INTELLIGENS GYEREKEK - INTELLIGENS FELNŐTTEK

  2005.06.25. 12:46

INTELLIGENS GYEREKEK - INTELLIGENS FELNŐTTEK

 

                                Írta:

 

                            Pogány Csaba
                          okl. matematikus

 

Bevezetés
---------

 

Az intelligencia, különösen saját intelligenciája, mindenkit érdekel.
Rengeteget beszéltek és írtak már az intelligenciáról, amitől azonban
nem sokan lettek intelligensebbek, de még okosabbak sem. A "tudománynak"
még odáig sem sikerült eljutnia, hogy megnyugtatóan tisztázza, mik
az azonosságok és mik a különbözőségek, aközött, hogy valaki okos,
elmés, szellemes, művelt vagy intelligens, az olyan, közérdeklődésre
számot tartó kérdések megoldásáról ne is beszéljünk, mint például a
következők.

 

Az emberiség hány százaléka születik intelligensnek?

 

Sok intelligens kisgyerekből miért és hogyan válik szürke, cseppet sem
intelligens viselkedésű felnőtt?

 

Mik az intelligencia kézzelfogható ismertetőjegyei?

 

Hogyan menthetjük meg minél több intelligens kisgyermek
intelligenciáját?

 

Mit csináljon az a felnőtt, aki szeretné az intelligenciája
érvényesülését akadályozó korlátokat felszámolni?

 

Hogyan állapíthatja meg ki-ki saját magáról, hogy mennyire
intelligens?

 

Ez a munka pont ezekre, a gyakorlati szempontból fontos, és az
érdeklődés középpontjában levő kérdésekre keresi a gyakorlati választ.

 

 

 

                               I. rész

 

                        INTELLIGENS GYEREKEK

 

Az első jelek
-------------

 

A közepes képességek, az átlagos intelligencia megnyilatkozásai nem
keltenek feltűnést. Ezekből semmi figyelemreméltó következtetést nem
tudunk levonni. A legtermészetesebb, a legmegszokottabb dolog, hogy
valami közepes. A kiemelkedően jó, vagy a szokatlanul rossz kelti
fel az érdeklődést. Így van ez az intelligenciával is. A kisgyerekek
lépegetése a fejlődés megszokott lépcsőfokain (bármennyire is
csodálatos maga a jelenség) mindenki előtt természetes. Joggal kelt
azonban feltűnést, ha egy-egy kisgyerek nem lépegetve halad a fejlődés
lépcsőin, hanem kettesével vagy hármasával veszi a fokokat, vagy
időnként nagyobbakat ugrik. Ezek, a kettesével, hármasával vett
fokok, a kisebb nagyobb ugrások az átlagon felüli intelligencia első,
észrevehető jelei, amik már joggal ragadják meg figyelmünket. Azok a
kisgyerekek, akiknél akárcsak egy-két ilyen szokatlan felvillanás is
előfordul, biztosra vehető, hogy az átlagosnál intelligensebbek,
helyesebben, biztosra vehető, hogy képesek lehetnek az átlagosnál
intelligensebbé válni.

 

Tagadhatatlan és egyben megdöbbentő az a tény, hogy azoknak a
kisgyerekeknek a száma, akiknél átlagon felüli intelligenciára
(biztosan) utaló jelek többször is meggyőzően mutatkoznak,
sokszorosan meghaladja azoknak a felnőtteknek a számát, akiket
valóban intelligenseknek kell minősítenünk.

 

Hová lesz közben az a sok-sok intelligens kisgyerek? Hogyan
lesz belőlük szürke tömegember? És hányan is vannak valójában?
Az emberiség hány százaléka születik intelligensnek? És egyáltalán,
miből következtethetünk egy kisgyerek intelligens voltára?

 

Felvillanások
-------------

 

Egy kisgyereket nagyanyja türelmesen tanítgat az önálló
felöltözködésre.

 

Az unoka nagyon hamar rájön, hogy a felöltözés elkerülhetetlen része a
cipőfűzés, és a cipő befűzésében és kifűzésében semmi érdekes nincs,
ez bizony nagyon unalmas munka, ráadásul még az is csak többszöri
kísérletre sikerül, hogy egy-egy lyukba befűzze a cipőfűzőt. Jobb
tehát, ha más végzi el helyette ezeket a kellemetlen tennivalókat.

