A Macskávézóban már korán reggeltől zajlott az élet. Elliot elrendelte, hogy mindennek csillognia-villognia kell, a vendégeket emberfeletti kedvességgel kell kiszolgálni, szóval ennek a szép napnak még szebbnek kell lennie.
  Yumie viszont nem sok mindent csinált. Satsuki annyira szeretett a kávézóban dolgozni, hogy szívesen elvállalt kétszer annyi munkát, végülis az európai vadmacs csuklója meg volt repedve.
   - Azért kiváncsi lennék, hogy minek ekkora felhajtás - kérdezte Kaori.
   - Talán valakinek ki kéne derítenie - javasolta Serena.
  Mindenki Lailara nézett, aki ettől pipacsvörös lett. Észre sem vette, amikor fellökdösték őt Elliot ajtajához, és bíztatták, hogy menjen csak be.
  Laila már nyúlt az ajtóhoz, hogy bekopogjon, amikor az hirtelen kinyílt és maga Elliot lépett ki rajta. Laila megint elpirult.
   - Mit akarsz? - kérdezte a fiú.
   - Hát... én.. csak... - dadogott a pumalány. Nem bírt Elliot égkék szemébe nézni, úgyhogy inkább elfordult és kinyögte. - Csak azt akartam kérdezni, hogy miért kell ekkora felfordulás!
  Elliot meglepődött a vártatlan kijelentésen, és, hogy válaszolhasson, óvatosan maga felé fordította a lány fejét.
   - Semmi különös. Egyszerűen csak meglátogat a mostohatestvérem.
   - Mostohatestvér?!
   - Igen. Ezért szeretném, ha minden tiszta lenne - bólintott Elliot.
  Lailának elég volt ennyi válasz, úgyhogy visszament a lányokhoz, hogy mindenről beszámoljon.
   - Mostohatestvér?! - kiáltott fel meglepetten Yumie.
   - Bizony - válaszolt Laila. - Még soha nem láttam ilyennek Elliotot. Kivételesen nagyon figyelmes.
  Ez nem csak neki tűnt fel.
   - Akkor legyünk mi is figyelmesek! - ajánlotta Satsuki.
 A lányok az elkövetkező néhány órában magukat ezerszer felülmúlva dolgoztak, és mikor már minden vendég elment, jött a záróra, a kávézó roppantul ki volt csinosítva. Mindenki arra várt, hogy a várva várt személy megérkezzen.
   - Hét óra, vagyis mindjárt itt lesz - olvasta le az időt Elliot.
  Teljesen igaza volt. Pár perc múlva nyílt az ajtó, és belépett rajta egy hosszú, barna hajú lány.
   - Sziasztok - köszönt a lány. - A nevem Nia.
  A lányok sorban bemutatkoztak, majd hagyták, hogy a mostohatesók beszélgessenek, mert úgy tűnt, elég rég látták egymást.
   - Járőröznünk kéne - mondta Kysha.
   - Miért? - kérdezte értetlenül Serena.
   - Ha esetleg jönnének mutánsok, akkor mi elintézzük őket, Elliot és Nia pedig mit sem fog sejteni - magyarázta Kysha.
  Mindenki benne volt. Yumie és Laila a kávézó előtt, Kaori és Kysha a parknál, Serena és Satsuki pedig a közeli mellékutcákban őrködtek. 
  És jó pár órán át nem történt semmi, így mindenki szedelőzködött haza.
   - Azért ez az este lehetett volna egy kicsivel izgibb - nyafogott Yumie, és még nem is gondolta, hogy amint ezt kimondja, megjelenik Matsuri. De nem egyszerűen: poros volt, a ruhája itt-ott szakadt, és nagyon úgy tűnt, hogy futott, hiszen alig kapott levegőt.
   - Yumie...
   - Matsuri! Mi történt veled? - kérdezte Yumie, miközben próbálta tartani kis híján összeeső barátnőjét.
   - A biciklipark... Ott voltam - kezdte a lány.
   - Mi?! És engem miért nem hívtál el?! - kötözködött Yumie, észre sem véve, hogy ennél most sokkal komolyabb a helyzet.
   - Észnél vagy?! Nem látod, hogyMatsuri mennyire ki van?! Nem evvel kéne foglalkoznod - hívta fel Laila a lány figyelmét.
 Yumie elismerően bólintott, és próbálta kihúzni Matsuriból, hogy mégis mi baja van.
   - Megjelent egy manó, és egy.... furcsa lény... - a lány nem tudta befejezni, mert - talán a fáradságtól, talán az ijedségtől vagy a futástól - elájult.
   - Dren - komorodott el Yumie, majd finoman lefektette barátnőjét a földre. - Laila, vigyázz rá! Szólok a többieknek, és most megleckéztetjük ezt a nem normális űrmanót!
  Laila bólintott, majd leguggolt a nehezen levegőt vevő lány mellé, Yumie pedig elfutott. Eközben elővette a medálját, és átalakult, hogy evvel se legyen több gond. Azonban úgy tűnt, hogy a többiek már, Kyshán kívűl hazamentek. A feketepárduc viszont szívesen segített a lánynak.

