Mi is az a moko?
A hagyományos maori tetoválás, a moko, több mint ezer éve fennálló művészeti forma, amely szerves része a maori kultúrának. A mokot eredetileg, penge élesre csiszolt, de lapos alakúra formált fogakkal és albatrosz csontokkal készítették, oly módon, hogy bőrbe vésték a vonalakat. Egy-egy erőteljes és határozott vágást ejtettek a bőrön, olyan mélységben, hogy közben a húst is megmetszették, erre a nyílt sebre került aztán a festék. Ezért a moko nem csupán tetoválás, de hegtetoválás is egyben. Az ősi maori tetoválás eszközeit, a vésőt, a pengét, a carui gumit és a fából készült kalapácsot váltotta fel később, a modern világban, a manapság ismert tetoválógép.
A testen hordott moko, viselőjének történetét, teljesítményét és törzsben való státusát is reprezentálta. A legősibb időkben, a férfiaknál főleg az arcon és a farpofákon alkalmazták, a nők esetében az állon, az ajakon és a vállon. A törzsben betöltött rang határozta meg a helyet és a mintázatot.

A hagyományos moko a nők esetében az arc alsóbb régióját érintette, tehát az ajak, az áll és ritkább esetben az orrlyuk környékét, de kiegészítésképpen annyit hozzátennék a korábban elmondottakhoz, hogy a kékre tetovált szájú hölgyeket tekintették az etalon maori szépségeknek. Tehát kiváltság volt a teljesen beszínezett ajak.

A maori férfiak közül sem viselhetett mindenki tetoválást, illetve nem lehetett mindenkinek egybefüggő arc- vagy egyéb tetoválása, mivel ki kellett érdemelni vagy már eleve meghatározta a származás. A tetoválások elsősorban a rang megjelölését szolgálták, ezért főleg a törzs vagyonosabb tagjai illetve a magasabb társadalmi rangú egyének, mint pl. a vezetők és a harcosok tehették meg, hogy nagyobb mokot viseljenek.

A moko tehát a személyazonosság megjelölésére is szolgált, még sem számít írott nyelvnek. Egy egyszerűbb jel így is többet árult el viselőjéről, mintha hosszú oldalakat jegyeztek volna le róla. Miért is? Mert ha valaki mokot viselt, szinte bizonyos volt, hogy a mintázata hasonlított, illetve ugyanazt a sémát követte, mint amit a felmenői, az ősei tetoválásai. Ezért a moko úgymond apáról-fiúra szállt, tehát generációkról árulkodott, de ugyanakkor a család törzsben betöltött pozíciójáról is és természetesen a már korábban említett tulajdonságokról (pl. házasságra való alkalmasság).
Aki kényszerűségből vagy szabad akaratából családot váltott, tehát válás, kitagadás vagy egyéb indokból, az nem tetováltathatott többé, mivel megszakadt az a folytonosság ami elengedhetetlen volt a moko hitelességéhez.
Egy maori törzsben a közösség történetét és az ősöket mindenki ismerte és tisztelte, a moko tulajdonképpen szerves része volt a régmúltról való megemlékezésnek is.


 

A Ta Moko legendája
A maorik a mokot egy szerelmi történetből eredeztetik, egy a népmesékhez hasonló, ám mégis meglehetősen bizarr és furcsának ható legenda kapcsán.

Egy napon a maori főnök, Matora (Az Életerő Arca) találkozott az Alvilág Urának lányával, akit Niwarekának hívtak. Csakhamar szerelembe estek és összeházasodtak. Egy napon aztán Mataora féktelen haragjában öklével arcul csapta Niwarekát, aki férjét hátrahagyva visszafutott apja, Uetonga birodalmába, ahol elbujdokolt. Mataora bűnben és szerelemben égve, hamarosan követte kedvesét. Számos próbatétel és akadály után végül, fáradtan és ziláltan megérkezett az Alvilágba. Az arca piszkos lett a viszontagságos utazás alatt...
Uetongával való találkozásakor egy újabb kihívásnak kellett megfelelnie, ismét ki kellett állnia egy próbát, amikor is az Alvilág Ura egy tetoválást vés az arcára. Mataora minden bátorságát és erejét összeszedve, végül, kiállta ezt a próbát is. Bánatát megénekelve kedvese keresésére indult az Alvilágban. Amikor rálelt a leányra, a bocsánatáért esedezett, amit Niwareka, az áhított kedves végül megenyhülve elfogadott. Uetonga pedig megtanította Mataorát a tetoválás és a szövés mesterségére. Mataora tetoválása, a bűnös cselekedetektől való távolmaradást szimbolizálta ezután, a Felső Világban...