 

Egy reggel a nagyanya szeretettel noszogatja unokáját, hogy keljen ki
az ágyból. A következő párbeszéd zajlik.

 

- Kelj fel kis porontyom, és öltözz fel, nagy gyerek vagy már!
- Nem tudok.
- Mit nem tudsz?
- Felöltözni.
- Miért nem tudsz? Tegnap még mindent tudtál.
- Nem tudok.
- Mit nem tudsz? Bújj ki az ágyból, és húzd fel a harisnyát!
- Nem tudom.
- Miért ne tudnád felhúzni a harisnyádat?
- Nem tudom hol van.
- Ott van az ágyad mellett a széken, húzd fel, te már magad is fel
  tudod húzni.
- Nem tudom.
- Dehogynem tudod. Miért ne tudnád felhúzni a harisnyádat?
- Nem tudom melyik a balharisnya és melyik a jobbharisnya...

 

                                    *

 

A ceruza és a radír használatára oktat egy kisgyereket egy felnőtt.
Rajzol valamit, utána pedig kiradírozza. Magyarázat is van hozzá
persze. "Most rajzolok egy pontot. Látod? Most kiradírozom. Volt
pont, nincs pont." A kisgyereket azonban nem nyugtatja meg ez a
varázsszöveg, és megkérdezi, hogy "Hová lett a pont? Most a radírban
van?"...

 

                                    *

 

Az "egyforma" szó jelentését és használatát már megtanulta a kisgyerek,
gyakran alkalmazza is a kifejezést, hiszen az összehasonlítás nemcsak
fontos, hanem érdekes művelet is, amit minden gyerek nagy kedvvel
szokott gyakorolni. Olyankor azonban, amikor nem egyforma dolgok
külömbözőformájúságát kell kifejeznie, ez a kisgyerek a "nem egyforma"
helyett következetesen azt mondja, hogy "kétforma"...

 

                                    *

 

Hajdanvolt falusi, osztatlan iskola elsőosztályos tanulója egyszer csak
sírva fakadt. A tanító megkérdezi, hogy miért sír. A gyerek azt
válaszolta, hogy értett mindent, amit a tanító mondott, de nem tudja,
hogyan álljon a kör alá. A tanítónak kis gondolkodásába került, mire
rájött, hogy ő, miközben a felsősöknek magyarázott, úgy kezdte egyik
mondatát, hogy "kör alatt azt értjük"...

 

                                    *

 

A felsorolt történetekhez hasonló történeteket figyelmes szülők tíz-
és százezrei tudnának mesélni gyermekeikről. Intelligens kisgyerekek
hatalmas tömegéről van tehát szó, akik azonban néhány év leforgása
alatt majdnem mind elszürkülnek. Hányan is lehetnek? Az emberiség
hány százaléka születik intelligensnek? Véleményünk szerint ez a szám
legalább 30-40 százalék, de az sem zárható ki, hogy az emberiségnek
több mint fele intelligensnek születik.

 

Az intelligenciafelvillanásokból azonban Ä ritka kivételektől
eltekintve Ä nem állandó fény lesz, hanem sötétség, de legalábbis
félhomály... Intelligens kisgyerekek millióiban véglegesen elakad
az intelligencia kibontakozása...

 

Mi az oka az elakadásnak?
-------------------------

 

Mik akasztják meg az intelligencia kibontakozását? Baktériumok?
Vírusok? Zord időjárás? Egyik sem. Majdnem mindig emberek az okozói
ennek a csonkulásnak, elkorcsosulásnak. A következőkben sorra vesszük
a leggyakoribb intelligencia-megakasztó, intelligencia-korcsosító
hatásokat.

 

"Csodálatos vagy." - "Hülye vagy?"
----------------------------------

 

A legsúlyosabb intelligencia-megakasztó, intelligencia-korcsosító
hatás a szülők korlátolt, mondhatnánk "primitív" viselkedése. A
primitív szülői viselkedésnek két szélsőséges fajtája van. Az egyik
csak dicsér, csak jutalmaz, a másik csak szid, csak büntet. (Mindegyik
szélsőség súlyos érzelmi problémákkal terheli a gyerekeket. A gyerekek
szeretnék ezeket a problémákat megoldani, de nem képesek rá. Lelki
energiájukat felemészti a számukra megoldhatatlan problémák megoldásán
való sikertelen fáradozás. Ebben, a lelki energiákat felemésztő,
kiuzsorázott állapotban aztán elakad, majd sorvadásnak indul az
intelligencia kibontakozása.)

