Kagome térdre rogyott. Hirtelen dörgött az ég, s a felh"ok elkezdték ontani magukból a jég hideg es"ot. De Kagomét ez nem zavarta. Kagom nem sírt, nem szipogott, az es"o cseppek voltak az "o könnyei. Csak a barátait akarta újra látni. Már sajnálta, hogy reggel összeveszett Inuyashával. Csak a barátait akarta újra látni.

-Ha nem vesztem volna össze Inuyashával, talán nem történt volna meg ez az egész - mondta, s közben markolta a nedves földet.

"-Tudom, most er"osnek kell lennem és kitartanom. De minél jobban próbálom, annál jobban vágyom egy ölelésre! Csak egy ölelésre, ami meger"osít! Most már tudom mi az a magány!" -gondolta.

De könnyei még mindig nem eredtek meg.

"-Nem, nem szabad sírnom!"

Er"ot vett magán, s felállt. Mikor fölnézett Sesshoumaruval találta szembe magát.

-Te meg mit keresel itt? -kérdezte minden erejét összeszedve.

-Rin küldött. Aggódik miattad.

-Mi történt? Nem voltatok ott, ahol tegnap.

-Igen, mert Rin lázas lett. Elvittem egy faluba, ami nincs messze.- mondta hidegen.

-Köszönöm.

-De, hát mit?

-Azt, hogy itt vagy.- mondta, s a férfihez bújt és megölelte. Sesshoumaru nagyon meglep"odött, de hagyta. S visszaölelt.

Így álltak az es"oben perceken keresztül. Majd Kagome fölnézett a szellemre. Csurom vizesen álltak egymással szembe. Szemeibe könnyek gy"ultek. Nem bírta tovább fájdalmát magába tartani. Nem mondott semmit, csak nézte férfit. Sesshoumaru is nézte "ot, s állta a lány lágy tekintetét. Kagome egyre er"osebben húzta magához. Szíve tele volt bánattal. Ezt már nem bírta tovább. Kagome elájult a férfi karjaiban. S közben azt suttogta: köszönöm! Sesshoumaru karjaiban lassan vitte abba a faluba, ahol Rin is volt.

Ez egy igazi Novemberi es"o volt.

Kagome egy meleg helyen ébredt. Hallotta a t"uz ropogását, s azt kívánta, bár csak ezt az egészet álmodta. De nem. Lassan kinyitotta szemeit, s nem találta sehol barátait. Helyette egy kislány ugrott a nyakába.

-Jaj, Kagome, jól vagy? - kérdezte Rin.

-Igen, most már sokkal jobban. -válaszolta Kagome egy kis mosollyal -Sesshoumaru hol van?

-Kint ül az egyik fa alatt.- válaszolt a pici lány.

Kagome fölkelt, s kiment a kisházból. Lassan oda sétált a szellemhez. Majd leült mellé.

-Köszönöm. -mondta halkan, s közben végig Sesshoumarut nézte.

-Mit köszöngetsz folyton? Nem tettem semmit.- akadt ki.

-De, nagyon is sokat. Ott voltál, amikor szükségem volt valakire. Nélküled, nem lenne ez az er"om- mosolyodott el - Te ott voltál. Te szerettél valakit igazán? -kérdezte váratatlanul.

-A szeretetre nincs igazi szó, akkor szeretsz valakit igazán, hogy ha nem tudod ki mondani.- mondta Sesshoumaru.

-De, hát...-akart volna még valamit mondani Kagome, de a szellem fölállt, s elindult a kunyhó felé- Sesshoumaru, várj! -kiáltotta, majd utána rohant.

Bementek a kunyhóba.

-Sesshoumaru, mondd, te tudod mi történt a faluval? -kérdezte Kagome.

-Nem, de nem is érdekel. -válaszolta h"uvösen.

-Kérlek, segíts megtalálni a barátaimat! Egyedül nem megy.

-Csak nem gondolod, hogy segíteni fog egy embernek a Nagyúr-szólt közbe Yaken.

