A narrátor szövegei az epizódok végéről és elejéről. (Felolvassa: Borviczki Ferenc)

1/1 – Pilot – Bevezető rész

„Nem voltam tanúja a napnak, amelyen Dr. Andy Brown élete örökre megváltozott. De mint Everwood lakosságának zöme én is elégszer hallottam, hogy elmeséljem. Ott kezdődik, ahol számos történet, New York városában, ahol Dr. Brown élt feleségével és két gyermekével… Beköszöntött az este és vihar közeledett… Szokásos módon Dr. Brown késő éjjelig dolgozott. Annyira, hogy még a kórházban volt, amikor megérkeztek a szörnyű hírrel… Bizony, baleset történt. Andy felesége már nem érhetett haza a koncert után. Életét vesztette a jeges országúton… Oh, persze a Brown család igyekezett helytállni színlelvén, hogy semmi sem változott, ám jól tudták, hogy minden más lesz. Várható volt, hogy Dr. Brown hamarosan újra munkába áll. De mindenkit meglepett, ami a megérkezése után történt.

Ezek voltak Andy Brown utolsó szavai nagyvárosi orvosként. Andy távozása hatalmas vihart kavart az orvosi közösségben. A Time magazin cikket is írt róla, amelyben Andy költözését „a modern orvoslás egyik legnagyobb veszteségé”-nek tartották. Sokakhoz hasonlóan bizonyára úgy vélik, hogy túlzok, na de bizonyára nem ismerik Andy Brown-t.

Everwood Colorado a lakossága kilencezer fő körül mozog és folyamatosan nő. 1853-ban alapították a centenáriumi állam kis ékszere otthont nyújt az ország első operaházának, a legrégibb aranybányáknak, ez a harmadik legnagyobb chili- szakács hon és most már híresek leszünk agysebészünkről is.

Ott ült hát, apa és fia. Életükben először ilyen meghitten. Nem, nem voltam tanúja a napnak mely örökre megváltoztatta Dr. Andy Brown életét. De jelen voltam később. Amikor hosszú idő után a családja Everwood-ot,  végre az otthonának nevezte.”

1/22 – Home - Otthon

„Nem voltam tanúja a napnak, melyen Colin Hart élete örökre megváltozott, de mégis megéreztem a változást. Nyári nap volt; ragyogó, tökéletes, az ifjúság izgalmával övezett és szívmelengető románccal, amit elvágott a szirénák éles hangja. A nap végére a fiú és mindazok, akik szerették, már nem azok voltak, akik reggel felkeltek.

Ezzel egy időben egy másik helyen, egy másik férfi tragédiája is kezdetét vette. Andy Brown megtette azt, amire sok ember vágyik, amikor úgy érzi minden elveszett. Hirtelen eltűnt, szétesett, elvesztette élete értelmét, az addigi céljait. De egy bátor lány számára a doktor mentőcsónak volt. Fia gyöngéd áramlásként sodorta felé. A lány gondolt egy merészet és a doktor fiának könyörgött, hogy járjon közbe érdekben. A fiú megtette, mert szerette őt és nem tudott nemet mondani neki. Így találkozott egy ember tragédiája a másik veszteségével, mint amikor két folyó összeér és megmenekült a fiú, és megmenekült a férfi, legalábbis egy időre, de a fiú nem a régi önmaga volt. Habár Colin becsapta a halált, egy szikrája megmaradt benne. Azóta sem lett a régi, még saját magát is megijesztette új énje, elüldözte magától szeretteit. A jó doktor úgy vélte megmentheti őt, és csakis ő mentheti meg, de a fiú még nem döntötte el érdemes e kockáztatni a halált az életért. Egyedül ő határozhatott.

Ez Colin Hart története és Andy Brown-é. A kisvárosé, amely szeretné visszakapni, amit elvesztett, ez Everwood története.”

2/1 - The Last Summer – Az utolsó nyár

„Nehéz elmondani pontosan mi is történt, attól függ, hogy kérdezünk róla, annyiféle verziója él a történetnek ahány ember a városban. Mindig is így volt, némelyik mese közelebb áll az igazsághoz, de sosem tudhatni melyik. Most megpróbálok visszaemlékezni azokra a napokra, felülemelkedve azon, hogy felelőseket keresek, igyekszem összerakni a képet. Annyit tudok, ami most következik.

