Az első mangára emlékeztető művészi megoldások igen messzire, a XII. századra vezethetők vissza. A fametszetek nagyfokú népszerűsödésével aztán a XVIII-XIX. század folyamán kialakult stílus bizonyos szembeötlő jegyei öröklődtek tovább, hogy a nagy változások korának Japánjában kialakuljanak az irányadó elvek a képregényekkel kapcsolatban, s elterjedhessenek, mint népszerű árucikk. A manga kifejezés ellenben nem a II. világháború után keletkezett, hanem az Edo kori Japán(az 1800as évek egy olyan kora Japánban, amikor a fametszetek igazi reneszánszukat élték) egyik nagy ukiyo-e festőművészének, Hokusai Katsushikának köszönhetően került először köznapi használatba, az úgynevezett, és széles körben elismert 'Hokusai manga' stílusmegjelölésű alkotások nyomán. A kifejezés jelentése szószerinti fordításban "véletlenszerű képek" vagy "vázlat" de mostanra a szótárakban is csak képregény címszóval van feltüntetve. A szó két kanjiból, avagy kínai eredetű japán írásjegyből tevődik össze ilyeténképpen: 漫画, hiragana átírata まん(man)が(ga), katakana írásrendszerben pedíg マンガ. Az első írásjegy önálló jelentéssel szövegösszetételben nem bír, összetételben viszont lehet: "nem szándékos"," véletlen","romlott". A második jel rendelkezik önálló olvasattal, amely képet jelent, s egyszerűen え "e" a beszélt nyelvben. Érdekességképpen megemlíthető, hogy egyik elődje elnevezésében, az ukiyo-e olvasatában is megfigyelhető az "-e" végződés, jelentése majdhogynem teljesen egyezik, viszont egy egész másmilyen kanjival írják: 浮(uki)世(yo)絵(e)