INTELLIGENS FELNŐTTEK

  2005.06.25. 12:49

  II. rész

 

                        INTELLIGENS FELNŐTTEK

 

Rövid történelmi leleplezés
---------------------------

 

Érdemes röviden áttekinteni, hogyan is kezelte az intelligenciát
századunk.

 

Az intelligencia pályafutásának három, egymástól lényegesen eltérő
szakaszát különböztethetjük meg.

 

Az első szakasz a "berobbanás" szakasza. Az egész világon mindenki
az intelligenciáról beszél, de legalábbis beszél az intelligenciáról
is. Az intelligencia szó a beszédben, a sajtóban és a tudományokban is
lényegesen gyakrabban fordul elő, mint annak előtte. Az intelligenciát
tesztekkel is mérik. (Legalábbis sokan hiszik, hogy "az intelligenciát"
mérik az ún. intelligencia-tesztekkel.) Ez a mérés azonban hamar sokak
számára kellemetlenné válik. Mindenki kezd félni, különösen a vezetők,
hogy megmérik az intelligenciájukat (intelligenciahányadosukat,
IQ-jukat), és kiderül, hogy sokkal nagyobb az ambíciójuk, mint
amekkora szerény intelligenciájuk alapján indokolt, ill. jogos lenne.

 

Az intelligencia századunkbeli pályafutásának második szakasza
a kikopott divatcikk huzamos lappangásának a korszaka. Az
intelligencia hosszú időre kiszorul a közérdeklődés homlokteréből.
Csak néhány "szaktudós" foglalkozik vele, gyenge-közepes
érdeklődéssel. Mivel a világpiacon már nincs keletje, már nem is
akarják az "intelligenciakutatások" eredményeit közkinccsé tenni.
Megelégszenek az Egyesült Államok piacával, amely tudományosan ugyan
provinciális egy kissé, de piacnak azért elég nagy piac ahhoz, hogy
biztosítsa az intelligencia-tudomány és intelligencia-business
túlélését.

 

Ebben az időszakban az intelligenciával való foglalkozás belterjes
jellegűvé válik, és művelői kissé ki is sajátítják azt maguknak.
Már senki sem vitatja, hogy jogosak a kritikák, amik az intelligencia
definícióit és mérésének módjait érik. Egyesek most is egészen
mást értenek intelligencián mint mások, de ez már senkit sem zavar,
emiatt senki sem bánt senkit, érvényesül az "élni és élni hagyni"
elv. Közmegegyezés alakul ki, nem az intelligencia fogalmára,
definíciójára, hanem arra vonatkozóan, hogy nem fontos a pontos
definíció, mindenki azt ért intelligencián, amit akar, sőt már az
sem követelmény, hogy ki-ki pontosan megmondja, hogy számára mit is
jelent az intelligencia.

 

A stagnálás vagy alig-fejlődés eme szakaszában az intelligencia
fogalma köré, "a szaktudomány" derék képviselői szívós munkával sűrű
ködöt fejlesztettek. E tudományos ködben az intelligencia fogalma
teljesen elvesztette amúgy sem túl határozott körvonalait, és
mindenki által érthető, kézzelfogható kritériumokkal, vagy ha
tetszik, viszonyítási alapokkal ("etalonokkal") való megítélhetőségét,
megragadhatóságát.

 

Ennek, a befelé forduló, nagymértékben öncélú tudományos
szemléletmódnak és gyakorlatnak aztán végképp az lett az eredménye,
hogy az intelligencia fogalma (az Egyesült Államokat kivéve) teljesen
eltűnt a mindennapi életből, hiszen a hétköznapok embere csak közérthető
és kézzelfogható kritériumokkal megragadható dolgokkal tud mit kezdeni.
A mindennapok világából való kiszorulás azonban némi megkönnyebbülést
is hozott az intelligencia "szaktudósainak". Teljesen önállósodhattak,
függetlenedhettek, mivel senki sem törődött már velük, senkihez sem
kellett igazodniuk. Zavartalanul kialakíthatták, berendezhették azt
a csak saját maguktól függő, nagymértékben belterjes világot, amelyben
"a szaktudomány" derék képviselőinek már nem kell attól félniük,
hogy valakinek is sikerülhet az ő "szaktudományos" tevékenységüket
is Ä nemcsak a "kísérleti személyek" teljesítményeit Ä közérthető
és kézzelfogható intelligenciakritériumokhoz, vagy ha tetszik,
intelligenciaetalonokhoz viszonyítva, minősíteni. Napjainkra tehát nem
maradt más az intelligenciakutatás "szaktudományának" mércéjéül, csak
a saját maga által fejlesztett sűrű köd. Ez azonban nem igen elégíti
ki azokat, akik magára az intelligenciára lennének kíváncsiak, nem
pedig a köré sűrített misztikus ködre. De hát kíváncsi-e még valaki
az intelligenciára, vagy a saját intelligenciájára? Szerencsére, igen.

 

Az intelligencia pályafutásának legfrissebb, harmadik szakaszában,
napjainkban, újra élénkül és szélesedik az érdeklődés az intelligencia
iránt. Nagy érdeklődést és parázs vitákat kiváltó könyvek jelennek
meg, és még a napilapok is lehúznak egy-egy bőrt a témáról. Az biztos,
hogy egységesen elfogadott, megbízhatóan mérhető intelligencia-fogalmat
még mindig nem sikerült kiizzadnia a tudománynak, úgyhogy ma is
mindenki azt ért intelligencián, amit akar. (E téren számottevő
javulás egyhamar nem is várható.) De mára az is bizonyossá vált, hogy
az intelligencia körüli ködben van valami, ami értékes és használható.
Ha valahol köd van, ott persze megjelennek a szélhámosok. Ahol érték
van, ott is. Ahol pedig köd is és érték is együtt van, ott nyüzsögni
szoktak a szélhámosok. Az intelligencia pályafutásának legfrissebb
szakaszát a köd, az értékek, a megélénkült és kiszélesedett érdeklődés
és a szélhámosok hirtelen elszaporodása jellemzi.

