- Micsoda szégyen, Dren... Örülhetsz neki, hogy a Kékség már nem él, mert, ha ez tudná...
  A vakító sötétség minden beborított. Nem látszott semmi, csupán két vörösen izzó szempár, és nem is hallatszott más, csak egy vékony hangocska.
   - Sajnálom, Őméltósága. Megpróbáltam őket elintézni, de mindig egyre többen lesznek. Két mutánsom sem tudott kifogni rajtuk.
   - Hát, jó, adok neked egy utolsó esélyt...
  Az egyik szempár eltűnt, majd a másik is átalakult, mostmár kedvesen csillogó, borostyánsárgává.

   Egy újabb unalmas nap a kávézóban. Űrmanók sehol, mutánsok nuku. A macsok a kávézóban dolgoztak, egy részük a kertet söpörte.
  Kiro is kijött a lányokhoz. Lehet, hogy segíteni akart, de az is lehet, hogy csak megérzett valamit.
   - Barát, barát! - szólalt meg a robotmacskafej.
   - Ugye ez nem azt akarja jelenteni, hogy új vadmacska? - jött elő Kysha is.
  Na, ez volt az, amit senki sem tudott. Örültek volna, ha egy új mew van a csapatban, de eddig minden egyes vadmacsot harc közben találtak meg. Na de kinek van kedve megint harcolni?
   - Barát, barát! - ismételte Kiro, majd elindult az utcára.
   - Kiro, várj! - Yumie eldobta a seprűt, és a macskafej után futott. 
  Kysha és Laila is követték ők, és ugyanolyan döbbenten álltak meg, mint Yumie: előttük két robotmacskafej repkedett. Az egyik Kiro volt; a másik megy egy ugyanolyan robot, csak tigriscsíkos.
   - Hűha. Szóval ő lenne az új barát! - mosolygott Laila.
   - Tiggi, Tiggi, hol vagy már?! 
  A hang után feltűnt egy lány is. Úgy tűnt, hogy ővé a másik robomacsek.
   - Né, még egy Tiggi?! - kérdezte gyanakodva.
   - Micsoda? Ja, nem, ő Kiro - válaszolt Yumie. - Én Yumie vagyok, ők pedig Laila és Kysha.
   - Én Satsuki vagyok - mutatkozott be a lány. - Nem is tudtam, hogy másnak is van ilyene.
   - Hát igazából véve mi sem tudtuk - mondta Kysha. - Neked honnan van Tiggi?
  Úgy tűnt Satsuki nem tud hirtelen mit válaszolni, aztán eszébe jutott egy ötletes kifogás:
   - A szüleimtől kaptam. Ők nagyon gazdagok.
  Laila Kyshahoz fordult, majd oda súgta:
   - Éljen, talákoztunk egy lánnyal, akinek apuci és anyuci minden álmát teljesíti.
 Yumie mérges képpel tekintett az elöbb szólóhoz, és hogy ez ne tudodjon ki, gyorsan elköszönt Satsukitól.
    - Remélem még találkozunk!
 Majd betessékelte a lányokat a kávézóba, hogy aztán mindent elmesélhessenek a történetből kimaradtaknak.
   - Nem gondoltatok arra, hogy ő is egy vadmacs lehet? - kérdezte Kaori.
   - Hm, majd meglátjuk - gondolkodott Yumie. - Biztos vagyok benne, hogy ma még találkozunk mutánssal.
  A lányok fele elindult, hogy kiszolgálják a vendégeket.
   - Yumie, vidd ki kérlek ezt a gyümölcstortát a tizeshez - kérte a lányt Wesley, majd felé nyújtott egy nagy tálcát két szelet tortával.
  Yumie megfogta a tálat. A szemét fájdalmasan összeszorította. A két szelet gyümölcstorta a tányérokkal együtt a földre zuhant, nagyrészük összetört. A lány a balk kezével megszorította a jobb csuklóját.
  Hirtelen minden szem Yumiera szegeződött. Szerencsére csak pár másodpercig.
   - Jól vagy? - kérdezte Serena óvatosan.
   - Persze, semmi bajom, csak megcsúszott a tál - mentegetőzött Yumie, kezeit hátratéve.
   Csakhogy valaki észrevette a cselt, és jól megragadta az ettől felnyögő lány csuklóját.
   - Ez bizony megrepedt - jelentette ki Elliot. - Miért nem szóltál, hogy fáj a kezed?
