A szorongás szemölcsei

„Egyszerűen nem tudom, mitévő legyek – mondta Júlia.  – Fiam állapota csak súlyosbodik!” Júlia hangja mély együttérzésről tanúskodott. Hét éves, vidám fián, Andráson egyik pillanatról a másikra erőteljes szorongás lett úrrá, látszólag minden megmagyarázható ok nélkül.

A fiú elsősorban azért kezdett el aggódni, nehogy szülei elhagyják, vagy meghaljanak, vagy nehogy valaki betörjön a lakásukba, és a barátai nehogy strébernek tartsák, és kiközösítsék. Kis dolgok is nyugtalanítani kezdték. Étkezési szokásai megváltoztak, könnyen elpityeredett, és általában véve feszültnek tűnt. A szülei nem tudták, mitévők legyenek.

„Fél éve még kutya baja volt – állította Júlia. – Most viszont láthatólag minden aggasztja. Normális mindez, vagy András netán orvosi segítségre szorul?”

Valamilyen mértékben minden gyermeknél előfordul a szorongás. Időn- ként mindegyikőjükre rátör a félelem, a depresszió vagy a túlzott érzékenység. Az Egyesült Államokban azonban a gyermekeknek legalább 10%-a olyan súlyos szorongásban szenved, amely meggátolja őket mindennapos normális tevékenységeik végzésében.

Az aggódás és a félelem egy egészséges gyermek életének is természetes velejárói. Ezek az Istentől kapott érzelmek arra motiválják őket, hogy a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen magatartásformákat sajátítsanak el. Ezek az emóciók jobban ösztönzik őket például arra, hogy kialakuljon bennük a másokhoz való alkalmazkodás képessége. Ha a gyermek sosem él át effajta érzelmeket, tulajdonképpen fejlődési rendellenességről beszélhetünk. Abban az esetben, ha a gyermeki szorongás nem fordul elő túlságosan gyakran, vagy intenzitása és időtartama nem aggasztó, a szülőknek általában nem kell szakmai segítséget kérniük.

Akár „normális”, akár inkább András szorongásához hasonlít gyermekünk félelme, segíthetünk neki, hogy egészséges legyen az érzelemvilága. Ami- kor az alapvető információk birtokában vagyunk, amikor tudjuk, milyen utat mutassunk, és Isten segítsége a rendelkezésünkre áll, akkor segíteni tudunk gyermekünknek, hogy saját érzelmeit Isten Igéjének tükrében lássa. Elmondhatjuk neki, hogy a családunk olyan hely, ahol nyugodtan szembe- nézhet saját érzéseivel, és ki is fejezheti azokat. Elsajátíthatja tőlünk azokat a szavakat, melyek az érzések megfelelő kifejezéséhez szükségesek. Segítségünkkel megtanulhatja, hogyan lehet a szorongás inkább a hasznára, mintsem a kárára.

Mi is a szorongás?

Az első lépés a szorongással, aggódással való megbirkózásban az, ha pontosan megértjük, mit jelent.

A Nemzetközi pszichiátriai magazin (International Journal of Psychiatry) egyik számában A. J. Lewis leírja a legtöbb klinikai szorongás jellemzőjét: olyan érzelmi állapot, mely a félelem, vagy ahhoz hasonló érzelem szubjektív megtapasztalásával jár; az emóció kellemetlen; a jövőre irányul; nincsen felismerhető fenyegetettség, vagy a veszélyforrás (racionálisan megvizsgálva) nincs arányban azzal az érzelemmel, melyet látszólag kivált; a szorongást szubjektív testi kényelmetlenség érzet kíséri; egészségügyi panaszok lépnek fel. Más szóval a szorongás erőteljes félelemmel jár, mely látszólag a semmiből tör rá az emberre, és olyan erőteljes, hogy látható jelek kísérik.

Ne aggódjunk! A fenti meghatározások egyikét sem kell gyermekünknek megtanítanunk. Viszont minél tisztábban megértjük, mi is valójában a szorongás, annál inkább készen állunk rá, hogy gyermekünknél is felismerjük.