 

Most újból nagyban mérnek, tesztelnek valamit, amit egyesek
intelligenciának mondanak, és ez a valami, amit intelligenciának
mondanak, annak ellenére, hogy senki sem tudja, hogy mi is az
valójában, megint mindenkit érdekel. Az intelligenciának még mindig
nincs épkézláb definíciója, de ez már végképp nem fontos. A fő az,
hogy itt az intelligencia reneszánsza. És a tesztek, amikkel Ä pontos
definíció ide, pontos definíció oda, Ä mégiscsak jellemezni lehet
valamit, kétségtelenül megdöbbentő és nagyon is elgondolkodtató
dolgokat mutatnak.

 

Az intelligenciával foglalkozó sikerkönyvek és a körülöttük fellángolt
viták biztosítják az érdeklődést. Pezseg az élet. A tömeg, az
"egyszerű ember", azonban megint csak nem lát tisztán, csak a nagy
kavargást tapasztalja. De hát szükségszerű-e, hogy ez így legyen? Nem
lehet-e az intelligenciát a valóságos, kézzelfogható dolgok világában,
közérthető módon megragadni? Úgy, hogy mindenki, "szaktudományos
segédlet" nélkül, maga is (legalább hozzávetőlegesen) meg tudja
állapítani magáról és gyermekeiről, hogy ki hogyan is áll intelligencia
dolgában? Ez nem lehetetlen kívánság.

 

(Az elemi tisztesség megkövetelné, hogy itt mindjárt legalább nagy
vonalakban meghatározzuk, hogy mi az intelligencia, és legalább
hozzávetőleges pontossággal megmondjuk azt is, hogy azt hogyan
mérjük. Ennek a kötelességünknek azonban csak később tudunk eleget
tenni. Előbb körül kell járnunk a témát, különben eltévednénk az
intelligenciát körülvevő tudományos ködben.)

 

Az intelligencia csúcsai
------------------------

 

Mindenkit érdekel az intelligencia, de mindenkit legjobban a
saját intelligenciája érdekelne. Nagyon gyakran hallunk mások
intelligenciáját minősítő megjegyzéseket, saját intelligenciánk
elfogulatlan megítélésében azonban semmi segítséget nem kapunk.
Pedig kíváncsiak lennénk rá, hogy mennyire vagyunk intelligensek,
de még inkább arra, hogy mit tegyünk, intelligenciánk fejlesztése,
kibontakoztatása érdekében. Tisztán szeretnénk látni, hogy egyáltalán
van-e lehetőség arra, hogy valaki intelligensebbé váljon, vagy pedig
ez reménytelen, mert az intelligencia mindenkinek veleszületett,
megmásíthatatlan adottsága.

 

Hogy legyen követendő példánk, az emberiség szellemóriásait
úton-útfélen odaállítják elénk, úgy, hogy már mozdulni sem lehet a
példaképektől, és mindenkinek megfájdul a nyaka, mert állandóan
fel kell néznie valamelyik szellemóriásra. Arról azonban sosem
esik szó, hogy hogyan lettek a példaképül ajánlott szellemóriások
szellemóriásokká. És ez nagyon gyanús. Ha ugyanis születni kell
erre, akkor értelmetlen a szellemóriásokat példaképül állítani azok
elé, akik nem annak születtek. Ha meg nemcsak születéssel, hanem más
módon is elérhető, hogy valaki szellemóriás legyen, akkor miért a
szellemóriások személyét, miért nem a szellemóriássá válás módjait és
lehetőségeit állítják elénk úton-útfélen? Gyanús ez bizony, nagyon
gyanús ...

 

Abban biztosan mindenki egyetért, hogy célszerű lenne már nemcsak
a csúcsokkal, hanem a felfelé vezető utakkal is foglalkozni. Hála
Istennek, vannnak ilyenek is. Mindenhonnan, minden ember pillanatnyi
helyétől, és helyzetéből vezet út felfelé is.

 

Hány intelligens ember futkároz az utcán?
-----------------------------------------

 

Ezt a kérdést meg kell fogalmaznia annak, aki az intelligencia
témájával komolyan foglalkozik. Úgy is feltehetjük a kérdést, hogy
sok vagy kevés intelligens ember van köztünk? És mi magunk, a
mezőnynek mely részében vagyunk?

 

Ki kell jelentenünk, hogy intelligensnek született gyerekek
óriási többségéből nem lesz intelligens felnőtt, mégis sokkal több
intelligens ember futkároz az utcán, mint gondolnánk. (Talán mi is
ezek közé tartozunk? Majd kiderül.) Az is igaz azonban, hogy azoknak,
akiket a közvélemény intelligenseknek tart, legfeljebb egytizede vagy
még annyi sem valóban intelligens.

 

Hogyan lehet, hogy sok ember, aki intelligensnek látszik, mégsem
az, és sok ember, aki nem látszik intelligensnek, mégis az? A válasz
egyszerű. Nagyon könnyű összetéveszteni, és nagyon gyakran össze is
tévesztjük az intelligenciát a műveltséggel, és azt hisszük a művelt
emberről, hogy intelligens, pedig nem mindig az. (A műveltség is nagy
érték persze, de nem azonos az intelligenciával.) Sok ember pedig,
aki a látszat ellenére mégis intelligens (pontosabban, képes lenne
intelligens viselkedésre is), az esetek túlnyomó többségében
bálványimádás áldozata. Ahelyett, hogy a saját lába elé nézne,
magasan a feje fölé bámul, bámulja a példaképül eléje állított
szellemóriást vagy valami más bálványt, és emiatt rendszeresen
orra esik. És a rendszeresen orra esőkben valóban nehéz észrevennünk
az intelligenciát, még akkor is, ha az megvan. Tény mindenesetre,
hogy az élet országútján csetlő-botló, rendszeresen orra eső emberek
között sokkal több képes megfelelő körülmények között intelligens
viselkedésre, mint amennyi a hétköznapok szürkeségében is
intelligenciát sugárzóan viselkedik.

