Versek : Csokonai Vitéz Mihály |
Csokonai Vitéz Mihály
A rózsabimbóhoz
Nyílj ki, nyájason mosolygó Rózsabimbó, nyílj ki már, Nyílj ki: a bokorba bolygó Gyenge szellők csókja vár.
Nyílj ki, gyenge kerti zsenge; Hébe nektárt hint terád. Szűz nyakadba Flóra gyenge Bársonyos palástot ád.
Ó, miként fog díszesedni Véled e parányi kert! Ó, hogy óhajtják leszedni Rólad ezt a drága szert! -
Hadd szakasszalak le, édes Rózsaszál: szép vagy te már, Haj, ha meglát, hány negédes, Hány kacér leányka vár!
Nem, nem! egy leány se nyissa Büszke fűzőjét terád, Ültetőd kedves Julissa Néked újabb kertet ád.
Ott kevélykedj bíboroddal Ékesebb bíborja közt! Ott kevélykedj illatoddal Kedvesebb illatja közt!
Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörű kis tulipánt!
Szemeid szép ragyogása Eleven hajnali tűz, Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz.
Teljesítsd angyali szókkal, Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókkal, Fizetek válaszodért.
|