-Sesshoumaru nagyúr -nézett nagy szemekkel Rin.

Sesshoumaru válasz képen csak bólintott. Yakennek meg csak lesett.

Kagome ennek nagyon megörült.

-Mikor indulunk? -kérdezte Rin.

-Rin, te itt maradsz Yakennel! -mondta egy kis melegséggel -De Yaken, most vigyázz rá! -ugatott oda a gnómnak! Már semmi nem maradt abból a melegségb"ol, ami az el"obb hangjában volt.

-Induljunk! -mondta Sesshoumaru.

Az es"o még mindig zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. A víz függönyt"ol alig lehetett látni, s Kagome tehetetlen volt, hiszen ez es"ovíz.

Az ég egyre csak dörgött és villámlott. Kagome nem félt ugyan, de közelebb húzódott a szellemhez, mivel a lány már szinte semmit se látott. Ekkor az úton egy eszméletlen férfit találtak, akin rettenetes sebek tátongtak. A férfi fölött egy megtört n"o görnyedt. Néhány méterre t"olük még két kis test volt, de azt nem látta tisztán Kagome. Odafutott, s meglátta legjobb barátn"ojét Sangot. A lány szerelme kezét szorongatta, s kezét egy percre se engedte el.

-Sango, mi történt? -kérdezte.

A lány felé fordult. Sango több helyen is vérzett.

-Miroku -mondta, de semmi mást nem tudott mondani.

-Sesshoumaru! -szólt a férfinek - kérlek, gyere ide, segítened kell!

Sesshoumaru szép lassan oda ment.

-Van nem messze innen egy barlang, vigyük oda!- kérte a férfit.

-Rendben -mondta, s felemelte Mirokut.

Kagome oda szaladt, a másik két testhez, az egyik Kirara, a másik Shippo volt. Gyorsan felkapta "oket, majd Sangot felsegítette. "O ment elöl, a szellem, pedig követte. Néhány percnyi gyaloglás után elértek a titkos barlanghoz. Kagome nem állt meg. Sesshoumaru nem értette a dolgot.

"-Miért megy egyenesen a zuhatag felé?"-gondolta Sesshoumaru.

"Most sikerülnie kell. Gyerünk víz tedd azt amit parancsolok!"

Aztán mikor Kagome odaért szétnyílt a vízesés.

Sesshoumaru csak ámuldozott.

"-Ezt meg, hogy csinálta...?" -gondolta. Miután Sesshoumaru is bement a vízfüggöny visszazárult.

-Itt biztonságban leszünk-mondta Kagome.

Sesshoumaru lerakta Mirokut, majd néhány fából t"uzet gyújtott.

Kagome addig elment azokért a gyógynövényekért, amik kellettek neki.

Mikor visszaért a t"uz már javában égett. Sesshoumaru Mirkou fölé hajolt, s prémjét a szerzetes feje alá tette.

"-Nem is vagy te gonosz"- gondolta Kagome és elmosolyodott. Sesshoumaru nem vette észre, hogy a lány közeledik, de mikor megállt mellette rögtön elment onnan. Nem akarta, hogy Kagome meglássa- "o is egy érz"o lény.

"-Engem nem versz át" -gondolta a lány huncut mosollyal.

-Sango, kérlek, mondd el mi történt.

Sango még mindig a sokkhatása alatt volt.

-Azt hittem, hogy meg fog halni.

-Sango, figyelj rám, csak rám figyelj! Mondj el mindent. -mondta egy kis keménységgel. Nem bírta így látni. Ilyen megtörtnek, vissza akarta hozni a valóságba. Végül sikerült is neki.

-Kintr"ol sikoltozást hallottunk -kezdte, mondani - Kimentünk megnézni, hogy mi ez a nagy ricsaj. És amikor kimentünk, láttunk, hogy minden lángokban áll. Szembe találtuk magunkat Narakuval, az összes csatlósával és egy ismeretlen n"ovel. Olyan volt a tekintete, az arca és mindene, mint egy kígyóé. És ... és megmarta Mirokut.- mondta, teljesen elhaló hangon. A lány ráborult szerelmére, aki még mindig eszméletlenül feküdt és nem mozdult.