 

Azoknak pedig, akik szeretnék tudni, hogy hol a helyük a mezőnyben,
az intelligensek vagy a nem intelligensek között, mindenekelőtt meg
kell tanulniuk a saját lábuk elé (is) nézni, miközben járnak, magyarán
meg kell tanulniuk helyesen eligazodni, helyesen tájékozódni. Ha ez
sikerült, akkor már arra a kérdésre is megtalálják a választ, hogy ők
maguk vajon intelligensek-e vagy nem azok. A válasz megnyugtató lesz.
Az élet dolgaiban eligazodni, helyesen tájékozódni képes ember csak
intelligens lehet, mert az intelligencia az ember felsőbbrendű
eligazodási, tájékozódási, lényegmegragadási képessége ill. ennek
érvényesülése, megnyilvánulása. Ez a képesség mindenkiben megvan.
Akiben érvényesül, azt intelligensnek nevezzük, akiben alig
érvényesül, azt nem tartjuk intelligensnek.

 

Az egyéni intelligencia megítélésénél egymástól elég jól
megkülönböztethetők a következő csoportok.

 

- Pszeudointelligens (álintelligens, valójában nem intelligens, de
valamilyen okból első pillanatra annak látszik, pl. művelt, vagy
átlagosnál lényegesen jobb a memóriája, vagy nagy gyakorlata van
valamiben).

 

- Szemiintelligens (félintelligens, félig intelligens, akinek az
intelligenciája valamilyen okból nem érvényesül teljes mértékben,
minden élethelyzetben).

 

- Nem intelligens.

 

- Intelligens.

 

(A szemiintelligensek között van egy érdekes csoport. Ebbe azok
tartoznak, akiknek intelligenciája elég fejlett ugyan, de valamilyen
okból, vagy okokból "nem használják". Ezek nem vakok, de be van kötve
a szemük, vagy csukott szemmel járnak, és ezt nagyon megszokták.)

 

Hová bújtak az intelligens emberek?
-----------------------------------

 

A tanulásnak könnyű és hatásos módja az utánzás, a példa után
való tanulás. Jó lenne keresni egy intelligens embert, és utánozni
viselkedését. Nem lesz azonban könnyű dolga annak, aki az intelligens
viselkedést egy intelligens embertől szeretné ellesni. Meg kell
hagyni, valóban ritkán találkozhatunk intelligens emberekkel, akiket
követhetnénk. Úgy tűnik, mintha az intelligens emberek elbújtak volna
valahová, és hiába keressük őket. Kiábrándító hallgatni és olvasni pl.
a Nobel díjasok semmitmondó nyilatkozatait, az akadémiák tagjainak
üres frázisait, a tudálékos professzorokat, a mindent megmagyarázó
pszichológusokat. Amit ma mondanak, holnapra majdnem mind meg lesz
cáfolva. Még műveltséget sem igen tudunk ellesni tőlük, nemhogy
intelligenciát. A lábunk elé nézést, az orra esések nélküli járást
azonban a magunk erejéből, teljesen önállóan is megtanulhatjuk, csak
fegyelmezettség kell hozzá. Nem kell mást tennünk, mint rászoktatni
magunkat arra, hogy mindenből, amiből csak tudunk, vonjunk le minden
hasznosítható tanulságot, és kényszerítsük magunkat a levont
tanulságok hasznosítására. Még ha az intelligens emberek el is
bújtak valahová (biztos megvan az okuk erre), az intelligencia,
azaz a minden emberben meglevő felsőbbrendű eligazodási, tájékozódási,
lényegmegragadási képesség nem bújt el, mindenkinek a keze ügyében
van, csak élni kell vele (ez persze nem mindig könnyű).

 

Kezdjünk tehát tájékozódni!
---------------------------

 

Áttekintés, eligazodás, helyes tájékozódás nélkül semmiben sem
vihetjük sokra, ezek birtokában azonban a maximumot érhetjük el,
amit a lehetőségek egyáltalán megengednek számunkra.

 

Az áttekintés, eligazodás, helyes tájékozódás nélkülözhetetlen eleme
a helyes megkülönböztetés, azaz, hogy az éppen fontos szempontokból
különbözőket különbözőként kezeljünk, a nem különbözőket pedig nem
különbözőként. Az intelligens és a nem intelligens nyilván különbözik
egymástól. Mikben különbözik az intelligens viselkedés a nem
intelligenstől? Hibákban, hiányokban, mulasztásokban. Ha minden hibát,
hiányt, mulasztást sikerült kizárnunk, akkor viselkedésünk intelligens
viselkedés lesz. Így, még ha nincsenek is intelligens emberek a
körünkben, akikről le lehetne másolni az intelligens viselkedést,
a mindenütt bőségesen megfigyelhető hibák, hiányok, mulasztások
alkalmasak arra, hogy pontosan megállapítsuk, hogy mikben különbözik
az intelligens viselkedés a nem intelligenstől.

 

Mindenki szerkeszthet magának teszteket
---------------------------------------

 

Ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy valami milyen nehéz, mekkora "a
tömege", a kérdésre egy mérleg segítségével felelhetünk. A választ
szabványosan kilogrammokban szoktuk megadni. Hasonló módon, valamilyen
mérőeszköz igénybevételével szoktunk felelni az olyan kérdésekre, hogy
valami milyen hosszú, mekkora az elektromos ellenállása stb. A választ
ilyenkor méterben, ohmban stb. szoktuk megadni. Ha kíváncsiak vagyunk
rá, hogy egy embernek mennyi a vérnyomása, akkor megmérjük ... Az
efféle példákat hosszan sorolhatnánk, úgy tűnik, hogy ha valamilyen
jellemzőre, valamilyen tulajdonságra kíváncsiak vagyunk, akkor nem
kell mást tennünk, mint előkapni valamilyen mérőeszközt és elvégezni a
mérést. Ez azonban csak látszat, mert nem mindenre van mérőeszközünk.

