Talán egyik leglátványosabb, más fajjal össze nem téveszthető kora tavaszi virágunk a szintén védett kakasmandikó (Erythronium dens-canis). Virágzáskor levelei lilásbarna-zöld foltosak. A kakasmandikó elsősorban a Dél- és a Nyugat-Dunántúl bükköseiben fordul elő, de ha sok szerencsénk van, találkozhatunk vele a Gömör-Tornai-karszton és a Bükkben is.

A hóvirág után a legismertebb kora tavaszi virágunk talán a magyar kikerics (Colchicum hungaricum), amelyet élőben lehet, hogy kevesen láttak még, a kétforintos hátoldaláról viszont biztos, hogy mindenki ismeri. Ennek a növénynek a különlegessége, hogy hazánkban csak a Villányi-hegység legmagasabb csúcsán, a Szársomlyó-hegyen fordul elő. Hogy az ország más részén nem terjedt el, annak azaz oka, hogy a fehér virágú magyar kikerics a meleget, a mediterrán éghajlatot kedveli, és a Szársomlyó déli sziklagyepjein pont ilyen a mikroklíma!

A kockásliliom (Fritillaria meleagris) neve önmagáért beszél. Rózsaszín vagy bíbor és a fehér váltakozásából adódó sakktáblaszerű mintázata miatt a népnyelv óstáblás liliomnak is nevezte. A harang alakú virág az ókori rómaiak kockavető poharára, a fritillus-ra emlékeztet, és valószínűleg innen kapta latin nevét. Ez a védett növényünk mocsár- és lápréteken valamint ligeterdőkben él, leginkább a Dunántúl déli és nyugati részén, de találkozhatunk vele az Észak-Alföldön, a Cserehátban, a Bükkben és a Mátrában is.