Colin Hart temetése a tavasz első meleg napjára esett. Akik részt vettek rajta számukra az volt életük legnehezebb napja, de szerencsére ez is elmúlt. Szívesen mondanám, hogy azonnal visszatért az Everwood-i élet a szokásos kerékvágásba, de nem így volt, mire beköszöntött a nyár lassan minden kezdett a régi lenni. Bright és Amy a szokásos nyári munkájukat végezték, Ephram csatlakozott hozzájuk, de kevésbé felemelő pozíciót kapott. Delia végre összebarátkozott egy csapat lánnyal, ami nagyon fontos egy ilyen kislány számára. Andy Brown-t másrészről a város megvetése sújtotta, amely nem volt hajlandó belátni Colin műtétjének kockázatosságát, ők csak azt tudták, hogy a szeretett fiú, már nincs, és akit felelősnek tartottak érte most is köztük jár.”

„Van úgy, hogy csupán egy fejezet végén ébred rá a mesélő, hogy lehet a legfrappánsabban lezárni egy mesét. A nyár utolsó óráiban úgy tűnt mindenki készen áll a változásra; egy új kezdetre, új kalandokra, új barátokra, és néhány régire és néhány úgymond barátságra. Ha a halál emlékeztet valamire, hát az az, hogy az emberi lélek milyen rugalmas tud lenni, ha úgy akarja.”

2/10 - Unhappy Holidays – Boldogtalan Ünnepek

„Ünnepekkor ősi rituálékat végzünk, amelyek generációról generációra öröklődnek; összegyűlnek a családtagok, a barátok. Ez az ajándékosztás, a meglepetések ideje. Van meglepetés, amely dobozban bújik meg, színes papírba csomagolva, szalaggal, van, amit magunkban hordozunk, a szívünkbe rejtve és várunk a pillanatra, hogy felfedhessük.

Sajnos azonban nem minden meglepetés kellemes.”

2/11 - Family Dinamincs - Családi kötelékek

„Nagyon gyakran a vészhelyzetek hozzák össze igazán a családokat. Persze ilyenkor derülnek ki a hibák is, felszínre kerülnek olyan dolgok, amiket jobb lett volna titokban tartani, de ha kipattannak nagyon nehéz őket újra eltemetni.”

2/12 - Controlling Interest - Irányítás

„Van egy bizonyos érzés, ami a gyomrodban nőni kezd, amikor érzed, hogy elveszted az uralmadat és semmit sem tudsz tenni ellene. Nehéz, mint a gránit és éget, mint a tűz.

Gondolom mind ilyenek vagyunk, ez a természetes reakciónk a Föld megállíthatatlan forgására; próbáljuk irányítani az életünket, szerelmünket, a munkánkat és az otthonunkat, és ha ott elveszítjük az irányítást, akkor megpróbáljuk máshol visszaszerezni. Mintha attól, hogy mérgesek vagyunk megállna a világ.”

„Hihetetlen mit meg nem teszünk, hogy megtartsuk az irányítást. A világ körbe-körbe forog és mi úgy kapaszkodunk bele, hogy a kezünk belefehéredik. Pedig legszívesebben elengednénk, zuhannánk, várnánk, hogy hol landolunk.

2/13 - Forget Me Not - Ne felejts el

Az ifjúkori szerelemhez nincs fogható. Erőt ad olyan dolgokhoz, amikhez különben nem lenne bátorságunk. Sebezhetővé tesz és arra buzdít, hogy tárd ki a szíved, hogy többet adj, mint valaha, hogy szerelmes versekbe illő, szívből jövő érzelgősségeket mondj. A szerelem minden mást feledtet kivéve a szerelmet, azt az egyetlen dolgot, amiért érdemes élni, szerelmed tárgyát.

A szerelemtől ihletve hegyeket mozgatunk meg, nagyszerű dolgokat teszünk, de el is vakíthat minket, hogy elfelejtünk mindent és mindenkit, még önmagunkat is.

2/14 - No Sure Thing - Semmi sem biztos

„Már évek óta ez a porlepte kiszögellés jelenti a biztos pontot városunk reménnyel teli, hormonoktól túlfűtött ifjúságának. Egy térképen sincs rajta, de mindenki pontosan tudja hol van. Mi úgy hívjuk a Pont. Everwood számos fiatalja ezen a fel nem térképezett sziklán fedezte fel a szenvedélyt és néha a szerelmet is. Nekik egy életre a szívükbe ívódik a tájkép a Pont-ról. Egy emlék arról a különleges pillanatról, amikor minden megváltozott.”