 

Egy nagyon egyszerű példa!
--------------------------

 

Ha nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy embernek mennyi a vérnyomása,
hanem arra, hogy "milyen erős", akkor mit mérjünk?

 

Megmérhetjük például

 

- karizmának körméretét (centiméterben),
- azt, hogy mekkora távot képes futni 1 perc alatt (méterben),
- azt, hogy mekkora távot képes úszni 1 perc alatt (méterben),
  (mindegy, hogy hogyan!?),
- azt, hogy mennyi szenet tud felhordani az első emeletre 1 óra
  alatt (mázsában).

 

Adjuk össze a számokat, és az összeget nyilvánítsuk a szóban forgó
személy erősségét jellemző számnak! Nem mást csináltunk ezzel, mint
alkottunk egy "tesztet", amellyel el lehet dönteni, hogy ki milyen
erős. Eljárásunkat persze nem mindenki fogadja majd el. Ellenfeleink
a többé-kevésbé megalapozott ellenvetések tömegét fogják felhozni.
Megkérdezik például, hogy miért hagytuk ki a hegynek felfelé futást,
és miért nem eleven borjúkat kell a második emeletre felvinni, az
ugyanis sokkal jobban mutatja valakinek az erejét, hiszen a rúgkapáló
borjút cipelés közben még le is kell fogni, hogy ne rúgkapáljon.

 

Lássunk egy másik példát!
-------------------------

 

Arra vagyunk kíváncsiak, hogy ki milyen jó háziasszony. Mit mérjünk?

 

- Azt, hogy milyen jól főz?
- Azt, hogy milyen jól látja el gyermekeit?
- Azt, hogy milyen jól látja el férjét?
- Azt, hogy mennyire rendes?
- Azt, hogy mennyire tiszta?

 

Hogyan mérjük ezeket? Mérés helyett pontozást is alkalmazhatunk,
iskolai jegyeket is adhatunk. A legrosszabb jegy legyen 1 pont, a
legjobb 5 pont!

 

Osztályozzuk tehát a háziasszonyt!

 

- főzés,
- gyermekek ellátása,
- férje ellátása,
- rendesség,
- tisztaság

 

"tantárgyakból"!

 

Adjuk össze az osztályzatokat, és mint előbb, az összeget nyilvánítsuk
"a háziasszonyi alkalmasság" mérőszámának! Ezzel a számmal jellemezni
lehet, hogy ki milyen jó háziasszony. Nyilvánvaló persze, hogy más
tantárgyakat is választhattunk volna, és más pontozási rendszert
is alkalmazhattunk volna, és ugyanaz a háziasszony más-más
tantárgyrendszer és pontozási rendszer szerint megítélve egészen
különböző teljesítményűnek bizonyulhat. Az is érezhető azonban, hogy
ezzel a módszerrel tudunk szerkeszteni olyan mérőszámot, amellyel már
elég jól jellemezni lehet, hogy ki milyen jó háziasszony.

 

És most jön a lényeg. Mit csináljunk, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy
ki mennyire intelligens? Mindenképpen el kell menni egy pszichológushoz,
és fizetni kell érte, hogy egy "intelligenciateszttel" megállapítsa,
hogy mennyire vagyunk intelligensek?

 

Mi magunk is (elég pontosan) meg tudjuk mondani valakiről, hogy
mennyire jó háziasszony. Ő maga is elég jól el tudja végezni a saját
minősítését. Nem lehetne ugyanezt megtenni az intelligenciával is?
Dehogyisnem. Nincs szükség másra, mint ügyesen kiválasztani a bírálati
szempontokat ("tantárgyakat"), és ügyesen megállapítani hozzájuk a
pontozási módszert.

 

Ki intelligens? Ki nem az? Ki mennyire az vagy nem az?
------------------------------------------------------

 

Volt már szó róla, hogy mikben különbözik az intelligens viselkedés
a nem intelligenstől. Hibákban, hiányokban, mulasztásokban. Ha minden
hibát, hiányt, mulasztást sikerült kizárnunk, akkor viselkedésünk
intelligens viselkedés lesz.

 

Mik tehát a nem intelligens viselkedés tipikus hibái? (Amiknek
elkövetése jellemző a nem intelligens viselkedésre, amiket bírálati
szempontokként is használhatunk az intelligens és a nem intelligens
viselkedés megkülönböztetésénél?) A legjellemzőbb, leglényegesebb
hibák a következők.

 

A nem intelligens:

 

- Nem helyesen veszi figyelembe a lehetőségeket (pl. lényeges
  lehetőségeket nem vesz figyelembe, nem létező lehetőségeket
  létezőként kezel).
- Nem helyesen értékeli a lehetőségeket (pl. előnyösnek minősít
  hátrányos, vagy nem létező lehetőségeket, hátrányosnak minősít
  előnyös lehetőségeket).
- Választásnál nem egy legértékesebb (viselkedési) lehetőséget
  választ.
- Ha jól választott, nem valósítja meg a kiválasztott legértékesebb
  viselkedési lehetőséget, sőt esetleg meg sem kezdi a megvalósítását.
- Nem végez ellenőrzéseket, vagy ha végez, nem minden szükséges
  szempontból és módon végzi.

 

                                    *

 

- Nem helyesen állapítja meg, hogy életében, feladataiban miknek és mi
  szerepe van vagy lehet.
- Nem helyesen veszi figyelembe, a fontos szerepű tényezők jellemzőit,
  tulajdonságait.
- Nem helyesen veszi figyelembe, a viszonyokat, kapcsolatokat,
  összefüggéseket, vonatkozásokat.
- Nem helyesen kezeli, azokat az állapotokat, helyzeteket, amiknek
  életében, feladataiban szerepe van vagy lehet.
- Nem helyesen veszi figyelembe, nem így használja, azokat a
  műveleteket és műveletvégzőket amiknek életében, feladataiban
  szerepe van vagy lehet.
- Nem helyesen veszi figyelembe, nem így kezeli, azokat a
  folyamatokat, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet.

