Új bejegyzés Frissítés

2007.11.11. 18:25

"Ha útra viszel magaddal könyvet", mondta Mo, mikor az első kötetet rakta be így a ládába, "különös dolog történik: a könyv elkezdi emlékeidet gyűjtögetni. Később csak föl kell ütnöd, aztán mindjárt tudod, hol olvastad először, mi volt akkor. Jó, hát, ha nem is mindjárt, de lassan és annál biztosabban. Hidd el nekem, a könyv olyan, mint a légypapír. Az emlékek megragadnak rajta. Amit később látsz, már nem csupán a kész, nyomtatott szöveg." ------------------------------------------------------------------------- Legyen nagyon szép estéd:) Kati és Macsekok

2007.11.09. 07:35

Szép jó reggelt, kellemes hétvégét kívánok: Gyöngyi

2007.11.09. 03:51

Egy jó kávét?Máris vidámabb leszel:):) Kati és Macsekok

2007.11.08. 18:12

Szia,Editkém! Még szép,hogy tetszik az oldalad! Ezért vagyok itt,sok puszit,hoztam!Zsu

2007.11.08. 06:22

Szia! Szép jó reggelt! Meghoztam a reggelit:) Kati és Macsekok

2007.11.07. 20:16

"...eljön a napja, meglásd, tán észre sem veszed, csak sokkal szebben süt rád, érzed mindenki szeret.. nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz, s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz... sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát, és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább... szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház, egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz. a boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat, csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!" szép estét puszi Margó

2007.11.07. 19:31

Vegyél tizenkét hónapot. Gondosan tísztitsd meg a keserüségtöl, Kicsinyességtől,félelemtől,haragtól. Aztán oszd fel a hónapokat 30-31 napra. Minden napot készítsd el egyrészt munkából, Három részt jóakaratból és egy gyüszünyi derűből. Mindenhhez adj három evőkalnyi optimizmust. Egy csipetnyi ironiát,egy késhegynyi tapintatosságot. A kapott masszát öntsd le szeretettel. A kész étket mindig díszitsd fel apró, Figyelmességekkel. És tálald fel mosolygós arccal. Szép álmokat, neked, szép  holnapot. Szeretettel gondolok rád.Luna

2007.11.07. 18:54

Drága Edit! Gratulálok, nagyon szép lett ez a portálod is!!!!!!!!! Puszika! Ibolya

2007.11.05. 09:11

Kellemes, vidám hetet kívánok! Gyöngyi

2007.11.03. 23:00

valahol e világon kívül valamikor az időn túl valami köröttünk vagy bennünk megállt összefogództunk érintések nélkül percek kövein jártunk léptek nélkül és egymáshoz jutottunk utak nélkül. Kellemes holnapot,mégszebb jövőhetet. Puszillak.Luna

2007.11.03. 14:40

Drága,Editkém! Édesapámat gyászolom,15-éve!A fájó emlékezés,nem fakult semmit!Sokat gondolok rá,még mindig hiányzik! Azért szép,nyugalmas hétvégét kivánok!Szeretettel ölellek!Zsu

2007.11.03. 01:35

Kedves Edit! Köszönöm a látogatásaidat! Nem hagytam itt üzenetet - ezen az oldalon félek a nevemtől - nem akarok több támadást. Látogatlak, némán - és figyelek, hogyan alakul az oldalad. Tetszik amit látok, csak gratulálni tudok! Mindíg van valami újdonság:)) Gratulálok, csak így tovább! Üdvözlettel: Gyöngyi

2007.11.02. 16:51

"Tombolunk, a szakadék felé rohanunk, valami ismeretlen dolog közeledik felénk a jövendőből, valami recseg-ropog a talpunk alatt, valami meghal mellettünk, ez mind igaz, de egyrészt tudunk meghalni, másrészt azonban nem vagyunk hajlandók életünket megterhelni, és a halált szolgálni, mielőtt elvitt volna. Az élet az életért van, nem pedig a halálért." Szia! Kellemes,nyugodt estét:) Kati és Macsekok