2/15 - The L Word - A nagybetűs élet

„Hogy hogyan és milyen tempóban habzsoljuk az életet szinte mindig az életkorunk határozza meg. Ebben a versenyben már gyermekkorunktól rész veszünk és soha nem állunk meg. Mintha minél előbb a végire szeretnénk érni. Ahogy érettebbek leszünk alkalmanként lassítunk, hogy körülnézzünk és élvezzünk bizonyos pillanatokat. Ez a felnőtté válás biztos jele. Idős korunkban, amikor a tempó lelassul és a verseny a vége felé közeledik időnk legnagyobb részét emlékezéssel töltjük, és elcsodálkozunk azon, hogy vajon hová is rohantunk annyira.”

„Néha egyszerűbb tettetni, hogy minden rendben van, minthogy szembenézzünk a problémákkal. Mindenki a megszokott ritmusában éli az életét. Reméljük, hogy a mindennap ismétlődő tevékenységek távol tartják az elkerülhetetlent ameddig csak lehet. Visszatérünk a normális kerékvágásba…hátha az is időt jelent. A tettetés, a színlelés lehet az, amit soha nem növünk ki.”

2/17 - Unfinished Business - Befejezetlen ügylet

„Néha nem vagyunk tisztában azzal mennyit bírunk elviselni. Nehéz megmondani, hogy mennyi az, amit még elbírunk és mennyi az, ami alatt összeroppanunk. Szeretném azt hinni, hogy mindenki képes elviselni azt, ami rá vár. Minden csak akarat kérdése, na és persze a pozitív gondolkodásé…Van, amikor képtelenek vagyunk visszaemlékezni a nehézségekre csak reméljük, hogy valaki emlékeztet majd, hogy „voltak nehézségeid, de legyűrted őket.”

2/18- Last Looks - Utolsó pillanatok

„A változás szele - néha olyan, mint egy gyengéd fuvallat, egy megkönnyebbült sóhaj. Néha egy hirtelen széllökés mely gyorsan feledhető. Vannak esetek, amikor olyan erős, mint egy pusztító orkán, mely mindent romba dönt, mégis arra kényszerít, hogy folytassuk az életet.”

„A szív törékeny műszer. Ezért is óvjuk olyan erőteljesen, ezért adjuk oda olyan ritkán és ezért jelent olyan sokat, ha mégis megtesszük. Vannak szívek, amelyek törékenyebbek másoknál. Valahogy tisztábbak. Mint a kristály az üvegek között, de még összetörve is gyönyörűek.”

2/20 - Do or Die - Tovább kell lépni

„Vannak egyértelmű dolgok. És van, amiről jobb nem beszélni. Van, amit nem szabad hangosan kimondani. És van, amit hallanod kell, hogy el tudd hinni. De amit magunkban tartunk, azt szeretnénk igazán kimondani, de nem tesszük.”

2/21 - Your Future Awaits - Előtted a jövő

„Vannak olyan mérföldkövek az életünkben, mikor visszatekinthetünk, hogy honnan jöttünk és előrenézhetünk a jövőbe. Ha szerencsénk van a jövőnk ugyanolyan vidám, mint a múltunk, de nem mindenki szerencsés. Néha ezekben a jelentős pillanatokban meg szeretnénk állítani a világot, hogy kiélvezzük az utolsó dicső pillanatokat és elodázzuk a jövőt még egy nappal.”

„Arra tanítanak, hogy csak a jelentős pillanatokra emlékezzünk, pedig a kis lépések, amik odáig elvezettek minket ugyanolyan jelentősek. Visszatekintve észrevesszük, hogy nem csak a jó dolgok, hanem a rosszak is meghatározták, hogy kik vagyunk, és hogy kik leszünk.”

2/22 – Fordulópontok

„Az álmok világa egy kifordított világ. A gravitáció, logika és idő itt nem jelent semmit. Az álmok világa nem a mi világunk. Bár az éjszaka közepén csábít minket, eltitkolja előlünk hamisságát. Ettől olyan veszélyesek az álmok.”