 

                                    *

 

- Nem, vagy nem helyesen kíséri figyelemmel az igények és a
  lehetőségek alakulását,
- Nem, vagy nem helyesen értékeli az igényeket és a lehetőségeket,
  és ezek alakulását,
- Nem, vagy nem helyesen tudatosítja és fogadja el, hogy mikről kell
  és lehet lemondani, miknek a fejében.
- Nem, a legértékesebb igénykielégítési folyamatok megvalósulása
  érdekében alakítja az igényeket és a lehetőségeket.
- Nem, vagy nem helyesen gondoskodik az előkészítésről, a
  felkészülésről.
- Nem, vagy nem helyesen gondoskodik a hozzávalókról (pl. a fontos
  dolgokra nem hagy elég időt, nem biztosít elég pénzt, energiát,
  figyelmet).
- Nem, vagy nem helyesen gondoskodik a szükséges tartalékokról.
- Nem, vagy nem helyesen kezeli a többleteket és a hiányokat,nem
  helyesen oldja meg az elosztási feladatokat.
- Nem, vagy nem helyesen gondoskodik az okok elemzéséről, a
  következmények kezeléséről, a tanulságok levonásáról.

 

Ilyen tehát a nem intelligens viselkedésű ember. A felsorolt hibákból
könnyen megfogalmazhatjuk azokat a "tantárgyakat" is, amelyekből az
intelligens ember, "az élet iskolájában" általában jól vizsgázik.
Ezek a következők.

 

- Lehetőségek figyelembevétele
- Lehetőségek értékelése
- Választás, döntés
- Megvalósítás
- Ellenőrzés
- Szereplők, szerepek figyelembevétele és kezelése
- Jellemzés, (tulajdonságok figyelembevétele és kezelése)
- Viszonyok, kapcsolatok, összefüggések, vonatkozások figyelembevétele
  és kezelése
- Állapotok, helyzetek figyelembevétele és kezelése
- Műveletek és műveletvégzők figyelembevétele és kezelése
- Folyamatok figyelembevétele és kezelése
- Igények és lehetőségek alakulásának figyelemmel kísérése
- Igények és lehetőségek alakulásának értékelése
- Lemondás tudatosítása és elfogadása
- Igény- és a lehetőségalakítás
- Előkészítés, felkészülés
- Hozzávalókról való gondoskodás
- Szükséges tartalékokról való gondoskodás
- Elosztás, többlet- és hiánykezelés
- Okok elemzése, következmények kezelése, tanulságok levonása

 

Ezek tehát azok a tantárgyak, amelyekből az intelligens ember "az élet
iskolájában" állandóan jelesre vizsgázik.

 

(Természetesen mint minden nézőponttól függő dolgon, ezen a
felsoroláson is lehet vitatkozni. Persze inkább csak úgy, hogy valaki
bővíteni akarja a "tantárgyak" listáját. Mivel azonban az esetleges
indokolt bővítést senki sem gátolja, a vitának nem sok értelme lenne.)

 

Mik az intelligencia kézzelfogható, mindenki által világosan
------------------------------------------------------------
megállapítható ismertetőjegyei?
-------------------------------

 

Az intelligencia kézzelfogható, mindenki által világosan megállapítható
ismertetőjegyei lényegében azok, amik az "intelligenciatantárgyakból"
való jeles eredményt biztosítják. Tehát az, ha valaki

 

- helyesen veszi figyelembe a lehetőségeket,
- helyesen értékeli a lehetőségeket,
- mindig egy legértékesebb viselkedési lehetőséget választ,
- megvalósítja a kiválasztott legértékesebb viselkedési lehetőséget,
  de legalábbis megkezdi a megvalósítását, (és addig folytatja, amíg
  valami előre nem látott akadály meg nem hiúsítja a folytatást),
- ellenőrzéseket végez, minden szükséges alkalommal, szempontból és
  módon,
- fontosságuknak megfelelően, és helyesen veszi figyelembe, így
  kezeli, használja, ill. alkalmazza azokat, amiknek életében,
  feladataiban szerepe van vagy lehet,
- fontosságuknak megfelelően, és helyesen veszi figyelembe, így
  kezeli, használja, ill. alkalmazza azoknak a jellemzőit,
  tulajdonságait, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy
  lehet, és ezek szerepeit, helyesen végzi a jellemzést,
- fontosságuknak megfelelően, és helyesen veszi figyelembe,
  így kezeli, használja, ill. alkalmazza azokat a viszonyokat,
  kapcsolatokat, összefüggéseket, vonatkozásokat, amiknek életében,
  feladataiban szerepe van vagy lehet,
- fontosságuknak megfelelően, és helyesen veszi figyelembe, így
  kezeli, használja, ill. alkalmazza azokat az állapotokat, helyzeteket,
  amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet,
- fontosságuknak megfelelően, és helyesen veszi figyelembe, így
  kezeli, használja, ill. alkalmazza azokat a műveleteket és
  műveletvégzőket, amiknek életében, feladataiban szerepe van
  vagy lehet,
- fontosságuknak megfelelően, és helyesen veszi figyelembe, így
  kezeli, használja, ill. alkalmazza azokat a folyamatokat, amiknek
  életében, feladataiban szerepe van vagy lehet,
- helyesen kíséri figyelemmel az igények és a lehetőségek alakulását,
- helyesen értékeli az igényeket és a lehetőségeket és ezek
  alakulását,
- tudatosítja és elfogadja, hogy mikről kell és lehet lemondani,
  miknek a fejében,
- úgy alakítja az igényeket és a lehetőségeket, hogy a legértékesebb
  igénykielégítési folyamatok valósulhassanak meg,
- helyesen gondoskodik az előkészítésről, a felkészülésről,
- helyesen gondoskodik a hozzávalókról,
- helyesen gondoskodik a szükséges tartalékokról,
- helyesen kezeli a hiányokat és a többleteket, helyesen oldja meg az
  elosztási feladatokat,
- helyesen gondoskodik az okok elemzéséről, a következmények
  kezeléséről, a tanulságok levonásáról.

