Kikyou terve

Egy szép napon Kikyou papnő hosszas gondolkodás után arra az elhatározásra jutott, hogy megöli Narakut. Konkrét okát végül is nem látni. Például azért lehet, mert miatta halt meg ő és Inuyasha is, de ha ez nem történik meg, akkor még mindig őt szeretmé, és nem pedig Kagomét.Vagy azért is lehet, mert mindenki Narakut üldözi.De még lenne egypár találgatás...

Szóval elővette a Narakutól és Inuyasháéktól ellopott ékkőszilánkokat és összeillesztette őket. Majd egy szent nyílvessző hegyével illúziót vont köré, hogy úgy látsszon, mintha egészben lenne.Ekkor gonosz mosoly futott át sápatag arcán:

- Ennek segítségével megölöm Narakut, és akkor nem lesz majd értelme annak, hogy Kagome ebben a világban maradjon...

Felvette a hátára az tegezt, és kezébe fogta az íjat. Aztán útnak indult.

Nem sokkal később- Naraku palotájánál- Kikyou megállt az udvaron.Letette az illúzió-ékkövet, majd egy nagy ninja-mozdulattal fenttermett a tetőn- lévén, hogy nem növény volt-és önmagáról megfeledkezve belekezdett kung-fu-bmutatójába, amikor rájött, hogy most egy másik részben van.

Felvette az íjat és egy nyílvesszőt, megfeszítette és várt.Várt és várt.Már fel is jött a hold, de ő még mindig várt.( Nem mintha nem mondtam volna, de:) Várt és várt...

Sőt, még a keze meg a nyaka is zsibbadni kezdett. És ha ez még nem lett volna elég, egy kis szellő kerekedett, és fújta Kikyou frufruját... Eleinte még nem zavarta, de fél óra után már unta, majd még egy fél óra múlva már kifejeztetten idegesítette.

Eközben a palota kijáratában ült Naraku és hallgatózott.

Ekkor Kikyou, aki még mindig – Hihetetlen, de már úgy 6 órája- a tetőn állt, nem bírta tovább:

-ELEGEM VAN! FELMONDOK!!!!!-azzal földhöz-azaz tetőhöz- vágta a tegezt meg az íjakat( aminek az lett a következménye, hogy beszakadt a tető).

E robaj hallatára a békésen várakozó Naraku meg majdnem szívbajt kapott- már ha lett volna.

De egyben el is mosolyodott.

-Végre! Enyém az ékkő!

Azzal felállt és az uvaron fenylő kincshez lépett. Mielőtt azonban hozzáérhetett volna, egy hang így szólt:

-FEL A KEZEKKEL, NARAKU!!!!!!!!!!

-Inuyasha...-suttogta Kagome.

-Igen?

-Ez most nem az...

-Ja... EL A KEZEKKEL, NARAKU!!!!!!!!!!!!!!!!!

-Ez nem lehet igaz!!!!!Ilyen nincs!Miért van az, hogy 50 éve várok erre a pillanatra, és ti meg mindig elrontjátok!Nem elég, hogy minden szülinpomra ezt kértem?! Még karácsonyra is!!!!!!Ez nem fer!

-Miért, azt godolod, hogy nekem csak 5 perce kell? Legalább 150 éve keresem!

-Igaza van!-Ekkor előlépett a bozótból Hachi, Miroku és Sango. Mögöttük rohant Shippou, de amikor a szerzetes előreengedte a lányt, és elengedte azt a tüskés ágat, Shippou elszenvedte élete egyik legnagyobb sérülését…

-Ti nem tudjátok! Ti halandók vagytok!- förmedt rájuk Naraku.

-De én viszont tudom. -Ereszkedett le Sesshomaru a földre.

-Te ne avatkozz bele! Ez az én vitám! Nincs szükségem a segítségedre!- kiáltotta Inuyasha.

- Az ékkő körül mindig veszekedés, csata, és pusztítás ólálkodik. A kő átkozott. És csak az birtokolhatja, aki birtokában van a Négy Lélek erejének.- búgott fel Totousai a tehenén.

-Nem igaz! – Naraku már majdnem sírva fakadt.

Ekkor palotája ajtaja akkora erővel nyílt ki, hogy ajtófélfával együtt kidőlt, s mögüle előrelépett Kagura és Kanna.

