Teljes holdfogyatkozást csaknem minden évben láthatunk hazánk területéről. Legtöbbször az időjárás is kegyes, és teljes pompájában csodálhatjuk a barnás-vöröses Holdat.
   Így volt ez 2000. január 21-én hajnalban is. Ugyancsak hideg volt akkoriban. Előző este összefüggő felhőtakaró borította az eget. Havazott is egy keveset, majd erős szél támadt. A teleholdat csak sejteni lehett a felhők mögött. A szél azonban annyira megerősödött, hogy elkezdte kisöpörni párát, lassanként megtisztult az ég Miskolc felett.
   Fél négykor keltem, s az erkélyre kisétálva már láthattam a felhőcskék között úszkáló Holdat, már félárnyékosan fogyatkozva. Az égen csak a fényesebb csillagok látszottak, a Hold derengése elmosta a halványabbakat. Felöltöztem, elindultam Bodótető felé. Közben egyre erősödött a jeges szél, az ég teljesen megtisztult.
   4 óra 1 perckor elkezdődött a részleges fogyatkozás: a Föld árnyéka egyre jobban rávetült a Holdra, amint az ereszkedett a látóhatár felé. A sötét árnyék a Hold tányérjába 10 óra irányban harapott bele. A teliholdas ég színe egyre mélyült, a sötétség pedig - úgy tűnt - elnyeli a Holdat. A részleges fázisnak nagyjából a felénél, amikor már a világos fele is sokat vesztett fényéből, már látni lehetett az árnyékos felét is: nem tűnt el, csak sötéten dereng.
   Amint az árnyék lassan beborította az egész Holdat, s eltűnt a fényes tányér, úgy vált láthatóvá az árnyékolt része, barnából egyre inkább vöröses lett. Amint megérkeztem a Bodótető alatti buszmegállóba (nemsokára jött is a 34-es), a fehér sarló a Hold alján, 6 óra irányban egyre vékonyodott és rövidült. Végül egyetlen csillogó pont maradt belőle, s 5 óra 4 perckor az is eltűnt. Az ég pedig befeketedett, mint ahogy holdtalan éjjeleken szokott, fokozatosan előtűntek a halványabb csillagok is.
   Mégsem volt igazán sötét. Amint leszálltam a buszról, és elindultam Bodótetőn is túl, a telkek felé, világított az útra fagyott hó és jég. Nem is vittem zseblámpát. Olyan magaslatot kerestem, ahonnan jól látni a lemenő Holdat, hiszen fogyatkozva nyugodott le. Sehol egy teremtett lélek, csak néha egy-egy kutya ugatott.
   A szél néha erősen feltámadt, ennek ellenére (vagy épp ennek következtében) kissé párás volt a levegő, a Hold így sötétvörösen derengett. A fogyatkozás közepén volt a legsötétebb a Hold (05:43), az ég azonban már világosodott Kelet felől: nem sokára kel a Nap.
   Fél óra múlva ismét felhősödni kezdett az ég. A Hold tányérja 9 óra irányból világosodni kezdett, 06:22-kor megjelent a növekvő és szélesedő sarló, azonban már bújkált a felhők között. Lemenni már nem láttam.
   Elindultam hazafelé, s mire megérkeztem, már elborították a felhők az eget, és hatalmas hóvihar kerekedett. Péntek volt, félig alva mentem iskolába (akkor még középiskolás voltam), épp közös óra volt zongorából.