-Kígyó? -kérdezett vissza, de nem várta meg a választ, elszaladt. Néhány perc múlva egy piros virággal tért vissza.

Nagyon sietett. Sesshoumaru csak nézte a lányt. Nem hitte el, hogy egy ember ennyi mindent kibír.

-Sesshoumaru -szólt oda a férfinak -kérlek, hozz vizet! -mondta, majd letérdelt Mirokuhoz.

-Hol marta meg? -kérdezte Sangotól.

Sango leszedte a fiúról az inget és megmutatta.

-A vállán - mondta. A seb nagyon csúnya volt, a marás körül piros, távolabb már lila szín"u volt a fiú b"ore, s a sebb"ol fehér genny csurgott ki. És egyre terjedt. Sesshoumaru visszatért a vízzel. Kagome összemorzsolta a virágokat, majd belerakta a vízbe. Megitatták vele a felét, a másik felét a sebre kenték. A fiú kezdett magához térni. Sango még mindig sírt, de mikor meglátta, hogy ébredezik nagyon boldog lett. Óvatosan megölelte a fiút, majd egy csókot adott ajkaira. Miroku nagyon meglep"odött. Kagome elmosolyodott. Majd gyorsan ellátta a többiek sebeit is. Ezek jóval kisebb sérülések voltak, így ezekkel hamar végzett.

-És mi van Inuyashával és Kikyóval? -kérdezte Kagome.

-Kikyót elrabolta Naraku, tudod, hogy szerelmes belé. Inuyasha utánuk ment. Mi is mentünk volna, de az úton az a n"o megállított minket. Rettenetes ereje van. Aztán megmarta Mirokut, minket meg neki csapott a fáknak.- fejezte be. Sango még mindig reszketett.

-És mi van Kaede anyóval? -kérdezte aggódva Kagome.

-"O akkor már nem volt ott, nem sokkal utánad ment el a faluból, elhívták egy másik faluba - mondta Shippo.

Szép lassan elaludt mindenki, csak Kagome és Sesshoumaru nem. A szellem távol mindenkit"ol ült le és meredt maga elé. Kagome fölkelt, s oda ment mellé.

-Köszönöm -mondta, s elmosolyodott.

-Te mindent megköszönsz? -kérdezte egy kicsit tréfásan a szellem.

Kagome elgondolkodott.

-Nos, majdnem mindent.

"-Egyre közelebb kerülök hozzá! Meg akarom "ot érteni!- gondolta Kagome -Olyan furcsa. Meg akarom ismerni minden titkát, mindent szeretnék róla tudni! Szeretném tudni, hogy mire gondol!"

"-Furcsa ez a lány"- gondolta Sesshoumaru.

(LÁNY! Nem ember, hanem lány! Ez már jelent valamit nem? :D)

A következ"o percben, mikor a szellem ránézett, már aludt. Elmosolyodott, majd "o is lehunyta szemeit. Az éjszaka közepén 1x felébredt. Kagome a mellkasára hajtott fejjel aludt. Sesshoumaru szívét melegség öntötte el. Átkarolta a lányt, majd visszaaludt.

Másnap:

Mikor Kagome felkelt nem találta a férfit. ("o nem tudott róla, hogy hol aludt:P)

Végig járta az egész barlangot, de nem találta sehol. Egy kisebb rész volt még hátra, de ott sem találta. Aztán meg szólalt mögüle egy mély hang.

-Csak nem engem keresel? -kérdezte Sesshoumaru. Kagome hátán végig futott a hideg, még sose történt vele ilyen. Megfordult. A férfin nem volt páncél, csak az inge, mely látni engedte fels"oteste izmait. Kagoménak földbe gyökerezett a lába.

-"O"o"o, csak azért kerestelek, hogy meg tudjam, mikor indulunk tovább.