 

Az első esetben a szülők mást sem mondanak a gyereknek, mint azt,
hogy "Okos vagy, ügyes vagy, szép vagy, erős vagy" stb. A kisgyerek
állandóan csak ezt a dicséretáradatot hallja, és hamar el is hiszi.
Nem kell azonban sok idő ahhoz, hogy az élet kíméletlenül belegázoljon
ebbe a hazug módon kialakított világba, és kiderüljön, hogy ő nem is
okos, nem is ügyes, nem is szép, nem is erős. Az eredmény belső válság
lesz; állandósult kétségek, és megszámlálhatatlan belső és külső
probléma kialakulása.

 

A második esetben a kisgyerekeknek csak a hibás megnyilatkozásait
veszik észre a szülők, és mivel ilyenek általában szép számmal
előfordulnak, a kisgyerekek állandó szidás, büntetés légkörében
élnek. Sok szülő érett gondolkodást vár el néhány éves gyerekeitől,
és amikor ezt nem tapasztalja, dühbe gurul. Divat manapság hülyézni a
kisgyerekeket. (Egy ifjú anya két villamosmegálló között 8-szor
hülyézte le, egyébként nagyon is értelmes, csak egy kicsit élénk
csemetéjét, egyetlen hasraesési "bűncselekmény" miatt. "Hülye vagy?
Mondd, te teljesen hülye vagy? Normális vagy te egyáltalán?" Ä
visította, és közben Ä tisztítási szándékkal Ä kente szét a sarat
a kisgyerek nadrágja térdén.)

 

Nyugalomhiány
-------------

 

A zaklatott, ideges, feszültségekkel telített légkör a gyerekeket
nagymértékben terheli, szinte megbénítja. Minden egészséges
fejlődéshez nyugalom kell, különösen áll ez az intelligencia
kibontakozására, amelynek a belső (és külső) nyugalom az egyik
legfontosabb és nélkülözhetetlen kelléke.

 

A tévé
------

 

A kisgyerekek számára a legbiztosabb tömeges intelligencia-megakasztó,
intelligencia-bénító a televíziónézés. Hosszú listát  (vádiratot)
lehetne összeállítani a tévénézés káros hatásairól. Most csak kettőt
emelünk ki ezek közül.

 

A tévé sorvasztja a kisgyerek vizuális aktivitását, alkotóképességét,
és ezzel vizuális kultúráját (is). Olyanok lesznek a gyerekek
szellemileg mint a pépekkel és vitaminokkal mesterségesen táplált
nagybetegek. Nem tanulnak meg rágni, mert a pépet nem kell, és nem
is lehet megrágni, az önálló táplálékszerzésről, a táplálékért való
megküzdésről ne is beszéljünk. A tévéképernyőn mozgóképet, mégpedig
gyorsan mozgó képet lát a gyerek. Nincs idő gondolkodni, elemezni,
a kép-pépet nyelni kell. Az állóképet, amit nézegetni tanulmányozni
lehet, és kell is, és ezáltal a tanulmányozás által fejleszti az
elmét, a képzelőerőt, a vizuális készséget, az aktív vizuális
kultúrát, a tévé kiszorította a gyerekek életéből.

 

Azok a szülők, akik gondoskodnak róla, hogy gyermekeiknek minél több
értékes, részletgazdag, tanulságos és gondosan készített "állókép"
(rajz, fénykép, festmény, metszet) álljon rendelkezésére, és teljesen
kikapcsolják gyermekeik életéből a tévét, azok a szülők gyermekeik
intelligenciájának kifejlődéséért többet tesznek, mintha 10 éves
korukig "elit óvodába" és "elit iskolába" járatnák őket.

 

Számtalan hipnózistapasztalat bizonyítja, hogy a rossz emlékek
lerakódnak az emberben, és életünk végéig hatnak valamilyen módon.
Nem kell bizonygatni, hogy a rossz emlékek leggyakrabban rossz
hatásúak. Azt is tapasztalhatja mindenki, hogy mennyi rossz hatású
képet töm bele a nézőbe a tévé egy óra alatt. Azok a gyerekek, akik
megmenekülnek ezektől, az életük végéig ható rossz benyomásoktól,
nagy előnnyel indulnak az életharcban.

