Rituális etikett

Egy Shinto papnak a Shintoista szertartások és rítusok alatti tetteinek a protokollját nagy részletességgel írják elő.

 Testtartásra való tekintettel egyedül például  a Shintoista Szentélyek (jinja honchō Associationjének a szabályai) köt ki öt különböző pózt: seiza, chokuritsu, kikyo,  és sonkyo

A formális ülő stílus az ismert a seiza* és a státusznak a formális módja, amit chokuritsuként* ismertek, ugyanaz Shintóban, ahogyan a mai japán társadalomban is vannak.

 A másik három mindazonáltal testtartás különös Shintónak és többre van szüksége magyarázat.

(kikyo ülésmód)

Kikyo (vagy hizamatsuku* az igealakjában)  a formális ülésnek, egy módja, amiben a térdek együtt maradnak amíg sarkakon dőlnek hátra, seizában*, de a lábujjak hegyein van az egész testsúly.

 A  papok ezt a  testtartás veszik fel, mikor előkészülnek egy szertartásra,  például amikor felavatnak egy új szentélyt.

(sonkyo ülésmód)

Sonkyo (vagy uzukumaru* az igealakjában) annak egy módja , hogy leguggolva és előre dőlve a testsúly úgymond egyenletesen oszlik el a lábakon. A papok akkor veszik fel ezt a szertartást, amikor egy szertartásra készülnek elő a szentély kertjében.

Mikor miközben átlósan szembenéznek egy oltár/Kamival, a papok felteszik a Shikō test tartást miközben tartják a szertartásos jogart, (shaku) .

(seiza ülésmód)

Még a seiza*  ülés végrehajtásának módját is aprólékosan előírják: a papoknak  úgy kell térdelniük, hogy hátul ráül a lábaira, és alul a bal lábát a jobb lába fedi. (Megjegyzem ez a karatéban is így van, és zsemélyes tapasztalat alapján állítom, hogy először nagyon fájdalmas)