-Miért mennénk tovább? -kérdezte.

-Azt mondtad, segítesz megkeresni a barátaimat.

-Meg vannak.- mondta flegmán.

-De nem mindenki, plusz tudom, hogy utálod Narakut. És hogy el akarod intézni itt a remek alkalom- mondta vigyorogva.

-Rendben, meggy"oztél -adta be a derekát. Kagome rámosolygott a szellemre, majd kézen fogta, és maga után húzta. Mikor visszaértek elköszöntek Sangóéktól.

-Sango, maradjatok itt. Majd ide jövünk. Élelmet találtok, nagyon sok gyümölcs van és mind ehet"o. Vigyázzatok magatokra! -búcsúzott Kagome.

-Ti is! -mondták egyszerre.

-Remélem, most is sikerül -mondta hangosan.

-Mér volt olyan, amikor nem? Kérdezte kárörvend"o mosollyal a szellem.

Kagome elpirult.

-Hát ... ja. -mondta, s elkezdett nevetni.

"Milyen szép így" -kavarodtak a gondolatok a szellemben.

-Figyelmeztetlek, nem akarok fürdeni! - mondta gonoszan. Kagome elmosolyodott.

Kagome szétnyitotta a vízfüggönyt, majd visszazárta.

Már nem esett az es"o, de az eget még mindig s"ur"un takarták a felh"ok

"-Kaede anyónak igaza volt, az er"om tényleg egyre n"o" -gondolta, majd elmosolyodott.

-Min mosolyogsz? - kérdezte a szellem.

Kagome ránézett a férfira, szemei úgy csillogtak, akár a víz, mikor a meleg nyári nap rásüt.

-Csak azon, amit Kaede anyó mondott, az er"ommel kapcsolatban. Tényleg egyre er"osebb leszek -mondta vidáman a lány.

-Mi volt az a múltkor? -kérdezte Sesshoumaru.

"-Nahát, csak nem érdekli, hogy mi van velem? Ilyen se volt még"- gondolta.

Kagome még mindig mosolygott.

-Egy vizitündér leszármazottja vagyok.

-Így már értem, hogy miért tudtad szét nyitni a zuhatagot, de az es"ovel mi a helyzet? -kérdez"osködött tovább.

-Azt nem tudom irányítani, de hogy miért azt nem tudom. Talán, mert szabadabb, mint a folyóvíz. Azt egy darabig visszatartja a medre, de nem tudom.

-Te is olyan szabad vagy, mint az es"o- jegyezte meg.

(felhívom a figyelmet a TE-re, ez már tegezés :D)

Ekkor Kagome egy kicsit rosszul lett. Majd nem elesett, de Sesshoumaru elkapta.

"-Kagome, Kagome! Hallasz?" -kérdezte egy hang a fejében.

"-Igen, Kikyó?" -kérdezett vissza.

"-Igen, figyelj rám, segítened kell! Itt vagyunk Inuyashával Naraku palotájában."

"-Jól vagytok?"- kérdezte Kagome.

"-Igen. Naraku azt akarja, hogy szüljek neki egy gyermeket. Holnap a magáévá akar tenni. De tudod, hogy én ezt nem akarom!"

"-Persze, hogy tudom! Hol vagytok pontosan?"

"- Érezni fogod! Kérlek, siess! Ha nem teszem, amit mond, megöli Inyuashát! Repülj! Majd mindent elmondok! Siess!"

"-Kikyó! Kikyó!"

Kagome kinyitotta szemeit. Sesshoumaru karjaiban volt.

-Jól vagy? -kérdezte.

-Igen! -mondta elszántan.

-Mi volt ez? -kérdezte a szellem.

-Útközben elmondom, most viszont sietnünk kell!

-De hát...

A lányer"osen koncentrál.

"Sikerülnie kell, ha törik, ha szakad, repülni fogok!"

Kagome elemelkedett a földt"ol, nagyon megörült.

-Ez az -mondta - fogd meg a kezem! - s biztatóan rámosolygott a szellemre.