 

A tévéjáték és a számítógépes játékok
-------------------------------------

 

A tévéjátékok és a számítógépes játékok között vannak ugyan érdekesek
és fejlesztő hatásúak is, többségük azonban ostoba, primitív, és csak
időpocsékolásra alkalmas. Jobb kerülni ezeket.

 

Mintahiány, példahiány
----------------------

 

A kisgyerekek egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlenek a jó minták,
a jó példák. Köztudott, hogy a férfiaknak általában nagyobb az
agytérfogata, és nagyobb a testi ereje. A nők a megértés, a
türelem, a család testi és lelki életben tartása terén rendelkeznek
többletadottságokkal. Mind a kisfiúknak, mind a kislányoknak
nélkülözhetetlen mind a férfi és apa, mind pedig a nő és anya
minta. Ezekre elsősorban közvetlen utánzás miatt van szükségük,
tőlük tanulhatják a férfi és apa ill. a nő és anya szerepet. De a
tanulásban gyakran nem az a minta, amit felnőtt fejjel gondolnánk.
A következetesség, a szigor inkább férfi és apa tulajdonság, a
gyengédség, a megértés, a szeretet inkább női és anyai. A kisgyerekek
azonban gyakran az apától tanulják a gyengédséget, a megértést, a
szeretetet, mert az erőt és hatalmat megtestesítő apának erre igazán
nem lenne szüksége, de ha mégis csinálja, ez figyelemreméltóbb,
mint a fizikailag gyengébb anya ilyen viselkedése, aki erre szinte
predestinálva van. Fordítva is igaz. A kisgyerek gyakran a lágyságot,
puhaságot megtestesítő anyától tanulja a következetességet és a
szigort, mert ez az anyánál figyelemreméltóbb, mint a fizikailag
erősebb apánál, akinél ez természetes.

 

A kisgyerekek számára a legfontosabb és legértékesebb minta a teljes
család. A család által biztosított mintákat máshonnan és mással
nemigen lehet pótolni. A kisgyerekeknek azonban, ahhoz, hogy
intelligenciájuk kibontakozhasson, még rengeteg olyan jó és rossz
példára is szükségük van, amelyekhez csak ritkán jutnak hozzá a
családban. (A rossz példákra természetesen nem utánzás céljából, hanem
tanulságok levonása miatt van szükségük.) Külön tanulmányt igényelne
a fontosabb mintatípusok felsorolása, itt csak egy egyszerűbbet, és
egy bonyolultabbat említünk. Az egyszerűbb egy szeg beverése, fába,
kalapáccsal, a bonyolultabb a sütés-főzés mestersége. Sok-sok hibás
és jó példa látásán, megtapasztalásán, a tapasztalatok hasznosításán
keresztül vezet az út a szerszámok intelligens használatához és a
sütés-főzés műveleteinek intelligens végzéséhez is. (Van olyan férfi
aki élete végéig nem tanul meg rendesen beverni egy szöget egy darab
fába, és olyan nő is akad szép számmal, aki élete végéig nem jut el
odáig, hogy képes legyen egy ehető csirkepaprikást előállítani.)

 

Nagyon nehéz elképzelni, hogy egy kisfiú intelligenciája barkácsolás
nélkül helyesen fejlődjön. A sütés-főzés pedig ugyanaz a lányoknál,
mint a barkácsolás a fiúknál. A kislányoknál a játékbabákkal való
"szakszerű" foglalkozás, és később a babaruhavarrás, mással nem
pótolható intelligenciafejlesztő és intelligenciakibontakoztató
tevékenység.

 

Nagyon fontos persze, hogy a fiúk is ismerjék meg a főzés és a varrás
legfontosabb elemeit, a lányok pedig a barkácsolás minimumát. Nem
lehet túl intelligens az a férfi, aki nem tud egy gombot felvarrni, de
az a nő sem, aki képtelen sikerrel használni egy villáskulcsot, mert
fogalma sincs arról, hogy van balmenetes és jobbmenetes csavar, de ha
hallott is ilyesmiről, nem tudja, hogy melyiket mikor merrefelé kell
forgatni.

 

Különös gondja legyen a szülőknek arra, hogy a gyerekeik kezébe csak
jóminőségű szerszámok, munkaeszközök kerüljenek, és oktassák is őket
ezek biztonságos kezelésére.

