4. rész

-         Ez nem vicces – mérgelődött Jack, mert Sue annyira nevetett, hogy neki kellett támaszkodnia a falnak.

-         Ha látnád magad…

-         Nem segítenél inkább??

-         Hirtelen egy nő segítségére szorultál? Ez árthat az önbecsülésednek…

-         Sue, hagyd abba. Fogd meg és húzd, én meg nyomom befele.

Sue nagy nehezen elfojtotta a feltörni készülő nevetést, és amennyire a tűlevelek engedték, megfogta a fát. Jack hirtelen érezte, hogy a fa megmozdult és benn van a lakásban, csakhogy…

-         Sue! Sue, jól vagy? – térdelt le Jack aggódva a fa mellé, ami alatt a nő feküdt.

-         Kutyabajom, de ha nem haragszol, nem beszélnék tovább, mindjárt telemegy tűlevéllel a szám…

Jack óvatosan leszedte Sue-ról a fát, és nevetni kezdett az eléje táruló látványon: Sue a földön feküdt, és mindene tele volt tűlevéllel.

-         Ez nem vicces – mérgelődött Sue. – Nem segítenél fel?

-         Nahát, nahát… hirtelen egy férfi segítségére szorultál? Ez árthat az önbecsülésednek… - mondta Jack, miközben felsegítette Sue-t a földről. A nő mérgesen ment be a fürdőszobába, hogy megszabaduljon a tűlevelektől.

-         Jól vagy? – kérdezte Jack negyed óra múlva, mikor Sue előkerült a fürdőből.

-         Igen. A tűlevelekért bocs, majd felsöpröm őket. Kezdhetjük díszíteni a fát. Keresd meg a díszeket. Sok van?

-         Annyira nincs. Anyám szokott adni párat, ha hazamegyek, és akkor is hoztam el, amikor Washingtonba költöztem. Várj egy kicsit, mindjárt hozom őket.

-         Jack, ezek gyönyörűek – emelt ki később Sue egy díszt a dobozból, amit a férfi behozott.

-         Néhányat anyám készített. Például ezt – vett ki Jack egy díszt, amiken szép arany betűkkel a „Jackson” név állt. – Tudja, hogy nem szeretem, ha Jacksonnak hív… de ő már csak ilyen marad. Pár éve azt mondtam, ha megnősülök, a feleségemnek és a gyerekeimnek is készít ilyet…

-         Mikor mondta ezt?

-         Körülbelül 8 éve. Szerintem már eléggé vágyik rá, hogy elkészíthesse azokat a díszeket…- Sue árnyalatnyi szomorúságot látott a férfi arcvonásaiban.

-         Te is vágysz azokra a díszekre? – kérdezte csendesen.

-         Jobban, mint gondolnád…

-         Az én anyám is gyakran nyaggat, mikor megyek már férjhez… mintha olyan könnyű lenne megfelelő embert találni…

-         Majd eljön a mi időnk is… díszítjük a fát? 

-         Igen, persze.

Lassan díszítettek, és Jack kihasznált minden alkalmat, hogy a nőhöz érjen. Mikor Sue díszt kért, a férfi úgy adta oda neki, hogy a kezük összeérjen.

Sue próbált úgy tenni, mintha a férfi érintései hidegen hagynák. Valójában óriási erőfeszítésébe került, hogy ne remegjen, és megakadályozza a szétáramlani készülő forróságot a testében. Nem tudta, Jack érintései véletlenek-e vagy sem, csak egy dolgot tudott: az érintései nagyon jól estek.

-         Szeretnéd felrakni a csúcsdíszt? – kérdezte Jack.

-         Nem érem fel a fa tetejét.

-         Hozok egy széket.

-         Pár pillanat múlva a férfi egy székkel tért vissza.

-         Elég instabilnak tűnik – méregette a széket bizonytalanul Sue.

-         Ha leesel, elkaplak.

-         Nem nyugtattál meg – mondta Sue, de azért felállt a székre, ám még így is nyújtózkodnia kellett, hogy elérje a fenyőfa tetejét. Jacknek eszébe jutott, a nő egy ugyanilyen ingatag dolgon állt, és ő…

-         Remélem, nem a fenekemet bámulja, Mr. Hudson – szólt Sue nyújtózkodás közben. Jack zavartan felkapta a fejét. „Ennek a nőnek hátul is van szeme?” – gondolta kábultan.

-         Na felraktam – mondta Sue, és le akart lépni a székről, de az megbillent. Jack elkapta a nő derekát, de már késő volt, Sue magával rántotta őt is, és mire feleszméltek, Jack a földön feküdt, Sue pedig rajta, és a férfi keze még mindig a nő dereka körül volt. Mélyen egymás szemébe néztek, és mindketten küzdöttek az érzelmeik ellen. Végül Sue felpattant.

-         Tedd fel az égősort a fára – mondta elpirulva. Jack kissé lassan tett eleget a kérésnek, de pár perc múlva a fenyőfa már szépen világított.

-         Apám mindig azt mondta, hunyorítsak a fára, úgy szebb lesz a fénye – hunyorgott Sue, és Jack is kipróbálta.

-         Igazad van, így tényleg szebb. Kérsz valamit inni?

-         Köszönöm, egy teát kérnék.

Sue leült a kanapéra, és Jack bement a konyhába. Amikor a földön feküdtek, nagyon is szívesen megcsókolta a nőt. Tartott tőle, hogy ez nem titok Sue előtt sem.