2. rész

-         Hadd segítsek – ajánlotta Jack, miközben lesegítette a nőről a kabátot.

-         Köszönöm – Sue leült a kanapéra, és Jack elment kávét készíteni. Amíg Jack a konyhában volt, Sue körbenézett a nappaliban. Nem sokat járt eddig a férfi lakásában; kevesebbet, mint szeretett volna. Képek voltak a falon, többnyire Jacket és családját ábrázolták. Sue figyelmét az a kép ragadta meg, amin a férfi egy kisbabával volt látható. Nem tudta kiűzni a fejéből a gondolatot, hogyha kicsit bátrabbak lennének, talán már rég közös babájuk lehetne... Hirtelen valaki megérintette a vállát, és ő ijedtében majdnem leesett a kanapéról.

-         Bocs, nem akartalak megijeszteni – nyújtott Jack a nő felé egy kávéval töltött csészét.

-         Semmi gond, csak nem vettem észre, hogy jössz. Ki az a baba a képen? – kérdezte Sue, miközben elvette a csészét.

-         Az unokahúgom. Már 3 éves... hihetetlen, milyen gyorsan repül az idő... de nincs róla frissebb képem. Tudod, nem látom túl gyakran. Talán, majd ha hazamegyek karácsonykor a szüleimhez. Te is a szüleiddel töltöd a karácsonyt?

-         Igen, hazautazom Ohio-ba. Az egyik felem Washingtonban szeretne maradni, de akkor anyám vérig sértődne.

-         A szülők már csak ilyenek, de nélkülük sem tudnánk mihez kezdeni. Ki vele, mi a baj?

-         Nincs semmi baj – válaszolta Sue döbbenten. Nem értette, mit akar a férfi ezzel.

-         Amikor nekem ütköztél a parkban, úgy tűnt, más világban jársz.

-         Csak gondolkoztam a karácsonyon, a hóesésen... David-en.

Sue figyelmét nem kerülte el, hogy a férfi megmerevedett David neve hallatán. Jack Lucy-tól értesült a szakításukról, de azt gondolta, ő nem hozza fel a témát, majd a nő beszél róla, ha szeretne. Ez a pillanat most jött el.

-         Hiányzik? – kérdezte Jack óvatosan. Sue megvonta a vállát.

-         Nem mondanám. Megbeszéltük, hogy barátok maradunk. Csak így az ünnepek közeledtével... hiányzik egy társ. Persze, szeretem a családom, de az mégsem ugyanaz.

-         Talán meg sem tudom számolni, hány ünnepet töltöttem már el társ nélkül – mosolygott fanyarul Jack.

-         Pont te?

-         Mi az, hogy pont én? – vonta fel a szemöldökét Jack.

-         Hát... az ember azt gondolná... hogy melletted mindig van egy társ.

-         Hé. Csak azért nem járok senkivel, hogy legyen barátnőm. Lehet, hogy nem hiszed el, de én csak azok felé a nők felé közeledem, akik iránt érzek valami különlegeset.

-         Elhiszem.

Egy kis ideig csendben iszogatták a kávéjukat, egyikük sem tudott mit mondani.

-         Elkezdted már az előkészületeket karácsonyra? – kérdezte végül Sue, hogy megtörje a csendet.

-         Még nem nagyon. Fát is kellene vennem, de egyszerűen nem tudok rá időt szakítani... és egyedül nem is tudok szépet választani. Valahogy nincs érzékem hozzá.

-         Segíthetek, ha akarod – ajánlotta fel Sue. – Munka után. Ma még ráérek, de holnaptól csomagolok, ezen a héten utazom haza a szüleimhez.

-         Én is ezen a héten tervezem.

-         Miért akarsz fát venni, ha a karácsony nagy részét a szüleiddel töltöd? Mi részben Lucy miatt vettünk fát, ő pár nappal tovább marad Washingtonban, és én is már karácsonyi hangulatban érkezem a szüleimhez.

-         Valahogy olyan... mintha itt is lenne családom. Mármint ti itt vagytok az irodából... de az nem ugyanaz. Érted?

-         Azt hiszem, igen – tette le Sue a kávéscsészéjét az asztalra. Úgy vette ki a férfi szavaiból, ő is vágyik már családra. Sosem hitte volna, hogy egy férfiban is feltámadhatnak ilyen ösztönök.

-         Megyek – mondta a nő felállva. – Még haza kell vennem, átöltöznöm, és nem szeretnék elkésni az irodából.

-         Hazavigyelek?

-         Nem kell, köszönöm. Levi és én szeretünk sétálgatni.

-         Rendben. Akkor az irodában találkozunk.

-         Munka után nézünk neked egy szép fát. Szia.

-         Szia.

Jack becsukta a nő mögött az ajtót, és már előre örült a délutánnak, amit a karácsony jegyében tölthet el Sue-val.