 

Csak minden szempontból ízléses, "szép" játékbabát vegyünk a
kislányoknak! A torz vagy csúnya játékbaba a kislányok kezében
biztos jele a szülők alacsony szinten megrekedt intelligenciájának.
Különbséget kell azonban tenni a torz és csúnya és az egyszerű játékok
között. A torz és a csúnya mindenképp kerülendő, mert káros hatású.
Számos példa bizonyítja azonban, hogy a gyerekek gyakran jobban
kedvelik egyik-másik egyszerű és olcsó játékukat, mint a drágábbakat.
Áll ez természetesen a kislányok babáira is. Nem ritka, hogy egy
egészen egyszerű "rongybaba" a kislány kedvence, megelőzve más,
drága babákat.

 

Unatkozás
---------

 

Az unatkozás rossz tanácsadó, ez köztudott. Emellett még nagyon rossz,
kiszárító, sorvasztó hatású lelkiállapot is. Ha hosszabb ideig tart,
akkor fásulttá, közönyössé szürkítheti vagy ingerültté teheti a
gyerekeket.

 

Az unatkozástól minden szülőnek elemi kötelessége mentesíteni
gyerekeit. Kevesen tudják azonban, hogy az unatkozás ellen a
legrosszabb módszer, ha szórakoztató vagy élvezetes dolgokról
gondoskodunk a gyerekeknek. Értékes elfoglaltságról kell gondoskodni,
olyanról, amely fejlesztő és a gyerekek érdeklődését is megragadja.
Nem szabad a kisgyereket rászoktatni arra, hogy mindig élvezetes és
szórakoztató dolgokról gondoskodnak a számára. Az  élvezetes és
szórakoztató dolgok tárháza hamar kimerül, és az utána következő
unalom szenvedését még a kiábrándultság és a csalódottság is fokozza.

 

Azt is kevesen tudják, hogy a legtöbb gyereket, még a
legintelligensebbeket is, előbb meg kell tanítani arra, hogy
megkeresse, hogy miben mi az érdekes. Vannak szülők, akik éberen
figyelik, hogy mi érdekli csemetéiket, pedig azok még azt sem
tudják, hogy mik azok amik iránt érdemes érdeklődniük.

 

Feladathiány, bírálathiány
--------------------------

 

Az intelligencia kibontakozását, érvényesülését a jó feladatok, a
megoldásukkal való egészséges birkózás, a helyesen kritikus környezet
segíti legjobban.

 

Kérlelhetetlenül szigorú intelligenciavizsga nekünk felnőtteknek, hogy

 

- tudunk-e gyermekeinknek és magunknak jó feladatokról gondoskodni,
- tudjuk-e gyermekeinknek és magunknak, a mindenképp elvégzendő
  kényszerű feladatokat olyanokkal vegyíteni, hogy e vegyülék a
  lehetőségekhez képest a lehető legfejlesztőbb legyen,
- tudjuk-e biztosítani a helyes megítélést, elbírálást.

 

A hibák helytelen kezelése
--------------------------
(A hibák javításának, a tanulságok levonásának elmaradása)
----------------------------------------------------------

 

Minden ember követ el hibákat. Az intelligens is. Az intelligens
embert a kevésbé intelligenstől az elkövetett hibák alapján is meg
lehet különböztetni, de sokkal megbízhatóbb ítéletet alkothatunk, ha
embereknek a hibákhoz való viszonyát vizsgáljuk. Hogyan viszonyul az
intelligens ember a már elkövetett hibákhoz? Hogyan dolgozza fel az
eseményt? Hogyan tervezi meg, és hajtja végre a javítást (ha ennek van
értelme)? Hogyan és milyen tanulságokat von le a hibákból? A gyerekek
intelligenciájának kibontakozása hamar megakad, vagy lefékeződik, ha a
szülők nem tanítják meg őket a saját és a mások hibáihoz való helyes
viszonyulásra, arra, hogy hogyan kerüljék a hibákat, hogyan tervezzék
meg, és hogyan hajtsák végre a javítást, hogyan és milyen tanulságokat
vonjanak le a hibákból. A hibák életünk főszereplői. A helyes
kezelésükön rengeteg múlik. A helyes kezelés viszont azon múlik,
hogy ki hogyan vonja le a tanulságokat a hibákból. A gyerekeket erre
is meg kell tanítani. A gyerekekkel közösen végzett hibaelemzés és
tanulságlevonás olyan szülői tevékenység, amelyet semmi mással pótolni
nem lehet, nemcsak nevelési, hanem intelligenciakibontakoztatási
szempontból sem.