 

Mit csináljon az a felnőtt, aki szeretné az intelligenciája
-----------------------------------------------------------
érvényesülését akadályozó korlátokat felszámolni?
-------------------------------------------------

 

Az intelligencia határozott és biztos jele, ha valaki észreveszi
és tudatosítja a hibákat, amiket elkövetett és azok okait is. Aki
szeretné az intelligenciája érvényesülését akadályozó korlátokat
felszámolni, annak nem kell mást tennie, mint fegyelmezetten
gyakorolni az "intelligenciatantárgyakat". Tehát

 

- mindig (helyesen) vegye figyelembe a lehetőségeket,
- mindig (helyesen) értékelje a lehetőségeket, (az intelligens több
  lehetőséget szokott figyelembe venni, és azokat körültekintőbben
  szokta értékelni),
- mindig egy legértékesebb viselkedési lehetőséget válasszon,
- (helyesen és időben) valósítsa meg a kiválasztott legértékesebb
  viselkedési lehetőséget, ne legyen hebehurgya, de sült galambra se
  várjon,
- végezzen ellenőrzéseket, minden szükséges szempontból és módon,
- fontosságuknak megfelelően, és helyesen vegye figyelembe, így
  kezelje, használja, ill. alkalmazza azokat, amiknek életében,
  feladataiban szerepe van vagy lehet, és ezek szerepeit,
- fontosságuknak megfelelően, és helyesen vegye figyelembe, így
  kezelje, használja, ill. alkalmazza azoknak a jellemzőit,
  tulajdonságait, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy
  lehet,
- fontosságuknak megfelelően, és helyesen vegye figyelembe, így
  kezelje, használja, ill. alkalmazza azokat a viszonyokat,
  kapcsolatokat, összefüggéseket, vonatkozásokat, amiknek életében,
  feladataiban szerepe van vagy lehet,
- fontosságuknak megfelelően, és helyesen vegye figyelembe, így
  kezelje, használja, ill. alkalmazza azokat az állapotokat,
  helyzeteket, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet,
- fontosságuknak megfelelően, és helyesen vegye figyelembe, így
  kezelje, használja, ill. alkalmazza azokat a műveleteket és
  műveletvégzőket, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy
  lehet,
- fontosságuknak megfelelően, és helyesen vegye figyelembe, így
  kezelje, használja, ill. alkalmazza azokat a folyamatokat, amiknek
  életében, feladataiban szerepe van vagy lehet,
- (helyesen) kísérje figyelemmel az igények és a lehetőségek
  alakulását,
- (helyesen) értékelje az igényeket és a lehetőségeket és ezek
  alakulását,
- tudatosítsa és fogadja el, hogy mikről kell és lehet lemondani,
  miknek a fejében,
- úgy alakítsa az igényeket és a lehetőségeket, hogy a legértékesebb
  igénykielégítési folyamatok valósulhassanak meg,
- (helyesen) gondoskodjon az előkészítésről, a felkészülésről,
- (helyesen) gondoskodjon a hozzávalókról,
- (helyesen) gondoskodjon a szükséges tartalékokról,
- (helyesen) kezelje a hiányokat és többleteket, helyesen végezze az
  elosztási műveleteket,
- (helyesen) gondoskodjon az okok elemzéséről, a következmények
  kezeléséről, a tanulságok levonásáról.

 

Az olvasónak biztosan feltűnt, hogy most harmadszor ismételjük
el ugyanazt a listát, más megfogalmazásban. Ez nem véletlen.
Nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy az intelligens viselkedéshez az
"intelligenciatantárgyak" követelményeit állandóan szem előtt kell
tartanunk. Ahhoz pedig, hogy szem előtt tartsunk valamit, azt tudnunk
is kell. A tudáshoz pedig meg kell tanulnunk, amit tudni akarunk.
A különböző szempontból végzett háromszori felsorolással a megtanulást
is elő akartuk segíteni. Ha tehettük volna, még többször is
elismételtük volna a követelményeket. Például Ä a lélektani okokból
nagyon hasznos Ä egyes szám első személyben fogalmazva, a következő
módon.

 

- Mindig helyesen veszem figyelembe a lehetőségeket.
- Mindig helyesen értékelem a lehetőségeket.
- Mindig egy legértékesebb viselkedési lehetőséget választok.

 

Az olvasóra hagyjuk a folytatást, azzal a feladattal megtoldva,
hogy vegye számba és írjon egy kis dolgozatot arról, hogy mi haszon
származhat ugyanannak a dolognak különböző szempontokból való ismételt
szemügyrevételéből.

 

Mi kell még az intelligenciánk érvényesüléséhez?
------------------------------------------------

 

Láttuk, hogy mindenki saját maga is megállapíthatja magáról, vagy
másokról, hogy mennyire intelligens. Nem kell mást tennie mint
sorra vennie a "Lehetőségfigyelembevétel", a "Lehetőségértékelés",
a "Választás", a "Megvalósítás", az "Ellenőrzés", és a többi
"intelligenciatantárgyat", és ezek szerint osztályozni, pontozni
saját magát, vagy azt a személyt, akinek intelligenciáját meg akarja
becsülni.

 

Az is nyilvánvaló, hogy magunk és gyermekeink intelligenciájának
fejlesztéséhez nélkülözhetetlen, hogy az "intelligenciatantárgyakat"
gyakoroljuk, ill. gyakoroltassuk. Természetes azonban felvetni
azt a kérdést is, hogy ez elég-e az intelligenciakibontakozás
elősegítéséhez.