Az egészséges nyugtalanság és az egészségtelen szorongás

A szorongás kezdetén valami nyugtalanítani kezd bennünket. Amikor valaki vagy valami fontos a számunkra, és észreveszünk egy olyan helyzetet vagy problémát, amely azt veszélyeztetheti, akkor a nyugtalanság természetes és egészséges emberi reakciónak számít. A szorongás legtöbbünk számára a nyugtalanság második fázisánál kezdődik. Miközben azon törjük a fejünket, hogyan is oldhatnánk meg azt a problémát, amely természetes nyugtalanságérzetünket okozta, végigfut az agyunkon mindaz a szörnyűség, borzalom és rémség is, amely netán be- következhet. Ha nem vagyunk elég óvatosak, a végén úgy is érezzük magunkat, mintha a borzalmak már meg is történtek volna. A gyermekek különösen hajlamosak az ilyesfajta érzelmekre és gondolatokra.

A szorongásnak sem minden fajtája rossz. Bizonyos mértékben egy kis szorongás javíthatja például a teljesítményt. Az „Önmagunk megértésének művészete”  (The Art of Understanding Yourself – Zondervan) c. könyvében Cecil Osborne a következőket mondja: „Nem minden szorongás rombol. A szorongás kreatív oldala például arra ösztönöz bennünket, hogy reggel kikeljünk az ágyból, és munkába induljunk. Az édesanya belső aggódásából indíttatva reagál gyermeke sírására. Hirtelen veszélyhelyzetben több adrenalint küld szervezetünk a véráramba, és felkészít a menekülésre vagy a küzdelemre. Ez nem más, mint az Istentől kapott ösztönös reakció a félelemre. A félelem akkor veszti el kreativitását, és válik pusztítóvá, amikor a szorongás mindenünket átjárva meggátolja hatékonyságunkat.”

Az egészséges nyugtalanság könnyen egészségtelen szorongássá válhat. Ez esetben gyermekünk meg- szokott életvitelében változásokat észlelhetünk. Júlia akkor jött rá, hogy fia aggódása kezd egészségtelenné válni, amikor András étkezési és kapcsolatteremtési szokásai stb. megváltoztak.

Hogyan ismerhetjük fel a káros szorongást? Ezek lehetnek a szimptómái: túlérzékenység, szétszórtság, nyugtalanság, sírás, kiabálás, túlzott gondolkozás, álmatlanság, a fenyegető veszélyek elemzése, rémálmok, rossz étvágy, izzadás, gyomorizgalom, hányinger, légzési nehézségek és izomrángás (tikkelés). Az egészségtelen aggódás kísérőjele lehet még a rettegés, a rossz előérzet vagy nyugtalanság, és a túlzott belemerülés egy vélt vagy valós problémába. A szorongó gyermek könnyen megijed, és szinte keresi mindazt, amiért aggódhat. Gyakran zavarba jön, rossz elő- érzet gyötri, és túlzottan szorong olyan mindennapi helyzetek miatt, melyek másokat hidegen hagynak. Sokszor kevésbé népszerű, kreatív vagy rugalmas, mint társai, viszont befolyásolhatóbb, határozatlanabb, óvatosabb és merevebb is egyben.

Továbbá az egészségtelen szorongás a következő területeken hoz változást:

• Az aktivitás szintjében és a koncentrációban: az aktív gyermek közömbössé és érdektelenné válik; a nyugodt gyermek viszont hirtelen túlzott aktivitásba csap át, és csök- ken a koncentrálóképessége.
• Az étvágyban: ez akár étvágycsök- kenésben vagy falánkságban is megnyilvánulhat. A szorongás ki- hatással lehet az emésztésre, has- fájást és egyéb kellemetlen tüneteket okozva.
• A beszédben (ide soroljuk a némaságot, a túlzott beszédességet, és/vagy a dadogást).
• A szobatisztaságban: ágybavizelés és beszékelés fordulhat elő a már szobatiszta gyermeknél, ha nagyfokú szorongást él át.
• Az alvási szokásokban (álmatlanság, rémálmok, nyugtalan alvás vagy aluszékonyság).
• Testi panaszok léphetnek fel (krónikus fejfájás, hasi panaszok, szédülés, kiütések és fáradékonyság), melyeknek nincs szervi eredetű oka.

