Momo-Taro

Élt egyszer régen egy kis japán faluban , Okayamában  egy öregapó, és egy öreganyó.

 Az öregapó nap mint nap  fát vágott az erdőben, az öreganyó pedig  a patak vizében mosott.

Egy napon mikor az anyóka a patak vizében mosott, amikor hírtelen egy hatalmas barackot látott meg a víz felszínén.
-„Milyen hatalmas ez a barack! Hazaviszem.” -határozta el az anyó

 Így is lett. Az anyóka a hátán cipelte hazáig a különleges gyümölcsöt. De ekkor olyan dolog történt amire nem számítottak. Amikor megpróbálták felvágni a gyümölcsöt,    nagy meglepetésükre  az hírtelen szétnyílt, és egy fiúgyermek pattant ki belőle.

-         „Ó istenem!” - álmélkodtak mindketten

Az idős házaspár alig tudott szóhoz jutni a meglepetéstől, de ugyanakkor boldogok voltak, hogy rátaláltak a gyermekre.

-         „Milyen nevet adjunk neki?”- tanakodtak

-„Egy barack belsejében találtunk rá, nevezzük hát el Momo-Taro-nak, azaz „Barackfiúnak”. –javasolta az apó

-„Szép név. Illik hozzá.”- egyezett bele az anyó

A kis Momo-Taro úgy nőtt   mint a gomba, így hamarosan kedves, és erős ifjúvá serdült. A fiú egy napon így szólt a szüleihez:

- „Azt beszélik a falusiak, hogy az létezik egy Orgre -sziget nevű hely, ahol  gonosz  szörnyetegek élnek.”  

-         „Igaz a szóbeszéd. Időnként a szörnyek idejönnek, és rettegésben tartják a falu lakosait. De mi sajnos tehetetlenek vagyunk velük szemben.”

-         „Én végezni fogok azokkal a szörnyetegekkel! Édesanyám kérlek készíts nekem útravalónak valót!”

Az anyó el is készítette fiának a rizsgombócokat, amelyek annyira ínycsiklandozóan finomak voltak, hogy nem volt párjuk egész Japánban. Momo-Taro egy tarisznyába tette az ételt, elbúcsúzott idős szüleitől, és elindult az Ongre sziget irányába.

Az útja során szembetalálkozott egy kutyával.

-         Momo-Taro úrfi, mi van a táskádban?- kérdezte a kutya

-         Nálam vannak japán legfinomabb rizsgombócai-felelte

-         Ha nekem adsz egyet közülük, akkor hűséges útitársad leszek!- ajánlkozott a kutya

A fiú teljesítette a kutya kívánságát, így ő árnyékként követte az útja során.
Így folytatták az útjukat, amikor találkoztak egy majommal

-        
- Momo-Taro úrfi, mi van a táskádban?- kérdezte a majom

-          

-         Nálam vannak japán legfinomabb rizsgombócai-felelte

-          

-         Ha nekem adsz egyet közülük, akkor hűséges útitársad leszek!- ajánlkozott a majom

A fiú teljesítette a majom kívánságát, így ő árnyékként követte az útja során. Immár hárman folytatták tovább az útjukat, amikor egy fácán szállt le közéjük a levegőből.

- Momo-Taro úrfi, mi van a táskádban?- kérdezte a fácán

-         Nálam vannak japán legfinomabb rizsgombócai-felelte

- Ha nekem adsz egyet közülük, akkor hűséges útitársad leszek!- ajánlkozott a fácán

A fiú teljesítette a fácán kívánságát, így ő árnyékként követte az útja során
Így immár négyen folytatták tovább az útjukat, amikor elérkeztek úticéljukhoz.

- Ez biztosan az Orgre –sziget mondta a kutya

-         Látom a kastélyt- tette hozzá a majom

-         Elrepülök, és megnézem hogy mi van ott!- kiáltotta a fácán,és elrepült a sziget irányába

Hosszú gyaloglás után végül megtalálták a szigetre vezető utat. A kastély bejáratával szemben egy hatalmas szörnyeteg állt őrt. Momo-Taro felkapott egy nagy követ a földről, és teljes erőből az óriáshoz vágta. A majom felmászott a kerítés tetejére, és gyorsan kinyitotta. A fácán pedig kikaparta a szörny szemét.

-         Semmit sem tehetünk!- kiabáltak a szörnyetegek, és elmenekültek

A vezérük azonban nem hátrált meg, és kijött a kastélyból, hogy szemügyre vegye a kis csapatot.

-         Hé te fiú! Megöllek!- fenyegetőzött a vezér, és nekitámadt a fiúnak

-         Te lennél a vezér?- kérdezte a fiú, miközben ügyesen hárította a szörny támadásait.

Olyan gyorsan, és ügyesen támadt vissza a vezérre, hogy az nem bírta tovább, feladta a harcot, és megígérte, hogy soha többé nem háborgatják a falut.
Emellett nekik adta minden kincsüket.

Amikor a fiú hazatért a szülőfalujába, az anyóka, és az apóka nagyon bolog volt. Meggazdagodtak, és boldogan éltek, tudván hogy nem kell tartaniuk többé a szörnyetegek támadásaitól.