 

Ha azt tapasztaljuk, hogy valami nem megy, annak oka van. Ésszerűbb
dolog megkeresni az okokat és kiküszöbölni azokat, mint tovább
erőlködni. Rengetegszer tapasztaljuk, hogy intelligenciánk valamilyen
ok miatt mintha megbénult volna. Utána meg újból jól működik. Mik
lehetnek ennek a jelenségnek az okai?

 

Az egyik ok testi. Közönséges fáradtság, vagy táplálkozáshiány,
esetleg betegség. A másik ok lelki. Lelki feszültségek, zavarok
teljesen megbéníthatják intelligenciánk működését. Az is igaz, hogy
ha valaki lelkileg rendben van, annak intelligenciája "olajozottan"
szokott működni. Aki sikert akar, annak az "intelligenciatantárgyakat"
ki kell még egészítenie két tantárggyal. Ezek a

 

- testi karbantartás és a
- lelki karbantartás

 

nélkülözhetetlenül fontos tantárgyai.

 

A testi és a lelki karbantartás
-------------------------------

 

Régen iskolai tantárgy volt az "egészségtan". Ma nem az. Ezért nem
mindenki tudja, hogy testi egészsége rendbentartásával, hogyan kell
foglalkozni, pedig erre is szükség van intelligenciánk fejlesztése és
érvényesítése érdekében.

 

A lelki egészség karbantartásával sem nagyon törődünk manapság. Pedig
ez egyszerűbb, mint a testi egészség karbantartása (de nem mindig
könnyű dolog). Nem kell mást tenni, mint jótulajdonságokat gyakorolni,
a rosszakról meg leszokni.

 

Lássunk példákat! Jó például, ha valaki

 

- áldozatkész,
- bátor (de nem felelőtlenül vakmerő),
- becsületes,
- belátó,
- békés,
- boldog,
- bölcs,
- derűs,
- egyenes,
- egységes,
- elégedett,
- elfogulatlan,
- előrelátó,
- erkölcsös,
- erőshitű,
- éber,
- értelmesen élő,
- "észre tért" (levonta kudarcaiból a helyes következtetéseket,
  és teljes odaadással, elszántsággal éli a helyes életet),
- fejlődő,
- felelősségtudó,
- felszabadult,
- figyelmes,
- gondos,
- gondolkodó,
- hálásszívű,
- haza- és közösségszerető,
- helyét, hivatását megtalált,
- helyes tudatú,
- helyén levő (fizikailag és lelkileg mindig ott van ahol helyes,
  nem kujtorog, kóvályog ide-oda),
- hősies,
- hűséges,
- igaz,
- irgalmas,
- jó,
- jóindulatú,
- jó kedélyű,
- jóra elszánt,
- készséges,
- kitartó,
- komoly,
- lelkiismeretes,
- lendületes,
- lényeglátó,
- magára talált,
- megbocsátó,
- megfontolt,
- mély érzésű,
- munkaszerető,
- nagyvonalú,
- nyugodt,
- okos,
- önfegyelmező,
- örömteli,
- összeszedett,
- pontos,
- rendezett,
- rendszerető,
- segítőkész,
- serény,
- szerény (de nem szolgalelkű),
- szeretetteljes,
- szorgalmas,
- takarékos,
- tanuló beállítottságú (nem tekinti magát befejezettnek, állandóan
  gyakorol, fejleszti magát),
- tiszta,
- transzcendens értékeket tisztelő, szerető,
- türelmes,
stb.

 

Mik ártanak az intelligencia érvényesülésének?
----------------------------------------------

 

A helyes életvezetésben mindig egyidejűleg kell figyelni azokra is,
amiket el akarunk érni, de azokra is, amiket el akarunk kerülni.
Intelligenciánk érvényesülését gátló olyan állapotokat, mint például
a következők, kerülnünk kell.

 

- aggodalom,
- álnokság,
- bosszú(vágy),
- dicsekvés,
- gőg,
- gyűlölet,
- elégedetlenkedés,
- elkeseredettség,
- fegyelmezetlenség,
- felelőtlenség,
- felületesség,
- feszültség,
- fékevesztettség,
- félelem,
- féltékenység,
- fukarság,
- gyávaság,
- harag,
- ingerültség,
- irigység,
- kapkodás,
- kábaság,
- keserűség,
- kettőslelkűség,
- kicsinyesség,
- kiszolgáltatottság,
- lehangoltság, kedvetlenség
- léhaság,
- megosztottság,
- nyugtalankodás,
- önállótlanság,
- önimádat,
- önmarcangolás,
- önsajnálat,
- önzés,
- pazarlás,
- piszkosság,
- rendetlenség,
- restség,
- rosszkedv,
- sóvárgás,
- szeretetlenség,
- szertelenség,
- szétszórtság,
- szomorúság,
- szorongás,
- tehetetlenkedés,
- tohonyaság,
- türelmetlenség.

 

Nagyon hasznos szem előtt tartanunk az intelligencia és a jókedély
közti összefüggést. A jókedély nagyrészt intelligencia kérdése.
Az intelligencia hat a kedélyre. A jókedély hat az intelligencia
érvényesülésére. (A jókedélyt sose tévesszük össze a jó hangulattal,
se a léha vihogással, se a felelőtlen szórakozással!)

 

Gyakorlati, technikai kérdések
------------------------------

 

Az intelligenciát különféle kérdőívek kitöltésével és feladványok
megoldásával szokták vizsgálni és mérni. Az a személy aki tudni
szeretné, hogy mennyire intelligens elmegy egy pszichológushoz,
kifizeti a vizsgálat árát, a pszichológus pedig közli vele, hogy
mennyire intelligens.

