Csoda érzés, mégis féltés, Ha a szerelem már átkarolt. Száll a szívem, semmi sincsen, Csak úgy jött, és elrabolt.
Érzem végre, csendben új csodát ígér, Szívem dobban, egyre jobban Látom csillagport hint rám az ég.
Az arcod tiszta tükrén a napfény csillogó
Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében. Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében.
Pici szirmok, harmat csillog, Színes pillangókkal száll a szél. Annyi illat bódít, ringat, S az ég a földdel összeér.
Árnyék nélkül ma már szikrázó a fény, Benne úszom, éppen alszom, Mert az álmunk végleg összeért.
Az arcod tiszta tükrén a napfény csillogó
Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében. Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében.
Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében. Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében. |