Bibliai történetek
A teremtés
Isten hét napban teremtette meg az élethez szükséges dolgokat.
1.nap: Állandó sötétség ült a világban, ezért Isten világosságot teremtett. A világosságot elválasztotta a sötétségtől, így lett nappal és éjjel.
2.nap: Isten elválasztotta a földi vizeket a föld feletti vizektől, így lett az égbolt.
3.nap: A Mindenható összegyűjtötte a földi vizeket egy helyre, hogy látszódjék a száraz. A szárazat földnek nevezte el, a vizeket tengernek. Majd füvet és fákat, növényeket teremtett a földre.
4.nap: Az Úr megteremtette az égen a világító testeket, a napot, a holdat és a csillagokat, és jeleket, melyekből megtudhatjuk a napokat, éveket, ünnepeket.
5.nap: Isten a vizekbe állatokat teremtett, és madarakat az égre. Megáldotta őket, hogy sokasodjanak és lakják be a tengert és a levegőt.
6.nap: A Mindenható megteremtette a szárazföldi állatokat. Majd látva, hogy ez jó, megteremtette az embert a saját maga képére, és azokat is megáldotta. Neki adta a föld minden gyümölcsét.
7.nap: Az Úr ezen a napon nem teremtett új dolgokat, hisz ami az élethez szükséges volt, az mind megteremtetett 6 nap alatt.
"És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt ;mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten" (Móz 2, 3)
Az első bűn
Isten, az embert földnek porából teremtette és lelket, életet lehelt belé. Majd az Édenkertbe helyezte, napkelet felől. Neki adott mindent, de az ember nem találta meg a neki megfelelő pártját. Ezért Isten kivett az ember oldalbordái közül egyet, és abból megteremtette az asszonyt.
Az Úr megparancsolta az embernek és feleségének -Ádámnak, Évának-, hogy övék minden fa gyümölcse, kivéve egyet, a jó és gonosz tudás fájának gyümölcsét. Ha abból eszenek, meghalnak.
De a Sátán megjelent kígyó képében és rávette Évát, Éva pedig Ádámot, és ettek a tiltott fa gyümölcséből.Ekkor isten kiűzte őket a paradicsomból, megsokasította terheiket, a kígyót pedig megátkozta.
"És monda az Úr Isten: Ime az ember, olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék és örökké éljen" (Móz 3, 22)
"Kiküldé őt az Úr Isten az Édennek kertjéből, hogy mívelje a földet, melyből vétetett vala" (Móz 3, 23)
Káin és Ábel
Ádámnak és Évának fiai Káin és Ábel, már felnőttek voltak, mikor az Úr áldozatot kért tőlük. Káin földművelő lévén a fák és növények terméseit vitte az oltárra, Ábel pedig pásztor lévén áldozati bárányt. Istennek Ábel ajándéka tetszett, amiért Káin keserű haragra gerjedt. Mikor a pusztában voltak, Káin úgy megverte Ábelt, hogy az meghalt.
Isten bújdosóvá tette Káint, de megparancsolta azt is, hogy: "Sőt, inkább, aki megölendé Káint, hétszerte ő megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Káint, hogy senki meg ne ölje, aki rátalál" (Móz 4, 15)
Sokáig tartana és nehéz lenne leírni Káin nemzettségének sarjait, mindazokat, kik ő utána következtek, így csak azokat emelítjük meg, akiket a biblia is kiemel.
Noé és a bárka
Mikor az emberek megsokasodtak a földön, Idten látta, hogy a bűn is igen elterjedt. Már szinte csak gonosz emberek éltek, akik Istennek nem tetsző dolgokat műveltek. Egyetlen embert talált az Úr, akit igazhitünek, jó férfiúnak látott, Noét. Ezért megparancsolta Noénak, építsen bárkát, vigyen a bárkára minden állítból egy hímet és egy nőstényt. Vigyen eledelt is, annyit, amennyi hosszú időre elegendő. Vigye magával családját is, fiait, feleségét, és fiai feleségeit, gyermekeit.
Mikor a bárka elkészült, és Noé úgy tett mindent, ahogy az Úr parancsolta neki, Isten 40 napos esőt bocsájtott a földre, mely elpusztított a bárkán és annak lakóin kívül mindent, és mindenkit.
Noé hetek múlva kiengedte a galambot, de az visszatért. Hét nap múlva ismét kiengedte, és az egy olajfalevéllel a csőrében tért vissza. Hét nap múlva Noé újból kiengedte a galambot, és az nem ment vissza hozzá. Ekkor Noé tudta, elapadtak a vizek. Kijöttek hát a bárkából mindannyian. Isten akkor megáldotta őket és azt mondta, többet nem fogja azzal súlytani az embereket, hogy özönvizet bocsájt a földre.
"Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test;és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére" (Móz 9,11)
Bábel tornya
Abban az időben az emberek elhatározták, hogy hatalmas tornyot építenek, hogy láthassák a mennyeknek országát, Isten királyságát. Isten ezért alászállott és megzavarta az emberek nyelvét, hogy ne értsék meg egymást, és felhagyjanak a torony építésével.
"Ezért nevezék annak nevét Bábelnek;mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére" (Móz 11, 9)
Tovább>> |
AJÁNLOM AZ OLDALT