   Yumie elpirult. Régóta, talán az első naptól kezdve gyűlt benne a düh, ami mostmár kitárulkodni látszott:
   - Azért, mert akkor azt mondanád, hogy egy gyáva cicuska vagyok! Hogy nem vagyok képes semmire! - azzal kirohant a Macskávézóból.
   - Yumie! - Laila utána akart menni, de Kysha megállította:
   - Hagyd. Egyedül kell lennie.
  Elliot mégsem hagyta annyiban a dolgot:
   - Kiro, menj utána.
 A kis robot eleget tett a kérésnek, és követte a könnyeivel küszködő lányt, aki egy elhagyatott sikátorban megállt, és a falhoz dölve leereszkedett. Kiro odament hozzá.
   - Hát te követtél? Mindegy, maradj csak - azzal megsimogatta kis barátja pofiját, aki ahelyett, hogy békénhagyta volna a lányt, bejelentette:
   - Veszély, veszély!
   - Ez nem lehet igaz! - zsörtölődött Yumie.
  Mégis igaz volt. Dren kivártatva megjelent.
   - Szia, cicuskám. Hiányoztam? - kérdezte gonosz vigyorral.
   - Egyáltalán nem, és jobb lenne, ha belevésnéd az agyadba: nem vagyok a cicuskád! - kiáltotta mérgesen Yumie, majd elővette a medálját. - Varázsmedél, bevetésre!
   - Ne legyél már ilyen gonosz! Csak gondoltam bemutatlak a legújabb lényemnek - azzal nekiugrott a lánynak, így a falhoz döntve őt. - Nemsokára megismerheted!
  Dren lefogta a lányt, így az nem tudott megmozdulni. Az űrmanó csettintett egyet, mire megjelent egy több méter magas, bogárszerű lény. A pofájából zöld lötty folyt ki, meghegesztve evvel a földet.
   - Nemsokára véged lesz, kiscicám - jelentette ki Dren, majd odahajolt Yumie fölé, az orruk hegye szinte összeért. - Ez pedig a búcsúcsókom.
  Dren ajkai hozzáértek a lányéhoz, aki megpróbált elfordulni, de nem tudott. A szájuk rövidke csókkal találkozott egymással.
   - Sayonara, kedvesem! - majd Dren felkelt a földről, és elteleportált.
  Yumie azon nyomban felugrott, hátha el tud menekülni a szörny elől, de az gyorsabb volt: a lány ismét a földre került, egyik keze szorosan a talajhoz tapadva. Már csak a jobb, vagyis a fájó keze maradt szabad.
   - Na, jó. Attól még el tudlak intézni! Macskapálca! - a jobb kezében megjelent a jogar. 
  A mutáns viszont nem maradt tétlen: azonnal letapasztotta a másik csuklóját is, minek következtében a pálca kiesett a kezéből. Tehetetlen volt.
   - Tigris varázs! - hallattszott egy hang a távolból.
  Azért mégsem volt annyira távol, hiszen a szörny megtántorodott, és majdnem ráesett Yumiera.
   - Segítség! - kiáltotta a lány, hiszen alig volt pár méter közte és a bogár között.
   - Itt vagyok! - egy tigris lány ugrott oda hozzá. A kezeit a támadásával felszabadította, majd pedig elugrott vele egy ház tetejére.
  Pont jókor, mert a mutáns pillanatokon belül földet ért.
   - Satsuki?! - kérdeze Yumie kikerekedett szemekkel.
  Az említett elmosolyodott, majd bíztató hanggal megszólalt:
   - Intézzük el ezt a fenevadat!
  Majd úgy találomra mindkét vadmacs előadott egy rövid szónoklatot:
   - Hosszú lábak, éles karmok, gyors vagyok, ezt nem tagadom!
   - Tigris hatalom, Tigris varázs, Tigris erő, Nem félek mert Tigris vagyok!!Nyau!
Ezután pedig támadtak, amit már nem bírt ki a mutáns, és megsemmisült.
  Yumie elkísérte Satsukit a Macskávézóba, ahol mindenki figyelemmel hallgatta a történeteket. És nem csak a lányok, hanem, valahol a távolban, egy vörösen izzó szempár...

Következő részben: Megjelenik Elliot mostoha testvére, Nia, miközben Dren újabb ötletet eszel ki...