 

Az értelmes beszélgetés hiánya
------------------------------

 

Az intelligenciakibontakozást súlyosan hátráltatja, sőt véglegesen meg
is akaszthatja, ha a gyerekek megszokják a felelőtlen fecsegést. (Ez
a veszély elég nagy, hiszen manapság ugyancsak sokan vannak, akiktől
megtanulhatják az ilyesmit.) Az is káros lehet azonban, ha nem akad a
gyerekeknek értelmes beszélgetőtárs. Az értelmes beszéd elsajátítása
szinte nélkülözhetetlen követelmény ahhoz, hogy valaki a logikus
gondolkodást is elsajátítsa. Sajnos manapság a pontos, értelmes
beszéd ugyanolyan ritka, mint a logikus gondolkodás. Egyiknek sincs
becsülete, hiszen naponta tapasztaljuk, hogy milyen sok az olyan
sikeres ember, aki sem a pontos, értelmes beszédben, sem a logikus
gondolkodásban nem jeleskedik.

 

Okos beszélgetőtárs nélkül a gyerekek nehezen vagy sehogy sem tudnak
megbirkózni a beszélt nyelv olyan Ä logikai szempontból nagyon
jelentős Ä buktatóival, csapdáival, mint pl. amikor a modoros
felnőtt a "valamennyi" szót használja a "minden" helyett. (A logikus
gondolkodás egyik alapművelete annak a megállapítása, hogy egy
összességnek hány eleméről van, ill. lehet szó. Aki a "valamennyi"
és a "minden" szó között nem tesz különbséget, az képtelen a
legfontosabb logikai műveletek helyes elvégzésére. Emiatt azonban
manapság senkit sem szorítanak háttérbe akár naponta szerepelhet
az ország nyilvánossága előtt.)

 

Intelligens beszélgetőtárs segítsége nélkül a gyerekeknek csak
nehezen vagy sehogy sem sikerül tudatosítaniuk azt a rendkívül fontos
igazságot, hogy a nyelv nem mindennek a kifejezésére képes. Nem
mindennek van neve. A világ fontos dolgainak csak egy részét tudjuk
nyelvi eszközökkel megragadni. Aki ezt nem tudja, menthetetlenül
beleragad a szavak világába, menthetetlenül szavakban, nyelvi
eszközökkel fog gondolkodni, tehát az intelligenciája egysíkú,
nyelvileg korlátozott intelligencia marad. Az intelligens ember a
teljes valóságban (nemcsak annak nyelvileg kifejezhető részében,
"modelljében") él, összeszedetten, figyelve. A csend nem jelenti
számára az élettelenséget. Nincs a szavak világába bezárva, nem kell
állandóan kifelé fordulva beszédre vagy beszédlehetőségre lesnie, ha
"be akar kapcsolódni az életbe."

 

A rossz mesék
-------------

 

A rossz meséknek rendkívül nagy szerepe van abban, hogy rengeteg
gyerek intelligenciájának kibontakozása megfeneklik, különösen
manapság, amikor már a rádión és a tévén keresztül is zúdul a rossz
mese felnőttekre, gyerekekre egyaránt. A "mese" téma olyan fontos,
hogy könyvet kellene róla írni. Itt csak a rossz mesék rendkívül káros
voltára hívhatjuk fel a figyelmet.

 

A kitalált, nem valóságos meséknél sokkal érdekesebbek és értékesebbek
azok a "mesék" amiket a valóság kínál. Olyanok mint például, a
következők. Hogyan és miért süllyedt el a Titanic? Hogyan folyik a
munka egy bányában, egy kohászati üzemben, egy pályaudvaron, egy
iskolában? Mi zajlik egy méhkasban, egy hangyabolyban? Hogyan él egy
ideális család? stb.

