Mi van, ha mégis a kék tetszene neki jobban? Vagy a fehér?
A nagy dilemma közepette hirtelen megjelent az ablakban Hiei.
· A frászt hoztad rám! – mérgelődött Yusuke. – Nem látod, hogy éppen dolgom van? Azt nézem, milyen csomagolópapírba csomagoljam Keikó ajándékát, de nem tudok választani.
· Egyszerű a dolog, ne csomagold be – ajánlotta Hiei sajátos stílusban.
· Hogy néz az úgy ki? Muszáj becsomagolnom!
· Ha nem tudsz dönteni, válassz olyan csomagolót, amelyik nem egyszínű, hanem színes. Szóval akkor mindegyik szín benne lesz, ami tetszik.
Yusuke megfogadta a tanácsot, de másnap nagyon izgult, amikor átadta a meglepetést a barátnőjének. Éppen a karácsonyfa mellett álltak, amikor átnyújtotta az ajándékot.
· Nahát, Yusuke, mi van benne?
· Ööö – kezde Yusuke, akinek hirtelen eszébe sem jutott, mit is vett.
· Ugye nem baj, ha nem szépen bontom ki? – kérdezte Keikó, majd egy hanyag mozdulattal letépte a csomagolást, és összegyűrve a földre dobta. – Nahát, egy karkötő, imádlak, Yusuke! – ujjongott a lány és megcsókolta Urameshit.
· Szóval nem baj, hogy ilyen papírba volt csomagolva?
· Miért lenne baj? Saját magadhoz képest elég rendesen be tudtad csomagolni. Általában mindig kidobom a csomagolást, hiszen az a fontos, ami benne van.
· Hát azt hiszem, akkor egy kicsit túlreagáltam a helyzetet.
· Milyen helyzetet?
· Á, semmi, csak magamban beszélek – mondta Yusuke. – Azt hiszem, ezentúl nem hallgatok másokra. – Tényleg, van kedved eljönni velem cukrászdába? Tudok egyet, ami ilyenkor is nyitva van.
· Akkor menjünk – mosolygott Keikó, és egymásba karolva kiléptek az udvarra, majd a hóesésben elindultak a cukrászda felé.
Vége
|