A Tenseiga lelke-1. rész
Shei.La. 2007.02.06. 00:54
Csatlakoztam én is a fanficírók népes táborához!!! Próbáltam benne kicsit kifejteni, hogy Sesshoumaru miért bánihat olyan ellenségesen a későbbiek során Izayoival és Inuyashával. De a szálakat Neked kell megtalálnod!!! Pusszancs, remélem tetszeni fog! Shei.La.
A Tenseiga lelke 1.rész
Előzetes: A lávamező messze vöröslött, a levegő színesen úszott körülötte a kibocsátott gázok miatt. Élő ember nem lett volna képes behatolni e helyre, a mérges gázok és a forróság rögtön végeztek volna vele. Inu no Taishou rendíthetetlenül haladt a félig megszilárdult láván, alakját sejtelmes ködbe burkolták a párák. Már messziről kivehető volt egy hatalmas díszes kapu. Inu no Taishou elérte célját, s most ott állt a kapu előtt.
-Ha arra érdemes vagyok…ezt mégis hogy képzelte Totosai?!- azzal összehúzta szemét és tenyerét a kapu melletti furcsa jelre helyezte. A kapun érintése nyomán jelek tűntek föl és az ajtó rése felizzott. A szellem borotvaéles karmaival a résbe vágott, mire a kapu feltárult. Mögötte egy monokai várta, szemei még a lávánál is vörösebben világítottak.
-Tehát te vagy Heikun! Bizonyára tudod mi járatban vagyok it…
-Sikerült bejutnod…hmm, elismerésem- válaszolta Heikun és gúnyos mosolyra húzta ajkát-persze te is egy monokai vagy! Méltó ellenfelem lennél…Azonkívül jól sejted, valóban tudom miért vagy itt!
-Akkor adj lelket a kardnak!- kiáltotta Inu no Taishou miközben kirántott egy vékony kékmarkolatú kardot, és Heikun felé nyújtotta.
-Tehát ez az,…az élet kardja! Nagy kockázatot vállalsz ezzel monokai! A hordozása nem neked való lenne.. látom a gonoszságot benned, de teljesítem óhajodat! Kelj életre, Tenseiga!!!......
A földön mindenfele vércseppek csillogtak. A cseppek egészen egy házig vezettek, melyből beszélgetés hangja szűrődött ki.
-Nagyuram, pihenned kéne! Ez a sérülés elég súlyos, és nem mintha ellenemre lenne, de még mindig szivárog belőle a vér…
-Ne aggódj miattam, Myouga, pont azért kelek útra, hogy a sérülésem orvosoljam. Felkeresem a szent forrás vizét, annak az ereje a legenda szerint képes bármilyen sebet begyógyítani! Amíg távol leszek vigyázz a fegyverekre és ha baj van mondd meg Sayanak, hogy repüljön utánam!
-D-de-de-de Nagyuram, és ha az ellenséged megtalál!...
-Ne aggódj Myouga, Riukotsusei-jel nem lesz több bajunk! Most indulok!
Inu no Taishou kisétált a házból. Oldalán mély véres seb jelezte a Riukotsusei által okozott sebet. A monokai nehezen mozgott, látszott, hogy a seb nagyon súlyos…
Kitsu, a kistermetű koboldszerű szellem mindennek tanúja volt. A szellem szürke színű volt és nagy, lelógó fülei voltak, kaján mosolya, és csibész, gonosz természete. Épp készült urának elújságolni a történteket. A fák fölött suhanva végre meg is pillantotta.
-Sesshoumaru Nagyúr! Híreim vannak számodra!- kiáltotta csillogó szemekkel és leszállt a földre.
-Nos?- Sesshoumaru érzéketlen szemekkel nézett rá.
-Uram, itt az alkalom! Apád elhagyta a házat vízért a szent forráshoz, pár napig biztos nem jön vissza! És a kardok mellet csak Myougát hagyta.
-Hmm, ….érdekes. Hatalmas apám csak annyira becsülné a kardjait, hogy egy bolhával őrizteti őket?!
-Uram, ott lehet még Saya!...
-A tervet holnap hajtjuk végre, Kitsu- felelte, majd sarkon fordult és elindult az erdő irányába.
Sesshoumaru és Kitsu megközelítették a házat.
-Nagyuram, legalább csak azt a kis pattogó Myougát hadd intézzem el!
-Ne légy bolond!..Kitsu, nézd meg benn van-e a bolha a házban!
Kitsu szinte sírva indult, ám hamarosan egész más hangulatban tért vissza.
-Nagyuram, a kis vérszívó nincs a házban, Saya pedig kijött a kardból és alszik! Keresve se lehetne jobb alkalmat találni!
Sesshoumaru ajkán egy félmosoly jelent meg- Kitűnő! -azzal minden rejtőzködés nélkül megindult a ház felé. Félrehúzta az ajtót takaró bambuszfüggönyt és belépett.
A földön ott volt Inu no Taishou 3 kardja. A Tetsusaiga, a Tenseiga és a Shou’unga álló helyzetben, szabályos háromszöget alkotva álltak és egy különös kék erőtér kapcsolta össze őket. A falnak támaszkodva hangosan horkolva Saya, a Shou’unga szelleme aludt. Myougának hűlt helye sem volt. Sesshoumaru ott állt az előtt az erő előtt, amit apja képviselt.
