Cornelia Karácsonya

Karácsony napja van, délelőtt tíz óra. Cornelia azon gondolkodik, hogy örülni fognak-e az ajándéknak a barátnői, mivel délután kettő órakor átjönnek hozzá és megajándékozzák egymást. Corneliának eszébe jut Caleb aki Meridiánban van és Cornelia nagyon szomorú lesz. Nagyon hiányzik neki a fiú, mert még mindig szerelmes belé. Sokat gondol rá, hogy mi történhet éppen vele, és hogy Caleb gondol-e rá. Corneliát megzavarta az álmodozásban a húga, Lilian. Lilian arra kérte Corneliát, hogy segítsen neki és az édesanyjának süteményt sütni. Cornelia szomorú arccal indul el segíteni a sütésben. Cornelia anyja is meglepődik azon, hogy a lánya ilyen szomorú ezen a napon, megkérdezi mi a baja, de Cornelia nem mond semmit, egy szó és mosoly nélkül nekilát segíteni a sütésben, és csak Caleb jár a fejében.

Eközben Meridiánban Caleb is nagyon szomorú, neki is hiányzik Cornelia és már bánja, hogy szakított vele. Elyon így szól:
- Caleb! Ma karácsony napja van a Földön! Cornelia nagyon szomorú pedig szereti a karácsonyt! Hiányzol neki!
- Ezt honnan tudja felség?
- Onnan, hogy Cornelia a legjobb barátnőm! Tudom, hogy neked is hiányzik Cornelia! Igaz?
- Igen, hiányzik, nagyon hiányzik…
- Menj el a Földre! Vegyél neki ajándékot és lepd meg vele!
- Mit vegyek neki?
- Az, mindegy, mert annak fog a legjobban örülni, ha elmész hozzá!

Ismét a Földön járunk, Cornelia házában, délután két óra van. Itt van a többi lány is, hozták az ajándékokat. Cornelia minden ajándéknak nagyon örült, de mégis szomorú volt, ami feltűnt a többieknek is. Cornelia nem akarja elmondani mi a baja. A többi őrző mégis rájött mi bántja barátnőjüket. Will így szól:
- Caleb miatt vagy szomorú?
Cornelia válasz helyett sírni kezd, nagyon hiányzik neki a szerelme. A többiek átölelik, és vigasztalni próbálják Corneliát, de csak annyit érnek el, hogy abbahagyja a sírást, de ugyanolyan szomorú.

Este, amikor megkapja az ajándékokat akkor is szomorú, a vacsoránál úgyszintén. Amikor szomorú,szeret sétálni, ezért megkéri az anyját hadd, menjen le a parkba, mivel az anyja látja, hogy szomorú ezért elengedi.

A park üres, legalábbis Cornelia úgy gondolja. Hirtelen észreveszi Calebet aki egyenesen felé, jön. Cornelia odarohan Calebhez és megcsókolja, utána Caleb visszacsókolja és majdnem öt percig, csókolóztak. A csók után Caleb szorosan magához öleli Corneliát, aki már boldog, nagyon boldog. Caleb egy kis csomagot nyújt Cornelia felé és így szól:
- Boldog karácsonyt!
- Ez az enyém? Nem kellett volna!
Kibontja a csomagot és egy gyönyörű nyakláncot talál benne, van rajta egy medál is, szív alakú. Nagyon ürül neki, és megint megcsókolja Calebet, majd Caleb így szól:
- Örülsz az ajándékomnak?
- Persze! Nagyon szép ez a nyaklánc, már régóta szerettem volna ilyet! De én nem vettem neked semmit!
- Örülsz neki, és számomra ez a legfontosabb!
- De azért mégis tudok neked ajándékot adni!
Cornelia megint megcsókolja Calebet, majd így szól:
- Neked is boldog karácsonyt!
- Ennél boldogabb már nem is lehetne a karácsonyom, mert most veled vagyok! Szeretlek! Megbocsátasz nekem? Visszajössz hozzám?
- Én is szeretlek. Igen!
Caleb megcsókolja Corneliát. Cornelia így szól:
- Ugye nem mész vissza Meridiánba?
- Vissza kell mennem, de mindennap eljövök hozzád! Így jó lesz?
- Igen, bár jobb lenne, ha maradnál… Most haza kell mennem!
- Hazakísérhetlek?
- Igen, ha akarsz.
Mikor odaértek Cornelia házához Cornelia így szólt:
- Akkor, szia!
- Szia!
Caleb megint megcsókolta Corneliát, amit Cornelia anyja látott az ablakból.

 Cornelia mikor bement a házba nagyon boldog volt, ezt látva az anyja nem szólt semmit. Amikor lefeküdt aludni még egyszer utoljára megnézte a nyakláncot és egy feliratot fedezett fel a medál hátulján: „Örökké szeretni foglak, Caleb”