Sziklai Attila
Ritz Tibor  2007.02.14. 21:30

RT: Attila, hogy jutottunk ide?

SZA: Az események  kormányozták a dolgokat nekünk csak formába kellett önteni a megfogalmazódott igényt.

RT: Mi volt konkrétan ez az igény?

SZA: Az a cél, hogy államilag elismert szakma legyen a takarítás már egyértelműen elértnek látszott 2003 februárjában. Ekkor a MATISZ elnökségében látszólag egyetértés mutatkozott abban, hogy a pionír korszaknak vége és egy megfontolt precíz emberre van szükségünk, aki két év alatt kialakít egy stabil akadémiai - adminisztratív rendszert, erre akkor a legalkalmasabbnak Józsa Csaba látszott. Ez a stratégia, mint most már tudjuk nem vezetett eredményre, de az igény, hogy új nagyszabású cél legyen, ami mögé megint sokan felsorakozhatnak az megmaradt.

RT: Evvel azt mondod, hogy a MATISZ 2003-ban megkezdődött válsága valójában azért következett be, mert mindenki úgy gondolta, hogy a kitűzött cél már megvalósult?

SZA: Igen, az, hogy államilag elismert szakma legyen a takarítás jól meg volt fogalmazva, de utána mi legyen, milyen stratégiát kell követni azzal nem nagyon foglalkozott senki. Miután téged kirúgott a J.CS. és megkezdődött a máig tartó háború, már esély sem maradt ennek a megfogalmazására.

RT: Hogy élted ezt meg te?

SZA: Megmondom őszintén, eleinte nem tudtam hová tenni a dolgokat, annyira irracionálisnak tűnt az egész. Később azonban kezdett körvonalazódni valami koncepció de ez inkább úgy tűnt, mintha ez most a nagy cégek kartele lenne, bár ezt sem sikerült egységessé tenni és valójában ugyanazok a konfliktusok jelentek meg, amelyek a piacon is voltak.

RT: Lépjünk egyet előre, hogyan értékeled a Józsa ciklust?

SZA: Nos, nehéz ezt jól megfogalmazni, de azt mondhatom, hogy valójában még azok a dolgok sem történtek, meg amit a J.CS komolyan gondolt. A Horváth Éva - féle etikai kódexet kidobta az ablakon, de az újnak az óta is csak a tervezete van fenn a honlapon. A honlapot megszüntette az új honlap vele kezdődött, az addigi történelmet eltörölte. Leállított minden szakmai munkát. Kiírt egy pályázatot, amit soha nem bíráltak el. Egyszóval 2004 végére szinte sikerült az addig elért eredményt tönkretenni.

RT: Mi volt eközben avval a bizonyos igénnyel?

SZA: Várakozás és bizonytalanság, 2004 nyarán megjelent az OKJ, benne a takarító szakmával de csak 2005 tavaszán jött meg az SZVK és valójában ekkor kezdődhetett meg az oktatás. Ez a bő fél év volt talán a legkritikusabb időszak. Itt még nagyon nagy szükség lett volna egy egységes, jól működő szövetségre.

RT: Ekkor jött be a képbe az új elnök Horján László. Az Ö ciklusát, hogyan értékeled?

SZA: Most nem tudom mennyi ideig regnált, de viszonylag rövid időn belül le kellett mondania. Azt hiszem hogy miközben egy szakma éppen államilag elismert lesz és annak a szakmai szövetségnek Ő az elnöke, szerintem ez sajnálatos.

RT: Lassan véget ér a beugró Pozsonyi Zoltán ciklusa is ezt hogyan értékeled, különösen az a bizonyos igény szempontjából érdekelne a dolog?

SZA: Sajnos még sohasem találkoztam vele.  Az utóbbi két évben megjelent a színen kb. 2000 kiképzett takarító, amire a Matisz még csak felvetés szinten sem reagált pedig most már elemi erővel tört ránk az új helyzet.

RT: Mi értesz pontosan ez alatt?

SZA: Az 1999-ben megfogalmazott cél, hogy legyen szakma a takarítás teljesült. Az állam elismeri a szakmát, de a társadalom még nem a szakembereket. Ezért most egy olyan stratégiára van szükség, ami ezt a másik, talán még nehezebb elismerést is meghozza.

RT: Szóval úgy látod, hogy minden bajnak az a forrása ez utóbbi cél későn került megfogalmazásra?

SZA: Biztos hogy én sem láttam ezt tisztán korábban. Most azonban, hogy nap mint nap vannak olyan helyzetek amikor másképpen lehet szervezni a dolgokat, bizonyos emberek kezébe nagyobb felelősség tehető a saját cégem működését is át kellett értékelnem.