Az Alvilág kardja, az életé és a pusztításé, ami már oly régóta kell neki.
-Apám, biztos vagyok benne, hogy nem lesz ellenedre, ha magamhoz veszem, hisz különben is nekem szánnád- hangjában egy kis tisztelet is érződött. Azzal megindult a Tetsusaiga fele.
Kezét nyújtotta a markolat felé, ám az egy furcsa erőtérbe ütközött. Az erő csúnyán megcsípte, mintha a kezébe áramot vezettek volna. Sesshoumaru bosszúsan rántotta vissza kezét és újra a kard felé nyúlt. A csípő érzésen áthatolva közelebb nyúlt a markolat felé, de az erő ezúttal teljesen körbevette és rázni kezdte pokoli kínt okozva ezzel. Sesshoumarunak olyan érzése volt, mintha a kard beszélne hozzá, de ellenségesen. Szóval a Tetsusaiga elutasítja….
Sesshoumaru újra visszahúzta a kezét és kissé már zihált is.
-Az nem lehet, hogy engem, a nagy Sesshoumarut, Inu no Taishou fiát elutasítsa…-gondolta, majd a hirtelen indulattól dühödten megfordult, hogy hirtelen megragadja a Tetsusaigát...
Keze szélsebesen hatolt át a kínzó aurán, mikor…
Mielőtt elérhette volna a markolatot egy másik erő visszarántotta és egy pillanatra megbénította. A fejében pedig tisztán felcsendült egy hang:
*-Én vagyok a tied…!**Erőd méltó…*
Sesshoumaru a dermedt bénultságból kilépve hirtelen oldalra fordította a fejét. A Tenseiga pár centivel a föld fölött lebegett, belőle pedig kék fényözön áradt…Sesshoumaru döbbenten hőkölt vissza, de a kard a következő pillanatban már ugyanolyan helyzetben állt mint előtte.
Sesshoumaru egy lépést tett felé és kezét lassan a Tenseigáért nyújtotta. Az ártó aura ezúttal nem alakult ki, sőt ez az aura hívogató érzést keltett. A Tenseiga nem utasította el. Sesshoumaru a kezébe vette és kirántotta a tokjából. Semmi különös nem látszott rajta, egy vékony, kissé rozsdás penge volt kék markolattal melyet fehér minták díszítettek. Sesshoumaru érezte, hogy különös erő áramlik közte és a kard közt. Ekkor megjelent Kitsu.
- Nagyuram, Myouga bizonyára messze elmehetett, mert a közelben nem bukkantam nyomá….- mikor a kis szellem meglátta urát a karddal kezében, elállt a szava.- Uram, ez a rozsdás vacak AZ?!- a gonosz kis szellem nem tudta elfojtani mosolyát- Érdekes, apád ekkorát füllentett volna neked, hogy azt mondta hatalmas agyar képében jelenik meg a nagyhatalmú szellem előtt?!- Kitsu kárörvendése egyre nőtt…
- Idióta, ez nem a Tetsusaiga, hanem a Tenseiga!- felelte Sesshoumaru hidegen.
Kitsu most Sayára nézett.
- Ha-ha, ezt a bolondot hogy elnyomta az álom! Persze ilyen kardok őrzése nem igényel valami nagy erőfeszítést, én el is mennék a helyében mulatozni egy szerzetes házához…
Sesshoumaru ránézett a szeme sarkából és összevonta a szemöldökét. Kitsu tovább ütötte a vasat:
- Aha, szóval akkor ez a Tetsusaiga, mivel a másik mellett az a bolond szellem alszik! Miért nem ezt tartod a kezedben, Sesshoumaru Nagyúr?- kérdezte élcelődve.
- Mert a Tetsusaiga nem fogad el engem.
- Nem fogad el??!!- Kitsuból kitört a kacagás. Hát már a kardok is válogatnak?! Bocsáss meg Sesshoumaru nagyúr, de számomra ez felfoghatatlanul ostobának hangzik, hogy egy kard válassza ki a gazdáját!... Persze, lehet, hogy ez a kard olyant utasít el, aki el akarja lopni őt, az illető apjának jogos tulajdonát!!! Ha-ha-ha.
Sesshoumaru a szellem felé fordult. A földön fetrengő szellem egy pillanat alatt elhallgatott mikor meglátta Sesshoumaru arckifejezését.
-Na.. Nagyuram, félre ne érts, én nem rólad beszéltem! Ne, kérlek Sesshoumaru nagyúr, várj!... Jól van, bocsáss meg!
Sesshoumaru lecsapott Kitsura kettészelve a bosszantó kis szellemet a Tenseigával. Kitsu mozdulatlanul a földön maradt. Sesshoumaru fölé hajolt; furcsa dobogást hallott.
- Hm..- halvány mosollyal az arcán felemelkedett- értem már miért te vagy az élet kardja….Tenseiga… Nem értem apám miért tartja olyan elképesztően csodálatosnak az erejét…Ez egy haszontalan kard- azzal a földbe szúrta a Tenseigát tokját leejtve mellé, sarkon fordult és kisétált az ajtón…
|