   - Milyen jó látni, amikor az emberek szenvednek - gyönyörködött Dren, miközben a pókjával porig rombolta a bicikliparkot.
   - Akkor most jól nézd meg, hiszen soha többé nem látod! - kiáltott Yumie.
  Dren sokat sejtően hátrafordult, és - mint mindig - gonoszul elvigyorodott. Nem hagyta ki, hogy a múltkori dolgot ne említse meg:
   - Szia, cicuskám. Tudtam, hogy jól esett neked a múltkori csók, de hogy repetát is kérj...
   - Csók?! - kérdezte megdöbbenve Kysha.
  Yumie elpirultan próbált mentegetőzni:
   - Ez most mindegy! Macskapálca!
  Kysha ebből könnyedén kikövetkeztette, hogy az övé a mutáns.
   - Nyugodj meg, kiscicám, nem állt szándékomban megküzdeni veled, de ha akarod! - gonoszkodott Dren, majd a semmiből 'elővarázsolt' két tört.
  Yumie anyait-apait beleadva harcolt, de közben észrevette, hogy az a pók igencsak veszélyes.
   - Villám karmok! - támadott Kysha.
  A pók könnyedén kitért a támadás elől. Szürkésfehér fonalat lőtt ki, ami eltalálta Kyshát, és összekötözte a lányt, aki alig bírt megmozdulni.
   - Kysha! - kiáltotta Yumie, majd miután a jogarral jól fejbevágta Drent, megpróbálta kiszabadítani a lányt. - Jól vagy?
   - Nem... kapok... levegőt - nyögte a feketepárduc, majd elájult. Yumie pedig nem tudta kiszabadítani, mert őt is összekötötte a pók.
   - Választhattál volna kiscicám, köztem és a halál között, de úgy tűnik a sorsod ebben a pillanatban beteljesül... - mondta Dren vörös szemekkel, majd elővette az egyik tőrjét, és elhajította a mozdulatlan Yumie felé.
  A lány a félelemtől összeszorította a szemét... a vég viszont még nem következett be.
   - Tűz diaboló!
   - Mi a...? - csodálkozott Dren, olyan összezavarodottan, mint aki most ébredt volna fel egy szörnyű álomból. Lehet, hogy tényleg nem volt önmaga, mert a szeme most ismét borostyánsárgává vált.
   - Nia?! - kérdezte még jobban megdöbbenve Yumie. - Te is egy vadmacs vagy?!
  Úgy tűnt, hogy igen. Nia átváltozva állt Yumie fölött, és megpróbálta kiszabadítani a lányt. A mutáns pedig nem volt sehol.
   - Ez nem lehet igaz! - jajveszékelt az űrmanó, majd kétségbeesetten elteleportált.
   - Köszönöm, Nia! - újjongott Yumie.

   - Szóval te is egy vadmacs vagy? - kérdezte Kysha csodálkozva.
   - Igen. Nem olyan rég döbbentem rám, ezért is jöttem el Elliothoz - magyarázta Nia.
  Yumie pedig csak boldogan kullogott. Valami nem stimmelt neki.
   - Né, egy cica! - kiáltott föl, amikor a járdán megpillantott egy fekete macskát, ami viszont egyáltalán nem viszonozta az örömöt. Fújni kezdett, majd vörös szemeit a lányokon tartva elfutott...

Következő részben: Kiderül, hogy az űrmanók nem teljesen önmaguk, s a lányok megpróbálják kideríteni, ki is lehet az írányító...