 

Van aki ennyivel meg is elégszik. Mit csináljanak azonban azok
az emberek, akik igényesebbek, és az intelligenciavizsgálat
eredményétől függően, vagy attól függetlenül, szeretnének évről-évre
intelligensebbek lenni, szeretnék, ha intelligenciájuk évről-évre
egyre jobban kibontakozna. Oldjanak meg talán minél több olyan
feladványt, amilyenekkel az intelligencia tesztekben találkoztak,
hogy amikor legközelebb elmennek intelligenciájukat megméretni, akkor
intelligensebbeknek bizonyuljanak? Ugye ezt senki sem tartaná komoly
dolognak? Pedig a "tudomány" ma csak ezt az egyetlen komolytalan
lehetőséget kínálja azoknak, akik szeretnének úgy munkálkodni
intelligenciájuk kibontakoztatásán, hogy intelligenciájuk fejlettségét
időről-időre számszerűen jellemezve is ellenőrizni kívánják.

 

Nyilvánvaló, hogy gyakorlati szempontból csak az lehet jó
intelligenciamérési módszer, amellyel egy személy intelligenciáját
saját maga, vagy őt jól ismerő más személyek is megbízhatóan
megítélhetik, mégpedig korlátlan gyakorisággal.

 

Egy ilyen egyszerű és könnyen használható intelligenciamérési
módszert ajánlunk a következőkben, amely úgy alkot számszerű
értékítéletet, hogy megbecsüli az intelligens viselkedés minden
lényeges alkotóelemének érvényesülését, és ezt közvetlenül teszi,
nem pedig a feladványmegoldó készség olyan közvetett és vitatható
eredményeire támaszkodva, melyekben már az is bizonytalan, hogy az
intelligens viselkedés minden lényeges alkotóeleme szerephez jut-e
egyáltalán.

 

Saját intelligenciánk számszerű megbecsléséhez vegyük sorra a "Mik az
intelligencia kézzelfogható, mindenki által világosan megállapítható
ismertetőjegyei?" című rész listájának megállapításait a testi és
lelki karbantartási követelményekkel kiegészítve. Osztályozzuk
magunkat e 22 szempont szerint, az iskolában szokásos módon!

 

Ha valakinek a jegyei között egyetlen elégtelen (1) is előfordul,
akkor intelligenciája elégtelen (1). Ha a jegyek között előfordul
az elégséges (2), de elégtelen jegy nincs, akkor az intelligencia
elégséges (2). Ha sem elégtelen sem elégséges jegy nem fordul elő,
akkor

 

66...76 összpontszámnál az intelligencia közepes (3),
77...87 összpontszámnál az intelligencia jó (4),
88...98 összpontszámnál az intelligencia kiváló (5),
99...110 összpontszámnál a szóban forgó személy zseniális
("hiperintelligens").

 

Mi van a lexikonokban?
----------------------

 

Az intelligencia fogalmával és mérésével kapcsolatos legfontosabb
gyakorlati problémák megtárgyalásának végére érve, nem lenne illő
tovább halogatni azt a kérdést, aminek tisztázásával kellett volna
kezdeni munkálkodásunkat, hogy t.i. mi is az intelligencia
tulajdonképp.

 

A lexikonokban az intelligencia címszónál általában olyasféléket
találunk, mint

 

- értelem, ész, felfogóképesség, értelmesség,
- műveltség, egyéni kultúra,
- értelmiség (mint társadalmi réteg).

 

Az intelligens pedig azt jelentheti, hogy valaki

 

- értelmes, eszes,
- művelt,
- megértő, belátó.

 

Lexikonokban általában hiába keresünk egyértelmű meghatározást az
intelligenciára.

 

A lélektan tudományához is hiába fordulunk világos és gyakorlatban
is használható intelligenciadefiníció igényével. A lélektan tudománya
művelőinek (bevallottan) nem fő törekvése, hogy pontos definícióról
gondoskodjanak. Úgy kerülik meg a kérdést, hogy "az intelligencia az,
amit intelligenciatesztekkel mérünk". (Úgy hangzik ez, mintha azt
mondanánk, hogy hőmérséklet az, amit hőmérővel mérünk.) Ez ugyan több
a semminél, de csak szükségmegoldás, amely kielégítetlenül hagyja a
gondolkodó embert.

 

Az igazi gondolkodás nem szükségmegoldások összeeszkábálását, sőt még
csak nem is szigorúan logikus lépések egymásutánját jelenti, amit
valahány lépés után valamilyen okból abba szoktak hagyni, hanem az
igazi gondolkodás a teljes igazság elérésére való törekvés, amit a
teljes igazság elérése előtt nem szabad abbahagyni.

 

Az intelligenciára vonatkozó legfontosabb igazság az lenne, hogy
mi is tulajdonképp az intelligencia. Ennek az igazságnak még nem
vagyunk minden részletre vonatkozóan teljesen a birtokában, de
nyugodtan leszögezhetjük, hogy az intelligencia egy képesség, az
élet dolgaiban való eligazodás, helyesen tájékozódás képessége. Az
intelligencia az ember felsőbbrendű eligazodási, tájékozódási, lényeg-
és problémamegragadási valamint problémamegoldási képessége ill. ennek
érvényesülése, megnyilvánulása. Ez a képesség Ä mint már hangoztattuk
Ä mindenkiben megvan. Akiben érvényesül, azt intelligensnek nevezzük,
akiben alig érvényesül, azt nem tartjuk intelligensnek.

 

Az élet feladatmegoldások, problémamegoldások folyamata. Mindenki
érzékeli a problémák szorítását, mindenki érzékeli és szenvedi a
problémák meglétéből eredő kellemetlenségeket. Van aki csak érzékeli
és csak szenvedi, vannak azonban olyanok is, akik nemcsak érzékelik
és szenvedik a problémák meglétéből eredő kellemetlenségeket, hanem
magukat a problémákat is képesek meglátni, megragadni és meg is
oldani. Ezek az intelligens emberek.