 

A rossz játékok
---------------

 

A rossz játékok, a rossz mesékhez hasonlóan, károsan befolyásolják
az intelligencia kibontakozását. A játékok szerepét nem lehet
túlbecsülni. Ha a játékok jók, akkor, a gyerekek intelligenciája
gyorsan fejlődik, de ha rosszak, akkor biztosan károsodik, lassul vagy
megakad intelligenciájuk kibontakozása. A jó és rossz játékokról, a
játszás jó és rossz módjairól, a jó és rossz játékszerekről köteteket
lehetne írni.

 

A gyerekek intelligenciáját fejlesztő játékokról gondoskodni
elsősorban nem pénz kérdése, hanem szülői intelligenciáé és szereteté.
A jó játékok hiánya elsősorban nem a környezet pénzügyi szegénységéről,
hanem a környezet gondolatszegénységéről árulkodik. Szép számmal
találhatunk unatkozó kisgyerekeket drága játékok tömege között is.
Ezekkel a játékokkal azonban, magas áruk ellenére mégsem lehet igazán
jól játszani, mert a gyártók a módos szülők pénztárcáját célozták meg,
a gyerekek igazi (fejlődési) igényeinek szolgálata helyett.

 

Eligazításhiány, tájékozatlanság
--------------------------------

 

A gyerekeknek el kell igazodniuk a világban. Ebben az eligazodásban
segítségre van szükségük. Az eligazodáshoz a legszükségesebbeket
időben meg kell kapniuk, ellenkező esetben károsodik, de legalábbis
aránytalanul késhet intelligenciájuk kibontakozása. Az élet
legfontosabb területeire vonatkozóan világosan és egyértelműen
tudniuk kell a gyerekeknek, hogy miből, hogyan, mi lesz. Tudniuk kell
a megkülönböztetés, az összehasonlítás, a megítélés szempontjait és
módszereit. Tudniuk kell, hogy mik az értékek, mik a jók, és mik a
kerülendők, a rosszak.

 

Pszichológiai kártételek
------------------------

 

Jaj annak a tehetséges kisgyereknek, akinek intelligenciája
kibontakoztatását "hozzáértő szakemberek" kezeire bízták szüleik.
Lesz ott minden, önidentitás, önmegvalósítás, kreativitás, csak
egészséges fejlődés nem.

 

Gyengekezűség, túlszigor, ridegség
----------------------------------

 

A gyengekezű, a tehetetlenül lágy és a túl szigorú, és rideg szülő
egyformán kárt okoz gyermekeinek. Sem a szétfolyó fegyelmezetlen
élet, sem a túl sok tilalomfával teletűzdelt világ nem kedvez az
intelligencia kibontakozásának. A helyes nevelés persze nem az, hogy
egyforma arányban vegyítjük a gyengekezűséget a túlszigorral, hanem
az, hogy egyformán kerüljük mindkét káros végletet. (A "Csodálatos
vagy." - "Hülye vagy?" primitív egyoldalúsága rokon téma, de nem
azonos a gyengekezűség ill. a túlszigor kérdéskörével.)

 

Szeretethiány
-------------

 

Akár hívő valaki, akár nem, érdemes elgondolkodnia egy közel
kétezeréves meghökkentő vallási megállapításon: "Szeretet az Isten",
vagy ahogyan még fordítják, "Az Isten szeretet". Tehát a legnagyobb,
a legjobb, a legtökéletesebb, a leghatalmasabb a szeretet, vagy, a
szeretet a legnagyobb, a legjobb, a legtökéletesebb, a leghatalmasabb.
Ahogyan Istent sokan félremagyarázzák, hamis dolgokról hiszik, hogy
Isten, éppúgy a szeretetet is sokan félremagyarázzák, és olyanokról
hiszik, hogy szeretet, amiknek semmi köze a szeretethez. Az ilyen
kisiklásoknak pedig a gyerekek nevelésében, és a gyerekek
intelligenciája kibontakoztatásában végzetes és jóvátehetetlen
hatásai vannak.

 

Ha egy szülő valóban sikeres akar lenni gyermekei intelligenciájának
kibontakoztatásában, sose tévessze szem elől, hogy a legtöbb a
helyes szereteten múlik. Tehát első dolga kell, hogy legyen minden
gyerekekkel foglalkozó felnőttnek, hogy tételesen összegyűjti,
megtanulja és állandóan szem előtt tartja, hogy mi számít helyes
szeretetnek, és mi nem az.