-Na már csak ez hiányzott! De valaki még hiányzik…- tűnődött el Sango hangosan.

Mindenki merev csendbe burkolózott, így tisztán lehetett hallani a közeledő orkánt.

Már mindenki sejtette, ki van úton idefelé. Ekkor feltűnt egy hatalmas forgószél, ami vizet spriccelt mindenfelé. A szél elcsendesült.

-Lemaradtam valamiről?- Kouga kilépett a pocsolyából, amibe sikerült belehajtania, és ennek az lett a következménye, hogy mindenki csupa víz és sár lett.

-Ez is a te hibád, Naraku!- mondta Kagura- ma voltam fodrásznál!

-Ne. Kagura.- mondta Kanna, aki lévén, hogy keveset beszél, és nem szokása a gondolkodás, több mint valószínű, hogy fogyi.

Ekkor mindenki egyszerre kezdett el veszekedni mindenkivel. Iszonyatosan hangosak voltak.

- Na ebből ELÉG!!!!!!!!!- ordította magából kikelve Inuyasha és az ékkőhöz lépett. Felvette a földről és mosolya hamar el is halványult. Az ékkő illúziója eltűnt és csak egy pici szilánk maradt a helyén.

- Ez meg mi?

Ekkor nagy csörömpölések közepette Kikyou kimászott a romok közül és odamászott Inuyashához.

- Ha Naraku nem kínaiakkal csináltatta volna a palotáját, és nem szakadt volna be a teteje, akkor talán lett volna alkalmam elmondani, hogy a szilánkokat, amiket visszaszereztem, azokat hoztam el ide, és illúzióval vontam körül, hogy úgy tűnjön, hogy egészben van az ékkő, és a tervemben az állt, hogy amikor Naraku fel akarja venni, én lenyilazom. De ti mindent elrontottatok!Miért nem lehet? Miért nem ölhetem meg Narakut kettesben?!

-Na de Kikyou!- szólt Inuyasha.- Engem kéne kettesben megölnöd, nem őt!

-Inuyasha! Csak nem féltékeny vagy?

-Fogd be, Kagome, ez az én ügyem!

Aztán újra veszekedett mindenki. Még nagyobb zajt csaptak…

–ÁLLJ!- ordította a hangosbemondóba az unalomtól elaludt, majd felébredt rendező- HAL-KABBAN! NEM LEHET ÍGY ALUDNI!

-MÉSZ ANYÁDBA! NESZE NEKED ALVÁS!- Inuyasha előrántotta a Tetsusaigát és kettévágta a direktort. Folyt a vér és folyt és folyt és folyt. Na meg folyt…

Mindenki megkövülten állt a helyén. Méghozzá azért, mert nem volt tovább írva a forgatókönyv.

-És most hogy tovább?- törte meg a csendet Totousai.

-Mindenki a vendégem egy pohár szakéra Camelot várában!- törte meg a csendet Naraku hirtelen ötlettől vezérelve.

Így hát Sesshomaru ,Kirara, Toutosai és Hachi szállítókésszé tette magát.

A mester mögé került Ayame, Hachira felpattant Kouga, Kirarára jutott Sango és Miroku. Ekkor feltűnt Jaken a sárkányával. Arra felült Kagura, Naraku és Kanna. Így hát Sesshomarunak maradt Inuyasha és Kagome.Útra is keltek.

Pár perc múlva már a Cameloti várban mentek fölfelé. Egyetlen ajtó volt a toronyban. A „Kerek asztal” felirattal.

-Biztos babonásak…

Beléptek a terembe. Ott-ahogy ki volt írva- csak egy kerek asztal volt 12 székkel. Így hát leküldték Hachit Kirarával, a sárkánnyal, és Toutosai tehenével.

Volt egy feltűnően díszes szék- természetesen oda ült Inuyasha, tőle jobbra Kagome, Shippou, Sango, Miroku, Kagura, Naraku, Kanna, Kouga, Ayame, Toutosai és Sesshomaru. Ginta meg Hakkaku a földön foglaltak helyet.

Naraku elővette a szakét-nem tudni, honnan- és már töltődtek is a poharak.

