Zárás. A három lány kifulladva rogyott le az egyi asztal körüli székekre.
   - Azt hittem, hogy jó buli a mewség - sóhajtott Laila.
   - Persze. Én is azt hittem - bólogatott Kaori. - És le merem fogadni, hogy Yumie se hitt mást.
   - Én azt hittem, hogy néha-néha bevetésre megyünk, és éljük tovább nyugodt kis életünket! Erre meg?! Éjjel-nappal itt gurizünk! Mégis hogy lehet így szórakozni? - csapott az asztalra az említett, mire Elliot komor hangja csapta meg a fülüket.
   - Vége a lustálkodásnak. Az előbb fedezett fel Wesley egy új vadmacskát. A neve Kysha Narawi. Keressétek meg.
  A lányok majd felrobbantak a dühtől, de nem volt mit tenni. Abban reménykedtek, hogyha többen lesznek, könnyebb lesz a munka is.
  Azonban már mindhárman túl fáradtak voltak egy esti kutatásra.
   - Elliot... - kezdte Laila, mire a fiú hátrafordult, egyenesen a lány rózsaszín szemeibe meredve, aki szörnyen elpirult. - Izé... csak annyit akartam mondani, hogy nem lehetne holnap megkeresni? Ilyen kimerülten biztos... nem találjuk meg Kyshát.
 Elliot egy ideig nem szólalt meg, úgy tűnt gondolkodik.
   - Na jó. De holnap reggel azonnal nekikezdtek a keresésnek!
   Így aztán mindhárman hazamentek, hogy kipihenjék a nap fáradalmait.
   - Gondoljatok arra, hogy holnap valószínűleg nem kell dolgoznunk - mosolygott Kaori, amikor az egyik utcánál elváltak.

  Ahogy Elliot parancsolta, másnap Yumie, Laila és Kaori a parkban tanácskoztak a kutatásról.
   - Mi lenne ha szétválnánk? - javasolta Laila.
   - Jó ötlet, de hogyan fogjuk felismerni? - kérdezte Yumie.
   - Erre való az internet és a barátok! - kacsintott Kaori. - Tegnap este az egyik tánctársammal beszélgettem telefonon, és megkérdeztem tőle, hogy ismeri-e Kyshát. Szerencsére tudta, hogy melyik suliba jár, én pedig rákerestem az interneten.
  Kaori egy papírlapot vett elő, ahol egy fekete hajú, barna szemű lány nézett vissza rájuk.
   - Ő lenne Kysha? - kérdezte Yumie.
  Kaori bólintott, majd folytatta:
   - Ide jár a közelbe, arra gondoltam, hogy előbb kérdezzük meg a barátait.
  A lányok ezen a napon szinte az egész várost körbejárták. Végigkérdezték Kysha barátait, amiből igencsak kevés akadt, az osztálytársait pedig nem érdekelték, hogy hol van. 
  Délután aztán igencsak elfáradtan tértek vissza a Macskávézóba.
   - Látom nem jártatok sikerrel - sóhajtott Elliot. - Mindegy. Menjetek haza, holnap pedig folytassátok a keresést.
  Most igazán nem volt ellenvetésük a Meweknek. A park közelében, ahol elválnak, egy kicsit megálltak beszélgetni. Az idő gyorsan ment, egészen addig, míg...
   - Veszély, veszély! - kiáltotta Kiro.
   - Jaj, ne! - nyögött fel Laila.
  Kiro viszont hajthatatlan volt. Elindult egy mellékutca felé, ahol néhány kisgyerek volt a falhoz szorítva egy mutáns által.
   - Nincs mit tenni - adta meg magát Yumie, majd átalakult. Tettét a többiek is követték.
  A szörny már éppen támadott, de Yumie és Kaori gyorsan felkapták a gyerekeket, míg Laila lefoglalta a mutánst.
   - Fáradt vagyok már ahhoz, hogy még te is kikészíts! - kiáltotta a kék puma. - Tehát most nagyon gyorsan végzek veled!
  Yumie körülnézett: úgy tűnt, hogy Dren most nem emberből készítette újabb szörnyét.
   - Puma ostor! - kiáltotta Laila. Már majdnem eltalálta a szörnyet, amikor az hirtelen megfordult, és Kaori után szegődött. Az ostor rátekeredett Lailara, de olyan erősen, hogy a lány nem tudott kiszabadulni belőle.
   - Ez a szörny most igazán erős - jelent meg hirtelen Dren Yumie mellett. 
  Yumie mérgesen meredt a fiúra, majd rátámadott:
   - Már megint itt vagy?! - szólalt meg idegesen. - Nem tudom, mit akarsz, de abbahagyhatnád a mutáns-gyártást!
  És persze egyikük sem gondolta, hogy Dren célja pont ez volt...
   -"Tökéletes. Ha a másik két Mew nem figyel, a harmadikat könnyen elpusztíthatom..." - gondolta magában.
   - Lányok! Segítsetek! - sikoltott Kaori. Támadni nem tudott, mert a mutáns pont a háta mögött volt, viszont nagyon kimerült, nem sokáig bírta volna a futást.
  Szerencsétlenül elbotlott a fáradtságtól, és szuszogva elmerült a portban. A mutáns mellé ugrott, hatalmas fogait villogtatva, amiből a nyál emésző tűzként csöpögött a földre. Kaori érezte: itt a vég...
  A szörny megfeszítette magát, majd támadott...
   - Kaori! - kiáltott a másik két Mew. Már nem volt elég idejük arra, hogy megmentsék társukat.
   - Villámkarmok! - hallatszott.
  A mutáns feladta, Kiro pedig összeszedte a maradványát. A kisgyerekek már rég elrohantak, így most már csak a Mewek, Dren, és a titokzatos idegen volt jelen.
   - Micsoda?! - kiáltott fel Dren, hihetetlenül meglepődve.
  Laila pont kiszabadult, így sikerült jól megnéznie magának az idegent: fekete haj, sötétvörös szem. Hisz ő Kysha!
  Dren gonoszan rámosolygott Yumiera:
   - Még találkozunk!
  A lány viszont csak akkor kapott észbe, mikor az már eltűnt:
   - Hé! Én a helyedben nem várnám azt a napot!
  Kysha magányosan állt egyhelyben. Igazán csak akkor pirult el igazán, amikor Kaori, Laila, és végül Yumie boldogan a nyakába ugrott, megköszönve az életmentést, és üdvözölve őt a Mewek között...

Következő részben: Feltűnik egy eleven lány, aki általában mindig mosolyt csal az emberek arcára. A Mewek ki akarják deríteni, ki is lehet ő...