 

A test helytelen kezelése
-------------------------

 

Sokan túlértékelik a testet. Az embert testi ereje, előnyös külső
megjelenése szerint ítélik meg. Mások elhanyagolják testüket, mintha
nem is hozzájuk tartozna. Mindkét véglet káros mind az intelligencia
fejlődésére mind pedig érvényesülésére.

 

A megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, táplálkozás, testmozgás és a
megfelelő öltözködés biztosítása a szülők feladata. A szülőknek arról
is gondoskodniuk kell, hogy a gyerekek értékrendjében ezek a javak a
helyükre kerüljenek.

 

Miket kerüljünk?
----------------

 

Röviden áttekintettük, hogy intelligens kisgyerekek tömegeiből
mitől lesz néhány év leforgása alatt elkorcsosult intelligenciájú
tömegember.

 

Foglaljuk össze, hogy mik a legkárosabbak a gyerekek intelligenciájának
kibontakozására! Ezek a következők:

 

- Agyondicsérés vagy agyonszidás
  ("Csodálatos vagy." - "Hülye vagy?")
- Gyengekezűség, túlszigor, ridegség
- Nyugalomhiány
- Szeretethiány
- A képernyő előtt elpocsékolt idő
- Mintahiány, példahiány
- Unatkozás
- Feladathiány, bírálathiány
- A hibák helytelen kezelése (a hibák javításának, a tanulságok
  levonásának elmaradása)
- Az értelmes beszélgetés hiánya
- Rossz mesék
- Rossz játékok
- Eligazításhiány, tájékozatlanság
- Pszichológiai kártételek
- A test helytelen kezelése, a testi egészség elhanyagolása,
  gondozatlansága (nem a gyerekek saját igényeinek megfelelő
  mennyiségű és minőségű alvás, táplálkozás, öltözék, testmozgás)

 

E lista alapján a szülők könnyen megállapíthatják, hogy gyermekeik
intelligenciafejlődését veszélyezteti-e valami, és ha igen, mennyire
és mi veszélyezteti.

 

Hogyan menthetjük meg minél több kisgyermek intelligenciáját?
-------------------------------------------------------------

 

Az előbbi intelligenciafejlődés-fenyegetettségi, és
-veszélyeztetettségi listából az is kiolvasható, hogy gyermekeink
intelligenciáját a következő követelmények teljesítésével menthetjük
meg.

 

- A valóságnak megfelelő értékeléssel (Csak indokoltan dicsérjünk
  és szidjunk! A legkevesebb legyen a szidás, ennél több a dicséret,
  mindkettőnél több az együttérző bátorítás, biztatás.)
- Meleg, derűs, de következetes és fegyelmezett légkörrel,
- A belső és külső nyugalom, feszültségmentesség biztosításával,
- Okos, előrelátó szeretettel,
- A tévé hang és kép kikapcsolásával,
- Hasznos, értékes, fejlesztő minták, példák biztosításával,
- Az unatkozás kiküszöbölésével,
- Jó feladatok biztosításával és ezek megoldásának fejlesztő
  elbírálásával,
- A hibák helyes kezelésével (a hibák javításának, a tanulságok
  levonásának gyakorlásával),
- Értelmes beszélgetéssel,
- A rossz mesék kerülésével,
- Jó játszási lehetőségek, jó játékok biztosításával,
- Okos, érhető eligazítással, életkornak megfelelő tájékoztatással,
- Pszichológiai kártételek megakadályozásával,
- A test helyes kezelésével, a testi egészség gondozásával (a gyerekek
  saját igényeinek megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, táplálkozás,
  öltözék, testmozgás biztosításával)

 

Jó, ha a szülők elbírálják és osztályozzák magukat, az iskolában
szokásos módon aszerint, hogy a felsorolt 15 követelményt milyen
mértékben sikerül teljesíteniük.

 

Ha a jegyek között előfordul az elégtelen (1), akkor a szülők
intelligenciavédelemből elégtelenre vizsgáztak. Ha a legrosszabb
jegy elégséges (2), akkor az intelligenciavédelem elégséges. Ha sem
elégtelen sem elégséges jegy nem fordul elő, akkor:

 

45...54 összpontszámnál az intelligenciavédelem közepes (3).
55...64 összpontszámnál az intelligenciavédelem jó (4).
65...75 összpontszámnál önmagukat túlértékelve végezték az osztályzást.

 

Intelligenciavédelemből senkinek nem lehet jelese a Föld hátán!