2007.11.01. 07:24

A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan. Kati és Macsekok

2007.10.30. 11:42

Szia drága !Szeretteink elvesztése,nekünk nagyon fáj.Rájuk emlékezzünk,gyüjtsunk egy szál gyertyát ,értük,és mindenkiért. Luna     Ismered azt az érzést, mikor lefekszel, szeretnél aludni, nagyon szeretnél, de az álom sehogy sem jön, a gondolatok kavaroganak a fejedben, valami feszültség szorítja össze a gyomrod, egyre idegesebbé válsz, mert minél jobban szeretnél elaludni, annál erősebbé válik a tudat, hogy nem fog menni, csak kínlódás lesz az éjszaka? Fel kellene kelni, csinálni valamit, elfoglalni magad, de valójában tisztában vagy azzal, hogy nem tudná lekötni a figyelmedet semmi, hiába próbálnál meg mondjuk olvasni valamit, a legérdekfeszítőbb regény mondatai is összefolynának a szemeid előtt, mert ott van benned valami, ami minden érzésedet, gondolatodat uralja, rádtelepszik, föl s alá járkál a tudatodban, és minden mást elnyom, ural téged, irányít, hatalmában tart. Ismered ezt az érzést? Mikor csak fekszel az ágyadban, karjaid összekulcsolva a tarkódon, bámulod a plafont, a sötétségben szellemszerű képek vetülnek a retinádra, csönd van, hideg, érzéketlen csönd, nem hallasz semmi mást, csak a saját sóhajaidat, lélegzetedet, ami a időnként megmagyarázhatatlan zihálásba csap át, magad sem tudod mi lehet veled, dühössé válsz magadra, utálod ezt a helyzetet, legszívesebben felkiáltanál, felpattannál, és nekiindulnál a nagyvilágnak, mindegy hova, mindegy, csak menni, el innen, rohanni valahová a távolba, bele az éjszakába, menni, menni, menni. Aztán mégiscsak ott maradsz az ágyadban, erőnek erejével megpróbálsz valami kellemes képet felidézni az agyadban, rá akarod kényszeríteni magad, hogy azt a valamit, ami üvölt benned, azt elűzd, de nem megy, minduntalan visszatér. Csak forgolódsz, egyik oldaladról a másikra, gyűrögeted a párnád, érzed, hogy remeg a kezed, a nyugtalanság önmagát gerjeszti tovább, neked pedig sírni támad kedved, talán egy jó kiadós zokogás kitisztítaná belőled ezt az őrjítő érzést, mely kikészít, felzaklat, tönkretesz. Hiába tudod, hogy meleg van, nyakig be vagy takarózva, mégis fázol, de belülről fázol, valami jeges félelem tölt el, megijedsz önmagadtól, rettegni kezdesz a saját érzéseidtől, és szűkölve könyörögsz magadnak, hogy aludj el már végre. Persze minderre semmi esély, tudod jól, minél jobban akarod, annál távolabb kerülsz tőle. Ismered ezt az érzést? Megpróbálsz mély lélegzeteket venni, kitisztítani a tudatod, eszedbe jut miket hallottál, miket olvastál a relaxációról, mindent megpróbálsz, aztán kínosan kiröhögöd magad: neked még ez sem megy. Analízisbe kezdesz, megpróbálod logikusan végiggondolni, miért is van ez így, mi az, ami történik. Holott lelked mélyén tökéletesen tisztában vagy mindennel, úgy teszel, mintha az igazi ok nem is létezne, keresel valamit, amire ráfoghatod a kínlódásod, amire rázúdíthatod az összes felgyülemlett dühödet. De nincs bűnbak. Nincs. Hiába keresel. Egyre világosabban feltör belőled, az, amit minden erőddel megpróbáltál elnyomni, lemondóan sóhajtasz, és beletörődsz, hogy az igazság felszínre törjön, szétrombolja az önmagadnak építgetett hazugságfalakat, melyek a valóságot voltak hivatottak elfedni. Már minden mindegy alapon beismered magadnak, hogy mi az, ami rabságba ejtette tudatod, ami elborította a lelked. Ismered azt az érzést, mikor rájössz, hogy valaki, vagy valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire úgy istenigazában vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vágy szélviharként tombol benned? Utálod ezt a kicseszett világot, amiért ilyen sorsot juttatod osztályrészül neked, káromlod magadban Istent, s ezért bűntudatod van, mert tudod, ennyit sem érdemelsz, amennyit kaptál, mégis többre vágysz, valami olyasvalamire, ami távol van, elérhetetlen. Elkeseredsz, nem bírnál tükörbe nézni most, mert elborít a szégyen, utálod magad, mert belédhasít, hogy az egész eddigi életed egy pontosan felépített, művészien kimunkált rohadt nagy önámítás. Egy könnycsepp elindul a szemedből, lepereg az arcodon, s mikor megérzed sós ízét, a rettegés olyannyira elborít, hogy nem bírod tovább, felpattansz, kiugrasz ágyadból, szitkozódva elkezded róni a végeláthatatlan köröket a szobádban, csak mégy, közben törni zúzni szeretnél, nekimenni ennek az átkozott szar világnak, megküzdeni vele, harcolni. De nincs esélyed. Tulajdonképpen semmid nincs. Csak a fájdalom, és a hiány. A hiány. Az fáj. Töltöttem magamnak egy italt, kimentem az erkélyre, és rágyújtottam egy cigarettára. A kő jeges hidege égette a talpam, meztelen testembe millió késként kapaszkodott bele a fagyos éjszaka, remegés rázott, a fogaim összekonccantak a pohár szélén, mélyen leszívtam a füstöt, és mint egy eszement, beszélni kezdtem magamban. Őrült vagyok? Igen, azt hiszem, igen. A szél felkapta a hangom, magával vitte, hogy hová, nem tudom, talán fel, a csillagokba, melyek fénye átpislogott a felhők fátyolának apró résein. Ahonnan immár Te vigyázol rám, pedig jobb lenne fordítva. És megint rámtör az a régi régi érzés: SZERETLEK, SZERETLEK ÖRÖKKÉ!     http://www.freeweb.hu/mjd/gyertya/gyertya.php

2007.10.29. 15:04

"Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának." Seneca Szeretettel: semilin Bocsáss meg, hogy ma semmi hét eleji vidítót nem tudok írni. Éppen ma van szeretett Édesapám halálának 8. évfordulója...

2007.10.28. 22:32

Szia Drága.Kívánok szép álmokat,kellemes hetet.puszi.Luna

2007.10.27. 10:01

Nagyon hosszú volt ez a hét és nekem elég rosszul telt. Aki köztisztviselő, tudja miről beszélek... Remélem Neked szép volt és az egynapos hétvége mégszebb lesz! Szeretettel: semilin

2007.10.25. 19:37

Luna.

2007.10.24. 15:06

Sok-sok vidámságot kívánok erre a hétre is! Szeretettel: semilin Drága Editkém! Gyönyörű az új design!!!

[180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1] [Archívum]