A kutatások szerint a túlzottan szorongó általános- és középiskolások rosszabbul teljesítenek az intelligencia- és teljesítmény teszteken. Ebből arra következtethetünk, hogy a szorongás gátolja a képességek hatékony használatát. A szorongó gyermek, ahelyett hogy szabadnak érezné ma- gát a többfajta megoldás keresésére, lebénul az aggodalomtól.

Miért szoronganak a gyermekek?

A gyermekek szorongásának több oka lehet. A legalapvetőbbek a következők:

• a mindennapi élet normális kihívásai, melyek látszólag fenyegetik a fontosság- vagy biztonságérzet igényét.
• a gyakori költözések, a szülők veszekedései vagy a válás okozta bizonytalanságérzet
• a nevelés következetlensége, amely zavart és szorongást idéz elő
• maximalizmus (soha semmi sem elég jó)
• engedékenység vagy elhanyagolás
• gyakori kritizálás
• bűntudat vagy megszégyenítés
• egy túlzottan szorongó szülő vagy felnőtt a környezetben
• olyan felnőttek, akik felnőttként bánnak a gyermekkel. (A gyermekek nem rendelkeznek azzal az érzelmi vagy intellektuális eszköz-tárral, amely egy felnőtt problémájának helyes megítéléséhez szükséges, hajlamosak magukra vállalni a felelősséget, és önmagukat hibáztatni tehetetlenségükért.) A felnőttek könnyen elfelejtik, hogy a gyermekek nem kicsinyített másaik. Különböznek fizikai felépítésükben, más a gondolkozásuk is. Minőségbeli különbség van egy felnőtt és egy gyermek világnézete között – ez pedig különösen fontossá válik, amikor a gyermeki szorongás forrásait kutatjuk.

A felmérések szerint összefüggés van aközött, milyen fejlődési szinten tart a gyermek, és mi miatt szorong. Például az egyik felmérés során az óvodás korosztály 74%-a félt a szellemektől és szörnyektől, míg a második osztályosoknak már csak 53%-a. Kisgyermekkorban a képzeletbeli veszélyektől való félelem nagyon gyakori. A legtöbb szorongás a 2–6 évesekre jellemző. A három éveseknél megjelenik a fizikai sérüléstől, a szülők szeretetének elvesztésétől, a másságtól és a kudarctól való félelem.

Hogyan segíthetünk szorongó gyermekünknek?