Ekkor léptek zaja hallatszott és nyílt az ajtó. Egy koronás hapek és 11 fura konzervdoboz botorkált be rajta.

-Hogy merészelitek bemocskolni Camelot várát azzal, hogy holmi büdös varázsszert isztok a Kerek Asztalon?!Előhúzom kardom, Excalibur!

-IGEN?!-Inuyasha felkelt a helyéről és a király elé lépett.

-Hát már semmit se lehet ma befejezni?!-dohogott magában.

-Nekem meg itt van…Tetsusaiga!

Az ő kardja kb. 5x akkora volt, mint az a bizonyos Eblacixur, vagy mi a fene…

-Boszorkányság!Elfogni őket!

Erre a 12 fura szerzeten kívül mindenki kikészítette legfélelmetesebb fegyverét/alakját:

Többek között:Sesshomaru átváltozott, Naraku előhívott párezer szellemet, …Erre a 11 doboz a koronás hapsi mögé bújt( ha valakinek nem tűnt volna fel, Arthur király).

-Hát… Na jó…Akkor most… FUTÁS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! –azzal eszeveszetten kirohantak.De még az ajtót se csukták be.

-Ajtó luxus?!-Kiáltott utánuk Kagura.Intett egyet a legyezőjével és becsapódott az ajtó.

Reggeledik… Vagyis hajnalodik…

Kikyou visszaindult a palotához, hogy megnézze, visszajöttek-e már a többiek, de nem, ezért elindult megkeresni őket.Ment, ment, na meg ment, … Na mindegy, ez már egy másik történet…

Elment Camelot várába, fel a toronyajtóig.

Benyitott az ajtón

Sesshomaru Kagurán, Inuyasha Kagomén, Sango Mirokun, Ayame Kougán, Naraku a szakéshordón , a többiek meg szanaszét feküdtek a földön.

-MI EZ ITT?????????????!!!!!!!!!!!!!!!!!

-Erre mindenki felébredt.Többek között Sesshomaru ijedtében átváltozott, és kis híján összenyomta Kagurát, Sango meg észrevettte, hogy a szerzetes már megint a fenekén pihenteti a kezét…

Inuyasha zavartan leszállt Kagoméról, és mivel a nagy részegségben, amikor elment vécére, elfelejtette bekötni az övét, és elővillant… Inuyasha… szívecskés alsógatyája…

Ekkor mindenki jobbnak tartotta, ha magára hagyják Inuyashát Kikyouval és Kaogméval.

-…-Kagome sietve felállt, de –amikor ugyani itták a szakét, becsípte a szoknyáját,ami egy kicsit elszakadt…-lecsúszott a szoknyája.Gyorsan utánakapott, és beleütközött Inuyashába, aki pont a kimonóját kötötte, és ennek az lett a z eredménye, hogy ledöntötte őt a lábáról és az ölében landolt.

-Én ezt nem bírom!-kiáltotta Kikyou.

-Kikyou, te a múlt vagy!Te már… Halott vagy…

-De te is, Inuyasha!

-Nem, nem vagyok. Csak aludtam. Nagyon mélyen aludtam…

-Így van. Felejtsd el Inuyashát!Ő már elfelejtett téged. Ő már az enyém!

-Nem! Ha az enyém nem lehet, másé se legyen!

Előkapta a nyílvesszőit és Inuyasha felé tartott, de ekkor megcsúszott Kagome szoknyájában és hanyatt esett.

Gyorsan felállt és célzott a fegyverrel.

Teste azoban fényleni kezdett és az ellopott lelkek elhagyták testét.

-NE!!!! EZ NEM LEHET!!!!!!!! NEMMMMMMMMMMMMM!!!!!!!!!!-Kikyou eltűnt az élő(-halotta)k sorából.

Inuyasha és Kagome egymásra mosolyogtak, majd megfoták egymás kezét, és – nem törődve azzl, hogy egyikük sem húzta vissza a ruháját, rózsaszín bugyiban és szívecskés alsógatyába- , és persze egy kicsit dölöngélve, elindultak hazafelé.

VÉGE

Ui.: Mivelhogy a rendező és Kikyou meghalt, meg hogy senki nem emlékszik seemire, ez a történet sajnos csak írásbeli emlék marad…