1. Emlékezzünk rá, hogy a szorongás nem feltétlenül káros! Vannak természetüktől fogva „szorongóbb” típusú gyermekek. Ami az egyik gyermeknél normális, a másiknál talán már nem. Akkor kezdjünk csak nyugtalankodni, amikor olyan változásokat észlelünk gyermekünk életvitelében, amelyek gátolják mindennapos tevékenységeiben.
2. Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy amit látunk, vajon a fejlődés velejárója-e! Beszéljünk hasonló korú gyermekek szüleivel, és tudakozzuk meg, hogy tapasztaltak-e hasonló változásokat! Ők milyen megoldást találtak?
3. Imádkozzunk gyermekünkkel, és kérjük meg megbízható barátainkat, hogy ők is imádkozzanak érte. Függetlenül gyermekünk korától és szorongásának mértékétől, mindig az imádság az, amely végső soron változást hoz.
4. Osszuk meg Isten ígéreteit gyermekünkkel! Beszélgessünk vele a következő igeversekről: Példabeszédek 12,25; 14,30; 15,15; 17,22; Filippi 4,4–5. Osszunk meg vele odaillő példákat, melyek arról tanúskodnak, hogyan segített nekünk Isten egy-egy ígérete leküzdeni káros szorongásunkat.
5. Fogadjuk el, és bátorítsuk gyermekünket! Fontos kifejeznünk, hogy elfogadjuk aggodalmait, azáltal hogy nem kritizáljuk vagy hibáztatjuk azért, hogy bután viselkedik vagy zaklatott. Ilyenkor bátorítsuk ehhez hasonlóan: „Nagyon fontos vagy számomra!”; „Saját magadért szeretlek, nem pedig azért, amit teszel.”; „Mások is szoktak zaklatottak lenni, de aztán túllesznek rajta.”
6. Töltsünk sok időt gyermekünkkel, és ajándékozzuk meg őt figyelmünkkel! Ilyenkor ne csak félig figyeljünk rá, és ne éreztessük vele, hogy lenne fontosabb dolgunk is, minthogy vele legyünk. Mondjuk el neki, hogy nincsen fontosabb és élvezetesebb számunkra most annál, minthogy vele legyünk. Ez a szavaknál is nagyobb meg- erősítést nyújt a gyermeknek. Sose becsüljük alá azt az erőt, amelyet gyermekünk a velünk töltött időből merít.
7. Segítsünk neki megtanulni, hogyan lazuljon el! A gyermek ellazulva nem fog tudni aggódni. Megtaníthatjuk neki, hogy sóhajtson mélyeket, engedje el izmait, és lazuljon el teljesen. A játék és a nevetés mindannyiunk számára óriási gyógyszer.
8. Vizsgáljuk meg, mi az, ami jól működik! Tegyük fel magunknak a kérdést: Mikor nem szorong a gyermekem? Mikor jelent kisebb problémát számára az aggódás? Látszólag mikor képes jobban megküzdeni a nyugtalanságaival? Egyszerűen csak tegyük azt, ami már eddig bevált!
9. Biztassuk a gyermeket, hogy fejezze ki az érzelmeit játék és beszéd során!
10. Akkor beszéljünk gyermekünkkel a problémáról, amikor éppen ellazult. Amikor fiamat, Mátét túlzott szorongás gyötörte az iskola miatt, pecázás közben beszélgettem vele erről. Mivel jól érezte magát, és kellőképpen ellazult, sokkal eredményesebb párbeszédet folytathattunk, mintha szorongás közben került volna sor a beszélgetésre.
11. Tanítsuk meg neki, hogy egyesével nézzen szembe a szorongásaival!
12. Ha semmi sem vezet eredmény-re, forduljunk szakemberhez!

Mi történt végül Andrással? Először is, Júlia és férje, Hermin végighallgatták, mi nyugtalanította Andrást. Utána időt szakítottak rá, hogy imádkozzanak vele. Elkérték Istentől azokat az ígéreteket, melyeket Igéjében olvastak, és időt nem kímélve megérttették Andrással az igeversek jelentését.

Ezek után bátorították, hogy fejezze ki érzelmeit játék vagy beszélgetés közben. A legeredményesebbnek az tűnt, amikor András és anyukája olyan félelmetes helyzeteket báboztak el, melyek esetleg bekövetkezhettek, és azt is, mi lenne a helyes viselkedés ilyen- kor. Pár játékos alkalom után András szorongásának intenzitása csökkeni látszott.

A harmadik eredményre vezető mód- szer szintén egy játék volt, melynek során kellemes történeteket meséltek neki, ha izgatottság vett rajta erőt. Júlia és Hermin több időt szántak a közös játékra fiukkal, hogy elkerüljék a szorongás felerősödését. Az érzelmek szabad kifejezésének és a szorongás azonnali félbeszakításának ötvözése eredménnyel járt.

Amikor Isten a saját képmására alkotott minket, értelemmel, akarattal és érzelmekkel áldott meg. Az érzelmeket Isten tervezte, Isten alkotta és Isten adta. Bár a bűn hatására ezek az ajándékok mind eltorzultak, Isten segíteni szeretne nekünk, hogy megtanuljuk, hogyan nézhetünk szembe érzéseinkkel, és fejezhetjük ki őket úgy, hogy gazdagodjon tőle az életünk, erősödjenek a kapcsolataink, és dicsőséget, tisztességet szerezzünk Neki. Mindebbe a szorongás is beletartozik. A legjobb időszak ennek megtanulására a gyermekkor, a legjobb tanító pedig nem más, mint az édesapa és az édesanya.